Afrikai ​akác 108 csillagozás

Jennifer McVeigh: Afrikai akác

Frances ​Irvine, a középosztálybeli angol úrilány egyetlen fillér nélkül marad apja hirtelen halála után, és kénytelen választani: vagy rosszindulatú nagynénje házába költözik dadának, vagy elfogadja az ellenszenves fiatal orvos, a Fokföldön dolgozó Edwin Matthews házassági ajánlatát. A kétségbeesett lány végül úgy dönt, férjhez megy, s követi a férfit Dél-Afrikába. A hajóúton azonban megismerkedik a rendkívül vonzó, ambiciózus William Westbrookkal, s szenvedélyes viszonyba bonyolódik vele.
Frances a két egymástól nagyon különböző férfi közt őrlődik; míg Williamet a becsvágy és a pénz utáni vágy hajtja, addig Edwin az eszményeit akarja megvalósítani, s méltóbb körülményeket szeretne kiharcolni a dél-afrikai gyémántbányákban agyongyötört őslakosoknak.
Francesnek döntenie kell. Vajon képes lesz-e a sok hányattatás után meghozni a megfelelő döntést és meglelni a boldogsághoz vezető utat?

„Az elsőkönyves McVeighnek sikerül teljességgel valósághű és érzékletes képet… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2012

>!
Alexandra, Pécs, 2016
350 oldal · ISBN: 9789633577660 · Fordította: Belia Anna
>!
Alexandra, Pécs, 2014
350 oldal · ISBN: 9789633574614 · Fordította: Belia Anna

Kedvencelte 15

Most olvassa 7

Várólistára tette 69

Kívánságlistára tette 50

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

ziara>!
Jennifer McVeigh: Afrikai akác

Nem tudtam megszeretni ezt a könyvet. Nem tudta eldönteni magáról, hogy romantikus regény akar-e lenni vagy fejlődésregény, de a kettő ötvözete se nagyon sikerült. Frances-t a regény utolsó lapjaiig nem kedveltem meg, és ez eléggé levon a történet értékéből is számomra. Ha nem tudok egy kicsit sem azonosulni a főhőssel, akár jó legyen, akár rossz, akkor nem is érdekel.
A három csillag inkább az egész afrikai miliő leírásának, a gyémántbányászat rettenetes volta bemutatásának szól, amit elég jól el lehetett képzelni a szöveg alapján. Végül is nem bánom, hogy olvastam, de az Elfújta a szélhez hasonlítani elég nagy bátorságra vall:)

szilvamag_>!
Jennifer McVeigh: Afrikai akác

A regényt (többek között) egy fiatal orvos naplója ihlette, aki a dél-afrikai gyémántbányákban kitört himlőjárvány nyilvánosságra hozataláért harcolt. McVeigh erre a történetre alapozta a regény díszletét, melyben Frances útkeresése zajlik.
Amikor a kezembe vettem a könyvet, még nem is sejtettem, hogy az idei év egyik legszórakoztatóbb és legjobb könyvével lesz majd dolgom. Pedig de! Imádtam ezt a regényt és természetesen kedvenc lett. :)
Bővebben: https://szilvikonyvespolca.blogspot.com/2014/06/jennife…

12 hozzászólás
Amilgade>!
Jennifer McVeigh: Afrikai akác

Szóval…
Mondtam már, hogy elég nehezen viselem a nagyon, de nagyon naiv lányokról szóló történeteket?? A főszereplő Frances olyan buta és naiv, hogy már festeni kell. Lehet, hogy én olvastam rosszkor ezt a regényt, de alig bírtam átrágni magam rajta. Csak azért olvastam tovább, mert érdekelt a bányászat, Dél-Afrika, a négerek sorsa. Mert kérem szépen egyébként gyönyörű tájleírásokat kaptam, és a lányon kívül mindegyik szereplő szimpatikus volt.
Mint már említettem Afrika vad tájain járhattam a szereplőkkel, sokszor odaképzeltem magam én is. A gyarmatosítók brutalitásáról már néhány könyvet olvastam, de még mindig megdöbbent, és sajnálattal tölt el. Azoknak a kemény embereknek állít emléket ez a regény, akik megpróbáltak szembeszállni a kizsákmányolókkal, haszonlesőkkel.

