Leopárd ​az ajtóban 23 csillagozás

Jennifer McVeigh: Leopárd az ajtóban

Tiltott szerelem.
Háborúskodásban kettészakadt ország.
Lehetetlen választás.

A tizennyolc éves Rachel Fullsmith, amikor leszáll a hajóról Mombasában, hat év óta először áll újra Kenya földjén. Hazaérkezett.
Ám amikor a poros Rift Valley Road végén elér a családi farmig, rájön, hogy sok minden megváltozott. Az apja beköltöztette szeretőjét és annak fiát a családi házukba. És ott van Michael, a jóképű kikuju fiú, akit még gyerekkorából ismer, és aki immár másképp néz rá.
Amikor erőszakos cselekményekről szóló pletykák kezdenek terjedni a Mau Mau szabadságharcosok és az angol katonák között, Rachel szörnyű dilemmával szembesül. Lehet-e egyszerre az apja lánya, és maradhat-e hű önmagához? És mi van, ha az egyik választása azzal jár, hogy a másikat elveszíti?

Eredeti megjelenés éve: 2017

>!
Alexandra, Pécs, 2018
336 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634471981 · Fordította: Varga Zsófia

Most olvassa 2

Várólistára tette 29

Kívánságlistára tette 14

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Kókuszka>!
Jennifer McVeigh: Leopárd az ajtóban

Csodálatos, felkavaró történet egy 18 éves lányról, miközben Kenyában rendkívüli állapot uralkodik a Mau Mau felkelés miatt a fehér telepesek és a kikuju törzs között. „Az uralkodói pozíciójuk Kenyában azon a hiten alapszik, hogy a civilizációt terjeszteni érkeztek ide; de egyáltalán nem áll szándékukban megosztani mindazt, amit elvettek maguknak.” A lázadások, a megtorlások egyre durvább fordulatot vesznek, miközben Rachel saját kis világa is összeomlik az embertelenségben.

Trudiz >!
Jennifer McVeigh: Leopárd az ajtóban

Örülök, és hálás vagyok, amiért @Titina kihívásának köszönhetően rám talált és elolvashattam ezt e remekművet.
Rachel életútjának jelentős részét nyomon követhetjük. Édesanyját elvesztette. Más kontinensen folytatta a tanulmányait, majd hazatért Kenyába, ahol már semmi sem volt olyan, mint gyermekkorában. Irányító mostoha; vérlázító, erőszakos kerületi rendőrfőnök „várja”. Az egykori kikuju tanítójában lesz némi bizodalma, mely érzelem tovább fokozódik majd. Harcok a felkelőkkel, brutális leszámolások, összejátszás, elmeállapot megkérdőjelezése és kiszabadítás is alakította az események sorát. Mozgalmas, érzelmekkel megalkotott írás, mely emlékeztet a Kathleen Grissom: Tölgyfa a dombtetőn című történetre.
Ajánlom, olvassátok! :)

Bomarie>!
Jennifer McVeigh: Leopárd az ajtóban

1952-ben, a 18 éves kenyai születésű Rachel, hatévnyi kényszerű távollét után éppen megérkezik Afrika partjaihoz. 12 évesen, anyja váratlan halála után apja és nagyanyja úgy látta jónak, ha Angliában tanul egy bentlakásos iskolában. Nagyszüleit szinte alig ismeri. Apja sosem látogatta meg az évek során, ritka leveleiből nem tud meg semmit az Afrikában bekövetkező változásokról.
A csodás táj akármilyen ismerősen is hat a szigorú és zárt iskola után a lányra, valami mégis megváltozott Kenyában. Megérkezik a tanyájukhoz és egy idegen nőt talál apja oldalán.
Aztán a sötét hangulatból lassan felsejlik, hogy milyen változások álltak be Rachel imádott szülőföldjén. Terjed a gyűlölet és brutalitás. Kiszámíthatatlan hol csap le a Mau Mau. A régen látott arcokban megváltoztak a tekintetek. Kiben bízhat és ki az akitől tartania kell?
Apja már nem az az ember akit kislányként ismert. Elérhetetlen számára, távol van lelkileg. Az új nő minden döntésében manipulálja. Rachel magányos az ismerős tájakon és a szülői házban. Majd mégis talál valakit, akihez különös módon kötődik. Vajon megbízhat benne vagy ő is elárulja majd?
A regény megmutatja, hogy jó és a rossz között nem is olyan egyértelmű a határvonal. 'Fehérek' akik fenyegetik és bántalmazzák őt, 'feketék' akik hűek hozzá és szeretik.
Aztán az ő földjüket is eléri a Mau Mau. Vajon túléli közülük valaki a támadást?
Végig nyomasztó, sötét hangulat uralkodott a könyvben. A feldolgozatlan gyász, a szeretetlenség érzése, az elveszett gyermekkor keresése, a folyamatos félelemben és feszültségben létezés rányomta hangulatát a történetre. De olyan fordulatok következnek be, amikre nem számít az olvasó. Izgalmas történet, amelynek nem is olyan távoli történelmi vonatkozásait már ismerjük.

