Míg ​a halál… 154 csillagozás

Jennifer L. Armentrout: Míg a halál…

Tíz év telt el az óta, hogy Sasha Keaton elhagyta nyugat-virginiai otthonát, miután kiszabadult a Vőlegény néven ismert kegyetlen sorozatgyilkos karmaiból.

Amikor Sasha tíz év után végül hazatér, hogy segítsen a családi fogadó körül, úgy tűnik, élete kirakósának darabjai végre a helyükre kerülnek. Amikor aztán a lányt ismét veszély fenyegeti, Cole Landis FBI ügynök is újra felbukkan, és fogadalmat tesz, hogy helyrehozza tíz évvel korábbi hibáját, és ezúttal megvédi őt.

Aztán eltűnik egy nő. Majd még egy, és a Vőlegény borzalmainak egyetlen túlélője egyre nyugtalanítóbb üzeneteket kap. Cole soha sem volt képes megbocsájtani magának, hogy nem tudta megvédeni Sashát, és mindenre kész, hogy most megtegye. Mert a lány szórakoztató szexissége alatt, amibe tíz éve beleszeretett, acélkemény erő lakozik, és emiatt csak még jobban szereti.

Valaki azonban figyel. Vár. Így Sasha első hibája könnyen az utolsó is lehet.

Eredeti megjelenés éve: 2017

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Kristály pöttyös könyvek

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2020
400 oldal · ISBN: 9789635614172 · Fordította: Kádár Pál
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2020
400 oldal · ISBN: 9789635614189 · Fordította: Kádár Pál
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2020
400 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634577263 · Fordította: Kádár Pál

1 további kiadás


Kedvencelte 15

Most olvassa 31

Várólistára tette 343

Kívánságlistára tette 416

Kölcsönkérné 7


Kiemelt értékelések

Réka0128 P>!
Jennifer L. Armentrout: Míg a halál…

Az idei év legnagyobb csalódása…

Nagyon vártam ennek a könyvnek a megjelenését, mert imádom az írónő könyveit, plusz a borítóba is első látásra beleszerettem. Az elején azt hittem új kedvencet fogok avatni, aztán sajnos nagyon nem azt kaptam, mint amit vártam… Szerintem hiba volt ezt a könyvet a kristály pöttyös kategóriába tennie a kiadónak, mert thrillerre számítottam, de nem az. Adott egy második esély sztori, amihez kapunk egy múltbéli traumát és egy sorozatgyilkost. Olvastam már jó pár thrillert és azért, mert ebben szerepel egy sorozatgyilkos és eltűnik pár ember, attól ez még nem lesz az sajnos…
Őszintén szólva a karakterekkel sem voltam teljes mértékben kibékülve, mert Sasha-t legalább úgy-ahogy megismertük, de Cole-ról nem sok mindent tudtunk meg, azon kívül, hogy jól néz ki.
Nagyon sajnálom, hogy ennyire nem feküdt ez a történet, mert eddig minden tetszett, amit olvastam az írónőtől… :(

20 hozzászólás
konyvmolyblog>!
Jennifer L. Armentrout: Míg a halál…

Undorító. Mocskos. Rémisztő. Zseniális.

" – Maga szerint ez is lehetséges, Conrad nyomozó?
– Bármi lehetséges."

JLA neve nálam garancia egy jó romantikus szállal megfűszerezett fantasy-ra, csavaros romantikus történetre, mégis megdöbbentem mikor megtudtam, hogy a Till death egy thriller. Ugyanakkor örömmel vetettem rá magam a könyvre, mert újabb kedvenc íróm próbálta ki magát ezen a vonalon. Na meg persze a borító és az élfestés is nagyon vonzott. :D És milyen jól tette, hogy így döntött! *-* Ez a könyve is teljesen ledöntött a lábamról, akárcsak a szinte véget nem érő sorozatai. Sokkal több ilyen, egykötetes történetet is alkothatna.

