The ​Burning Shadow – Lángoló árny (Originek 2.) 95% 70 csillagozás

Pontosan két év telt el az első kötet megjelenése óta és bizony igen szomorúan vallom be, de kicsit újra kellett olvasnom az előző rész történetét, valamint még jó, hogy akadtak bőven visszautalások a Lángoló árnyban is, mert valamiért nem sok mindenre emlékeztem A legsötétebb csillag cselekményéből.
Ennek szerintem az az oka, hogy tavaly és idén is sok-sok könyvet olvastam, 2019 meg már nagyon régen volt…Egyszerűen nem értem, hogy a kiadó miért ült rá ennyire a folytatás mielőbbi hozására, hiszen egy igen népszerű sorozatukról van szó. :(
Régen gondolkodás nélkül vetettem volna bele magam egy Luxen spin-off olvasásába, most meg kimondottan nehezen láttam neki és ez megrémisztett. Mintha már nem kötne le úgy, mint régen, sem ez a világ, sem pedig a Young Adult műfaj, a középiskolai közeg pláne kezd untatni.
Azért persze elolvastam végül, de lassan haladtam vele, főleg az elejével, amit lassúnak éreztem.
A cselekmény döcögősen indult be, számomra sok volt a üresjárat, egyszerűen nem úgy haladtam vele, mint az eddigi kötetekkel. Hiányzott az igazi lendület.
Luc természetesen most is elvitte a hátán az egész történetet.
Anno, a többi Luxen kötetnél, Katy és Daemon jól kiegészítették egymást, ám itt azt éreztem, hogy Luc csinál mindent, Evie meg csak úgy van, pedig gondoljunk bele, hogy az ő szemszögén át látunk és ismerünk meg mindenki mást.
A srác tagadhatatlanul Daemon 2.0, egy igazi védelmező alfahím, akinek szuper beszólásai vannak, akinek sokat lehet nevetni és aki egyszerre veszélyes és csábító. Mi nők általában ilyen pasikról álmodozunk, az szerző pedig jól ért az ilyen karakterek megteremtéséhez. Ezt már tudjuk.
A régi szereplők közül most még többen tértek vissza, még inkább jelentősebb szerepekben, ez mindenképpen pozitívumként éltem meg, hiszen végig erős volt a nosztalgia faktor. Ezért plusz pont jár. :)
A pozitívumok tehát Luc maga, a karakterek közötti kapcsolatok és persze a visszatérő, nagy kedvencek, de ennyi.
A befejezés megdöbbentően kegyetlen, egy újabb függővég, ami kínzó kérdések garmadáját veti fel, csak félek, hogy megint éveket kell várni a folytatásra, amiről így aztán nem szívesen, de lehet, hogy végleg lemondok…

Kicsit bővebben: https://klodettevilaga.blogspot.com/2021/12/konyvkritik…

Nagyon szerettem a Luxen sorozatot, így borzasztóan örültem, amikor megtudtam, hogy Luc is megkapja a saját történetét. Szerencsére eddig nem is kellett csalódnom, mert a sorozat első két része teljesen levett a lábamról és alig várom, hogy a következő kötetet is a kezembe vehessem!

A Lángoló árny ott folytatódik, ahol A legsötétebb csillag abbamaradt. Evie próbálja túltenni magát Micah támadásán és közben helyt állni az iskolában. Luc folyamatosan próbál segíteni neki megtalálni az emlékeit, de ez nem egy könnyű feladat, és eközben Evie kicsit elveszettnek érzi magát, hiszen Nadia-ra nem emlékszik, Evie-ként megélt emlékeit pedig a hazugságok miatt nem tartja valósnak. Mindeközben a volt barátnője, April az anti-Luxen kampány vezetőjévé válik a suliban, ráadásul felüti fejét egy furcsa vírus is, ami influenzaszerű tüneteket okoz és az emberek vagy meghalnak tőle vagy zombiszerű gyilkosokká válnak. Az emberekkel el akarják hitetni, hogy ez valamiféle Luxen vírus, de rájuk mégsem hat, így vajon mi lehet az igazság és ki mozgatja a háttérben a szálakat?

Ez a kötet is rengeteg fordulatot tartogatott, olyanokat is, amire egyáltalán nem számítottam. Nem egyszer leesett állal pörgettem a lapokat. Szintén nagyon örültem, hogy sokat olvashattunk a Luc és Evie közötti kapcsolat fejlődéséről.

