Stepsister ​– Egy sötét mese 146 csillagozás

Jennifer Donnelly: Stepsister – Egy sötét mese

„Tengermelletti ősi városban három nővér – hajadon, matróna, ősöreg hölgy – gyertyafénynél térképeket rajzol. Komoram. Tekintetük átható. Szemük szürke. A Párkák. És minden térkép egy emberi élet útja…”

Ez a történet ott kezdődik, ahol Hamupipőke története abbamarad. Főhőse Hamupipőke mostohahúga, Isabelle. Az emberek szépnek tartják Ellát, azaz Hamupipőkét, de Isabelle-t nem. Isabelle félelmet nem ismerő, bátor, erős akaratú lány. Jobban vív, mint a fiúk. Olyan akadályokon ugrat át szeretett lovával, amitől felnőtt férfiak visszariadnak. Mindez azonban nem számít. Ezeket a tulajdonságokat nem értékelik a lányoknál. Mások határozzák meg, mi a szép. És Isabelle nem illik bele a meghatározásba. Meg kell küzdenie azokkal a démonokkal, amik arra késztették, hogy rosszul bánjon Ellával, változtatnia kell saját sorsán és talán át kell értelmeznie a szépség fogalmát.

Eredeti megjelenés éve: 2019

Tagok ajánlása: 14 éves kortól

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Dream Válogatás Maxim

>!
Maxim, Szeged, 2019
400 oldal · ISBN: 9789634991281 · Fordította: Bozai Ágota

Enciklopédia 10

Szereplők népszerűség szerint

Isabelle de la Paumé · De la Chance márki (Sansz) · Sors


Kedvencelte 17

Most olvassa 5

Várólistára tette 204

Kívánságlistára tette 198

Kölcsönkérné 10


Kiemelt értékelések

Finn_Hudson P>!
Jennifer Donnelly: Stepsister – Egy sötét mese

Eléggé vegyes érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban.
Először is: túlságosan vontatott. A cselekmény nagyon lassan halad előre, az írónő minden apróságban elveszik és oldalakat foglalkozik vele. A könyv második fele már izgalmas, van benne veszély és feszültség, nagyon kíváncsi voltam Ella és a mostohanővérek sorsára. De a kettősség, amit érzek, itt is megjelent, ugyanis a legvége el lett kapkodva, nagyon gyorsan lett lezárva a történet spoiler
Másodszor: a klasszikus Hamupipőke sztoriból ismert gonosz mostoha és mostohanővérek itt nem jelentek meg. Megtörtek voltak, de nem gonoszak. Így nem nagyon tudtam elképzelni, hogy korábban úgy bántak Ellával, szándékosan. Főleg, hogy itt Isabelle és Tavi is mennyire sajnálta korábbi viselkedését. Ugyanakkor tetszett az a karakterfejlődés, amit az írónő megjelenített, ahogy Isabelle és Tavi is megtalálta azt, ami igazán boldoggá teszi őket.
Harmadszor: Sors és Sansz közti versengés nekem teljesen felesleges volt, hiszen e nélkül a vonal nélkül is ugyanolyan jól haladt volna előre a történet. Viszont hála Sors karakterének, volt kit utálni az olvasás során.
Összességében érdekes feldolgozás volt, Hamupipőke rajongóknak kötelező olvasmány, ennek ellenére picit unalmas.

