The ​Burning Shadow – Lángoló árny (Originek 2.) 93% 205 csillagozás

Lassan építkezik a cselekmény, míg egy ponton átbillen és átmegy akciófilmbe. Miután megtudta magáról és Lucról az igazat, Evie bizonytalan, zavarja, hogy nem emlékszik, Luc pedig próbálja megkönnyíteni a helyzetet számára. Miközben ők ketten egyre jobban összegabalyodnak, egy furcsa vírus üti fel a fejét és a vezetők a luxeneket okolják. Persze én már meg sem lepődtem, hogy az egész mögött spoiler. Jó volt Daemont és Katet viszontlátni, Dawsont és Deet. Most készül a sorozat negyedik része, kiváncsi vagyok, hogy mikor tesz pontot a szerző a luxenes sztori végére.

Pontosan két év telt el az első kötet megjelenése óta és bizony igen szomorúan vallom be, de kicsit újra kellett olvasnom az előző rész történetét, valamint még jó, hogy akadtak bőven visszautalások a Lángoló árnyban is, mert valamiért nem sok mindenre emlékeztem A legsötétebb csillag cselekményéből.
Ennek szerintem az az oka, hogy tavaly és idén is sok-sok könyvet olvastam, 2019 meg már nagyon régen volt…Egyszerűen nem értem, hogy a kiadó miért ült rá ennyire a folytatás mielőbbi hozására, hiszen egy igen népszerű sorozatukról van szó. :(
Régen gondolkodás nélkül vetettem volna bele magam egy Luxen spin-off olvasásába, most meg kimondottan nehezen láttam neki és ez megrémisztett. Mintha már nem kötne le úgy, mint régen, sem ez a világ, sem pedig a Young Adult műfaj, a középiskolai közeg pláne kezd untatni.
Azért persze elolvastam végül, de lassan haladtam vele, főleg az elejével, amit lassúnak éreztem.
A cselekmény döcögősen indult be, számomra sok volt a üresjárat, egyszerűen nem úgy haladtam vele, mint az eddigi kötetekkel. Hiányzott az igazi lendület.
Luc természetesen most is elvitte a hátán az egész történetet.
Anno, a többi Luxen kötetnél, Katy és Daemon jól kiegészítették egymást, ám itt azt éreztem, hogy Luc csinál mindent, Evie meg csak úgy van, pedig gondoljunk bele, hogy az ő szemszögén át látunk és ismerünk meg mindenki mást.
A srác tagadhatatlanul Daemon 2.0, egy igazi védelmező alfahím, akinek szuper beszólásai vannak, akinek sokat lehet nevetni és aki egyszerre veszélyes és csábító. Mi nők általában ilyen pasikról álmodozunk, az szerző pedig jól ért az ilyen karakterek megteremtéséhez. Ezt már tudjuk.
A régi szereplők közül most még többen tértek vissza, még inkább jelentősebb szerepekben, ez mindenképpen pozitívumként éltem meg, hiszen végig erős volt a nosztalgia faktor. Ezért plusz pont jár. :)
A pozitívumok tehát Luc maga, a karakterek közötti kapcsolatok és persze a visszatérő, nagy kedvencek, de ennyi.
A befejezés megdöbbentően kegyetlen, egy újabb függővég, ami kínzó kérdések garmadáját veti fel, csak félek, hogy megint éveket kell várni a folytatásra, amiről így aztán nem szívesen, de lehet, hogy végleg lemondok…

Kicsit bővebben: https://klodettevilaga.blogspot.com/2021/12/konyvkritik…

Nagyon szerettem a Luxen sorozatot, így borzasztóan örültem, amikor megtudtam, hogy Luc is megkapja a saját történetét. Szerencsére eddig nem is kellett csalódnom, mert a sorozat első két része teljesen levett a lábamról és alig várom, hogy a következő kötetet is a kezembe vehessem!