Ha lehetséges, Luc-ot még inkább megszerettem ebben a kötetben. Imádtam, a vicces és arrogáns beszólásait, a nevetséges pólóit, a béna csajozós dumáit, és főleg, hogy mennyire vigyáz Evie-re, és hogy hogyan óvja őt. Evie karakterfejlődése is szép ívet írt le és a mellékszereplőket is megkedveltem, annak pedig külön örültem, hogy ebben a kötetben a Luxen sorozatból ismert karakterek is nagyobb szerepet kaptak.

Összességében tényleg nagyon tetszett ez a rész is, és alig várom, hogy a következőt is olvashassam. Nem is tudom, hogy mért is maradt ki eddig, de szerintem most, hogy úgyis újraolvastam a második kötetet, hamar rá is vetem magam a harmadikra.

http://veronikasreaderfeeder.com/jennifer-l-armentrout-…

„Azt hiszem, az egyik legnagyobb bajom ezzel a könyvvel az volt, hogy ilyen sokat kellett rá várni, és az első részben történtek nagy része a feledés homályába veszett. Őszintén szólva kicsit mérges vagyok, mert egy olyan első rész után, mint amilyen A legsötétebb csillag volt, a rajongók megérdemelték volna, hogy sokkal korábban olvashassák a folytatást. Valószínűleg nekem ez is elvett az élményből, és nem tudtam már annyira élvezni, mint az előző kötetet. Kicsit bizonytalan vagyok olyan téren, hogy folytassam-e a sorozatot, mert ha újfent éveket kell várni a következő kötet megjelenésére egy elég kemény függővég után, akkor inkább én itt befejezem… :(”

Bővebben:
https://fannislibrary.blogspot.com/2021/12/jennifer-l-a…

„Nem mertem átengedni magam az érzéseimnek, mert rettegtem attól, hogy összetörik a szívem. Féltem, hogy én maradok örökre a második legjobb, vagy ami még rosszabb, az olcsó utánzata a valódinak.”

Számomra még mindig felfoghatatlan JLA mennyi kiaknázatlan lehetőséget talált a Luxenek világában, arról nem is szólva mekkora képzelőerő kell ahhoz, hogy ezeket megalkossa.
Minél több fanatsy-jét olvasom annál jobban tetszik a görög mitológia, amit eddig rühelltem. :'D Van valami az írástílusában, és ahogy a mitológiát beleépíti a történeteibe.
A spoilerek tényleg spoileresek, szóval csak óvatosan velük! :D

„ – Időnként meg kell tennünk olyan dolgokat amiket nem akarunk.”

Megosztó lesz ez a rész a témája miatt, teljesen megértem azokat, akiknek elegük van a vírushelyzetből, de, ha elvonatkoztat az ember ettől szerintem baromi érdekes téma, és nagyon kellett a könyvbe, mert még izgalmasabbá tette az egészet. Pedig alapjáraton sem mondanám, hogy unalmas, sőt.

„ – Semmi sem lehetetlen.”

Itt már tényleg minden lehetséges.

Megértettem Evie önismereti válságát, baromi nehéz lehet a helyzete, és hogy gondolkodás nélkül hasonlítja magát ahhoz, aki anno volt. spoiler Aztán az egészet elfogadni, amit ez a görög mitológiához köthető dolog okozott… Megemelem előtte a kalapom.

Imádtam Luc pólóit és Dízelt… :D off Most is nagyon hozta a formáját, és imádtam. *-*
Evie mellett ő is baromi erős volt mentálisan, hogy ezt az egészet feldolgozta és ezek ellenére is kiállt Evie mellett.

„A panda az egyik legmegtévesztőbb állat. Pihepuha és cuki, ezért azt hiszed, meg akar ölelni, holott valójában egyesével kitépi a végtagjaidat.”

Az April-es dolog meglepett. Persze, nem volt vele okés több dolog sem, de nem gondoltam volna, hogy ő lesz az összekötő szál.
A fekete „trutyinál” sejtettem már, hogy valami ilyesmi lesz a dologban, de így is meglepett egy picit, hiába utalgatott rá Lore is korábban.
Grayson nekem baromi gyanús valamiért. Le merem fogadni, hogy vele kapcsolatban még történni fog valami, vagy belerondít Evie és Luc kapcsolatába valahogyan. spoiler

„ – Igazi vagy Evie. Nem számít, hogy ki voltál egykor, vagy kinek hitted magad. Igazi vagy, én pedig látlak.”

