A történetben egy tizenegy éves kislány egy humorforrásul szolgáló tudományos-fantasztikus fordulatnak köszönhetően közel kerül távolról kicsit őrültnek tűnő, mogorva és felettébb ambiciózus tudós nagyapjához, akit addig korábban csak évente egyszer-kétszer látott, így gyakorlatilag idegen volt számára.
A könyvben két hangsúlyos cselekményszál van, a családi dráma – ami egyúttal egy humoros kalamajka – és a tudományos érdeklődés fellobbanása, amelyet a nagyapának köszönhetünk:
„- A lányodat érdekli a tudomány. Komoly fogékonyságot mutat. Bátorítanod kéne.
Zavarba jövök, elönt a büszkeség. Lehet, hogy ez a részem – a tudomány iránti érdeklődés – mindig is megvolt, mint egy alma magvai. Csak kellett valaki, aki meglocsolja, és segíti kinőni. Olyasvalaki, mint nagyapa.” (111. oldal)
A tudomány, vagy általánosabban a világ felfedezése iránti igény minden kisgyermekben ott szunnyad, és vannak olyan szerencsések, akikben ez ki is csírázik. Ellie, a főszereplő egy ilyen lány. Talán néhány kiskamasz, aki elolvassa ezt a könyvet, szintén fogékonyságot érez majd arra, hogy más szemmel nézzen egy fonnyadt almára, a romlott sajtot borító penészszálakra, és általában a minket körülvevő világra. Kár, hogy nem tizenöt évvel ezelőtt olvastam ezt a könyvet…
Humoros, szórakoztató, letehetetlen, „egyszuszra olvasós” könyv.
De azért a gyenge pontjairól is meg kell emlékeznem. A történet, spoiler olyan hollywood-i volt, hogy bármelyik vasárnapi családi filmet jegyző blockbuster forgatókönyvíró megirigyelné. Ennek megfelelően túlzottan kiszámítható a végkifejlet, akárcsak a tudományos-erkölcsi dilemma. De tekintve a célcsoportot, még ez is megengedhető. Én felettébb jól szórakoztam rajta!