Obsidian (Lux 1.) 91% 109 csillagozás

Lassan egy éve vagyok moly.hu tag, de ha azóta 200x nem láttam leírva a Daemon Black nevet (lehet, hogy alá is lőttem), akkor szerintem egyszer sem. Éppen ezért már ezer éve a könyves bakancslistámon van ez a könyv, de folyton tologattam a várólistámon. Mint kiderült, ez igencsak nagy hiba volt. :)

Már említettem egy párszor, hogy nem nagyon szoktam elolvasni a fülszövegeket, de ez a könyv annyiszor jött szembe, hogy tudtam, hogy űrlényekről fog szólni. Na, ez tette ki a maradék 20%-át az ódzkodásomnak. Mert most komolyan? Űrlények? De fellélegeztem, amikor nem egy űrhajón/az űrben/ másik bolygón játszódott a könyv, és innentől kezdve nagyon-nagyon élveztem. (Kérlek nyugtassatok meg, hogy a sorozat többi része is a Földön játszódik!)

Az alapötlet maga a Lux, a fény hihetetlenül jó. Tetszettek a képességek, amiket kitalált az írónő, és tetszettek a főszereplők. És végre rájöttem, hogy az írónő nem csak idegesítő női karaktereket tud megalkotni (ahogy a Wait for You-ban), mert Katy igazán badass csajszi. Nagyon viccesek voltak a Daemon-nal való összetűzései.

És hogy mégis miért a fél csillag levonás? Mert furcsa módon nálam nem volt az a „letehetetlen kategória”. Igazából volt olyan este, mikor elő sem vettem. A vége nagyon izgalmas volt, de egy ennyire túlhypeolt könyvtől azt vártam volna, hogy teljes erejével lesöpörjön a lábamról. Egyelőre csak Katy karakterét látom kidolgozottnak, a többi szereplő valahogy nálam elsikkadt. Dee aranyos, de valahogy még nem érzem közel magamhoz, a többi mellékszereplő feledhető kategória, Daemon pedig még túl rejtélyes, így habár jó karakter, de eddig neki sem sikerült bedolgoznia magát a book boyfriend háremembe. (Valószínűsítem, hogy ehhez még kell egy-két kötet.)

Szóval összességében tetszett, és nem bántam meg. Valószínűleg 10 évvel korábban kellett volna olvasnom a teljes élményért, de azért jó volt. :))

http://veronikasreaderfeeder.com/jennifer-l-armentrout-…

3 éve olvastam el magyarul. De jó volt visszatérni a Luxenek világába. Daemon. Még mindig nagy a szerelem. Ideje lenne már az újraolvasásnak.

Nem ugrottam fejest az ismeretlenbe, amikor elkezdtem olvasni a könyvet. Nem sok olyan könyv van, amit ennyi figyeltem olvasott és még kevesebb ami ennyire megosztó lenne. Hónapok óta figyelem a Daemon Black rajongói tábor és a „jaj ez csak egy Twiilight utánzat” csapat kirohanásait. A Twilightot nem olvastam, nem láttam (és nem is fogom), így nem tudom, hogy mennyire jogos az összehasonlítás, de ezt egyszerűen imádtam. Minden benne van, amit egy ilyen könyvtől el lehet várni. Én nagyon jól szórakoztam, sokszor hangosan kacarásztam, néha mind a kettőt megütögettem volna valami lapáttal. Daemon rajongóknak üzenem, hogy még nincs meg a szerelem, még nem álltam be a sorba, de tudom, hogy nem fogom megúszni :-) Kiváncsian várom a folytatást.

Tény, hogy nem tudtam letenni, de nem jár az öt csillag, mert ebben az eszméletlen huzavonában én is húztam-vontam a hajamat egy párszor. Aggódtam a hajszálaimért, na, ezért kell levonnom egy csillagot. Naná, hogy imádom a karaktereket, naná, hogy jót nevettem, naná, hogy kikapcsolt. :)
Meg persze ez a gyógyítós cucc nekem azért bejön. :)

A Luxen sorozatot gyógyszerként kellene árulni a könyvmolyoknak, mert kevés annyira jó sorozatot találni, mint J. L. Armentrout remekműve.
Azt imádom benne legjobban, hogy lenyűgöző a felelépítése. A Luxenek és Arumok világába annyira egyedi, még csak hasonlót sem lehet találni könyves berkekben. Ráadásul a karakterek is nagyon összetettek, mindenkinek mély érzések és rejtett tulajdonságok lappanganak a felszín alatt. Daemom pedig az egyik örök kedvenc álompasim, és ezzel szerintem még nagyon sokan így vannak. Akármennyire is bunkó módon viselkedik még a kezdetekben, már akkor is látni, hogy mennyire védelmező és édes. Minden egyéb lehetőség mellett csak imádni lehet! *-*
Egyszerűen képtelenség megunni, csilliószor is újrakezdeném, pedig az első részt már elég sokszor elolvastam. :)

Hihetetlen, de igaz. Sosem hittem volna, hogy valaha is elolvasom – anno első próbálkozásra nem sikerült –, azt meg aztán végképp nem, hogy a végére még élvezni is fogom. Voltak olyan részek, amik untattak és át is lapoztam, de összességében jól lekötött. Úgy a könyv háromnegyedétől hál'isten felgyorsultak az események, úgyhogy onnantól már fel is ültem a székemben. :)

A sztori, illetve a világfelépítés nagyon tetszik, és kíváncsi vagyok mit tudunk még meg róla a későbbi részekben.