A spoiler dolgot sikeresen elspoilereztem magamnak, amikor véletlen hátralapoztam, de így is úgy játszott az írónő az érzéseimmel és a gondolataimmal, hogy az valami eszméletlen. :D spoiler

" – Mi vagy te, ET?
Luc felnevetett.
– Sokkal dögösebb vagyok, mint ET.
– Ezzel nem mondtál semmit, ugye tudod? ET úgy néz ki, mint egy rücskös gyurmafigura."

off

KÉREM IDE A KÖVETKEZŐ RÉSZT, MOST! :D Sejtem, hogy, spoiler de tudom, hogy lesz benne ezek mellett ezer és egy dolog, amit nem várnék. Szóval szurkolok, hogy minél hamarabb olvashassam.

„– Az igazi erő nem az izmokban vagy a halálos képességben rejlik, hanem abban, hogy képes vagy összeszedni magad és továbblépni, amikor beüt a sz.r. Na, ez az erő.”

Kedvenc írónőm egyik könyvével kezdtem az évet, ami az egyik kedvenc sorozatom 2. része. És természetesen az első rész mellett ez is kedvencem lett.

„Felkaptam a telefonom a pultról, és megnyitottam az üzeneteimet. Az ujjam a felett időzött, amit Luc küldött péntek délután. Arról elmélkedett benne, hogy a mosómedvék nem kapnak elég szeretetet.”

A könyv végig tele volt izgalommal, de tényleg. Mikor már azt hittem jön a pihenő, egy újabb izgalmas rész jött. Ebből rá is lehet jönni, hogy nem egyszerű lerakni ezt a könyvet. Itt tipikusan meg volt a „még egy fejezet”. Természetesen több fejezet lett még belőle. :D Jennifer L. Armentrout tudja, hol kell egy fejezetet abbahagyni. Na meg a könyvet is.. Bizony, függővége van. Őszintén szólva, teljesen lesokkolt az utolsó pár sor. Biztos vagyok benne, hogy egy külső szemlélő csak azt vehette észre, hogy szó szerint leesik az állam. Valami rosszra gyanakszom és ez nem hagy nyugodni. Aztán lehet, csak én vagyok ennyire parázó, de nem hiszem. Eaton tábornok elhajította az üveget! Oké ez nem valami sok, de amit közben mondott.. Most csak a hatás miatt dobta el? Sajnos én rosszabbra gondolok. Kíváncsi vagyok, hogy végül mennyire lesz igazam. Szóval, nagyon remélem, hogy a következő részre nem kell annyit várni, mint erre.

A második rész pont ott kezdődik, ahol az első befejeződött. Szerintem a következő rész is pont így lesz. Ahol ez a rész befejeződött, onnan folytatódik.

Már nálam is vannak dolgok, amik feledésbe merültek, hiszen mégiscsak 2 éve olvastam az első részét. Viszont szerencsére azért a fontosabb eseményekre emlékszem, illetve az írónő azért segített feleleveníteni egyes részeket. Így nekem nem esett nehezemre bekapcsolódni a történetbe.

„– Te – szólalt meg. – Mindig csak te léteztél. Régebben. Most. És a jövőben is. Nem volt senki más. Nem is lehet.”

Luc.. Ohh.. Imádom! Továbbra is. :D A nagyképűségével, humorával, csajozós szövegeivel, pólóival együtt, úgy ahogy van, nagyon szeretem.
Evie elég sokszor úgy gondolja, hogy gyenge, haszontalan. De pont az ellenkezője igaz rá. Szerintem egy igazán jó női karakter.
Ők ketten remek párost alkotnak. Az egyik kedvenceim.
Bár sok kérdés maradt Sylviával kapcsolatban, és bár titkolózott, szerintem nem egy rossz anya spoiler. spoiler
Kent az egyik legjobb sofőr spoiler. És nagyon szerethető karakter ő is.
Nem tudom kihagyni, hogy Dízelt is nagyon megszerettem. :D
Régebbi szereplők is szerepelnek benne, aminek szintén nagyon örültem.
De még lehetne sorolni a szereplőket.