A Lángoló árny ott folytatódik, ahol A legsötétebb csillag abbamaradt. Evie próbálja túltenni magát Micah támadásán és közben helyt állni az iskolában. Luc folyamatosan próbál segíteni neki megtalálni az emlékeit, de ez nem egy könnyű feladat, és eközben Evie kicsit elveszettnek érzi magát, hiszen Nadia-ra nem emlékszik, Evie-ként megélt emlékeit pedig a hazugságok miatt nem tartja valósnak. Mindeközben a volt barátnője, April az anti-Luxen kampány vezetőjévé válik a suliban, ráadásul felüti fejét egy furcsa vírus is, ami influenzaszerű tüneteket okoz és az emberek vagy meghalnak tőle vagy zombiszerű gyilkosokká válnak. Az emberekkel el akarják hitetni, hogy ez valamiféle Luxen vírus, de rájuk mégsem hat, így vajon mi lehet az igazság és ki mozgatja a háttérben a szálakat?

Ez a kötet is rengeteg fordulatot tartogatott, olyanokat is, amire egyáltalán nem számítottam. Nem egyszer leesett állal pörgettem a lapokat. Szintén nagyon örültem, hogy sokat olvashattunk a Luc és Evie közötti kapcsolat fejlődéséről.

Ha lehetséges, Luc-ot még inkább megszerettem ebben a kötetben. Imádtam, a vicces és arrogáns beszólásait, a nevetséges pólóit, a béna csajozós dumáit, és főleg, hogy mennyire vigyáz Evie-re, és hogy hogyan óvja őt. Evie karakterfejlődése is szép ívet írt le és a mellékszereplőket is megkedveltem, annak pedig külön örültem, hogy ebben a kötetben a Luxen sorozatból ismert karakterek is nagyobb szerepet kaptak.

Összességében tényleg nagyon tetszett ez a rész is, és alig várom, hogy a következőt is olvashassam. Nem is tudom, hogy mért is maradt ki eddig, de szerintem most, hogy úgyis újraolvastam a második kötetet, hamar rá is vetem magam a harmadikra.

http://veronikasreaderfeeder.com/jennifer-l-armentrout-…

Mielőtt belekezdtem volna a könyvbe, nagyon ellentmondásos érzéseim voltak: egyrészt szerettem volna elolvasni, mert kíváncsi voltam a folytatásra, érdekelt, hogy mi is fog történni. Másrészt, mégsem akartam annyira elolvasni, mert egyszerűen nem volt kedvem Evie-hez… Nem akartam hallgatni a gondolatait. Ez – hogy nem akartam róla olvasni – jogos volt, viszont egy cseppet sem bánom, hogy mégiscsak levettem a polcról a könyvet.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a könyvet imádtam, mert nem, sokkal inkább Luc-ot. Erre majd lesz egy külön bekezdés, de kezdjük az elején:
Az első résznél is a borító volt az, ami megragadta a figyelmemet azóta sem tudtam elszakadni tőle, és most ettől sem. Semmi kifejezetten extra nincs rajta, de egyszerűségében olyan gyönyörű, hogy mindig úgy megbabonáz.
J. L. Armentrout világai, ezesteben a luxenek világa jó, de azt gondolom, hogy lehetne sokkal jobb is. Vannak írók/írónők, akiknél működik azt, hogy nagyon hosszan, több tíz, húsz köteten át vezessenek egy fő cselekményszálat, amiért megőrül az ember, a részévé válik. Viszont emellett minden kötetnek megvan a maga bonyodalma, ami hozzátesz valamit a végjátékhoz, a teljes képhez – én ezt hiányolom JLA esetében. Lehet nem is ez a célja, de, ha igen, akkor ez talán kicsit kevés. Mivel a főcselekményszálat húzza, nincs még mellette más, így elég vontatott lesz a történet: bár vannak izgalmas részek, de nem olyan pattogós a könyv, a cselekmény, mint, amilyen lehetne. A visszatérő szereplők azonban feldobták az eseményeket, szükségük is volt rájuk.
Élveztem, jó volt olvasni, de hiányérzetem volt és vártam valamit.
Ez a hiány nem lett, vagy kevésbé lett volna érzékelhető egy értékes női főszereplővel, amit nem igazán kaptunk meg… Én őszintén próbálkoztam megkedvelni Evie-t, de képtelen voltam. Nem azért, mert kifejezetten rossz vagy idegesítő, hanem azért, mert olyan semmilyen. Szürke, unalmas, nem győz meg arról, hogy ő tényleg egy túlélő, valaki különleges, és ő az, aki Luc feltétel nélküli és pusztító szerelmét megérdemelné.
Tipikusan az az eset, amikor a mindenki odavan a hősnőért, csodálatos és erős, miközben a valóságban nincs benne semmi érdekfeszítő. Végig azt éreztem, hogy ez a könyv még jobb lehetne, ha egy megfelelő hősnőt kaptunk volna.