2 hozzászólás
KönyvMoly_1989>!
Jennifer McVeigh: Afrikai akác

Tetszett. Olvasmányos, érdekes regény két igen eltérő személyiségű ember kapcsolatáról, Afrikáról, a járványokról, szeretetről, elfogadásról és a változásra képesség művészetéről.
Az egy csillag levonás azért jár, mert majdnem végig egy nagy kedvencem, a „Színes fátyol” kockái peregtek le a szemem előtt olvasás közben… És az imént említett mű sokkalta kifejezőbb alkotás, mint ez, bár erről is sok dicsérő szót tudok ejteni. :)
Ajánlom. :)

Trudiz >!
Jennifer McVeigh: Afrikai akác

Frances egy butuska úrilány, akinek -az egész regény során- olyan cselekedetei követik egymást, melyekkel nem tudtam azonosulni. Igaz, nem érte sok pozitív élmény szegényt, de akkor sem így kellett volna viselkednie. A regény végére kialakult magatartása már elfogadhatónak, kedvelhetőnek bizonyult.

Véda P>!
Jennifer McVeigh: Afrikai akác

Még hogy Scarlett O'Hara! Abban a nőben legalább működött az életösztön és nem egy színtelen-szagtalan báb volt. Aki az Elfújta a szelet nem szerette a főhősnő miatt, az el ne olvassa ezt a könyvet, mert Frances kb. egy milliószor idegesítőbb karakter Scarlettnél!
Az eleje a regények egy rémálom, követhetetlen kusza fonalakból kell kitalálni a cselekmények egymásba folyását, nem mellesleg dögunalmas is. Az Afrikáról szóló részek és a természet leírások értek valamit az egész nyűglődésben.

tgorsy>!
Jennifer McVeigh: Afrikai akác

A történet vége tudható, ami miatt mégis érdeme elolvasni, az McVeigh könnyűkezűsége. Nem könnyedén ír, hanem könnyen. Úgy folynak klaviatúrájából a szavak, mint hűs patak az árnyas fák alatt.

Galagonya33>!
Jennifer McVeigh: Afrikai akác

Annyira utálom, amikor számomra nagy formátumú műhöz hasonlítanak egy középszerű könyvet, márpedig nekem az Elfújta a szél az! Ez meg sem közelíti.
Frances, a főhősnő, olyan hideg személyiséggel bír sokáig, mint a jégcsap, olyan mint egy baba, totálisan fogalmatlan ösztönlény, ugyanígy Edwin, aki olyan távolságtartó, hogy nem ért el hozzám. Szenvedély annyi volt bennük, mint egy tál hideg zacskós rizsben.
Az utolsó oldalakig ez az érzés kísért, aztán valahogy előkapartak némi érzelmet, de az már nem sokat segített.
Néhol olyan terjengősen romantikus, hogy fáj. Az ilyen megfogalmazástól pl. „Nagyon világos szeme van, gondolta, majdnem szürkének látszik az udvara néző ablak zöld üvegét már langyosító hajnal fényében.” ráz a hideg.
Nekem nagy csalódás volt.

2 hozzászólás
Virágszépe >!
Jennifer McVeigh: Afrikai akác

Jennifer McVeigh igazi mesemondó, nagyon ügyesen adagolja a romantikát és a realizmust.
Árvaságra jutott úrilány, hosszú hajóút, szenvedély, ezzel szemben a gyémántbányászat kegyetlen világa, a pénz utáni hajsza, szerencselovagok vadászterülete. Sajnos a szereplők nekem nem voltak rokonszenvesek, nem tudtam aggódni értük, pedig arra szükség van, hogy valakivel azonosulni tudjak, vagy szeressem, izguljak érte. A főszereplő, Frances annyira vak és ostoba, hogy az már bűn. Összességében igazán érdekes történet, szép mondatok, gondolatok, leírások. Szívesen olvastam. (A végeredmény: nincs tökéletes férfi. :) )

Spepa>!
Jennifer McVeigh: Afrikai akác

Engem először a helyszín fogott meg: amikor kamasz voltam, rengeteg könyvet olvastam Wilbur Smith-től, amelyek Dél-Afrikában, Transvaalban, Natalban, Fokföldön játszódtak. Örültem, hogy visszatérhetek ide, olyan jólesően ismerős volt a terep. Viszont kissé elbizonytalanodtam a folytatást illetően, amikor úgy tűnt, hogy ez a könyv csupán egy újrahasznosított A színes fátyol lesz, csak most nem Kínában szenved szegény orvosfeleség, hanem Afrikában. spoiler De adtam neki még egy esélyt, mert az ismerős történet ellenére valami megfogott benne. És milyen jól tettem!