Hű, nagyon-nagyon nehéz óriási spoilerek nélkül bármit is mondani a könyvről – így, aki nem szeretne spoilerekbe futni inkább görgessen tovább – , de nem egyszer megborzongtam. Sőt, sokszor egy hirtelen hang, reccsenés is a frászt hozta rám, de szerintem ez így is lesz egy-lét napig. :'D Olyan témát választott az írónő, ami sajnos könnyen megtörténhetne a nők nagy részével, és irtózatosan kegyetlen.

„Kétfajta halál van. Az igazi halál, amikor, akárcsak ennek a szerencsétlen nőnek az esetében, a test és a lélek is megszűnik létezni. A másik halál az, amikor a lelket kitépik a testből, amely így, üres porhüvelyként él tovább.”

Nagyon nem irigylem Sasha-t. Na, jó, Cole miatt egy picit. :D Olyan kínokat élt át – sokakkal együtt – amit soha senkinek nem szabadna megtapasztalnia. Nem tudom a legtöbb lépése elképesztően bátor, vagy inkább őrülten naiv volt, ezt mindenkire rábízom, hogy döntse el. spoiler De kétség kívül ott van benne az akarat és az életösztön.

„Ha jobban belegondolok, sosem múlt el ez az érzés, ami őrültség, hiszen tíz év telt el közben. Ugyanakkor hiszem, hogy ha az embernek igazán fontos valaki, akkor történjék bármi is, sosem felejti el.”

Tetszett, hogy Cole spoiler nem tágított Sasha mellől. Viszont egy picit őt is naivnak gondolom, főleg az utolsó húzása miatt. spoiler

„ – Mindig csak annyit látni az emberekből, amennyit ők meg akarnak mutatni.”

Örültem, hogy egy romantikus szál is volt a történetben, de mégis a Vőlegényen és az eseményeken volt a hangsúly.
A csavar olyan gyorsan és váratlanul jött azok után, hogy eddig csak hébe-hóba lehetett valamit tudni… spoiler
off

Amellett viszont sajnos nem tudok elmenni szó nélkül, – bármennyire is tetszett a könyv – hogy elég sok helyesírási, nyelvtani hibát találtam benne. off

Tibi_Sorok_Között_Könyves_Blog P>!
Jennifer L. Armentrout: Míg a halál…

Ez lett az egyik kedvenc Armentrout regényem, mert izgalmas volt, egyedi, a krimiszál pörgött rendesen, a hősnőt imádtam, a romanika pedig perzselően tökéletes lett. Bár elég sok sorozat fut az írónőtől jelenleg, én reménykedem benne, hogy kapunk majd még stand alone könyveket az írónőtől, mert ezt is zseniálisan csinálja.

Bővebben a blogomon:
» http://sorok-kozott.hu/2020/07/konyvkritika-jennifer-l-…

3 hozzászólás
csfannie P>!
Jennifer L. Armentrout: Míg a halál…

"Borzongtam, szörnyülködtem, és félve olvastam a sötétben.
Mostanában egész sok pszicho-thriller került a kezembe, de talán ez fogott meg a legjobban. Valószínűleg azért, mert egy igazi adrenalinbomba ez a könyv, nincs olyan fejezet, amelyben nem dobtam el a hajam egy csavartól, vagy egy újabb érdekes információtól. A félelem már az első oldalakon a hatalmába kerített, és egészen a végéig nem eresztett. A cselekmény feszített tempója, valamint a karakterek közötti szenvedély arra késztetett, hogy faljam az oldalakat. Bevallom, párszor félre kellett raknom, hogy mindent meg tudjak emészteni, de éppen ezért érzem azt, hogy Jennifer L. Armentrout kiemelkedően jót írt ebben a zsánerben is."

