A ​Kingdom of Flesh and Fire – Hús és tűz királysága (Vér és hamu 2.) 93% 486 csillagozás

„–De a jelen valóban felmentést ad a múltra?”

Hűha, mi történt itt.
Teljesen levett a lábamról. Még mindig hatása alatt vagyok.

Elképesztő az a világ, ami elénk tárul. Rengeteg az új információ, azt se tudtam követni néha akkor most mi van.

Imádtam a veszekedéseiket, a szócsatákat, a civakodásaikat, ezt az őrületes huzavonát.
Mekkora két dilis ez, még hogy színlelés… jó sok idő eltelik azért mire maguknak is megengedik az igazi érzéseiket.♥
Annyira édes, hogy miért pont Hawke-ként mutatkozott be neki. Számít ez? Ohh de még mennyire.^^

Casteel annyira jó karakter, imádnivaló, bájos, figyelmes, erős, brutális, védelmező… minden. Kezdem érteni miért pont Poppy-t választotta. Ez a páros, ez valami hihetetlenül jól el lett találva. Sistergős, perzselő a kémia köztük.
spoiler
spoiler

Kieran a másik üde foltja a könyvnek. Mennyire szerette már azt a sok-sok kérdést :D De nah lehet, hogy én még többet kérdeztem volna, úgyhogy érthető.

Mi ez a vég?! Annyi kérdésem lenne… Már közben is sok az elejtett információ morzsa, de mindig újabb kérdést szül…

Összegezve ez egy nagyon jól felépített világú fantasy , őrületesen jó karakterekkel, sistergő szenvedéllyel és jó kis vérontásokkal. Nagyon jókat nevettem és imádtam elveszni ebben a világban…❤

Na kérem, volt itt is meglepetés, akció, és lehengerlő szikrák a főszereplő páros között.
El voltam ámulva, de a világról, annak működéséről még mindig csak apró cseppekben kapjuk az információkat, ami kicsit bosszantó.
Viszont, ott van Casteel…. oh, azért jelentősen növeli a történet fényét. Nincs jobb, ha egy sármos, erős pasinak még kissé huncut, de szerethető humora is van.
Poppy helyében én is hasonlóképp elárultnak éreztem volna magam, de ahogy egyre több minden a tudomására jut, úgy lesz ő is egyre inkább felvilágosult arról, hogy mik zajlanak a háttérben. Nem is csak a jelenben, de már régóta. Az emberek sokasága mennyire képes elhinni valamit, ha csak féligazságot hall a hatalmon lévőktől.
Különösen szerettem, hogy mikor Poppy jobban érti a helyzetet, és ő is harcolni akar, Casteel nem fogja vissza, nem küldi el azzal, hogy félti, hanem bizalmat szavaz neki. Az ilyen hozzáállást kedvelem. De az, ahogy nem zavarja, hogy Poppy folyton támad ellene is, hanem inkább feltüzeli őt. Nem bírtam! :D
Kierant is igencsak megkedveltem, remélem hasonlóan több szerep jut neki ezután is. Mondjuk szegényt már kikészítették Poppy állandó kérdezgetései.
Olyan érzésem volt, hogy egy road trip fantasy-t olvasok, ha van ilyen műfaj ötvözet, mert nagyjából végig úton vagyunk.
Habár ez Poppy lelki útja is, mert megérti a hatalmi helyzeteket, az elnyomást, és szenved attól, hogy akik körülveszik, sokan félnek vagy írtóznak tőle. Ennek ellenére igyekszik mindig ott segíteni, ahol tud.
Casteel-lal közös jeleneteiket szerettem a legjobban (ez mondjuk nem túl meglepő :D), sajnáltam őt, mikor megimsertük a múltját. Ebből látszik, hogy a páros mindkét tagjának nehéz bizalmat szavaznia a másik iránt, mégis erősen próbálkoznak, hogy sikerüljön.
Annyi minden történt, de még épphogy csak belendült a cselekmény a végén is, erre elfogytak a lapok. Milyen dolog ez? :D
Elmondhatatlanul várom a következő részt, mert ritka, hogy egy sorozat ilyen szinten magával ragad és felpezsdíti a mindennapokat. Ha érkezik a harmadik rész, biztos azonnal megrendelem, erre képtelenség hosszasan várni. :)

Ez leginkább egy végtelen húzd meg-ereszd meg volt Casteel és Poppy közt. Még mindig azt gondolom, hogy Armentrout messze túlmutat eddigi önmagán evvel a sorozattal, de valahogy nem jól fókuszál. Poppy és Cas párharca helyett annyi mindent megmutathatott volna a világfelépítéséből. Például, hogy az Atlantiában élő lények pontosan kik, vagy megoszthatott volna magáról az országról egy kicsivel több információt, esetleg egy térképet. Ehhez képest jó sok szerelmi civódást és erotikus képet kaptunk. Köszi, de a fantasyrajongó lelkem nem volt túl elégedett.