Mrs_Curran_Lennart P>!
Jennifer Donnelly: Stepsister – Egy sötét mese

Sok Hamupipőke adaptációt olvastam és láttam már, de ilyet még nem. Az már eleve újdonság, hogy nyomon követi a két mostohanővér sorsát, de Sors és Sansz hozzáadása plusz izgalmakkal látta el a sztorit. Mindig is viszolyogtam az elve elrendelés tanításától, amit egyes vallások előszeretettel tanítanak. Az ember maga irányítja a sorsát, ezt hívják szabad akaratnak. Sok mindent megtanít és megmutat ez a mese Izabella döntései által. Hogy torzulhat el az ember önképe attól, hogy másokra hallgat, mindet elhisz és mindenáron meg akar felelni másoknak. Az öregasszonyt olyan szívesen kezelésbe vettem volna, mondjuk egy szívlapáttal, amiért kegyetlen sorsokat szánt mindenkinek. A tündérkirálynő hozzáállása volt a legszimpatikusabb, had tegye Izabella, amit akar. A vége nekem kicsit szirupos lett, főleg az epilógushoz képest, de összességében tetszett.

2 hozzászólás
Ferger_Jolcsi P>!
Jennifer Donnelly: Stepsister – Egy sötét mese

Régen olvastam már ilyen jó könyvet, annyira tetszett, teljes mértékben magával ragadott. Végig tündérmeseszerű élményem volt az olvasása közben. Leginkább a Hamupipőke c. mese továbbgondolásán alapszik. Ugye azt tudjuk, hogy Hamupipőkét elvette a herceg és itt a vége.. Vagy mégsem? Ez a történet a herceggel való házasság után játszódik nagy részben. Megtudhatjuk, hogy mi történt a gonosz mostohával, a gonosz mostohatesókkal, akik talán nem is olyan gonoszak. A vége nagyon hirtelen lett lezárva számomra, de lehet, hogy ezt csak azért éreztem, mert olvastam volna még jó sokáig ezt a kötetet. Kár, hogy nincs több része, mert szívesen olvasnám. Tetszett, hogy ezúttal nem a szépséges hercegnő van a főszerepben, hanem a rút és gonosz mostohatesók, akik igazi jellemfejlődésen mennek át a kötet során. Ez a szépséges borító pedig már első látásra rabul ejtett. *-*

Lovas_Lajosné_Maráz_Margit P>!
Jennifer Donnelly: Stepsister – Egy sötét mese

Ez annyira gyönyörű történet volt, hogy szinte szóhoz sem jutok, imádtam.
Egy Hamupipőke folytatás a mostohatestvérekről és mérgező anyjukról és más mérgező felnőttekről, akik egy felelőtlen hozzáállással és cselekedettel szétszakítottak egy szeretetben és barátságban lévő gyerekeket, ezzel szörnyű útra terelve őket, ami aztán a két nővér kiközösítésével, állandó gyötrésével járt.
Pedig lélekben egyáltalán nem voltak gonoszok ezek a lányok, csak meg akartak felelni a felnőttek és anyuci elvárásainak. A két lánynak meg kellett küzdeniük saját démonaikkal és kaptak egy segítőt és egy gátló személyt is.
Még a végére is jutott egy meghökkentő igazság, ami bizonyítja, hogy mindenkinek van sötét oldala, még a legártatlanabb, legkedvesebb embernek is.
Nem lehetett ezt a könyvet könnyek nélkül olvasni, szívszorító és megható volt sok részletében.

Dorina_S>!
Jennifer Donnelly: Stepsister – Egy sötét mese

Először a könyv borítójára figyeltem fel, és az teljesen magával ragadott. Az üvegszilánkok..a törött üvegcipellő, amely tele van vérrel..illetve a domornyomásos szilánkokról csöpögő vér…és persze a cím. Csak ezt követte a fülszöveg, amelyet elolvasva réjöttem, hogy ez igazán sötét mese a javából, amely Hamupipőke gonosz mostohatestvéréről, Isabelleről szól.
Ki ne ismerné Ella történetét, a üvegcipőt, a jóságos tündérkeresztanyát és a gonosz mostohanővéreket és anyjukat. Gyerekkoromban imádtam ezt a mesét, és persze Hamupipőke volt a kedvencem, de most így felnőtt fejjel amikor megláttam ezt a regényt elgondolkodtam…mi is lett a sorsuk a nővéreknek miután Ella és a herceg egymásra találtak, hetedhétországra szóló lakodalmat ültek és boldogan éltek míg meg nem haltak. Mi vezethetett ehhez a gonoszsághoz és kegyetlenséghez, amit a Isabelle és Octavia tanúsított Ella irányába? Miért váltak ilyenné? Milyen volt a gyeremekkoruk? Milyenek voltak valójában a nővérek…mert ezeket a Disney mese nem igazán taglalta. És ebben a történetben sem a Disney változat elevenedett, hanem a Grimm testvérek változata…ahol a mostohák képesek voltak saját lábuk megcsonkítására a hercegért és a koronáért.