És most térnék arra, amiért az elején azt írtam, hogy mégis azt kell mondanom, meggyőzött a könyv – a csodaszép borító, az egész jó cselekmény mellett… Luc.
Szerepelhetett volna sokkal többet, de számomra így is róla szólt a regény. Az ő szerelméről. Az érzelmi intimitásról.
Szilárdan kitartok a véleményem mellett, miszerint Evie nem érdemli meg őt, viszont, amit Luc érzett, és csinált az csodálatos volt.
A küzdés, az elengedés, az, hogy Evie számára a világ.
Valamikor 12-14 éves korom között találkoztam először Luc-cal: először idegesített, majd szerettem volna megölelni támogatásként. Most pedig, majdnem 20 évesen szerelmes lettem belé: költői túlzás nélkül írom, hogy 3 hétig ki sem tudtam verni a fejemből, és őszintén, teljesen és mélyen odavoltam érte. off
Ezek után nem tehetek mást – a következő kötetet is el fogom olvasni, mert el kell olvasnom.

Másfél évvel ezelőtt nagyon szerettem az első részt, bár már akkor is megvoltak a kételyeim és a hiányérzeteim. Sajnos ezek nem hogy nem tűntek el, inkább felerősödtek, és még Luc sem volt képes ezt elfelejtetni velem.
Evie – legnagyobb döbbenetemre – többször idegesített, mint ahányszor nem. A humora még mindig megvan, viszont ugyanazokat a köröket futotta, egyre gyerekesebben viselkedett egyes helyzetekben, és a nagy megvilágosodásai is túlságosan drámaiak akartak lenni, mégsem éreztem mást azon kívül, hogy ezt túltolta az írónő. Szegény lányt egyre kevésbé kedveltem emiatt, és ez mélységesen elszomorít.
Luc szerencsére hozta a formáját, megmaradt a vicces, laza, kicsit titokzatoskodó srácnak, aki egyértelműen saját szemszögért kiált. Nála nem tűnt úgy, hogy a szerző meg akarná változtatni, kifordítaná önmagából és feláldozná a szerelem oltárán. Nem, Luc még mindig zseniális, és számomra ő jelentette a könyv legnagyobb húzóerejét.
A cselekmény, hmm, többre számítottam. Az ablakkitörős, ajtóbezúzós, házakba beszökős rajtaütések picit untattak már, és egy alkalom kivételével sosem szökött az egekbe a vérnyomásom az olvasottak miatt. Lehet ez nem a történet hibája, és csak én voltam túl fáradt, de inkább figyeltem volna a beszélgetéseket, mint az „akciójeleneteket”. Az az egyetlen kivétel a végén meghúzott váratlan eset volt, és aminek amúgy nem igazán láttam az értelmét spoiler
Elszórakoztatott, kikapcsolt, kár, hogy azt érzem, valami még továbbra is hiányzik. Szeretem, amiért haladnak előre, titkokat lepleznek le, szóval nem egy helyben tökölődnek – éppen ezért várom mit tartogat a harmadik rész. Magasra teszem a lécet, remélem meg tudja majd ugrani.

