Előre megjegyzem: ezt a könyvet tényleg leginkább csak erős idegzetűek olvassák, mert sok benne a bántalmazás és az erőszak.
Na de… az eleje tök aranyosan indult. Szinte normálisan. Úgy gondoltam, belerázódunk kicsit a storyba és aztán indulnak el a bonyodalmak. Hát nem.
Már a 2. fejezetnél jött a nagy csapás és a filmszakadás.
Onnantól kezdve, minden egy ködös félelemburokká vált.
Egyértelmű volt már az első percektől, hogy Cora és Dean érzelmei mélyebbre nyúlnak sima gyűlöletnél.
Már az elrablásuk előtt is érezni lehetett a szikrát, de leginkább csak utána vált minden komplikáltá.
Undorító volt az a mocsok disznó Earl, hogy képes volt megerőszakolni azt a védtelen lányt.
Viszont Dean-nek minden elismerésem, mert állandóan próbálta megnyugtatni Corát, és beszélni hozzá, hogy minél jobban könnyítsen a helyzetén, még amikor ő maga is fájdalmat volt muszáj okozzon neki, az akarata ellenére. Szívszorító volt, mégis valahol mélyen legbelül biztonságérzetet nyújtott.
Szerencsések, amiért ők élve kijutottak… de mégsem itt kezdődik a happy end. Koránt sem ez jelenti a boldog lezárást. El sem tudom képzelni azt a szörnyű traumát, amit nekik fel kellett dolgozniuk a kiszabadulásuk után… Mekkora erő és akarat volt szükséges egy ilyet túlélni…
Plusz még háromszorosan megnehezítette a dolgukat, hogy milyen összeköttetés fűzi őket egymáshoz. Dean Cora nővérének jegyese, a fiút a szíve mégis a fiatalabbik testvérhez húzza.
Próbálnak küzdeni az elkerülhetetlen sors ellen, de ez csak még jobban nyomja le őket a sötétbe, és szinte toxikusan hatnak egymásra, ami később még vagy millió nehéz döntést követelt maga után…
Nehéz. Tényleg nehéz témákat dolgoz fel ez a könyv. Bűntudat, félelem, erőszak, halálközeli helyzetek… mégis ott van az a szikrányi remény, ami a végére minden megpróbáltaltatást túlél…
Köszönöm @lovEVly , hogy együtt olvashattunk, és izgatottan várom, te mit fogsz írni, miután befejezted ezt az igencsak különös kötetet!