Bővebben:
https://fannislibrary.blogspot.com/2020/08/jennifer-l-a…

ap358 P>!
Jennifer L. Armentrout: Míg a halál…

Sok alkotó dédelget magában komoly, mély nyomot hagyó történetet, egy krimit, egy horrort, egy történelmi művet, vagy éppen egy drámát, de az ifjúsági vagy a romantika vonalán futnak be. Aztán bíznak benne, hogy az olvasók felnőnek, és idővel a lágy fantasykat vagy romantikát faló olvasók már érettebb történetre vágynak. És ekkor végre előrukkolnak írói vénájuk másik oldalával.
JLA már ya és na fantasyt, erotikát és na románcot is letett az asztalra, és azt kell mondanom, Míg a halál… még mindig közelebb áll a romantikához, mint a pszichothrillerhez… vagy csak úgy alapból a thrillerhez. A gyilkosra tett utalások túl egyértelműek, a karakter se árnyalt, de nem ez volt a legnagyobb bajom. Biztos vagyok benne, hogy lesz, akit meg fog döbbenteni a vége. Engem a stílus zavart. A fogalmazásmód, amiben az írónő szinte verhetetlen, ha ya/na a téma, de a borzongást, a sötét hangulatot sajnos nem tudta hozni, ahogy a csikorgató feszültséget sem. Sashát sokkal nyomottabbnak, depressziósabbnak, vagy éppen sokkal harciasabbnak (attól függően, miként dolgozta fel a történteket) képzeltem el, ezzel szemben kissé sablonos lett, a lelki világa nem tükrözte a múltját. A cselekmény is inkább összpontosult a szerelem, mintsem a rejtélyek köré.
Ami miatt mégis megadom a 4 csillagot, az a románc. Mert itt ez a lényeg.

Mert_olvasni_mindig_jó>!
Jennifer L. Armentrout: Míg a halál…

Sajnos ez eléggé nagy csalódás volt a maga nemében…

Klisé, klisé hátán…

Tegyük hozzá, hogy amióta megláttam a borítót, majd elolvastam a fülszöveget, szerelmes lettem a könyvbe és tülkön ülve vártam, hogy megjelenjen végre. Eddig nem olvastam az írónőtől, ezért úgy kezdtem bele a könyvbe, hogy nagy reményeim voltak vele kapcsolatban.

De csalódnom kellett.

Pszicho thriller? Azt azért nem teljesen mondanám. Sokkal jobban elment volna egy szimpla romantikus könyvnek, pár csavarral, de ahhoz, hogy egyáltalán megközelítse az említett műfajt, azért több kell. Egyáltalán nem volt benne semmi para, a jumpscare-eket is nagyon könnyen ki lehetett számítani és ezáltal fel lehetett rájuk készülni. Így nem meglepő, hogy a gyilkos kilétére is szinte az elején rá lehet jönni, amivel nálam el is ásta magát sajnos a történet. Ahogy haladt előre a story azért reménykedtem benne, hogy végül valami hatalmas csavarral megfordul az egész és majd ettől padlót fogok, de hát itt is csalódnom kellett és sajnos ezt sok mindenki másnál is hasonlóan olvastam Moly-on. Továbbá az, ahogy lebukott az elkövető, nevetséges és kiábrándító. Tíz éven keresztül tökéletesen rejtőzködik, erre csak ilyen egyszerűen lebukik. Kínomban ezen már csak röhögtem. Ahogy a kis monológján is. Ugye mindenkinek megvan az, amikor a gyilkos ott van nyerő szériában, elkapta a hőst, már meg tudna tőle szabadulni, erre belekezd egy hosszabb elbeszélésbe, konkrétan elmeséli az egész életét és akkor a főhősnek valahogy sikerül fölébe kerekednie?

Annyira tipikus és klisés, már bocsánat.

Éppen ezért Zordon a kedvenc gonoszom még mindig. Egyetlen mondattal elintézte az egészet. Nem beszélt húszpercen keresztül, nem szónokol, hanem elintézi ennyivel „Éljen a király.”. És ez mindent elmond. Nem beszélt a sanyarú gyerekkoráról, nem tudtuk meg mi a fő motivációja, de még azt sem miért is gyűlöli ennyire Mufasza-t, egyszerűen csak elintézte és kész.

Itt most kicsit eltértem ugyan, de szerintem értitek a lényeget.

Szóval én egy kicsit fifikásabb gonoszra számítottam.

