Míg ​a halál… 284 csillagozás

Jennifer L. Armentrout: Míg a halál…

Tíz év telt el az óta, hogy Sasha Keaton elhagyta nyugat-virginiai otthonát, miután kiszabadult a Vőlegény néven ismert kegyetlen sorozatgyilkos karmaiból.

Amikor Sasha tíz év után végül hazatér, hogy segítsen a családi fogadó körül, úgy tűnik, élete kirakósának darabjai végre a helyükre kerülnek. Amikor aztán a lányt ismét veszély fenyegeti, Cole Landis FBI ügynök is újra felbukkan, és fogadalmat tesz, hogy helyrehozza tíz évvel korábbi hibáját, és ezúttal megvédi őt.

Aztán eltűnik egy nő. Majd még egy, és a Vőlegény borzalmainak egyetlen túlélője egyre nyugtalanítóbb üzeneteket kap. Cole soha sem volt képes megbocsájtani magának, hogy nem tudta megvédeni Sashát, és mindenre kész, hogy most megtegye. Mert a lány szórakoztató szexissége alatt, amibe tíz éve beleszeretett, acélkemény erő lakozik, és emiatt csak még jobban szereti.

Valaki azonban figyel. Vár. Így Sasha első hibája könnyen az utolsó is lehet.

Eredeti megjelenés éve: 2017

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Kristály pöttyös könyvek Könyvmolyképző

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2020
396 oldal · ISBN: 9789635614172 · Fordította: Kádár Pál
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2020
396 oldal · ISBN: 9789635614189 · Fordította: Kádár Pál
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2020
396 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634577263 · Fordította: Kádár Pál

1 további kiadás


Enciklopédia 1

Szereplők népszerűség szerint

Sasha Keaton


Kedvencelte 25

Most olvassa 24

Várólistára tette 337

Kívánságlistára tette 384

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

Réka0128 P>!
Jennifer L. Armentrout: Míg a halál…

Az idei év legnagyobb csalódása…

Nagyon vártam ennek a könyvnek a megjelenését, mert imádom az írónő könyveit, plusz a borítóba is első látásra beleszerettem. Az elején azt hittem új kedvencet fogok avatni, aztán sajnos nagyon nem azt kaptam, mint amit vártam… Szerintem hiba volt ezt a könyvet a kristály pöttyös kategóriába tennie a kiadónak, mert thrillerre számítottam, de nem az. Adott egy második esély sztori, amihez kapunk egy múltbéli traumát és egy sorozatgyilkost. Olvastam már jó pár thrillert és azért, mert ebben szerepel egy sorozatgyilkos és eltűnik pár ember, attól ez még nem lesz az sajnos…
Őszintén szólva a karakterekkel sem voltam teljes mértékben kibékülve, mert Sasha-t legalább úgy-ahogy megismertük, de Cole-ról nem sok mindent tudtunk meg, azon kívül, hogy jól néz ki.
Nagyon sajnálom, hogy ennyire nem feküdt ez a történet, mert eddig minden tetszett, amit olvastam az írónőtől… :(

20 hozzászólás
konyvmolyblog>!
Jennifer L. Armentrout: Míg a halál…

Undorító. Mocskos. Rémisztő. Zseniális.

" – Maga szerint ez is lehetséges, Conrad nyomozó?
– Bármi lehetséges."

JLA neve nálam garancia egy jó romantikus szállal megfűszerezett fantasy-ra, csavaros romantikus történetre, mégis megdöbbentem mikor megtudtam, hogy a Till death egy thriller. Ugyanakkor örömmel vetettem rá magam a könyvre, mert újabb kedvenc íróm próbálta ki magát ezen a vonalon. Na meg persze a borító és az élfestés is nagyon vonzott. :D És milyen jól tette, hogy így döntött! *-* Ez a könyve is teljesen ledöntött a lábamról, akárcsak a szinte véget nem érő sorozatai. Sokkal több ilyen, egykötetes történetet is alkothatna.