Ahogy a cím is mutatja, ez egy sötét mese, tele gonoszsággal, kétellyel, ármánnyal, szenvedéssel. De választ kapunk mindenre, amire a korábbi meseváltozatok nem adtak választ. Senki nem születik eleve gonosznak. Gonosszá válhatunk a körülmények által, a sok évi keserűség és lelki, fizikai bántalmazásnak köszönhetően….ha folyamatosan csak a rosszat kapjuk a saját szülőnktől, akinek mindenben meg akarunk felelni. Ha nem lehetünk azzá, akivé a szívünk szeretne.
Ez a történet egy mese bátorságről, erőről, és arról, hogy egy lány is képes arra, hogy olyan álmokat érjen el, ami szinte elérhetetlen számára a neme miatt. Mert mire is tanították és nevelték a lányokat évszázadokon át…hogy legyél szép, legyél kecses, kifinomult…hogy így tudjál férjet fogni, aki aztán eltart…szülj gyereket és ennyi. És azért a történelem során nem minden nő hódolt be ennek a skatulyának. Hiszen igaz, hogy a történelmet leginkább a férfiak írták, de azért ott voltak a nők is…akik ugyanúgy kivették a részüket…még ha ez legtöbbször a férfiaknak nem is tetszett. Ez a mese erről szól, hogy egy lány is lehet bátor, szembeszállhat az elvárásokkal, és lehet harcos, vagy ami csak akar…csak hinnie kell ebben. Elég bátorságot kell összegyűjtenie hogy megvalósítsa ezt az álmát.

A kötet főszereplője a nem túl szép mostohanővér, Isabelle. A regény ott kezdődik, amikor a herceg megérkezik hozzájuk az üvegcipellővel, hogy minden hajadon fel tudja próbálni és így hátha megtalálja a lányt a bálról. Isabellenek nem akaródzik a próba, hiszen tudja nem ő volt az a szépség, és persze a cipő sem jó rá…de anyja és a nővére kudarca után megteszi, amit elvárnak tőle. Azért, hogy anyja óhajának eleget tegyen levágja saját lábujjait…de ez sem lesz elegendő a csalás megvalósítááshoz. Elláé lesz a dicsőség, a herceg és a korona. Iz ott marad anyjával és nővérével a város megvetésével szegényen. Mindennapjai egyre szürkébb és szürkébbek lesznek és semmi öröm nem ragyogja be a napjait. Iz, aki soha nem vágyott fényűző ruhákra, ékszerekre, topánokra, semmitmondó csevejekre a süteményestálak fölött örül, hogy legalább ezektől megszabadult. Azonban családját ki akarja húzni ebből a helyzetből, és ezért bármire képes. Isabellelel rengeteg csúnya, kegyetlen dolog történik fejezetről fejeztere. Magam sem akartam elhinni, hogy ennyi szerencsétlenség éri, és semmi nem sikerül neki. Ugyanakkor neki is megjelenik a Tündérkirálynő, aki esélyt ad a változásra…teljesíti a kívánságát ha megtalálja szíve darabjait. És persze a Tündérkirálynő itt sem egy Walt Disney meséből pottyant jótétlélek, hanem egy igazi SJM könyvekből előlépő tündér..imádtam a karakterét, ahogy lefestette az írónő. Isabelle végül elindul az úton, és kisebb nagyob sikerekkel rájön mi is a szíve vágya és a darabjai. Ugyanakkor rengeteg szenvedés kíséri az úton.
Szembe kell néznie múltja kísértetivel, a szerelemmel, a szenvedélylel, a hűséggel. A lány megharcol minden darabért, és vissza is szerzi azokat. Gyerekkorától másra vágyott, harcolni és csatázni…de ezt a vágyát elnyomták az elvárások. Ugyanúgy ahogy nővére tanulni vágyott, nem pedig selyemtopánokban illegetni billegetni magát. Az anyai és a társadalmi kényszer éket vert közéjük és Ella közé. Fokozatosan mérgezve a szívüket és a viszonyukat.
Tetszett a szerelmi szál, amely igaz, mély, megható és szívettépően fájdalmas volt egyszerre. Jó párszor potyogtak a könnyeim ezeket a részeket olvasva.