Hát ezt a Poppyt én komolyan nem értem! Hogy tudott ilyen sokáig ellenállni Casteelnek? :O Kőből van a szíve ennek a lánynak? Másra nem is tudok gondolni, hiszen olyan sokáig nem dőlt be neki! Jól bírta, kemény csaj! Szeretem, h milyen bátor és kegyetlen, amikor annak kell lennie! Engem Cas már az első mondataival levett a lábamról és tócsává olvadtam! :D Imádom a pasit! Kit érdekelne, h elrabolt és hazudozott :D Jesszus, és olyan kémia van köztük, amilyenről ritkán olvasok! Még rám is hatással voltak Cas érintései! spoiler
Imádtam a kapcsolatukat, végig vigyorogva olvastam a könyvet! Ahogy Poppy folyton támadni akart, Casteel pedig élvezte és még direkt húzta is vele! Zseniális!
És itt volt még Kieran is! Szerettem a kötődését Cassal, a kapcsolatát Poppyval, ahogyan a kérdés áradataival kinyírja :D meg úgy alapból a természetét is megszerettem!
Nagyon sok érdekességet és újdonságot megtudhattunk ebben a részben, néha csak úgy kapkodtam a fejem! Főleg a könyv utolsó mondatánál kaptam egy kissebb sokkot, h most ez komoly? Így lesz vége??? Amúgy most mi is történt, hogy van ez? Hát mikor jön az a folytatás? Már ma későn lenne :D
Szóval igen, ezt a részt is imádtam, a szereplők nagy kedvenceim lettek! JLA megint egy olyan pasit adott aki hűűű *-* és mellé pedig egy olyan lányt aki elbír vele és megvan a magához való esze!

– Halvány mosolya csupa pimaszság volt.
– Engem akarsz.

Határozottan jobban tetszett, mint az első rész! Izgalmasabb volt, pörgősebb és érzelmesebb.

Ja, és kevesebbet kaptunk Poppy fárasztó monológjaiból, de azért a „Casteel igazából nincs is annyira oda értem” kezdetű dumáját azért sokáig kellett hallgatni. Nos, Poppy, de. Odavan. És ez egyértelmű. (És szerencsére ezt Kieran is megmondja neki.)

Mindenesetre engem beszippantott, nehezen álltam neki, de aztán alig bírtam abbahagyni. Már a következő kötet angol értékeléseit és elolvastam, annyira érdekelt, mi lesz a folytatásban…

Ami viszont egy kicsit zavart, ami már az első részben is így volt, hogy bár egyes szám első személyben zajlanak ugye a dolgok, az író mégis sokszor kívülről mutatja meg az eseményeket. Azt is, ami a főhősnőnkkel történik, ezáltal eltávolítva az olvasótól a karaktert. Nekem emiatt sokszor nem jöttek át Poppy érzései. Látom, hogy mit kéne éreznem, le van oda írva, de nem vált ki belőlem olyan hatást. Ezt picit sajnálom, mert JLA például az Obszidiánban ezt emlékeim szerint szuperül elérte.

Ó, ami még Kierant illeti… Éreztem én itt ezt-azt, kíváncsi leszek, mi lesz belőle.

Mindenesetre nagyon várom a folytatást, és köszönöm szépen a @Könyvmolyképző Kiadónak a recenziós példányt!!

„– Akkor estem szerelembe, amikor Hawke voltál, és tovább zuhantam akkor is, amikor Casteel lett belőled.”