Hű, nagyon-nagyon nehéz óriási spoilerek nélkül bármit is mondani a könyvről – így, aki nem szeretne spoilerekbe futni inkább görgessen tovább – , de nem egyszer megborzongtam. Sőt, sokszor egy hirtelen hang, reccsenés is a frászt hozta rám, de szerintem ez így is lesz egy-lét napig. :'D Olyan témát választott az írónő, ami sajnos könnyen megtörténhetne a nők nagy részével, és irtózatosan kegyetlen.

„Kétfajta halál van. Az igazi halál, amikor, akárcsak ennek a szerencsétlen nőnek az esetében, a test és a lélek is megszűnik létezni. A másik halál az, amikor a lelket kitépik a testből, amely így, üres porhüvelyként él tovább.”

Nagyon nem irigylem Sasha-t. Na, jó, Cole miatt egy picit. :D Olyan kínokat élt át – sokakkal együtt – amit soha senkinek nem szabadna megtapasztalnia. Nem tudom a legtöbb lépése elképesztően bátor, vagy inkább őrülten naiv volt, ezt mindenkire rábízom, hogy döntse el. spoiler De kétség kívül ott van benne az akarat és az életösztön.

„Ha jobban belegondolok, sosem múlt el ez az érzés, ami őrültség, hiszen tíz év telt el közben. Ugyanakkor hiszem, hogy ha az embernek igazán fontos valaki, akkor történjék bármi is, sosem felejti el.”

Tetszett, hogy Cole spoiler nem tágított Sasha mellől. Viszont egy picit őt is naivnak gondolom, főleg az utolsó húzása miatt. spoiler

„ – Mindig csak annyit látni az emberekből, amennyit ők meg akarnak mutatni.”

Örültem, hogy egy romantikus szál is volt a történetben, de mégis a Vőlegényen és az eseményeken volt a hangsúly.
A csavar olyan gyorsan és váratlanul jött azok után, hogy eddig csak hébe-hóba lehetett valamit tudni… spoiler
off

Amellett viszont sajnos nem tudok elmenni szó nélkül, – bármennyire is tetszett a könyv – hogy elég sok helyesírási, nyelvtani hibát találtam benne. off

3 hozzászólás
Hddorka P>!
Jennifer L. Armentrout: Míg a halál…

Az, hogy ennyire megosztó az olvasok körében ez a könyv nem feltétlenül a tartalma miatt lehet. Inkább a felcimkézése lehet az oka. Úgy gondolom, hogy ez nem egy pszicho-thriller, mint az sokatok meg is jegyezte. Igazat adok. Hiszen ezt vártátok, érthető a csalódottság. Ez inkább egy második esélyről szóló romantikus történet némi krimi-thriller jegyekkel. És mivel nem vártam egész könyvön át tartó borzongásra nem is okozott számomra akkora csalódást ez a könyv.
Maga a történet tetszett. Nem untatott, élveztem olvasni. Jó az eleje kicsit nehezen indult, de utána szerencsére beindult, és pörögtek az oldalak. Igazán izgalmas történet. Nagyon tetszett!
És hogy számomra miért nem lett 5 csillagos könyv? Van 1-2 oka.
1. A szereplőket annyira nem sikerült megkedvelnem. Egyszerűen senki nem volt rám olyan hatással, még a főszereplők sem, hogy szimpatikus legyen vagy esetleg megutáljam. Cole és Sasha kapcsolatában sem éreztem azt a mélységet amit vártam. Olyan természetes volt, hogy ők ketten összetartoznak.
2. Lehet hogy túlzás ezt mondanom, de ennek a könyvnek annyira jót tett volna, ha múlt és jelen eseményeit párhuzamosan olvashatnánk úgy mint a Elizabeth Haynes: Lélek legsötétjében. Mert itt csak ízelítőt kapunk a 10 évvel ezelőtti eseményekből. Szerett volna még többet megtudni.
3. Szerintem a vége nem lett olyan, mint amire számítottam. Jó lehet, hogy több Chris Carter könyvet kellene olvasnom, de én nem jöttem rá a gyilkos kilétére :)))
Összességében ajánlom mindenkinek, mert ez a könyv egy esélyt megérdemel, de tarsd szem előtt, hogy inkább romantikus, mint krimi!