Érdekes szál volt a történetben maga a Sors és Sansz karaktere is. A Párkák, akik a halandók térképét festik, és hogy azokat mennyire nem lehet megváltoztatni…bár néha azért sikerül. Sors, vagy Tantine és Hollója…viszolyogtam tőle, és biztosan a káposztaföldbe borítottam volna a tintáival együtt. Hiába próbál a lány útjába újabb akadályokat állítani, Iz átugrat rajta. A cselekmény háttere a XVII. századi Franciaország, ahol éppen egy véres hódító háború zajlik.

Ez a történet egy sötét mese, de annál több tanulságot hordoz. Hogy a lányok is álmodhatnak arról, ami nem nekik való…ami nem nekik rendeltetett. Nem lehet egy nőt sem beskatuylázni és idióta szaténfűzők közé szorítani, ha a kard jobban áll a kezében. Egy nő is ér annyit mint egy férfi, ha nem többet. Egy nő is tud harcolni, férfiakat ölni, csatázni és hadsereget vezetni. Attól mert nő, tud tanulni, van véleménye és lehet sokkal okosabb, mint egy férfi. Mese arról, hogy egy lány bármit elérhet, csak nagyon akarnia kell és soha fel nem adni. És emlékeztető arról, hogy egy nő semmivel, de semmivel nem kevesebb mitnt egy férfi..több, rengeteg mindennel több.

Sajnos a legtöbb mese arra tanít bennünket, hogy csak a szépség fontos és a herceg fehér lovon…de ez a sötét mese viszont megmutatta, hogy egy lányt nem a külseje határoz meg és, hogy hinnie kell az álmaiban, harcolni, hogy elérje azokat.

3 hozzászólás
Niki_Salamon P>!
Jennifer Donnelly: Stepsister – Egy sötét mese

A könyv egy nagyon tanulságos -ahogy a címben is olvashatjuk – sötét mese, vérengző Tündérkirálynővel, Sorssal és Sansszal.
Az embereket az irigység, féltékenység vezérli. De a sorsunkat mi irányítjuk és a helyes útra terelhetjük, hiszen a szabad akarat mindenkinek jár. Átértékelhetjük a cselekedeteinket,soha nincs késő változtatni és nem szégyen bocsánatot kérni. Ez nem a jól ismert Hamupipőke mese. Ez annál több.