„– Ennyire különleges vagyok. – (…) – Olyan egyedi és tiszta, mint a hópihe.”

A cím ebben a részben is értelmet nyert. És a kettő együtt is nagyon tetszik. *-*

Többet nem is nagyon írnék, mert körül-belül minden spoileres lenne. Inkább olvassátok ezt a sorozatot, mert kár lenne kihagyni! :D

„– Luc? – suttogtam kicsivel később.
– Barackvirág?
– Köszönöm!
– Mégis mit?
– Hogy itt vagy. – Megpusziltam forró mellkasát. – Köszönöm, hogy itt vagy.”

Imádtam. Nekem egyáltalán nem tűnt lassúnak az eleje, de a felétől kb. minden fejezet vége olyan volt, hogy nem akartam letenni a könyvet. De sajnos az élet mindig közbeszól :(
Sajnálom, hogy ilyen sokat kellett várni erre a részre, de ez igazán nem a könyv hibája. Sokat felejtettem én is, de egészen jól le voltak írva a dolgok, annyira nem volt zavaró. Nagyon remélem, hogy ezután a befejezés után, a következő részre már nem kell ilyen sokat várnunk.
Bírom Evie-t, sokkal elveszettebb is lehetne, de nem, igyekszik felvenni a lépést, segíteni ahol tud.
Luc nagy szerelem, annyira örülök, hogy ilyen módon megkapta a saját sztoriját.
Az már csak hab a tortán, hogy a többiek is fel fel tűntek.
Imádom a luxen világot, nagyon várom a következő részt, sőt szerintem majd valamikor újra is olvasom az egészet. *-*

Ó, te jó ég. Micsoda folytatás! Bocsi ha kicsit hosszú lesz, de uh…!

Az Origin sorozat első könyve, A legsötétebb csillag eseményei után közvetlenül veszi fel a fonalat a The Burning Shadow, amely a főszereplő, Evie Dasher múltjába vezet bennünket.

Lassan és egyenletesen indult, és egy bonyolult történetté nőtte ki magát, amely mély és érzelmes volt. Imádtam a Luxen sorozatot is és kötődéseit ahhoz a szériához, és azt, hogy találkozhattunk az összes régi barátunkkal. Olyan érzés volt mintha „hazajöttem” volna. De ez a könyv legjobb módon eljátszott az érzelmeimmel! Hazugságok, szerelem, árulás, barátság és titkok kerültek elő szinte minden oldalon, és lehetetlen volt letenni ezt a könyvet.

Már az első néhány oldalon annyit nevettem. Ez azért van, mert a történet ott kezdődött, ahol a „A legsötétebb csillag” véget ért. Evie anyjáva, Sylviáva, aki ebédet készít Evie-nek és Lucnak. Sylvia és Luc persze ki nem állhatják egymást, a többit kitalálhatjátok. :D

Innentől a legepikusabb kalandba kerültünk. Nagyon hálás voltam, hogy Evie és Luc kaptak olyan pillanatokat, amikor hátradőlhettek néhány percre, és élvezhették egymást, mert akcióban nem volt hiány. A mókázásuk és csipkelődésük mosolyra késztetett (itt elég sokat gondoltam Kat-re és Daemonra, hozzá kell tegyem ők viccesebbek voltak azért), de voltak mély, érzelmes beszélgetéseik is, amelyek kizsigereltek. Főleg, amikor Luc apró darabokat adott Evie-nek a múltjából. Úgy éreztem, valóban mindent megtudtunk, ami róluk szól, és nagyon sok érzelmet hoztak ki ebből az egészből.

De voltak szívdobogtató akciók is, amitől olyan érzésem volt, mintha egy meredek sziklaszirten állnék és néznék le a mélybe. Görcsösen fogtam a lapokat! És ahogy a történet egyre jobban kibontakozott, apró nyomokat kaptunk a múlthoz és persze a jelenhez is. Amikor ezek a nyomok elkezdtek összejönni, megborzongtam és egyre jobban felcsigázta az érdeklődésem. Szóval ebből a könyvből egy vad és fordulatos kaland lett.