Egyszerűen nem ütötte meg azt a szintet, amit vártam tőle… Bocsánat, hogy ezt írom, de a könyv tényleg egy merő kiszámíthatóság, ami már szinte pofátlan. Itt gondolok arra is, hogy ismét van egy kigyúrt, jóképű, hős megmentők, akit szinte valamennyi romantikus könyvben megtalálunk, aki tökéletes, mert olyan teste van, mint egy Istennek, de amúgy semmi mást nem tudunk róla, csak azt, hogy jól néz ki és ennyi. Mert ugye más nem is kell. Beleteszünk egy dögös pasit a könyvbe és a női olvasók úgy is el lesznek tőle ájulva, még ki sem kell nyitnia hozzá a száját. Csak szólok, hogy nagyon kezd elegem lenni az ilyen tipikus könyves pasikból, akik a valóságban amúgy egyáltalán nem léteznek, de persze ezt kell beleírni, mert akkor sokkal jobban fogy a könyv. Kissé kezd elegem lenni abból, hogy azzal etetik a nőket, hogy tényleg léteznek ilyen pasik és ne féljenek egyszer rájuk is talál egy ilyen… Már bocsánat ettől felfordul a gyomrom… Jó lenne, ha a férfi szereplők jobban valósághűek lennének, mert ez már nekem kezd kellemet lenni, akár hányszor egy ilyet olvasok valamelyik könyvben…

De akkor a mi kis női főszereplőnket sem hagyom ki a felsorolásból, aki annyira nem volt szimpatikus, hogy egyáltalán nem érdekelt mi lesz vele a könyv végén. Tipikus hülye kis szőke, akinek semmit nem tudunk meg igazából a személyiségéből, csak azt hallgatjuk, ahogy folyamatosan rinyál valami miatt. Továbbá annyi esze van, mint egy zsák molylepkének. Azt sem tudtam meg a férfi, miért szeretett bele… Mi a közös bennük?

Tovább a véleményemet itt olvashatjátok:
https://mertolvasnimindigjo.com/2020/08/14/mig-a-halal/

4 hozzászólás
AniTiger P>!
Jennifer L. Armentrout: Míg a halál…

Vérfagyasztó, izgalmas és olvasmányos női pszicho-thriller, amit a végéhez közeledve képtelen voltam letenni. A központi karakterek szimpatikusak, bár átlagosak voltak, mégis a gyilkossal foglalkozó részek voltak a kedvenceim! Külön élveztem, hogy néha belepillantottunk az ő szemszögébe is, de Sasha rémálmait a múltbéli történésekről szintén szerettem. (Közben meg fogvacogva azon merengtem, hogy milyen rémes dolgokat kellett kiállnia szegénynek.)

Én az a típusú olvasó vagyok, aki egy idő után mindenkire gyakanszik, hogy ő a gyilkos, ezért a tettes kiléte nem lepett meg, de az elképesztő volt, amikor kibújt az addigi szerepéből, és átcsapott pszichóba! Előtte is voltak meredek részek – pl.: a nőnek küldött ajándék kicsit sokkolt –, de a végefelé ez a pálfordulás mindent vitt.

Bővebben…
https://hagyjatokolvasok.blogspot.com/2020/07/jla-mig-a…

Niki_Salamon P>!
Jennifer L. Armentrout: Míg a halál…

Sokkal rosszabbra számítottam egyes negatív kritikák alapján, így én most kellemesen csalódtam. Szerencsére én nem nézem, hogy ilyen olyan pöttyös,meg nem is bírom megjegyezni, hogy melyikre mi jellemző.
Kellemes kis olvasmány volt, könnyen haladtam vele, olvastatta magát. Tetszett a történet is, a gyilkost is ki lehetett találni, bár én biztosra csak a végén jöttem rá, hogy ki az, az elején csak tipp volt. Engem egyetlen egy dolog idegesített a könyvben, illetve bocsánat kettő.
1. Cole folyton kicsimnek hívta Sashat, már az elejétől fogva, és a hideg vert ki tőle. Nekem nagyon nem illett oda. Főleg, amikor szinte minden mondatában használta. Tudom,ez az én bajom, de agyf**szt kaptam tőle.
2. Az a bizonyos szerkesztési vagy tördelési hiba, nem is tudom minek nevezzem. mit jelent az, hogy „mintannakfelrohanjék”, és a „deazthiszem,hogymiközlém hajolt”.
Ebből az elején volt pár, elkopott a szóköz vagy nem tudom, ki maradt pár sor esetleg ?

