Lotus 7 csillagozás

Továbbra sem találom a szavakat. Egyben viszont biztos vagyok: ha van olyan könyv, amit vakon megfogadsz egy idegen tanácsára, hogy ezt olvasd el, akkor az legyen ez! Ígérem, nem fogsz benne csalódni. A cselekmény csavarja teljesen letaglózott. A cselekmény nagyon érdekesen indul, ahogy rögtön a traumákkal kellett foglalkozni. Majd egy gyönyörű szerelmi történet kezd kibontakozni a közepén, és egy hatalmas csavar a végén, amit nem láttam, hogy jön, és nem tudtam levegőt venni.

Mit tennél, ha huszonkét évnyi külvilágtól elzártság után kiszabadulnál, és kiderülne, hogy mindaz, amit eddig a világról tudtál egy hajmeresztő hazugság, amit a fogvatartód talált ki?

Oliver 8 évesen tűnt el egyik percről a másikra egy július 4-i ünneplés alatt és azóta sem tudta senki, hogy ki és miért rabolhatta el. Amikor 22 évvel később a gyerekkori legjobb barátja, Sydney és a féltestvére, Gabe megtudják, hogy megtalálták őt ájultan egy út mellett, vegyvédelmi ruházatba öltözve, alig akarják elhinni, hogy léteznek még csodák.

Olivernek ismét fel kell vennie az élet fonalát, ami közel sem bizonyul egyszerű feladatnak. Sydney és Gabe próbálnak segíteni neki, de eleinte mindenki és minden idegen számára, a maga köré húzott falak pedig áttörhetetlennek tűnnek. A történet előrehaladtával végigkövethetjük Oliver útját, ahogy megpróbálja megtalálni a helyét ebben az új és sokszor ijesztő világban.

Nagyon megkedveltem a szereplőket. Oliver kifinomult, intelligens beszédstílusát és Syd és Gabe kelekótya és vicces személyiségét is nagyon szerettem, a cicán és a mosómedvén pedig rengeteget mosolyogtam.

A történet meglehetősen lassan épült, de a témáját tekintve úgy gondolom, hogy pont megfelelő volt az üteme. Sydney bizonytalansága kicsit néha frusztráló volt, ugyanakkor a szerző ezzel jól rávilágított arra, hogy ő is mekkora traumát élt át 7 éves korában Oliver eltűnésével, és hogy ő is milyen mély sebeket szerzett.

Ez a könyv gyakorlatilag két gyermekkori legjobb barát újra egymásra találásának története, ugyanakkor annál sokkal több. A vegkifejlet meglepő és izgalmas volt, annak ellenére, hogy volt egy megérzésem, hogy ki állhatott az egész ügy hátterében. Tetszett a kötetben lévő képregényes szál és a lótusz jelentősége is.

Ez egy nagyon szép és elgondolkodtató történet volt, amit alig tudtam letenni. Konkrétan volt olyan éjszaka, amit sikerült úgy átolvasni, hogy már a madarak csicseregtek, mire észbe kaptam. És hát ezek a legjobb könyvek, nem igaz? :)

Egy mantrát ismételgetve kezdtem el a könyvet: „Ne hasonlítsd a Still Beatinghez!” Jennifer Hartmann ugyanis azzal olyan magasra tette nálam a lécet, amit szerintem nem lehet túlszárnyalni.
Oliver és Syd története más dinamikával bírt, mégis csodákra volt képes. Oliver felfoghatatlanul hosszú időt, 22 évet töltött fogságban. Hogy miképp vált belőle ilyen fantasztikus ember, az szintén felfoghatatlan, egy csoda. A kifejezései mosolyt csaltak az arcomra. A történet romantikus szála lassan bontakozott ki, miközben némi suspense kötötte le. A végére nagyon szépen összeértek a szálak – a képregények, az elrabló és a lótuszvirág is értelmet nyert! Csodálatos könyv!