Ez az egyik legtalálóbb idézet, mert bennem is ugyanez a gondolat kering újra és újra. Bár rengeteg csodás mondat hangzott el a könyvben, számomra ez volt az egyik legkiemelkedőbb, mert… én is pontosan így érzek. Az első részben teljesen szerelembe estem Hawke-ba, elvakított, megbéklyózott, majd elárult. Ahogy Poppy-nak is, nekem is kellett idő, hogy újra bízni tudjak, hogy újra szeressek és nevessek. Bár azt is hozzá kell tennem, hogy engem Casteel hamar megvett magának, Poppy helyében viszonylag gyorsan beadtam volna a derekam…

A történetvezetés igencsak izgalmas, sokkal több háttérinformációval lát el minket az írónő, sőt van, hogy néha olyan érzés fogott el, mintha történelem órán ülnék, bár ez nem zavart, pláne, mikor Casteel okított. A világ folyamatosan tágul, nagyon sok az információ, közben az események és a napok pörögnek, egyik helyszínről megyünk a másikra, lemaradásra nincs idő. Őszintén élveztem a vándorlást, a harcokat, Cas és Poppy csatáit, ugyanakkor Kieran és Poppy párosa is halálos volt. Azok a szócsaták, te jó ég, néha potyogtak a könnyeim a nevetéstől. Aztán ott voltak azok a jelenetek, mikor sistergett a levegő. Hű-ha. Tagadhatatlan tény, hogy számomra Casteel volt a szupersztár, a minden. Nagyon élveztem az összes pillanatot, ahol jelen volt, igazán csodás színfoltja az egész JLA-univerzumnak.

A kötet elsőre olyan hosszúnak tűnt, mégis az utolsó oldalon jöttem rá, hogy milyen keveset is kaptunk. A lezáró fejezet igazi gyilkos, elsőre nem is értettem, hogy mi történt, vártam az epilógust, vagy bármilyen magyarázatot, de kiderült, hogy ennyi volt. Kegyetlenség így befejezni egy könyvet, de tény, hogy nagyon izgalmas és érdekfeszítő utolsó sort kaptunk, előre sejteti, hogy a folytatás sem lesz egy sétagalopp. Izgalmas, akciódús és nem hétköznapi rész, megvolt benne minden, amit vártam és, amit szerettem volna, engem megvett kilóra. Már az első rész is hűha-faktor volt nekem, szerencsére a folytatás is bőven elérte a kívánt szintet.

„Az előző kötet izgalmas fordulatai után nagyon kíváncsian vártam a folytatást, biztos voltam benne, hogy számos meghökkentő és zseniális ötletet talál ki az írónő, de sikerült felülmúlnia minden előzetes várakozásomat. Azt hiszem, hogy kijelenthetem: ez a sorozat számomra megérkezett és új kedvencet avattam. Egyszerűen imádtam ezt a könyvet, annyira egyben volt az egész. Minden, amit az első kötetben kicsit negatívumként hoztam fel, az itt már nem volt jelen, és egy igazi, kidolgozott, nagyszerű karaktereket felvonultató és fordulatos fantasyt olvashattam, amelyre már nagyon régóta vártam.

[…]

Az előző kötethez hasonlóan itt is csak az államat kapargattam a regény végi eseményektől, rendkívül tüzes lezárást kapott a történet, amely annyi lehetőséget tartogat magában. Ha lehetne, már most folytatnám a sorozatot, hiszen annyira kíváncsi vagyok Poppy, Casteel és a többiek sorsára.

Összességében azt tudom mondani, hogy egy rendkívül izgalmas fantasy sorozat második kötete a Hús és tűz királysága, amelyet megéri elolvasni, hiszen annyira grandiózus és egy olyan történetet tár elénk, amelyet szerintem sokan szeretni fognak. Humor, szenvedély, harc, politikai játszmák, barátságok – ezek mind megtalálhatóak ebben a sorozatban, én pedig kíváncsi vagyok, hogy a jövőre nézve mennyi mindent tartogat még. Olvassátok, szeressétek.”

A teljes értékelésem megtalálható a blogomon: http://dsheavenofbooks.blogspot.com/2022/11/konyverteke…

Jéééézusom, ez még az első résznél is jobban tetszett. Sőt, még az ACOTAR-nál is! Ezzel a könyvvel feküdtem és keltem, állandóan lefoglalta a gondolataim. Mert Casteelnek nem lehet ellenállni, Poppy mégis próbál, és nekem tudnom kellett, mikor adja fel, mikor adja át magát a királyfinak. :D off