doriis_and_herbooks>!
Jennifer L. Armentrout: Míg a halál…

Na jó, akárki akármit mond, nekem ez tetszett. Nagyon is. ^^ Igaz, hogy megvannak a hiányosságai a könyvnek, de maga módján igen is jó kis izgalmas történet volt. Lehet egy kicsit kiszámítható is, de ilyen is kell néha. Bár csatlakozom azokhoz, akik szerint ez nem thriller. Mert valóban nem az. Meglehet, voltak benne ijesztő dolgok, de egy thrillernek azért megvan az a tulajdonsága, hogy némiképp elgondolkodtat. Nos, ez a könyv nem érintett olyan témát, amin el lehet gondolkodni. Én ezt a könyvet inkább a romantikus műfajba sorolnám, megfűszerezve krimivel. De thrillernek semmiképpen sem mondható. Rosszul kategorizálták be. Nem tudom, hogy eredetileg is annak szánták, vagy csak a magyar kiadásra rakták rá ezt a címkét, de igazából mindegy is.

A történet főszereplője, Sasha, aki 10 évvel ezelőtt megmenekült egy sorozatgyilkos karmai közül. Majd most hazatér, oda ahol mindez történet, és szembenéz a démonjaival. Az az igazság, hogy nem igazán könnyítik meg a dolgát, ugyanis egymást követik a furcsa és borzasztó események. És persze ott van Cole is, akivel Sasha 10 évvel ezelőtt együtt volt. Colenak bűntudata van a történtek miatt, és igyekszik ezeket jóvá tenni. Folyamatosan a nő mellett van, vigyáz rá, nem hagyja, hogy bármi baja essen. De mindezt nem kifejezetten a bűntudata miatt teszi. Hanem mert, még mindig szereti Sashát, és vele akar lenni. off Aztán ugye, ott van az a dolog, hogy próbálnak rájönni, hogy ki áll a gyilkosságok mögött. Mondjuk azért, nem volt olyan nehéz rájönni, hogy ki lehetett az. Én végig sejtettem, már majdnem az elejétől kezdve, de biztosan már csak akkor tudtam, mikor fény derült rá.

Összességében szerintem, egy romantikus krimiben tökéletesen jó volt ez a könyv. Az írónő továbbra is a kedvenceim közé fog tartozni, nagyon szeretem ahogy ír. ❤ Igaz, lehetett volna kicsit jobb is ez a könyv, de bebizonyította, hogy ő azért ilyet is tud. Egyáltalán nem csalódtam benne. ^^

Heni_könyvespolca P>!
Jennifer L. Armentrout: Míg a halál…

Hááát…nagyon vegyes érzelmeim vannak. Nemtudom…:/ annyira de annyira vártam :D ez volt az első könyvem az írónőtől igaz, de a nagy hír miatt hogy megjelent nagyon sokat vártam :D tetszett amugy…csak izgalmasabbra számítottam! Néha kicsit laposabbnak éreztem és nagyobb csattanót vártam a végére :D a szereplőket nagyon szerettem és az alaptörténet is jó volt de kicsit izgibbet ki lehetett volna hozni belőle :D

2 hozzászólás
Lovas_Lajosné_Maráz_Margit P>!
Jennifer L. Armentrout: Míg a halál…

Ez számomra csak egy közepes könyv volt, ami igazán tetszett az a borítója.
Nem nagyon tudtam azonosulni a szereplőkkel, pedig szívszorítóak voltak az események mind a múltban, mind a jelenben. Sok helyen igazán hátborzongató volt.
Továbbra is inkább a szerző fantasy könyvei tetszenek nekem, valahogy kortársban nem nyújtja ugyanazt.
Szóval örülök, hogy túl vagyok rajta.