Luc igazán oda tette magát, hogy megvédje azokat, akiket szeretet. Mindent megtett a biztonságuk érdekében, és bár ez néha önző volt, de én csodáltam ezért. Legjobban azt szeretem a srácban hogy nem tudja hogyan kell szerénynek lenni. Humoros (néha beteges humorú) pólókkal, csinos vonalakkal, szemtelenséggel és Evie gondolataiba hallgatással komolyan színt vitt az egész sorozatba. Még akkor is bírtam, amikor egy kicsit túlságosan is tényszerű válaszokat adott, vagy erőszakos volt néhol eléggé birtokló. Nem tudtam nem mosolyogni és nevetni, valahányszor megjelent a könyvben. Na jó azért sokszor meg is ríkatott!

Evie hatalmas érzelmi utazáson ment keresztül, és sokat fejlődött! Határozottan küzdött, hogy rájöjjön, ki is ő valójában. Megvolt a múltja és mint „Evie” (Nadia) belekeveredett abba nyakig. De erős volt (még ha nem is érezte magát mindig annak), kitartó, és ugrásszerűen fejlődött.

A mellékszereplők tökéletesen kiegészítették ezt a történetet. Srácok. Szóval igen, imádtam ezt a könyvet! Határozottan nem szenvedett második könyv szindrómában. Imádtam minden fordulatot, és alig vártam, hogy lássam, mi történik ezután. A The Burning Shadow biztosan leköti a rajongókat, és azonnali kedvenc lesz! Luc és Evie mindennek a kellős közepén vannak, így alig várom, hogy megtudjam, mi történik a következő könyvben. Ez nagyon jó volt!

Ui.: Most hogy így szóba kerültek! ! Uh, de én még akarok arumokról olvasni! Hunter után valahogy jobban érdekelnek. :D

Jaj de nagyon régóta várok már erre a könyvre és el kell, hogy mondjam, egyáltalán nem csalódtam. A második rész ott folytatódik, ahol az előző véget ért és nekem kellett, hogy egy kicsit lassabban induljon be a story, hogy vissza tudjak rázódni. De őszintén, én egyetlen sorát sem untam. A storyline nagyon érdekes volt és minden fejezet végén úgy éreztem, hogy ezt képtelen vagyok letenni. Így történhetett meg az, hogy ugyan a fél napom ráment, de bőven megérte egyben kiolvasni. A borítója egyszerűen mesés, már csak abban reménykedem, hogy a 3.rész is valamilyen hasonló stílusban fog kijönni.
Evie és Luc az egyik kedvenc könyvpárosom és a kötet alatt csak még jobban megszerettem őket. Evie még mindig egy elég badass főszereplő, amit én imádok, Lucról meg aztán egy rossz szavam sem lehet. Örültem neki, hogy több régi szereplő is feltűnt többször is.
Összességében az év egyik legjobb könyve lett nálam és remélem, hogy a következő részre kicsit kevesebbet kell várni, mint erre.

Már az első részre is igaz volt, de erre a kötetre mèg inkàbb hogy izgalmas társadalmi témákat feszeget plusz csavar egy isteneset az amnézia klisén amitől igazán eredeti lesz a történet.
Aztàn ott van Luc akiről az első rész után úgy gondoltam hogy csak egy újabb „Daemon”, mostanra világossá vált hogy teljesen különböző karakterek, kivéve hogy BÁRMIRE, de tènyleg BÁRMIRE képesek a szerelmükért.
Jó volt újra látni a régi szereplőket is.
Összességében szerintem eddig ez a sorozat az író legtartalmasabb ìrása.

Imádom! ♥ Az elején kicsit bosszús voltam, hogy ennyit kellett várni rá, kicsit homályba veszett az előző rész vége, így az elsőt olvastam újra megint… Mint az elsőt ezt is imádom,nem csalodtam azt kaptam amit vártam, egy fantasztikus történetét. Mindig izgalmas, nincs olyan rész ami unalmas lett volna. Nem bírtam letenni, miközben a hétköznapi dolgokat csináltam is a könyven agyaltam, alig vartam, hogy olvassam.
Evie és Lucot imádom együtt, nagyon megszerettem őket. Imadtam, hogy a régi szereplőkről is olvashattam. A Luxen olvasása alatt Daemonba voltam szerelmes most Lucba:-)♥
2021 vége, de merem azt mondani, hogy nekem az év legjobb könyve. Annyira várom a 3. részt, remélem nem kell ra annyit várni rá.