The ​Inheritance Games (The Inheritance Games 1.) 90% 41 csillagozás

A thrillerek és krimik nem igazán az én műfajom, ritkán szoktam ilyesmit olvasni, de eddig sosem csalódtam, amikor a kezembe került egy.
Az elmúlt évben nagyjából minden felületen láttam legalább egy ajánlást erről a könyvről, nekem is felkeltette az érdeklődésem, várólistára is került, de tavaly nem jutottam el odáig, hogy el is olvassam.
Így viszont egy újabb eszméletlenül jó könyv került fel az idei olvasmánylistámra. Minden oldalát élveztem. Tetszett, hogy a fejezetek rövidek voltak. A főszereplő végre nem volt egy idegesítő csitri, tetszett a talpraesettsége és a gyors észjárása. A Hawthorne fiúk mind egy külön-külön világ, nagyon élveztem, hogy Graysont és Jamesont jobban is megismerhettük, de Nash és Xander fejébe is jó lenne kicsit belelátni. Tobias Hawthorne pedig még halottként is rengeteget adott hozzá a történethez – az egész titok mögötti elme, a rejtélyek kitalálója, a játékmester. Bár elég nagy kitolás, amit Averyvel csinált, de számomra egy nagyon kedvelhető szereplő.
Kíváncsi vagyok, mit tartogat a Hawthorne-ház számunkra a továbbiakban.

Ez volt aztán a sztori emberek! :D Jó régen nem olvastam már ilyen könyvet ahol az izgalmak,a nyomozás és a titkok állnak teljes mértékig a központban egy éppen hogy csak halovány, kezdődő szerelmi szállal, de be kell valljam rendkívül jól esett ez most. Hetek óta terveztem olvasni ezt a történetet miután mind a borító, mind a fülszöveg beszippantott és egy szuper utazást ígért most pedig végre eljött a lehetőség is.Ha abszolút őszinte akarok lenni nem teljesen arra számítottam mint amit végül kapunk,de valójában ez nem jelenti azt hogy csalódott lennék. Első körben az örökösök közti játékról voltak más elképzeléseim, arra gondoltam hogy jobban a pénzről fog szólni,de az másképp lépett be a képbe és ez így végül lehetőséget adott egyéb dolgok kibontakoztatására, valamint esélyt a fiúk jobb megismerésére.Avery Grambs átlagos lány,az a fajta aki beolvad a tömegbe és próbál túlélni a féltestvérét leszámítva gyakorlatilag egyedül és szinte nincstelenül.Az élete azonban egy csapásra megváltozik mikor egy nap egy jóképű srác besétál az életébe azt állítva hogy szerepel a kőgazdag,nemrégiben elhunyt nagyapja végrendeletében.Az igazi sokk azonban azután következik csak, hogy Avery szembesül a ténnyel,miszerint az öreg Tobias Hawthorne az egész családját kisemmizte,együtt a négy fiú unokával,a milliárdokat érő vagyonát pedig egyedül rá hagyta…Túl szép hogy igaz legyen ugye? Különösen hogy az egyetlen feltétel az,hogy Avery-nek egy évig kell egy fedél alatt élnie a a családdal az óriási és titkokat rejtő Hawthorne házban mielőtt hozzájut az örökséghez.A gyilkos és ravasz tekintetek között Avery döntésre kényszerül:beszáll a játékba hogy kinyomozza miért őt választotta Tobias,vagy megfutamodik mikor a milliárdokért már az élete a tét?Ebben a házban senkiben sem szabad megbíznia,hiszen mindenki mesterien űzi a játékot és a manipulálást,a négy fiúval az élen…Remek és igazán sodró lendületű volt a történet, gyakorlatilag nem igazán tudtam letenni pár percre sem annyira beszippantott Avery és Hawthorne fiúk sztorija.Nagyon tetszett a játék,az állandó fejtörők és rejtett jelek amiket Tobias hagyott hátra,hogy a fiatalok kinyomozzák hogy miről is szól ez az egész, és hogy hogy kerül a hősnő a képbe.Egyelőre még csak a felszínt kapargatjuk,és szeretném hinni hogy várnak ránk ennél mélyebb és összetettebb magyarázatok is,a második kötet fülszövege legalábbis ezt ígéri nekünk.Egy biztos az ezekhez vezető úton lassacskán,de elindultunk.A játékon és a pénz sorsán kívül az Emily szál tartogatott még meglepetéseket és borzolta a kedélyeket a pletykák ismeretében.Mi történt vele? És mi köze van mindehhez a két középső fiúnak?Mind a négyük: Nash,Grayson,Jamie és Xander külön egyéniség volt, saját motivációkkal és bár megértettem az erőteljes kisugárzásuk miért vonzotta annyira Avery-t azért csak egészen a végéig nem tudtam 100%-ig bízni egyikükben sem. :D Hősnőnk is sokáig így volt vele,de aztán Jamie és Grayson elkezdtek bekúszni a bőre alá bonyolítva a helyzetet.Avery viszont szerencsére ezek mellett sem veszítette el a fejét,képes volt a célra fókuszálni és ezért még jobban imádtam a karakterét.Kemény, bátor és ugyan az érzelmektől ő sem mentes,de elég ügyes ahhoz, hogy méltó része legyen ennek a játéknak.A mellékszereplők sem elhanyagolhatók ebben a történetben az ő szerepüket azonban fedezze fel mindenki maga attól lesz csak érdekesebb az egész.Nagyon tetszett a sztori hangulata is,ez a gyanakvással és feszültséggel teli légkör ahol minden percben várod hogy történjen valami.A fordulatokat nagyrészt nem láttam előre,bár többször is volt hogy az információknak köszönhetően előbb ráéreztem mint hogy leírásra került az adott szitu ,és így volt ez a csattanónak szánt dologgal a végén is,de én inkább örültem ennek mint hogy kedvemet szegte volna. :D Egy szó mint száz nekem nagyon tetszett ez a történet és nem kellett csalódnom.Egy ideje óvatosabban bánok az ifjúsági kategória könyveivel,mert ahogy öregszem nem mindegyik tud már úgy megszólítani mint régebben de ez esetben semmi ilyesmivel nem kellett szembe néznem. Az egyetlen bajom mindössze hogy rohadt messze van a szeptember. :D Bízom benne hogy a folytatásban sem kell majd csalódnom,mert alig várom hogy kézbe vehessem.