4 hozzászólás
Amaryll87 P>!
Jennifer L. Armentrout: Míg a halál…

Izgalmas, fordulatokkal teli könyv volt. Sasha egy erős, bátor nő. Egy igazi túlélő. Az biztos, hogy nem jöttem volna rá magamtól, hogy ki a gyilkos. Cole meg egy isten.

Illatos_Hópehely P>!
Jennifer L. Armentrout: Míg a halál…

Hú, de nehéz most írni valamit.
Ha úgy nézzük, hogy ez a könyv egy első könyves szerzőtől származik, akkor jó, nem tökéletes, de jó.
Viszont ha azt nézzük, hogy JLA az egyik kedvencem, bár idáig csak a Luxen sorozatot olvastam, de ott az összes részt imádtam, az első betűtől az utolsóig, akkor azt kell mondjam, hogy elég gyenge lett.
Ez a történet valahogy nehezen indult el és a szereplők sem lettek rögtön a kedvenceim.
A krimi szál nem volt rossz, de pszichothrillernek nem nevezném. Elég hamar kiderül, hogy ki a gyilkos, bár azt hogy miért tette, nem értettem, ahhoz kellett a vége.
A borító viszont gyönyörű. :)

KöfférTzitzah P>!
Jennifer L. Armentrout: Míg a halál…

Sasha fiatal, 29 éves nő, aki úgy dönt, itt az ideje hazatérni rég nem látott otthonába, s segítséget nyújtani édesanyjának a családi panzió vezetésében. A környéken a lány múltja nem ismeretlen, sokan tisztában vannak vele, hogy ő volt a kegyetlen sorozatgyilkos, a Vőlegény vesztének okozója, mikor sikerült kiszabadulnia halált hozó karmai közül. A trauma olyannyira megviselte, hogy 10 éve nem volt képes hazatérni, így inkább egy teljesen más életet élve próbált meg talpra állni. Most viszont elérkezettnek látja az időt, hogy elűzze a múlt szellemeit, s életét onnan folytassa, ahol egykor félbeszakította a Vőlegény gaztette.

A pszichothriller műfaji besorolás úgy vélem, eléggé nagyvonalú, még a thriller és krimi vonal is viszonylag halványan rajzolódik ki ebben a műben. Mindig megbújnak a háttérben, hol fellángolnak, hol elcsitulnak, s aztán ezzel a szüntelen váltakozással kiszámíthatóvá is válnak. Amikor a főszereplő élete kezdene helyreállni, ismét előbukkan egy újabb nyom, s ennek következtében már szinte oldalra pontosan meg lehet mondani, mikor fog történni valami ijesztőnek szánt esemény, így a múlt előrevetíti a jövőbeli történéseket is. Még a lehengerlőnek szánt nagy húzás sem elég ütős, ami összezavarná az olvasót, s a képébe kiáltaná, hogy „azt hitted, mi?” Szépen építkezik a történet, ugyanakkor az írónő minden kis morzsát elhint, ami nyomra vezetheti az olvasót, s ami miatt a fordulatosnak szánt történések sem hirtelen ugranak elénk, hanem mindegyik kap egy kis felvezetőt. Armentrout próbálkozásai a pszichothriller terén sorra kudarcba fulladnak ebben a könyvben, mert a gyakran ebben a műfajban olvasó ember gyanakvó, éles elméje szinte minden pillanatban képes egy lépéssel a történetvezetés előtt járni, holott kilométerekkel a nyomában kellene kullognia.

