Az ok, amiért el akartam olvasni: The Fault in Our Stars meets Eleanor and Park… (Többször megfogadtam már, hogy nem olvasok el azért könyvet, mert egy másikhoz hasonlítják, és mégis…)
Azoknak, akik szintén emiatt akarják elolvasni:
E & P hasonlat:
Három hasonlóságot találtam: 1. Van benne egy Eleanor nevű szereplő, aki a főszereplő lány halott nővére. 2. Megemlítik benne egyszer a Sex Pistols együttest. 3. És végül minimálisan érinti a történet a családon belüli erőszakot. A lényeg, hogy Rainbow Rowell-t ne keresd benne; az ő stílusából, érzés átadásából, karaktereiből, cselekményszövéséből nem fogsz találni SEMMIT ebben a könyvben.
TFIOS hasonlat:
Na, ez már találóbb. Az írónő stílusa hasonlít John Green-éhez, úgyhogy akik szeretik az írót, valószínűleg ezt is csípni fogják. A karakterek is hasonlóságot mutatnak JG karaktereivel: a főszereplők különcök, szeretnek nagy szavakkal dobálózni, idézgetni nagy emberektől, az élet értelmét elemezgetni, stb. A cselekmény is bizonyos pillanatokban az ő könyveire emlékeztetett.
Hasonlítgatásokat félre, jöjjön maga a történet.
Láttam goodreads-en egy nagyon jó megfogalmazást, úgyhogy most csórok egy kicsit: This book was okay, but for some reason I didn't love it. Nem tudom megmondani, hogy miért érzek ugyanígy. A potenciál megvolt benne, és rengetegen szeretik is, nálam valahogy mégsem talált be.
A történet eleje eléggé zavaros volt, és elég sok idő telt el, mire kiderült, hogy milyen probléma húzódik meg a háttérben. Rá lehet jönni hamarabb is, de én kb. 4 egészen más dolog együttesére gondoltam, mire kaptunk 1-et, ami klappolt és magába foglalta mind a 4-et. És talán pont emiatt annyira fontos, hogy könyveket írjanak erről a témáról.
Az a bajom, hogy nem tudom megmagyarázni, miért nem érintett meg ez a regény. Nem mondhatom azt, hogy a karakterekkel volt a gond, mert utólag belegondolva Finch például nagyon jól sikerült (utálom, hogy Finch-nek hívják, mikor amúgy Theodore a keresztneve). Violettel sem volt bajom, annyi észrevételem van csak, hogy úgy érzem, az írónő jobban koncentrált a fiúra (inkább az ő történetének érzem ezt), és emiatt Violet gyógyulásának folyamata elnagyolt lett és időnként túlsietett. spoiler
A cselekményben sincs olyan dolog, amit kifejezetten rossznak tartanék, és esetleg emiatt érezném ezt a távolságot. A történet elején inkább a „kíváncsiság” (bár ilyen helyzetben ez eléggé rossz szóhasználat, de hát ez van) hajt előre, tudni akarod, hogy mégis mi a fene van. Aztán magával ragad, hogy ez a két különc lélek egymásba szeret (ez nem történt meg nálam, pedig nagyon vártam, hogy nagy hatással lesz rám, de valahogy nem). És utána jön a vége, aminél minden a helyére kattan, történik, ami történik, és itt kell a krokodilkönnyeknek hullania (yeah, it didn’t happen either). spoiler
A lényeg, hogy nem tudom mi történt, amiért nem kedveltem. Talán pont a John Green hasonlóságok miatt, akinek az irományairól már megállapítottam korábban, hogy nem nekem valók. És nem tagadom, én Rainbow Rowell-t kerestem a könyvben. :(
A borítót amúgy imádom, nagyon tetszik, hogy ki vannak emelve a négyzetek az elülső lapon, és az különösen jó, hogy matt, és nem fényes.