Fogadj ​rám 386 csillagozás

Jennifer Crusie: Fogadj rám

A ​33 éves Minerva Dobbst két hónap után kíméletlenül lapátra teszi a barátja, mert a lány nem hajlandó lefeküdni vele. Min dúl-fúl, leginkább azért, mert így húga három hét múlva tartandó esküvőjére kísérő nélkül marad. Így aztán kapóra jön, amikor véletlenül fültanúja lesz, amint ex-pasija fogadást köt egy üzlettársával, hogy az nem tudja Mint ágyba vinni egy hónap alatt. Az illető Calvin Morrisey, aki a nőfaló macsók közül is kitűnik, és mindig nyerésre játszik, ha a női szívek meghódítása a tét.

Min hagyja magát felszedni. Hátsó szándék vezérli: ha egy hónapon át az orránál fogva tudja vezetni Calvint, a férfi elveszíti a fogadást, neki viszont lesz kivel mennie húga küszöbön álló lagzijára. Ám az első randi végére lemond a tervről. Amikor elköszönnek egymástól, mindketten remélik, a búcsú örökre szól. Csakhogy a sors más terveket szövöget számukra: Min és Cal képtelenek távol tartani magukat egymástól. Közben előkerül Min féltékeny ex-pasija, Cal elszánt ex-nője, és… (tovább)

Eredeti mű: Jennifer Crusie: Bet Me!

Eredeti megjelenés éve: 2004

>!
Kelly, Budapest, 2009
320 oldal · ISBN: 9789639667921 · Fordította: Kecskés Eszter

Enciklopédia 7

Szereplők népszerűség szerint

Calvin Morrisey · Minerva Dobbs · Elvis Presley · Liza


Kedvencelte 98

Most olvassa 16

Várólistára tette 117

Kívánságlistára tette 70

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
ZitussKa
Jennifer Crusie: Fogadj rám

El sem hiszem, hogy ez a történet már *13 éves. Mennyi minden változik ennyi év alatt, példának okáért kis totyogósból szép lassan 17 éves, majdnem felnőtt lányka lettem. Mit is akarok ebből kihozni? Nos csupán azért hoztam fel magamat példának, hogy éreztessem ez a könyv az eltelt évek alatt sem változott és vált idejétmúlttá, hacsak nem vesszük figyelembe Elvis Presleyt :))
Bár szerintem a jó könyvek törvényszerűsége, hogy sosem évülnek el, mert sok év elteltével is megfogja találni a célközönségét.
Elképesztően boldog vagyok, hogy elolvashattam és a szereplőkkel együtt élhettem át ezt a bolondos tündérmesét. A szereplők nem mindig arról tanúskodnak, hogy épelméjűek de határozottan szeretni valóak :D Ha közterületen olvastam volna, feltételezem engem sem tartottak volna annak mert időnként hosszú percekre nevetésre fakadtam teljesen váratlan időpontokban :)
Imádtam, hogy mennyire összetartó barátokról olvashattam és amellett, hogy eszméletlen vicces volt a történet, nagyon édes is volt. Minden annyira a helyén volt! Nálam újraolvasós lesz és mielőtt elfelejtem, be kell szereznem egy példányt a polcomra is, hogy sok év múlva is akár csak a borítóra ránézve is eszembe jusson ez a bolond csapat :)

2 hozzászólás
>!
zuna19 P
Jennifer Crusie: Fogadj rám

A fülszöveg megtetszett már korábban, de csak most tudtam kikölcsönözni a könyvet. Nem bántam meg, hogy ennyit kellett rá várni, mert kellemesen csalódtam.
Rengeteg szereplője van a könyvnek én igazából a két főszerteplőt kedveltem meg Mint és Calt, a többieket nem igazán szerettem meg. A vége kifejezetten tetszett a történetnek. Fenomenális volt.
Annyit nevettem rajta, de voltak dögunalmas részek is. De több volt szerencsére a szerethető rész.
Más könyvére is kíváncsi vagyok az írónőnek. Mert ez a könyve nagyon olvastatta magát.