AniTiger P>!
Jennifer Donnelly: Stepsister – Egy sötét mese

Szeretem a retellingeket és a mesefolytatásokat, plusz bejött Sansz és Sors vetélkedése, hogy vajon sikerül-e egy „romlott” karakter sorsát átírni – izgatta is a fantáziámat a végkifejlet! Alig tudtam letenni a vége felé a könyvet! Bántam volna, ha nem olvasom el, mert érdekes volt egy ismert tündérmese kicsit meghökkentő, kicsit kegyetlen folytatását olvasni. De sajnáltam, hogy az írónő gyenge mesélő, pedig milyen jó ötletei vannak…

Kedvenc karakterek: Sansz márki (de az egész csapatát szerettem); Isabelle szerelme
Kedvenc fordulatok: Ella vallomása a regény végén; Isabella feladata, amit a tündérkirálynő, Tanaquill adott neki

Bővebben…
https://hagyjatokolvasok.blogspot.com/2019/11/jennifer-…

>!
Maxim, Szeged, 2019
400 oldal · ISBN: 9789634991281 · Fordította: Bozai Ágota
Navi P>!
Jennifer Donnelly: Stepsister – Egy sötét mese

Előre elnézést kérek és lehet megkövezni, de ez a könyv egy kész kínszenvedés :(
Nagyon szeretem a mese újra- és továbbgondolásokat, kifejezetten szuper könyvek szoktak a kezembe akadni.
De ez …
Coelho közhelytáraiban több a változatosság és cselekmény, mint ebben.
Oldalnyi fejezetek, a lényeg általában az utolsó mondatban van, s minden második valami életbölcsesség.
Maga az ötlet zseniális, érdekesek voltak a karakterek, nagyon sajnáltam a lányokat, az anyjuk jól elcse.te az életüket. A végére szerencsére, mert mi más lehetett volna, minden rendbe jön. De míg odáig eljutottunk … Úgy Isten igazából a fogalmazásmóddal voltak hatalmas gondjaim. Unalmas, zsúfolt, érdektelen. Volt, hogy oldalakat olvastam anélkül, hogy emlékeznék rá, mi történt.
Sajnálom, de ez nem azén könyvem :(

diamondfox P>!
Jennifer Donnelly: Stepsister – Egy sötét mese

Ez aztán a kifordított Hamupipőke side-story!

Természetesen megint nem emlékeztem, hogy miről is szól a kötet, a beleolvasó alapján anno listára tettem, mert tetszett. Álmomban sem gondoltam volna, hogy random felbukkan a herceg meg Ella és akkor a gonosz mostohákkal folytatjuk a sztorit. Ami azt kell mondjam, hogy meglepően olvasmányos és izgalmas volt.
(jó, mondjuk a nonstop áramszünet segített, hogy hamar lezavarjam:D)
Viccen kívül, olvastatta magát – és hál' istennek nem az erőltetett romantika jelent meg, sőt, azon nem is volt hangsúly, az csak egy eleme volt a fősztorinak, ami ezzel lett egész. Mondjuk ez a Disney-féle mesébe bújtatott feminista sztori a lelkemet simogatta – igenis lehet bármi egy lányból, hiába „csak egy lány”.
A tanulság megvolt, tessék elolvasni, hogy igazán megértsétek. Kedvenc karakterem Nero és Sansz márki volt természetesen!

Pandaland P>!
Jennifer Donnelly: Stepsister – Egy sötét mese

Szeretném azt mondani, hogy ez merőben másabb, mint a megszokott mese átdolgozások vagy éppen a jól megszokott mesék, de számomra nem volt az. Ugyanúgy szerintem megtalálható benne az, hogy a jó elnyeri méltó jutalmát és a rossz pedig a méltó büntetését. Ugyanakkor mégis kicsit azt érzem, hogy másabb a megszokottnál, mert sokkal kegyetlenebb, valósághűbb és nem köntörfalaz. Nem csomagolja a mondandóját, a történetet habos cukormázba, mint a legtöbb mese és ez üdítő változatosság volt számomra.