Jó a stílusa, pörög a cselekmény, a rövid fejezetek olvastatják magukat. Behúzott és szívesen olvastam, úgyhogy vevő leszek a következő két részre is (bizony, merthogy ez nem duológia, mint hittem, jön egy harmadik rész is The Final Gambit címmel).

A fiúk nyilván egytől egyig szuperek voltak, még ha egy kicsit néhol sablonosak is, és az összes többi mellékszereplő is tök jól meg volt rajzolva ahhoz képest, hogy ez a könyv mennyire cselekményközpontú és mennyire nem volt idő karakterizálásra. Libbyt különösen kedveltem, Max pedig zseniális volt a leleményes szitkozódásával. Az egyetlen bajom magával Averyvel volt, de valószínűleg csak a saját elvárásaim miatt: nagyon passzívnak és semmilyennek éreztem őt. Nem azért, mert ne lett volna logikus és normális, hogy így viselkedik egy ilyen helyzetben, ahogy, hanem azért, mert hozzászoktam, hogy az utóbbi években tele vannak a YA regények erős, aktív hősnőkkel. Hozzájuk képes Avery csak sodródott az árral, és bár próbálta mondogatni a szerző, hogy milyen okos lány, igazából mindenki az orránál fogva vezette őt. Ha a következő részben változtat ezen a szerző, akkor simán ötcsillagos élmény lesz.

Maga a rejtély izgalmas volt, még ha néhol kiszámítható is, szeretem az ilyen nyomozós, titkokkal és fordulatokkal teli történeteket. Azért esz egy kicsit a fene, hogy nem tudtuk meg, mi Avery anyukájának a titka, de valaminek maradnia kell a következő részekre is…

Ja, és Team Grayson, már az elejétől fogva, nyilvánvalóan! :D

Nem volt ez rossz, az az igazi könnyen olvasós, gyorsan haladós könyv, lájtos kis nyomozgatós plottal. De a nagy hypeot, ami a mai napig körülveszi, nem igazán értem.
Tényleg hozza a Knives Out hangulatot, megy a puzzle olvasás közben fejben, és van egy eerie feelingje attól, hogy a dúsgazdag nagyapa, a szövevényes feladványok és játékok űzője, halála után is megmozgatja a szálakat és bábuként irányítja a családot.
De mégsem volt wow élmény sajnos. Averyvel nem szimpatizáltam, és ami ennél sokkal meglepőbb az az, hogy a négy fiútestvér egyikétől sem dobtam hátast. Nagyjából kidolgozott karakterek, de inkább tipikusak, mintsem egyediek. A szerelmi szál(ak?)ra inkább a szemem forgattam, nekem erőltetettnek hatott(ak?), pedig azt hittem, hogy tűkön ülök majd az izgatottságtól meg pillangók tepdesnek a gyomromban, de nem.
Aztán kiderül, Avery hogy kerül ennek az egész örökségnek a közepébe… Meh, nekem elég antiklimatikus volt, de tuti, hogy lesznek még bonyodalmak a folytatásban.
Kicsit Truly Devious érzésem van a könyvtől, annál volt hasonló hiányérzetem, ami a harmadik kötet végére meg már átcsapott ellenérzésbe és nem tetszésbe. Bár az Inheritance Games vége azért bedobott pár váratlan fordulatot és cliffhangert, nincs bennem a sürgető vágy, hogy folytassam a sorozatot. Főleg, hogy a második könyvet azok is mélyrepülésnek élték meg, akik imádták ezt az elsőt, szóval szerintem eldőlt a sorsa.