Azt hiszem az igazán jó könyvek egyik fokmérője, ha éjszaka nem hagynak aludni. Amikor már leragad a szemed, de mégse akarod lerakni a könyvet, azután végre átesel a holtponton, aminek jelen esetben még örülsz is, mert tovább olvashatsz. Velem ez most egymást követő három éjjel is megesett, úgyhogy valamit nagyon eltalált az írónő. Bekúszott a bőröm alá. Olyan plasztikusan volt megfogalmazva, hogy a bőrömön éreztem a szavannai tűző nap sugarait, az orromban a Kimberley nyomortelep mocskát, a fülemben zúgott a gyémántbányák fülsüketítő zaja. A kiszolgáltatottság, a végtelen unalom, a pofonok és a kilátástalanság, mindent átéreztem. Milyen hatással van egy vad vidék a semmittevő, semmihez nem értő angol rózsaszálra, hogyan kerül egyik kétségbeejtő helyzetből a másikba, hogyan érti meg ennek a sajátos világnak a működését, illetve a környezetében élők viselkedését, tetteit és elveit. Nagyon szerettem olvasni és szerencsére a második felére a fent említett Maugham könyvhöz képest csavart néhányat McVeigh a történeten. Kicsit hirtelen lett lezárva, úgy olvastam volna még tovább.


Népszerű idézetek

Trudiz >!

Egy embert az egész életének teljesítménye alapján kell megítélni, nem pedig egy pillanatnyi szerencsétlen döntés alapján.

54. oldal

Trudiz >!

Túl komoly. Addig elemez mindig mindent, míg a végén elvész belőle minden öröm.

38. oldal

Trudiz >!

Az ember valódi énje akkor mutatkozik meg igazán, amikor valaki másnak öltözik.

101. oldal

Trudiz >!

A gabonaföldeket zölden hullámzó dombok követték, az ég beborult, és az eső csapkodta az ablakot. Egy temető vetette hátát a vasúti töltésnek, a dülöngélő sírkövek Törött fogakként sorakoztak benne.

47. oldal

kate101>!

Egy aloéfa, itt tegezfának is nevezik, magas törzse feketéllett a gyérülő fényben, úgy állt magában a szavannán, mint valami köpenyes alak, aki a házat őrzi. Szárazságban megcsonkítják önmagukat, mondta Edwin, összehúzzák az ágaikat, míg le nem száradnak, és le nem esnek. A nedvességet üreges törzsük mélyére raktározzák, úgy várják az esőt.

322. oldal

Trudiz >!

Az utcavégi lámpa tompán fénylett a tejfehér párában, Frances nézte, amint a lámpagyújtogató felbukkan a fénykörben, nekitámasztja létráját a lámpavasnak, és lecsavarja a gázcsapot. A láng narancsos gömbbé apadt, majd pislákolva elaludt. Az ember a lámpaoszlopba kapaszkodva megpihent, és visszanézett maga mögé, végig az utcán, mintha arra várna, hogy a város megrázza magát, és felébred álmából.

7-8. oldal

Virágszépe >!

A halál annyira bizalmas dolog.

225. oldal (Alexandra, 2014)

Trudiz >!

Homlokán pattanások ütköztek ki, és már az orrát is kezdték meghódítani.

16. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Gail Carriger: Blameless – Szégyentelen
Neil Gaiman: Csillagpor
R. Kelényi Angelika: Szulejmán és a magyar udvarhölgy
Kerstin Gier: Zafírkék
Karen Hawkins: A makrancos hercegnő
Audrey D. Milland: Scarlett – Ahonnan a szél fújt
Henry Rider Haggard: Ő
Jo Baker: Longbourn árnyékában
Budai Lotti: A nyugati szerető
Susan Kay: A fantom