Örültem annak, hogy kicsit összekapcsolta a történetet a mesében történő eseményekkel. Jó volt kicsit visszaemlékezni a mesére, hogy utána ez a történet is elindulhasson a saját útján és bemutassa mindazt, amit az eredeti nem mesélt el. Az írónő stílusa fantasztikus, nagyon tetszik az, ahogyan ír, remélem, még sok könyvet olvashatok tőle és hasonlóan erősek lesznek azok is. Annak ellenére is így gondolom, hogy nem volt tökéletes olvasmány számomra, mert vannak olyan momentumai a történetnek, amiket a befejeztével se értek. Tudom, hogy a mesében láthatjuk azt, hogy miként néznek ki a mostohák, de azok alapján, amennyit ebben a könyvben megtudhattunk róluk én nem igazán tudtam elképzelni őket rondának, vagy csúnyának, mint a történet próbálta belém sulykolni azzal, hogy elég gyakran így emlegette őket. Ha ennyire próbált meggyőzni erről, akkor erre nagyobb hangsúlyt fektethetett volna és jobban megírhatta volna, hogy miért is tartják annak az emberek és nem csak azt a pár információt kellett volna elejteni a kinézetükkel kapcsolatban. Emiatt nekem kicsit olyan érzésem lett, hogy nem is a külsejük miatt tartják annak őket, hanem sokkal inkább a lelkük miatt, mert az csúnyította el őket, hiszen ahogy mondani szokták nem mindegy mi is lakozik a lelkünkben. Egyébként a történet nagyon olvastatja magát, szerintem érdekes és van mondandója. Kicsit olyan érzésem van, mintha ez egyszerre lenne mese, bizonyos momentumai miatt, de ugyanakkor meg nem is annyira mese, hanem a rideg (rút) valóság is. Nagyon sok olyan dolog van a történetben, ami a mai világra is nagyon igaz, ezért is van bennem ez a kettőség. Nagyon szépen jeleníti meg azt, hogy mennyire veszélyes a pletyka, vagy mennyire nehéz megváltoztatni az emberek véleményét rólunk, ha hibázunk, vagy rosszat teszünk. Mennyire nehéz önmagunkkal szembenézni és vállalni azt, hogy mire is vágyunk. A szereplők egytől egyig jól eltaláltak, mindegyikük bebizonyítja azt, hogy mennyire tévedhet az ember és mindenkinek megvan a maga sötét kis titka, ballépései vagy éppen mindenkiben ott lakozik a jóság, ami akár szárnyakat is bonthat, ha hagyják neki.

Sors és Sansz karakterét én szerettem, lehet nem tettek hozzá sok mindent a történethez, de a rájuk osztott szerepet mégis tökéletesen életre keltették. A sors, ami merev és olykor igazán kegyetlen, hiszen szeretjük azt hinni, hogy a sorsunk előre megvan írva és nem lehet letérni az útról. Sansz pedig igazán bohókás személyiség volt, nagyon szerettem róla olvasni és a társaságáról, akikkel együtt utazott. A lehetőség, ami mindenkinek adott, de vajon tudunk-e élni vele, vagy észrevesszük-e, hogy ott van?

Számomra igenis hihető volt, hogy Isabelle és Octavia ennyire kegyetlenül bánt régen a mostohatestvérükkel. Nem voltak teljesen önmaguk akkoriban, hiszen mindig egy valakinek próbáltak megfelelni, vagy talán sokkal inkább a társadalomnak és az elvárásoknak. Ehhez pedig az kellett, hogy feladják önmagukat, legalábbis jó mélyre elrejtsék azt, hogy kik is ők valójában. S ennek köszönhetően szerintem nagyon könnyű együtt érezni velük, hiszen a mai világban is sokszor tapasztalni ilyet, hogy próbáljuk önmagunkat megtagadni és ezáltal sokszor boldogtalanokká váluk. Tetszett Isabelle jellemfejlődése, az, ahogyan próbálta meglelni mindazt, amire igazán vágyik és újra önmaga lenni, hiszen ez soha sem könnyű út, ahogyan neki se volt az. Örültem annak, hogy nem két pillanat alatt lelt rá az útra és a szívének valódi dallamára, vágyaira se, hanem ilyen téren is tévedett párszor és nem könnyedén tudta beismerni, hogy mire is vágyik őszintén a lénye legmélyéről.