Bár voltak bökkenők benne, mégis borzastóan élveztem azt a könyvet. Nagyon ki voltam már éhezve egy jó kis thrillerre. Nekem a Cludo játékot jutatta eszembe végig, ahogy abban a hatalmas házban rejtett titkokat kell felfedezni. A karakterek jól kidolgozottak és rétegesek, egyiküket sem tudtam még igazán kiismerni. A rejtély is igen csavaros és nehezen láthatja előre az ember. Nagyon élveztem és kíváncsian várom a végkifejltettét.

Nem is tudom, így hirtelen, frissen letéve a könyvet, mit mondhatnék. Az első harmada számomra elég döcögős volt (ezért a fél csillag levoás). Bár ez nem több, mint személyes preferencia. Engem nem lehet megvenni azzal, hogy a sztori kezdetén felforgatjuk a főhős egész életét, aztán bedobjuk őt minden nélkül egy titok kellős közepébe. Engem ez iszonyatosan tud frusztrálni. Ahogy azt se néztem kifejezetten jó szemmel, ahogy Avery az elején csak csorgatta a nyálát a srácokra. Damn, girl, több eszednek kéne legyen! (Persze ez megint a talpraesett női karakterek felé húzó személyes preferencia).
Aztán az az ötös fogat elkezdett játszani! Na ott fordult egy 180-ast a történet, és nem tudtam letenni a sztorit. Valahogy én is a játék részének éreztem magam, én is gondolkodtam a kódokon, és valamire előbb rá is jöttem, mint a karakterek. Ebből a szempontból iszonyú jó élmény volt olvasni!
A karaktergárdával viszont kicsit hadilábon állok. Nem voltak számomra kiugró karakterek, sem negatív sem pozitív irámyban. Azt viszont remélem, hogy helyes a hint, és Xanderből egy kicsit többet fogunk látni a következő kötetben. Őt szívesen elfogadnám kisöcsémnek. =)

Imádtam ezt a könyvet, 24 óra alatt sikerült befalni. Végig izgalmas volt, nem tűnt erőltetettnek, sem bugyutának. Ráadásul mekkora mázlista vagyok, hogy csak szeptemberig kell várnom a folytatásra?! (bár bevallom, azért kicsit sajnálom, hogy több kötetes lesz. Remélem, nem kell csalódni)

Letehetetlen :)

Imádtam! A TikTokon nagyon sokszor láttam ezt a könyvet és ezért a könyvesboltba ne is szereztem, de azóta nem nyúltam hozzá. Higgyétek el megéri a hypot és érdemes elolvasni, ugyanis nagyon jó! Tele rejtélyekkel és megoldandó rejtvényekkel, jöhet is a kövi rész! :)

Booktube-on már hallottam jókat a könyvről, és azt is tudtam, hogy a harmadik részére még majdnem egy évet kell várni, de Libriben sétálva nem tudtam nem a kezembe venni a gyönyörű borító miatt (ami viszont annyira YA fantasy nekem, hogy a korábbi kiadással szereztem be végül). Régen olvastam YA thrillert, nem vártam sokat tőle, viszont mindig is szerettem a nyomozós, rejtvény-fejtős történeteket, de egyáltalán nem számítottam rá, hogy a könyv nagy részét két nap alatt elolvassam. Az utóbbi idők legkellemesebb olvasás-élményét adta nekem.
Nem olvastam még az írónőtől és nem voltam elájulva a stílusától, egyszerűen fogalmaz, de maga a rövid fejezetek, amik hozzáadtak a fast-paced sztori érzéshez, mindenképp hozzátett ahhoz, hogy olvastatta magát a könyv. Talán azért mert a slowburn románcok inkább közelebb állnak a szívemben, az előre vetített szerelmi háromszög és a lány „gyengesége” a fiúk iránt számomra egy kissé erőltetett és gyors volt, de kíváncsian várom a következő részekben az angsty tépelődést. Magában a fordulatokban voltak kiszámíthatók, de alapvetően én nagyon élveztem a rejtvényeket, és ahogyan haladt előre a sztori. Avery számomra egy meglepően kedvelhető YA főhősnő volt (annak ellenére, hogy egész életében láthatatlan szeretett volna lenni és most hogy hirtelen figyelmet kap szexi pasiktól, ami miatt néha a racionalitását kihajítja az ablakon, de nézzük el neki, 17 éves), jól fel volt építve a játékokkal kapcsolatos múltja és nem érződött erőltetettnek, hogy eléggé okos volt ahhoz, hogy megoldja a feladványokat. Remélem, hogy azok a folytatásban is tartalmaznak hasonló izgalmakat.