wzsuzsanna P>!
Jennifer L. Armentrout: Míg a halál…

(…) A történetünk főhőse a huszonkilenc éves Sasha, aki tíz év után tér vissza szülővárosába, hogy besegítsen édesanyjának a családi fogadó üzemeltetésébe. Ez a hazatérés azonban se nem örömteli, se nem könnyű, a nőt ugyanis tíz évvel ezelőtt nagyon súlyos trauma érte: egy Vőlegénynek nevezett sorozatgyilkos foglyul ejtette és súlyosan bántalmazta, meg is ölte volna, ha Sashanak nem sikerül szerencsés módon megmenekülnie. Bár az azóta eltelt években a nő több terápiának és az időnek köszönhetően viszonylag jobban van, a visszatérés újra feltépi benne a régi sebeket, és nagyon nehezen birkózik meg emlékeivel. Mivel thrillerről beszélünk, sejthető, hogy a szörnyűségeknek még nincs vége, és valamilyen úton-módon újra felbukkan a gonosz a nő életében. Az érkezésével nagyjából egy időben egy fiatal ápolónő tűnik el a környéken, nem sokkal később pedig Sasha nyugtalanító üzeneteket kezd kapni. Bár lehetetlen, hogy a Vőlegény visszatérjen, mégis úgy tűnik, hogy valaki pontosan az ő módszereivel dolgozik és szedi áldozatait, ami most már mintha személyes ügy lenne. Mintha egyenesen Sashán akarna bosszút állni azért, hogy tíz évvel ezelőtt megmenekült.

Első körben a regény thriller-szálával és elemeivel kapcsolatos benyomásaimat osztanám meg. Szerintem ez egy izgalmas alapsztori volt, a sorozatgyilkos karaktere kellően sötétre, félelmetesre sikeredett, hátborzongató volt olvasni Sasha visszaemlékezéseit abból az időből, amikor őt is „menyasszonyként” tartották fogva. Tetszett, hogy az írónő nagyon sokáig bizonytalanságban tart minket azzal kapcsolatban, hogy mi is történik pontosan, a kirakós összes darabkája csak a kötet legvégén kerül a helyére. Viszonylag sok thrillert olvasok, így bevallom, a csattanók egy részével kapcsolatban már körülbelül a könyv felétől kezdve nagyon erős gyanúm volt, de ez nem vett el különösen az élményből, mivel az egyéb körülmények, apró kis információk azért tudtak pluszt nyújtani. Armentrout ügyesen adagolja mind a feszültséget, mind a történet és a nyomozás részleteit, és ha nem figyelünk, bizony tévútra is vezet minket egy-egy eltereléssel. A végkifejlet szerintem izgalmas volt, annak ellenére, hogy itt már igazán nagy meglepetés nem ért az eseményekkel kapcsolatban. (…)
(…) Szerintem ez egy izgalmas, akcióban gazdag történetre sikeredett, amiben a thriller-szál és a romantika által keltett feszültség folyamatosan fent tartotta az érdeklődésemet. Nem tartalmaz világmegváltó gondolatokat, de remekül szórakoztat, és azért jó néhány üzenetet is ki tudunk mazsolázni belőle a barátsággal, a szerelemmel, önmagunk elfogadásával vagy a gyógyulással kapcsolatban. Sasha karakterét nagyon megkedveltem, szerettem, hogy nem egy címlapokról lelibbent „szupercsaj”, hanem egy igazi, kívül-belül szép és erős nő, aki ugyan teli van bizonytalansággal és félelemmel, mégis képes felállni és harcolni. Nagyon bízom benne, hogy nem ez volt Armentrout utolsó kísérletezése a műfajban, ugyanis szerintem legalább olyan jól áll neki, mint az ifjúsági vagy paranormális vonal.
Bővebben:
https://konyvesmas.blogspot.com/2020/08/mig-halal-ertek…

Könyves_polc>!
Jennifer L. Armentrout: Míg a halál…

Nagyon tetszett! Eddig is imádtam az írónő könyveit, de ez teljesen lehengerelt. Az egész történet egy nagy adrenalin bomba, melyet az írónő lassan adagol, majd jól felrobbant az adott pillanatban, ezzel fokozva a hangulatot. Végig csak kapkodtam a fejem, mert a történet végig tele van rejtélyekkel, fordulatokkal, borzalmakkal, melyet egy kis romantikával fűszerezve tesz egésszé. Nem csak a történet, de a szereplők közötti viszonyok is tetszettek.