2 hozzászólás
>!
ViveEe P
Jennifer Crusie: Fogadj rám

Imádtam! Vicces, romantikus és egyszerre gyerekes.
A legjobb az benne, hogy nem tökéletes emberekről szól, bár Cal nagyon közel áll hozzá. :P
Az a helyzet, hogy ez a könyv semmilyen szempontból nem eredeti, minden pontját olvastad, vagy láttad valahol és mégis nagyon szeretnivaló.
Nagyon jók a szócsaták, Min barátnői és Cal barátai egytől egyig fantasztikusan meg vannak formálva, az anyósok pont olyan borzalmasak, ahogy lennie kell, a „rosszfiúk” pedig rettenetesen szánalmasnak.
A nagy konfliktus pedig gyerekes és egy vicc.
De mindezek ellenére nagyon szerettem, tényleg egy tündérmese, amit sokszor újra fogok még olvasni. :)

2 hozzászólás
>!
kocybaba P
Jennifer Crusie: Fogadj rám

Ennek a címnek és borítónak alapján nem hittem volna, hogy sok mindent feltud majd mutatni a könyv, de azt kell mondjam, hogy tévedtem, mert egy nagyon szerethető történet volt, rokonszenves szereplőkkel, problémás családi hátérrel, bosszúálló, kissé dilis exekkel és humorral. Min volt a számomra legkedvesebb, aki azt kategóriát képviseli, aki hát kissé duci és szeret enni, de rendkívül életvidám lány. Calvin pedig egy belevaló álompasi, és többieknek is meg van benne a maguk egyénisége. A sztorit tekintve pedig néhol kicsit túl tökéletes lett és kiszámítható, de akkor is egy olyasfajta tündérmese ez, ami nagyon jót tett a lelkemnek.

>!
Violet_Finch_PMónika
Jennifer Crusie: Fogadj rám

Egyszer már elolvastam még nagyon régen. De bevallom egyáltalán nem rémlett semmi se a könyvből most,hogy újraolvastam.
Nagyon nagyon jo volt. Mint és Calt imádtam együtt is és külön is :D :D A barátiak pedig nem normálisak. :D Lizat agyon csaptam volna az elején.Mindig a legjobb részeknél rondított bele a dolgokba.
Bonnie és Rogert annyira nem ismertem meg,de cukik voltak,ahogy egymásról beszéltek. Tony meg Liza meg hát….spoiler
Most komolyan mi baja az írónőnek az anyákkal??? Mindkettőnek annyit a elcseszett volt az anyja ,hogy az már fájt!!!!! Utálom őket. Nanette a saját lányát szekálja a súlya miatt….tudod ki hagyta volna. (Csak boldognak akarlak látni…..na persze) Állandóan bántotta Mint. :( Nagyon nem tetszett. Cal anyja meg elmegy a p****baaaa!!!!!
David meg Cyn….szánalmasnak röviden és tömören.
Harry cuki volt és nem csodálkoztam ,hogy milyen lányt választott magának mikor felnőtt. :P
Joooo volt!!!!!