Ha azonban nem ezt az oldalt emeljük ki, hanem a megjelenő romantikát, akkor sem lehetünk teljesen elégedettek, mert az érzelmi töltet ismét nem nevezhető dominánsak, ami Sasha és Cole között fellángol. Ha teljes képet akarunk festeni erről a műről, talán még mindig úgy lehetne legjobban megragadni, ha azt mondjuk, hogy egy olyan erotikus regény, mely nem akar klisé lenni, ezért 50%-ban hordoz magában elemeket a thriller nyújtotta borzongásból, s még azt is kihangsúlyozza, hogy itt bizony nem minden érzelemtől mentes a nő és férfi közötti testi kapcsolat.

Mégsem annyira borzasztó a helyzet, mint amilyennek tűnik, ha figyelembe vesszük, hogy Armentrout nem igazán ebben a műfajban alkotott eddig, s ha megbocsátjuk számára az első próbálkozás botlásait. Tehetséges írónő, gördülékeny, szerethető stílussal, s valahogy éppen mindig sikerül kiragadnia a lényeget a történésekből, ezzel biztosítva, hogy ne legyen unalmas ez a könyve sem. Viszont meg kell említeni, hogy a szereplők jellemábrázolása nem teljes, belecsap a közepébe, és ha éppen úgy adódik, egy-egy apró részletet elejt róluk, de hogy milyenek valójában, az sokáig rejtély marad. Persze ezzel egyben arról is gondoskodik, hogy az olvasó mindenkire gyanakodva tekintsen, aki csak Sasha közelébe kerül, de a hiányérzet még így is elég nagy ahhoz, hogy észrevehető legyen. Az, hogy egészen pontosan mi történt a múltban, milyen volt Sasha kapcsolata a barátaival 10 évvel ezelőtt, szintén jórészt homályban marad. Így valóban a stílus az, ami miatt visz előre a történet, valamint az enyhe kíváncsiság, hogy ki is a Vőlegénynek nevezett sorozatgyilkos, de egyébként az egész könyv folyamán alig történik valami említésre méltó, amit a thrillereknél ne tudna le minden más író már az első 60-70 oldalon.

El kell ismerni, hogy J.L.Armentrout nem ír rosszul, de remélem ő is érzi, hogy nem ez az a műfaj, amiben kitárt szárnyakkal képes hasítani. A Míg a halál… egyszer olvasós, alacsony fokú izgalmat szolgáltató történet, mely nem hagy mély nyomot, de legalább megismerhetjük az írónő egy újabb oldalát. Főleg azok számára ajánlom olvasásra, akik még kevés hasonló könyvvel találkoztak, s meg szeretnének ismerkedni a thrillerek és krimik világával, de nem feltétlenül igénylik, hogy a világ legelmebetegebb gyilkosai ajtóstul rontsanak a házba.

link

Mert_olvasni_mindig_jó>!
Jennifer L. Armentrout: Míg a halál…

Sajnos ez eléggé nagy csalódás volt a maga nemében…

Klisé, klisé hátán…

Tegyük hozzá, hogy amióta megláttam a borítót, majd elolvastam a fülszöveget, szerelmes lettem a könyvbe és tülkön ülve vártam, hogy megjelenjen végre. Eddig nem olvastam az írónőtől, ezért úgy kezdtem bele a könyvbe, hogy nagy reményeim voltak vele kapcsolatban.

De csalódnom kellett.

Pszicho thriller? Azt azért nem teljesen mondanám. Sokkal jobban elment volna egy szimpla romantikus könyvnek, pár csavarral, de ahhoz, hogy egyáltalán megközelítse az említett műfajt, azért több kell. Egyáltalán nem volt benne semmi para, a jumpscare-eket is nagyon könnyen ki lehetett számítani és ezáltal fel lehetett rájuk készülni. Így nem meglepő, hogy a gyilkos kilétére is szinte az elején rá lehet jönni, amivel nálam el is ásta magát sajnos a történet. Ahogy haladt előre a story azért reménykedtem benne, hogy végül valami hatalmas csavarral megfordul az egész és majd ettől padlót fogok, de hát itt is csalódnom kellett és sajnos ezt sok mindenki másnál is hasonlóan olvastam Moly-on. Továbbá az, ahogy lebukott az elkövető, nevetséges és kiábrándító. Tíz éven keresztül tökéletesen rejtőzködik, erre csak ilyen egyszerűen lebukik. Kínomban ezen már csak röhögtem. Ahogy a kis monológján is. Ugye mindenkinek megvan az, amikor a gyilkos ott van nyerő szériában, elkapta a hőst, már meg tudna tőle szabadulni, erre belekezd egy hosszabb elbeszélésbe, konkrétan elmeséli az egész életét és akkor a főhősnek valahogy sikerül fölébe kerekednie?