Valószínűleg egy elvakult Armentrout rajongó, amilyennek eddig gondoltam magam nem írta ilyet, de valamiért nem ragadott magával a történet. Remélem, hogy nem az van, hogy öregszem és kezdem elveszíteni az Armentrout varázslatot. :(
Az első részt több, mint két évvel ezelőtt olvastam, így már nem igazán sokra emlékeztem belőle. A legjobban természetesen Luc lopta be magát akkor is és most is a szívembe.
Evelyn akkor sem, úgy most sem kápráztatott el, mint női főszereplő. Valahogy a Luxen sorozatnál kiegyenlítettebbnek éreztem az „erőviszonyokat” Kate és Daemon között még úgy is, hogy Kate ténylegesen eleinte sima ember volt. Itt olyan volt, mintha Evelyn sokszor nem is főszereplő lenne, csak egy idegesítő mellékszereplő, aki sodródik az árral és néha csókcsatába keveredik a legkedvesebb ametiszt szemű origon sráccal.
Azért is kicsit csalódott vagyok, mert a könyv 50-60%-ig számomra nem történt semmi érdekes. Voltunk, suliba jártunk, Evelyn próbálta felvenni a lépést a többiekkel, de érdemben alig haladt előre a történet. Ahogy viszont átlendültünk a holtponton már pörögtek az események, tetszett amerre haladunk.
A vége egyértelműen folytatásért kiált. Nagyon remélem, hogy most nem kell majd éveket várnom rá.

Megjegyzés magamnak a harmadik kötet olvasása előttre: off

Nagyon szerettem a Luxen sorozatot fiatalabb koromban. Amikor kiderült, hogy érkezik az spin-off sorozat Magyarországra egyből elő is rendeltem az első részt… Ennek már több, mint 2 éve. Aztán tavaly megjelent a második rész, amivel ugyanígy tettem.
Nagyon akartam szeretni, de nem tudtam. Sajnos azt kell, hogy írjam, hogy ez két év elég nagy hézag volt, egy összefüggő, függővéges történétnél. Szinte semmire sem emlékeztem az első részből. off

A másik, ami miatt nem tudtam megszeretni ezt a könyvet, az az, hogy öregszem. :D
Egyre jobban észreveszem off, hogy nem tudnak lekötni a középiskolás történetek.

Maga a sztori is kicsit túúúl vontatott volt. Evie picsog@sa kikészített.
Lucas Luc – ot imádtam.. A béna csajozós szövegeivel, és a feliratos pólóival együtt. Igazából csak miatta olvastam végig a könyvet.
Az újabb függővég csak hab volt azon a bizonyos tortán.

„Nem mertem átengedni magam az érzéseimnek, mert rettegtem attól, hogy összetörik a szívem. Féltem, hogy én maradok örökre a második legjobb, vagy ami még rosszabb, az olcsó utánzata a valódinak.”

Számomra még mindig felfoghatatlan JLA mennyi kiaknázatlan lehetőséget talált a Luxenek világában, arról nem is szólva mekkora képzelőerő kell ahhoz, hogy ezeket megalkossa. Minél több fanatsy-jét olvasom annál jobban tetszik a görög mitológia, amit eddig rühelltem. :'D Van valami az írástílusában, és ahogy a mitológiát beleépíti a történeteibe. A spoilerek tényleg spoileresek, szóval csak óvatosan velük! :D

„ – Időnként meg kell tennünk olyan dolgokat amiket nem akarunk.”