Egy szóval engem rabul ejtett ez a történet, mert van benne megannyi dolog, amiért lehet szeretni és kevés olyan is, amiért nem, de még is úgy érzem, hogy tökéletesen beleillene a mai világba mindazzal amiről mesél, miközben egy csodálatos utazásra invitál minket.


Népszerű idézetek

AniTiger P>!

    A csont és bőr kutya, aki az ajtód előtt megjelenik. A törött szárnyú madár, akit ápolsz és felgyógyítasz. A keservesen nyávogó, tehetetlen kismacska, akit az út mentén találsz.
    Azt hiszed, megmented őket, ugye?
    Ugyan, gyermekem! Hát nem érted?
    Ők mentenek meg téged.

szofisztikáltmacska>!

Néha könnyebb kimondani, hogy gyűlölünk, mint bevallani, milyen nagyon vágyakozunk.

Mrs_Curran_Lennart P>!

…Hát nem érted? Nem érzed? A szép lányoknak meg kell felelniük a világ elvárásainak. De egy ronda lánynak? A ronda lányok azt csinálhatják, amit csak akarnak.

300. oldal

_Nikki>!

A halandók nem szeretik a bizonytalanságot. Nem szeretik a változást. A változás rémületes. A változás fájdalmas.

13. oldal

_Nikki>!

– Úgy vélem, mindannyian követünk el hibákat. Az a lényeg, hogy ne hagyjuk a hibáinkat eluralkodni magunkon. Ne hagyjuk, hogy ezek határozzanak meg minket.

251. oldal

szofisztikáltmacska>!

Akasztáson senki nem gúnyolódik jobban, mint a gyilkos, akit nem kaptak el.

szofisztikáltmacska>!

A történelemkönyvek azt írják, hogy a háborúkat királyok és hercegek és generálisok kezdik. Ne hidd el! Mi kezdjük, te meg én. Valahányszor elfordulunk, hallgatunk, kivonjuk magunkat, viselkedünk. Mi rontjuk meg a dolgokat, mi választjuk a gyávaságot, a könnyebb utat. Gyorsan. Minél előbb legyünk túl rajta! Vége, mondjuk magunknak, és tovasietünk. Befejeztük, kész, végeztünk.

_Nikki>!

– Ó, halandók boldogsága! Múlékony, mint a hajnal, törékeny, mint a szitakötő szárnya. Ti szegény teremtmények megszerzitek és elveszítitek, és aztán életetek hátralévő részét azzal töltitek, hogy a boldogság emlékeivel kínozzátok magatokat, amíg öregségben, lassú, vértelen halállal el nem múlik az életetek.

194. oldal

CarmenV>!

-Olyan, mint amikor az ember testestől- lelkestől birtokolni akar valakit, elterelni mindenki mástól, csak magának akarja örökkön örökké és örökre – felelte Hugo álmodozón. – Ezt hívják szerelemnek.
– Nem. Ezt emberrablásnak hívják – jegyezte meg Tavi.

szofisztikáltmacska>!

Gyakran van úgy, hogy a legkisebb dolgok fájnak a legjobban: egy rideg pillantást, egy metsző szó, nevetés, ami rögtön abbamarad, amikor az ember belép a szobába.


Hasonló könyvek címkék alapján

Holly Black: The Wicked King – A gonosz király
Sarah J. Maas: Queen of Shadows – Árnyak királynője
Sarah J. Maas: A Court of Thorns and Roses – Tüskék és rózsák udvara
Laurell K. Hamilton: Árnyak csókja
Melissa Marr: Veszélyes játék
Ilona Andrews: Mágikus találkozás
Richelle Mead: Dermesztő ölelés
Charlie N. Holmberg: Az üvegmágus
Katherine Arden: A medve és a csalogány
Rick Riordan: A vörös piramis