Annyira tipikus és klisés, már bocsánat.

Éppen ezért Zordon a kedvenc gonoszom még mindig. Egyetlen mondattal elintézte az egészet. Nem beszélt húszpercen keresztül, nem szónokol, hanem elintézi ennyivel „Éljen a király.”. És ez mindent elmond. Nem beszélt a sanyarú gyerekkoráról, nem tudtuk meg mi a fő motivációja, de még azt sem miért is gyűlöli ennyire Mufasza-t, egyszerűen csak elintézte és kész.

Itt most kicsit eltértem ugyan, de szerintem értitek a lényeget.

Szóval én egy kicsit fifikásabb gonoszra számítottam.

Egyszerűen nem ütötte meg azt a szintet, amit vártam tőle… Bocsánat, hogy ezt írom, de a könyv tényleg egy merő kiszámíthatóság, ami már szinte pofátlan. Itt gondolok arra is, hogy ismét van egy kigyúrt, jóképű, hős megmentők, akit szinte valamennyi romantikus könyvben megtalálunk, aki tökéletes, mert olyan teste van, mint egy Istennek, de amúgy semmi mást nem tudunk róla, csak azt, hogy jól néz ki és ennyi. Mert ugye más nem is kell. Beleteszünk egy dögös pasit a könyvbe és a női olvasók úgy is el lesznek tőle ájulva, még ki sem kell nyitnia hozzá a száját. Csak szólok, hogy nagyon kezd elegem lenni az ilyen tipikus könyves pasikból, akik a valóságban amúgy egyáltalán nem léteznek, de persze ezt kell beleírni, mert akkor sokkal jobban fogy a könyv. Kissé kezd elegem lenni abból, hogy azzal etetik a nőket, hogy tényleg léteznek ilyen pasik és ne féljenek egyszer rájuk is talál egy ilyen… Már bocsánat ettől felfordul a gyomrom… Jó lenne, ha a férfi szereplők jobban valósághűek lennének, mert ez már nekem kezd kellemet lenni, akár hányszor egy ilyet olvasok valamelyik könyvben…

De akkor a mi kis női főszereplőnket sem hagyom ki a felsorolásból, aki annyira nem volt szimpatikus, hogy egyáltalán nem érdekelt mi lesz vele a könyv végén. Tipikus hülye kis szőke, akinek semmit nem tudunk meg igazából a személyiségéből, csak azt hallgatjuk, ahogy folyamatosan rinyál valami miatt. Továbbá annyi esze van, mint egy zsák molylepkének. Azt sem tudtam meg a férfi, miért szeretett bele… Mi a közös bennük?

Tovább a véleményemet itt olvashatjátok:
https://mertolvasnimindigjo.com/2020/08/14/mig-a-halal/

4 hozzászólás

Népszerű idézetek

LunaNessuno P>!

– Mekkora marha vagyok! – mondtam a plafonnak.
A plafon azonban nem felelt.

140. oldal

LunaNessuno P>!

(…)
– Mit csinálsz? – kérdeztem olyan feszült hangon, ami még nekem is feltűnt.
– Épp indulok az iskolából, és azon gondolkodok, hogy az edzőterembe menjek, vagy a Burger Kingbe – válaszolta, és elmosolyodtam. (…)

105. oldal

Könyvmolyképző KU>!