Megosztó lesz ez a rész a témája miatt, teljesen megértem azokat, akiknek elegük van a vírushelyzetből, de, ha elvonatkoztat az ember ettől szerintem baromi érdekes téma, és nagyon kellett a könyvbe, mert még izgalmasabbá tette az egészet. Pedig alapjáraton sem mondanám, hogy unalmas, sőt.

„ – Semmi sem lehetetlen.”

Itt már tényleg minden lehetséges.

Megértettem Evie önismereti válságát, baromi nehéz lehet a helyzete, és hogy gondolkodás nélkül hasonlítja magát ahhoz, aki anno volt. spoiler Aztán az egészet elfogadni, amit ez a görög mitológiához köthető dolog okozott… Megemelem előtte a kalapom.

Imádtam Luc pólóit és Dízelt… :D off Most is nagyon hozta a formáját, és imádtam. *-*
Evie mellett ő is baromi erős volt mentálisan, hogy ezt az egészet feldolgozta és ezek ellenére is kiállt Evie mellett.

„A panda az egyik legmegtévesztőbb állat. Pihepuha és cuki, ezért azt hiszed, meg akar ölelni, holott valójában egyesével kitépi a végtagjaidat.”

Az April-es dolog meglepett. Persze, nem volt vele okés több dolog sem, de nem gondoltam volna, hogy ő lesz az összekötő szál.
A fekete „trutyinál” sejtettem már, hogy valami ilyesmi lesz a dologban, de így is meglepett egy picit, hiába utalgatott rá Lore is korábban.
Grayson nekem baromi gyanús valamiért. Le merem fogadni, hogy vele kapcsolatban még történni fog valami, vagy belerondít Evie és Luc kapcsolatába valahogyan. spoiler

„ – Igazi vagy Evie. Nem számít, hogy ki voltál egykor, vagy kinek hitted magad. Igazi vagy, én pedig látlak.”

A spoiler dolgot sikeresen elspoilereztem magamnak, amikor véletlen hátralapoztam, de így is úgy játszott az írónő az érzéseimmel és a gondolataimmal, hogy az valami eszméletlen. :D spoiler

„ – Mi vagy te, ET?
Luc felnevetett.
– Sokkal dögösebb vagyok, mint ET.
– Ezzel nem mondtál semmit, ugye tudod? ET úgy néz ki, mint egy rücskös gyurmafigura.”

off

KÉREM IDE A KÖVETKEZŐ RÉSZT, MOST! :D Sejtem, hogy, spoiler de tudom, hogy lesz benne ezek mellett ezer és egy dolog, amit nem várnék. Szóval szurkolok, hogy minél hamarabb olvashassam.

Originek 2

Ez a sorozat nem olyan jó, mint a Luxen, remélem nem lesz 10 részes, de azért tetszett.
A szereplők szimpatikusak voltak és persze itt-ott megjelentek a régi sorozatból való szereőlők is.
Sok rejtély és titok volt a történetben, bár néhol kicsit unalmasnak tartottam.
Voltak persze veszteségek, hullottak el kedvesebb szereplők, de szerencsére a rossz oldalról is.
Szóval nem volt rossz, de nyomába sem jön a Luxen sorozatnak.

„Azt hiszem, az egyik legnagyobb bajom ezzel a könyvvel az volt, hogy ilyen sokat kellett rá várni, és az első részben történtek nagy része a feledés homályába veszett. Őszintén szólva kicsit mérges vagyok, mert egy olyan első rész után, mint amilyen A legsötétebb csillag volt, a rajongók megérdemelték volna, hogy sokkal korábban olvashassák a folytatást. Valószínűleg nekem ez is elvett az élményből, és nem tudtam már annyira élvezni, mint az előző kötetet. Kicsit bizonytalan vagyok olyan téren, hogy folytassam-e a sorozatot, mert ha újfent éveket kell várni a következő kötet megjelenésére egy elég kemény függővég után, akkor inkább én itt befejezem… :(”

Bővebben:
https://fannislibrary.blogspot.com/2021/12/jennifer-l-a…