Olvassátok, ha érdekel benneteket Kenya és az 1950-es évek ott lezajló eseményei. De semmi könnyedség nincs a történetben, bármennyire is ezt sugallja a borító.
Rengeteg traumával sújtotta az élet ezt a fiatal lányt, akinek a történelem és politika útvesztőiben az emberi zsarnoksággal, saját gyászával és magányával is meg kellett küzdenie. Nem egy egyszerű olvasmány, azonban fordulatos és izgalmas történet.

4 hozzászólás
Trixi>!
Jennifer McVeigh: Leopárd az ajtóban

Olyan kis becsapós ez a könyv. Egy könnyed romantikus történetre számítottam, ami Kenyában játszódik. A borító és a fülszöveg is ezt támasztotta alá. Sőt, még a könyv kezdése is … egy fiatal lány sok évnyi távollét után boldogan hazatér. A háttérben zebrák, antilopok futkároznak, afrikai forróság, illatok mindenfelé. Aztán ez a napfényesség borúsabbá, komorabbá válik, és egyre inkább hangsúlyosabb lesz, ahogy halad előre a történet. Tehát Kenya az 1950-es években – igazságtalanság és forrongás jellemzi az országot. Ez adja a kellően nyomasztó és egyben izgalmas hátteret a sztorinak. Amire – mint már írtam – úgy gondoltam, hogy egy laza lipityloty lesz. Nem azt kaptam, amit vártam, mégis nagyon tetszett. Kellemes meglepetés volt.

icu79>!
Jennifer McVeigh: Leopárd az ajtóban

Nagyon nehezen vettem rá magam ennek a könyvnek az olvasására. Volt egy korábbi olvasmányélményem, amelyben európai ember él Afrikában, az borzasztó volt, ezért féltem ettől nagyon. Nem kellett volna. Az igaz, hogy nem egy himi-humi lányregény, sőt, kifejezetten komoly a témája. De közben megismerhetjük a bennszülött népek életét, illetve belecsöppenünk egy igazán barátságtalan Mau Mau felkelés közepébe. Bár néhány hónappal ezelőtt olvastam, de arra határozottan emlékszem, hogy a vége meglehetősen izgalmas, és fordulatos volt.

Iustitia>!
Jennifer McVeigh: Leopárd az ajtóban

Rachel tudja, hogy hatéves távolléte után nem lesz minden ugyanolyan a kenyai farmon, mint anyja halála előtt. A visszatérésről alkotott idilli kép már apja új asszonyát megismerve szertefoszlik, főleg, hogy nem is tudott a létezéséről. Sara mindenben néhai anyja ellentéte, a legfájóbb pont mégis a kikujukhoz való hozzáállása. Pont ugyanaz az erőszak és rasszizmus kicsiben, ami a regény fő konfliktusa is lesz nagyban: a betelepült britek feljebbvalósága, a korona hatalma kontra kenyai őslakosság, az ország felszabadítása a fehér emberek uralma alól. Míg Sara esetében egyértelműen állást lehet foglalni, a kikujuk ügyében már nem olyan egyszerűen. Bár közel sem a megfelelő eszközökkel dolgozik a Mau Mau-felkelés, de a véres harc biztosan nem az első lépésük volt a szabadságért, csak ez kimarad a regényből, mivel a felkelés kitörésének évében kezdődik. Rachel gyermekkora alatt anyjától azt látta, hogy a kikujuk és a britek közt nem tesznek különbséget, ezzel szemben ez az elfogadás a jelen helyzetben már titkolandó és büntetendő. A tizennyolc éves lány próbálja megélni az első szerelem szépségét az erőszak árnyékában, de ennek sem a hely, sem az idő nem kedvez. A mai Afrikáról inkább vannak évek alatt építgetett tévképzeteim, mint valós információim, sokan vagyunk így ezzel szerintem, izgalmas volt egy ma is létező ország viszonylag közeli történelmébe bepillantani.

IrodalMacska P>!
Jennifer McVeigh: Leopárd az ajtóban

Első blikkre azt gondoltam, hogy egy könnyed, kenyai díszletbe öltöztetett lányregénnyel lesz dolgom, de ennél sokkal mélyebb tartalommal bír ez a könyv – igaz, hogy türelem szükségeltetik hozzá, mert roppant lassan bontakozik ki a történet.

Amit a fülszöveg is elárul, hogy Rachel hat évvel az édesanyja halála után egy új, boldog élet reményében hazaérkezik Kenyába, azonban a valóság arcul csapja; apja egy új nő oldalán csupán árnyéka önmagának, a szolgák, akiket korábban imádott, távolságtartóan viselkednek vele és az ország helyzete is egyre elkeserítőbb képet fest: a szélsőséges kikuju csoportok európaiakat végeznek ki, miközben Rachel gyengéd érzelmeket kezd táplálni a spoiler volt kikuju tanítója iránt. Ez a könyv felszíne. Mélyebbre ásva azonban rengeteg dolgot megtudunk Kenya történelméről, a feketék helyzetéről és mindarról, hogy mi vezetett pontosan a Mau Mau felkeléshez.