Előre jelzem, hogy ez a felnőtt fantasy ugyanolyan sémákra épül, mint az összes többi. Ellenségből szerelem ennél a résznél az alap, és nem sok dolog történik, többnyire utazunk, meg van egy kis csata is, inkább a világról tudunk meg több infót. A lényeg itt a lány meghódítása, a színlelünk vagy valóságos ez most érzés, és az esküvő. Na meg az erotika, nyilván. Mivel vámpír, vérfarkas meg mindenféle lény kerül elő, így van véres rész is, meg meglepően nyílt utalgatás spoiler ami igazán meglepett, de mondjuk nem borított ki. Nagyon bírtam Cast, még pozitívabb lett a véleményem róla, mikor kiderültek a kis titkai és nyíltan Poppy elé állt mindennel. Igazából miatta repültek az oldalak. A Rhysand-rajongók nem fognak csalódni. :D

Nagyon szépen újra egymásra találtak a szereplőink, tetszett Hawke és Casteel megkülönböztetése, bírtam Kierant, de azt sajnáltam, hogy nem voltak meleg helyzetek. Mármint ha csata van, akkor általában valami gond is akad, és persze, volt itt is, de ennél sokkal durvább helyzetekre számítottam, gondolom majd a következő részben biztosan lesz. Poppyt nem lehet kihagyni, számomra sem volt kedvenc karakter, kissé idegesítő és nehézfelfogású volt, a képessége fejlődése fura, a megítélése még furább, főleg, hogy eszében sincs valamit kieszelni, amivel elnyerheti az idegenek bizalmát. Nekem sok az, hogy mindenki tud mindenkiről mindent, mert érzik, amit a másik, túl éles a hallásuk meg a látásuk stb. Ez a szereplőinket nem sűrűn zavarja, de engem már eléggé. Illetve nem hagyhatjuk ki a csata utáni spoiler sem, ami minden fantasyban benne van és sosem veszi be a gyomrom.

De látható a csillagozásomból, hogy mindez nem tud eltántorítani a sorozattól, tűkön ülve várom a folytatást, mert nagyjából mindenki tudja, mi fog még itt történni, de attól még izgulunk és szurkolunk a szereplőknek. Én is így vagyok ezzel, és az írónő néha meglep olvasás közben, szóval jöhet az a folytatás most azonnal. :D
https://youtu.be/Rit2TOGt5zo

Ajándékként éltem meg a kiadó részéről, hogy fél évvel az első rész után máris itt van a folytatás, amit egyszerűen imádtam. Nem tudom öt mondatban lerendezni a véleményem, úgyhogy ide csak annyit, hogy főhőseink elindulnak A-ból B-be, útközben véres csatákat vívnak és kimerítik az erotikus címke létjogosultságát.Olyan érzelmi töltet feszül végig a történeten, hogy nem könnyen tudtam letenni, folyton vártam a robbanást, mikor kerülnek már kimondásra az elfojtott szavak. Nagyon várom a kövi részt, és tudom, hogy kb. mire számíthatok, de abszolút nyitottan állok hozzá. Bővebben a linken: link

Huhh erre a könyvre aludnom kellett egyet, hogy ne csak annyit írjak róla: úristen, ahhh, wooow, mi volt eeez?
A tavalyi évem kedvenc olvasmánya a From Blood and Ash lett, így nagyon nagyon kíváncsi voltam a folytatásra, az idegtépő függővég után. Mondjuk ennek a kötetnek a vége még durvább lett, de mindegy. :D
A cselekmény az elején kicsit lassan indul be, hiszen számtalan információt kell átadnia az olvasónak. Hawke-nak pedig újra fel kell építeni Poppyval, amit a hazugságaival tönkretett: vissza kell szereznie Poppy bizalmát, és be kell avatnia számtalan titokba. Engem egyáltalán nem zavart ez a lassúság az elején, mivel kicsit vissza kellett rázódnom ebbe a világba, ami sikerült is. A végén pedig olyan elképesztő dolgok történtek, hogy csak fogtam a fejem.
Nagyon tetszett, hogy bár Poppy próbált titkolózni, Hawke szinte mindig ösztönözte, hogy mondja el ami a fejében van. Aztán ahogy egyre jobban megismerték egymást, annál jobban kommunikáltak és megnyíltak egymásnak. Egyáltalán nem éreztem szenvedősnek, vagy elnyújtottnak a történetet, minden a helyén volt, pedig ez a könyv elég vaskos.
Ezek alapján nagyon kíváncsi vagyok a következő részre.