Bővebben:
https://blankakonyvespolca.blogspot.com/2020/08/jennife…


Népszerű idézetek

Könyvmolyképző KU>!

Egyikünk sem mozdult.
Tíz év óta először voltunk együtt és kettesben, és csak bámultuk egymást. Amikor utoljára láttam, megcsókolt. Kicsimnek hívott, és azt mondta, várni fog. Sosem hívtam fel. Sosem értem haza, hogy felhívhassam.
Cole szólalt meg először.
– Derek mondta, hogy hazajöttél.
Derek? Egy pillanatig nem tudtam, kiről beszél.
– A rendőr, aki reggel idejött?
– Ja. – Úgy nézett rám, mint aki nem számított rá, hogy valaha is viszontlát. Mint aki reménykedett volna ugyan benne, de nem igazán hitt volna benne.

csfannie P>!

Ugyanakkor hiszem, hogy ha az embernek igazán fontos valaki, akkor történjék bármi is, sosem felejti el.

Könyvmolyképző KU>!

A sarokban kuporgó nyomorult árnyék felnyögött. A nő magához tért. Végre. A férfi közel sem szórakozott olyan jól, amikor a legjobb részeknél nincsenek maguknál. A tervezés türelmet igényel, márpedig a türelem igazi erény, amit hosszú évek várakozásával lehet elsajátítani.
Véres, mocskos kötél zárta körül a bokákat és a csuklókat. Amikor a nő lassan felemelte a fejét, és a pillái szétváltak, végtelen rettegésének feneketlen kútjából riadt sikoly szakadt fel. Már tudta. Ó, igen, már tudta, hogy innen nem kerül ki élve.

Könyvmolyképző KU>!

Újra megpróbálom, és azonnal kalapálni kezd a szívem, mert rájövök, hogy valami visszatart. Valami a matrachoz szorít. Ekkor döbbenek rá. Már emlékszem. A kocsimhoz sétálok… Meglátom a furgont… Hallom kinyílni az ajtaját…
Szétrobban bennem a pánik, végig dübörög a mellkasomon és lekúszik a torkomon. Megfeszítem a köteleimet. Fémes zörgést hallok – az ágykeret. Fájdalom hasít a csuklómba és a bokámba, de nem törődök vele. Ki kell szabadulnom, és ki kell jutnom…

konyvmolyblog >!

Ha jobban belegondolok, sosem múlt el ez az érzés, ami őrültség, hiszen tíz év telt el közben. Ugyanakkor hiszem, hogy ha az embernek igazán fontos valaki, akkor történjék bármi is, sosem felejti el.

konyvmolyblog >!

Kinyitottam a számat, és már majdnem kimondtam, hogy nem, amikor visszafogtam magam. Ösztönösen nemet akartam mondani. Ösztönösen el akartam zárkózni a beszélgetés elől, mint ahogy mindig is tettem, minden egyes alkalommal, amikor úgy éreztem, hogy szembe kellene néznem a múltammal.

csfannie P>!

– Az embereknek ritkán adatik meg egy második esély, Sasha. Nekünk igen, és én nem fogom veszni hagyni.

csfannie P>!

Az embereknek sokkal jobban kellene figyelniük a környezetükre.

csfannie P>!

– (…) A pokolba is – mondta Cole villogó szemekkel –, még egyszer nem hagylak magadra.


Hasonló könyvek címkék alapján

Marni Bates: Zűrzavar a vonal végén
Ker Dukey – K. Webster: Pretty Stolen Dolls – Ellopott babácskák
Karen Rose: Közelebb, mint hinnéd
J. D. Robb: Meztelenül a halálba
Stephenie Meyer: A Vegyész
Jeaniene Frost: A sírcsapda
Nora Roberts: Megszállottság
Helena Silence: Ezüsthíd
John Marrs: The One – A tökéletes pár