A szerelmi szál kibontakoztatása tetszett. Nem volt túl elhamarkodott, nem volt túl nyálas sem, viszont izgalmas volt. Szerettem a Kat és Daemon közti szájkaratékat.

Meglepő módon Kat sem idegesített sokszor, párszor ő is megnevettetett. Többször állt ki magáért, mint számítottam. Tetszett, hogy nem esett mindig hanyatt Daemon-től és nem sírt folyton utána. És ha már Daemon… őt is sikerült megkedvelnem. Nem mondom, hogy nem érdemelt volna meg pár tökön rúgást, én biztos ütöttem volna párszor, de szórakoztató (és érthető) volt ez az on-off viselkedése.

A mellékszereplőkkel viszont nem tudok mit kezdeni. Engem Dee sem nagyon érdekelt, pedig kedves csaj, csak igazából nem látom sok értelmét a karakternek azon kívül, hogy egy híd a két fő karakter közt. A Luxen társaság többi tagja pedig szintén nem alkotott semmi maradandót. Átlag, klisés karakterek voltak számomra.

Jennifer stílusa könnyed, szórakoztató, így nem is tartott sokáig, hogy kiolvassam. 100% hogy folytatni fogom, bár egyelőre nem mondanám kedvencnek, de felkeltette az érdeklődésem.

Ez most szerelem lett első olvasásra! Azt sem tudom, mit mondjak – általában a nagyon hype-olt könyvek csalódást okoznak, azonban az Obsidiannél egyáltalán nem így volt. Teljesen odáig vagyok tőle, s te jó ég, még jó, hogy pár nap múlva megjelenik a második rész, különben a falat kaparnám most kínomban.
Ráadásul a könyv végén volt két jelenet Daemon szemszögéből, amivel csak annyit ért el Jennifer L. Armentrout, hogy Daemon lett az egyik kedvenc könyves álompasim… ejj, ejjj!

Ez egy nagyon jó young adult történet, főleg azoknak, akik bírják például a Smallville sorozatot. Itt ugyanis földönkívüli lényekről olvashatunk, akik itt találnak menedéket, és emberi alakban próbálnak beilleszkedni közénk. Főszereplőnk új városba költözik ahol megismerkedik a szomszéd ikerpárral, a fiú első perctől utálja és durván beszél hozzá, a lány viszont szívesen barátkozik vele. Később mindennek meg lesz a magyarázata, de Katy-t addig sem kell félteni. Végre nem egy bénuska lány, aki csetlik botlik a tökéletes pasi láttán. Erős, határozott karakter, aki jól odamondogat az arrogáns de rendkívül jóképű szomszéd srácnak. Persze lesz itt ellenség, harc, izgalom, de a legfőbb jellemző a könyvön végighúzódó „magasfeszültség”. Imádtam. Jövőre jön magyarul is a Könyvmolyképző Kiadótól. Daemon-invázió várható:)

Új lány költözik a városba, a szomszédban lakó srác pedig szexi, ugyanakkor valamit rejteget – ez nem sok jóval kecsegtet, annyi ilyen könyvet olvas az ember. Ha a cselekményt veszem, igen, voltak bőven klisék, kellett bele gimis bál is, de nálam alapból bónusszal indult a földönkívüli téma (van, amit nem tudok nem szeretni), és az a helyzet, hogy a karakterek simán elviszik a hátukon az egészet. Ami a legfontosabb: végre egy normális főhősnő! Katy könyves blogger, és csupa olyan könyves dolog van benne, amit mi, molyok is nagyon szeretünk, és erről ki nem olvas szívesen? Kiáll magáért, nem dől be a szexi srácnak, nincs instant szerelem első látásra csak azért, mert a srác dögös! Sőt, végigvitatkozzák az egész könyvet, állandóan oltogatják egymást, és a kettejük között meghúzódó és szinte tapintható feszültség illetve a sziporkázó párbeszédek azok, amik hihetetlen szórakoztatóvá teszik ezt a könyvet. Ide a folytatást!

Engem ez a könyv nem vett teljesen le a lábamról, de ha 11-12 éves lennék, imádnám, és valószínűleg Daemon poszterekkel lenne tele a falam. Vannak nagyon aranyos részek, például az első csók jelenet nálam ütött, de sok a Twilight utóérzés, és a ruhavásárlás-zsongás is kicsit elcsépelt. A főhősnő nem elég karakteres – valószínűleg szándékos volt az írónő részéről azt érzékeltetni, hogy egy szürke egérke is érdekes lehet egy Daemon kaliberű férfi főszereplőnek – Kat inkább megfontolatlan és vakmerő, mint bátor. Daemon már izgalmasabb, szeretem a vívódó karaktereket, ez van :)