Obsidian 10/10
Szerintem ez a könyv az év meglepetése és pozitív csalódása. Zseniális ez a könyv. Izgalmas, mindig történik valami, ami miatt nem lehet letenni. A világfelépítés is tetszik a két fajjal. A szereplők nagyon jók, Katyt imádom, nem olyan sötét mint az átlag YA főhősnők, bátor, talpraesett és jól fel van vágva a nyelve, Deamon pedig bár hihetetlen seggfej tud lenni, azért mégiscsak imádni való és mindig ott van, ha meg kell menteni „karácsonyfaként izzó” főhősnőnket :) A többi szereplő se volt rossz, de egyenlőre Dee kivételével annyira nem ismertük meg őket, bár nem érzem szükségét, hogy Asht mélyebben megismerjem.
Deamon és Kat szócsatái, hihetetlenül jók voltak, nem tudom mikor nevettem/vigyorogtam/vihogtam ennyit könyvön utoljára. Zseniális volt :D Remélem a következő kötetekben még sok ilyen jelenet lesz :)
Egyetlen negatívuma volt a könyvnek, amiért ugyan csillagot nem voltam hajlandó levonni de az írót azért lecsaptam volna… miért kell már megint bejátszani a jelenetet, mikor a főhősnőnek megmondják hogy figyeljen oda/ne menjen/ne igyon semmit, de nem, ő megoldja, aztán csak megpróbálják leitatni/bedrogozni aztán megerőszakolni és a főhősnek kell megmentenie a seggét, és megplasztikáznia a kedves úriember arcszerkezetét
Onyx 10/8
Ami nagy pozitívum, hogy
– A könyv utolsó egyharmada eszméletlenül jó volt, tele fordulatokkal, és érzelmekkel, amik az ember szívébe markolnak. Plusz a vége gigantikus cliffhanger.
– A karakterek továbbra is szerethetőek, Katy továbbra is hozza a szarkasztikus humorát, makacsságát és hála a jó égnek továbbra sem nyávog annyit és nem annyira sötét, mint a legtöbb YA hősnő, bár azért be kell látni, volt néhány pillanata, amiért péklapátot érdemelt volna… Daemon szerencsére nem változott, ő továbbra is imádni való.
– A történet igazán összetetté és bonyolulttá válik, rengeteg az új karakter és jóval több a meglepő fordulat, mint az előző kötetben.
Sajnos az eleje már nem volt ennyire jó… Ott is voltak meglepetések, és még ha néha le is ült a sztori néha, mégsem eresztett, mert továbbra is ott voltak a humoros párbeszédek és rengeteg nagyon aranyos jelenet, de azért sajnos voltak bajok… A problémám a következő volt:
– miért kellett ebbe is tetves szerelmi háromszög, még ha csak rövid ideig és akkor is visszafogottan, de akkor is… gyűlölöm, főleg ezt a fajtát, mikor a főszereplő elterelésnek használja a 3. felet… időpazarlás, nem ad semmi pluszt a történethez, csak rengeteg oldal nyűglődést és tini-drámát, ráadásul idegesítő és az ember a falra mászik tőle…
– miért kellett Katy anyjának is ilyen idiótának lennie… utálom az ilyen begyepesedett agyú, idióta szülőket. Ha aggódom akkor értelmesen elbeszélgetek a gyerekkel és elviszem nőgyógyászhoz, hogy írassak neki fogamzásgátlót és nem közlöm vele, hogy amíg ebben a házban laksz ide ugyan nem jön pasi… ahaaa… ez lenne az a pont, mikor kiköltözöm és/vagy elkezdem pokollá tenni az életét, de legalábbis mindent elkövetek, hogy minden lehetséges módon megszegjem a szabályait és ezzel tisztában is legyen… Nem mintha nagy lázadó lennék, nekem értelmes és megértő édesanyám van, aki tisztában van azzal, hogy ha valamit nem engednek egy tizenévesnek, akkor is megcsinálja, csak kerülőúton, ami hosszú távon valószínűleg sokkal rosszabb eredményt fog hozni. A bizalom és a megértés csodákat művel még a tinédzserekkel is…
– Katy néha nagyon nem látta a fától az erdőt… Blakenek több, mint elég gyanús megnyilvánulása volt ahhoz, hogy bármilyen épeszű lény egy életre elkerülje, én legalábbis a gyertyás incidens után valószínűleg közöltem volna vele, hogy fel is út le is út, de a késekből már egész biztosan beleállítottam volna párat vagy szimplán hagyom Daemonnak, hogy darabokra tépje…
– Túl sok tini-vergődés, túl sok várakozás, túl sok semmi… ez sajnos az elején eléggé lerontotta az olvasás élményt… :(
Összességében még mindig nagyon jó a sorozat, fordulatos, izgalmas, kreatív, a szereplők pedig zseniálisak, de a tini-vergődésből és egyéb üresjáratokból kinőttem már, úgyhogy remélem a következőben több lesz az igazi action.