Egyikünk sem mozdult.
Tíz év óta először voltunk együtt és kettesben, és csak bámultuk egymást. Amikor utoljára láttam, megcsókolt. Kicsimnek hívott, és azt mondta, várni fog. Sosem hívtam fel. Sosem értem haza, hogy felhívhassam.
Cole szólalt meg először.
– Derek mondta, hogy hazajöttél.
Derek? Egy pillanatig nem tudtam, kiről beszél.
– A rendőr, aki reggel idejött?
– Ja. – Úgy nézett rám, mint aki nem számított rá, hogy valaha is viszontlát. Mint aki reménykedett volna ugyan benne, de nem igazán hitt volna benne.

csfannie P>!

Ugyanakkor hiszem, hogy ha az embernek igazán fontos valaki, akkor történjék bármi is, sosem felejti el.

LunaNessuno P>!

– Alaposan megváltozott ez a hely. – Visszanézett rám. – Azóta nem is jártam itt, hogy…hogy elmentél.
– Én sem.
Jó nagyot káromkodtam magamban. Még jó, hogy nem voltál itt, te hülye. (…)

63. oldal

Könyvmolyképző KU>!

A sarokban kuporgó nyomorult árnyék felnyögött. A nő magához tért. Végre. A férfi közel sem szórakozott olyan jól, amikor a legjobb részeknél nincsenek maguknál. A tervezés türelmet igényel, márpedig a türelem igazi erény, amit hosszú évek várakozásával lehet elsajátítani.
Véres, mocskos kötél zárta körül a bokákat és a csuklókat. Amikor a nő lassan felemelte a fejét, és a pillái szétváltak, végtelen rettegésének feneketlen kútjából riadt sikoly szakadt fel. Már tudta. Ó, igen, már tudta, hogy innen nem kerül ki élve.

Könyvmolyképző KU>!

Újra megpróbálom, és azonnal kalapálni kezd a szívem, mert rájövök, hogy valami visszatart. Valami a matrachoz szorít. Ekkor döbbenek rá. Már emlékszem. A kocsimhoz sétálok… Meglátom a furgont… Hallom kinyílni az ajtaját…
Szétrobban bennem a pánik, végig dübörög a mellkasomon és lekúszik a torkomon. Megfeszítem a köteleimet. Fémes zörgést hallok – az ágykeret. Fájdalom hasít a csuklómba és a bokámba, de nem törődök vele. Ki kell szabadulnom, és ki kell jutnom…

LunaNessuno P>!

(…)
– Naná, hogy nem. – Csípőre tette a kezét. – A barátok nem hagyják cserben egymást, főleg nem egy ilyen elcseszetten traumatikus pokoljárás után, amin te mentél keresztül. Azok az állítólagos barátok pedig, akik lemondtak rólad, hát bekaphatják. Tudhatták volna, hogy milyen nehéz helyzetben vagy, és ott kellett volna lenniük melletted. Azt kellett volna tenniük, amit nekem. Adni neked pár hónapot, aztán feltenni a seggüket egy gépre, és utánad menni, akárhol is legyél.

49. oldal

LunaNessuno P>!

– Mi a baj? Te is rosszat álmodtál?
– Nem. De felért egy rémálommal, amikor meghallottam a sikolyodat. – Halálosan komolyan hangzott. – Álmomból riasztott fel. Azt hittem…
A testem megmerevedett a karjában. Nrm akartam tudni, hogy mit hitt, mert volt egy sejtésem.

145. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Marni Bates: Zűrzavar a vonal végén
L. J. Shen: Sparrow
Julie Garwood: Szívtipró
Stephenie Meyer: A Vegyész
Jeaniene Frost: A sírcsapda
Helena Silence: Ezüsthíd
Karen Rose: Közelebb, mint hinnéd
J. D. Robb: Meztelenül a halálba
Karen M. McManus: Lehull a lepel
Kristen Ashley: A titokzatos Ő