Összességében egy lassan csordogáló, de csodálatos regény, ami a gyönyörű tájleírásaival nem pusztán elrepít minket a varázslatos Kenyába, hanem lojalitásra, feltétel nélküli szeretetre, elfogadásra és ok-okozat összefüggésének a keresésére tanítja az olvasót.

>!
Alexandra, Pécs, 2018
336 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634471981 · Fordította: Varga Zsófia
tinuviel89 >!
Jennifer McVeigh: Leopárd az ajtóban

Nagyon szerettem az afrikai akácot, de ez a könyv nem kötött le úgy. Félre is tettem, még majd folytatom.

Fuszkó_Xénia>!
Jennifer McVeigh: Leopárd az ajtóban

A cím alapján sokat vártam tőle és nem hozta az elvárásomat.Sarát nagyon utáltam a végéig és ez nem is változott manipulativnak gondolom, tetszett hogy Michael a népért harcol,viszont az hogy az apának nem a lánya volt a fontos elgondolkodtatott.
A kuryákat sajnáltam nagyon viszont a kenyai népröl a leirás szintén elgondolkodtató volt.

K_Alexaa>!
Jennifer McVeigh: Leopárd az ajtóban

Nehéz szavakba önteni ezt az érzést amit hagyott ez a könyv maga után, mivel nem egy könnyed témát dolgoz fel. Még egy darabig biztos a hatása alatt leszek…A táj, az állatvilág, és a shambák részletessége, nagyon elvarázsolt, legszivesebben bebarangoltam volna az egész környéket. De a mű lelkileg sokkal többet adott magából mint vártam. A két „világ” ellentéte ledöbbentett. Ezt a viselkedés formát,a gazda-rabszolga viszonyt nehéz feldolgozni. Nem kaptam a végén egy boldog „heppiendet” de ahogy lezárult, az mégis adott egy kisebb megnyugvást.


Népszerű idézetek

Bomarie>!

– A hatalom nem helyettesíti az igazságot.

89. oldal

Kókuszka>!

Eltűnődöm, vajon lehetséges-e, hogy nem emlékszik. És mit jelent az, hogy a dolgok, amelyek olyan fontosak voltak számomra gyerekként, az emlékek, amelyek beleégtek az elmémbe, mindaz, amit összegyűjtöttem, számára semmit sem mond. Az alapok, amelyekre a gyerekkorom épült, semmivé lettek az idő múlásával, mint amikor egy új épület épül a régi alapjaira, és a réginek csak az árnyéka marad.

112. oldal, 11.fejezet

Kókuszka>!

A tündérmesékkel teli könyvünkben Jancsi és Juliska története rémített meg leginkább. Megragadták a képzeletemet a két gyerek megpróbáltatásai, akiket egy boszorkány, aki nem az anyjuk volt, az erdőbe csalt, és örvendeztem, amikor visszataláltak szerető apjukhoz. De, ahogy magamat nézem a tükörben, most már más szempontból látom a történetet – igazából nem a mesében szereplő asszonyt kell hibáztatni. Hanem az apát. Az apa gyenge. Elég gyenge ahhoz, hogy meggyőzzék; magára kell hagyni a gyerekeit, nem is egyszer, hanem kétszer. Elég gyenge ahhoz, hogy lebeszéljék arról, hogy hűséges maradjon. Vajon ettől még szereti Gretelt, csak nem tud róla? Mi a szeretet, ha ilyen könnyedén megváltozhat egy idegen érveinek hatására?

115-116. oldal, 11.fejezet

Trudiz >!

A bőröndben olyan dolgok vannak, amelyeket évek óta nem láttam; az anyám ruhái, levelek, fényképek és könyvek. Van benne egy mappa is, amelyre az én nevem van írva. A születési anyakönyvi kivonatom, egy kisbabakori fényképem, és néhány rajzom van benne. Réges-régen írtam rá az egyikre: Anyának.
Fojtogat a vágyakozás. Újra gyerek szeretnék lenni. Vissza akarom kapni azokat az éveket, vele, amelyeket elveszítettem. Minden, ami azóta történt, üresnek és értelmetlennek tűnik. Akkor egész voltam, és most úgy érzem, mintha sosem lehetnék újra egész többé. Sírok; miatta, magam miatt, és mindazért, amit soha többé nem lehet meg nem történtté tenni.

Trudiz >!

[…] a szeretet mindennek ellenére hatalmasabb, mint a különbségek.

Trudiz >!

Mire a vizet lerázva magunkról kibukkanunk a duzzasztóból, eláll az eső.
A felhők elvonultak, a nap ráteríti forró köpenyét a nedves földre.


Hasonló könyvek címkék alapján

Sharon Bolton: Halj meg kétszer!
Anders de la Motte: Halálos ősz
Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya
M. W. Craven: A bábuk tánca
Lisa Jewell: A fenti lakók
Nora Roberts: Személyazonosság
Sarah Morgan: A mozaikcsalád
Bonnie Garmus: Minden kémia
Belinda Alexandra: Zafír égbolt
Ariel Lawhon: Fedőneve Hélène