>!
kiruu P
Jennifer Crusie: Fogadj rám

Emlékszem, még 2012 nyarán kis kezdő molyként belebotlottam egy Jennifer Crusie könyvbe, ami a Száguldás a szerelembe volt. Tudom, hogy kiolvastam és rögtön elkezdtem keresgetni további könyvek után, és valahogy ezt találtam meg. Ugyanígy, ahogy most elkezdtem délután, akkor a kis netbookom előtt ülve és fel se keltem, amíg ki nem olvastam.
Ez a regény nem lehet csupán egy kibaszott pardon jó romantikus, nőknek való regény. Jóval több annál. Nem egy kellemes délután, mert biztos, hogy újrafogod olvasni, ha csak a kedvenc részeidet is. Nem csupán romantikus, mert ez a könyv többet mond/mutat annál. Csodálatos!
Min. Soha nem hívtam Minervának, mert arról mindig az egyik régi technika tanárom jut eszembe, akinek nem tudtuk megjegyezni a nevét. :D
Mint ki ne tudná szeretni?! Vicces, cuki, nem kövér, hanem aranyos és van rajta mit fogni, szórakoztató, őszinte, remek barát.. Ha pasi lennék tuti elvenném. ;) Én imádom és jaj, de jó lenne egy ilyen barát.
Calvin. Néha nehezen tudtam eldönteni, hogy én magam nyírjam ki, vagy inkább megölessem. Aztán meg legszívesebben én magam kérném meg a kezét. Ebbe semmi logika nincsen. Cal bár az elején még egy éretlen pasi, a végére olyan tökéletes álompasi válik belőle, hogy ahw. Hihetetlenül cuki dolgokat mondott, imádja, hogy eszik egy nő, szereti a puha és telt nőket, akiken van mit fogni, méretre szabott feneke van.. felesleges folytatnom. A méretre szabott Sármőr. <3
A közös barátokat imádom, mindegyiknek saját személyisége van és tökéletes illik a könyvbe. Liza: a harcias, védelmező, szinte fájdalmas őszinte, megállíthatatlan bombázó. Bonnie: a kis cuki, szeretni való lány, akit senki nem tudna bántani, mert tényleg olyan, mint a tündérmesékben. Roger: az a pasi, akihez minden nő menne egy kellemes estét eltölteni, úgy hogy nem gondol a szexre, csak szórakozásból. Őszinte, kedves, egy igaz barát. T nem, nem hívom a rendes nevén pedig a nők képzeleteit valósítja meg, mert alkalmazkodik. Igazán szórakoztató.
A szülők nem első osztályúak, ami kellett ebbe a könyvbe. Diana még aranyos volt. :)
Igaz, hogy a könyvben sokszor volt téma Min „kövérsége”, de te mit éreznél, ha a pasid javasolná, hogy fogyókúrázz, majd dobna, mivel nem vagy hajlandó lefeküdni vele, hogy az anyád 1 percen belül 3-szor közli veled, hogy kövér vagy és senki soha nem fog szeretni, illetve, hogy le kéne fogynod, ne egyél vajat, vagy kenyeret, csupán egy almát ebédre és még sorolhatnám.. Csak egy icipicit kell belegondolni és átérezni.

>!
SunnySister
Jennifer Crusie: Fogadj rám

Csajos, romantikusos, vicces szócsatázós, barátok által beszólogatós de egyben szeretettel védelmezős, cipőmániásos, cukormázas, édes, tündérmesés.. IMÁDTAM olvasni!
Már nézem is hogy milyen könyvek vannak még az írónőtőt! :)

2 hozzászólás
>!
Beatrix_Farkas P
Jennifer Crusie: Fogadj rám

Egy icipicit bajban vagyok, mert nem haladtam a könyvvel, de a másikkal sem, amit épp olvasok. Ezért nem tudom, hogy mennyire reális az értékelésem.
Nem tetszett túlzottan, pedig nagyon jó volt a tartalma. A két főszereplő, Min és Calvin mondjuk nagyon cukik, szeretnivalóak, humorosak, a jeleneteik szuperek, de a mellékszereplők egytől egyig idegesítőek. Mindegyiket tarkón tudtam volna csapni egy szívlapáttal. A konfliktusokat erőltetettnek találtam, ahogy azt is, hogy mindenki azt hangsúlyozza, hogy Min milyen kövér, meg milyen semmilyen, ehhez képest Cal, az őrületesen vonzó férfi meg mennyire elmondhatatlanul kívánja. Cinthie és David szervezkedése olyan szinten volt szánalmas, hogy elmondani nem tudom. Min anyja egy szörnyeteg, de ez vonatkozik Cal-éra is.
A legjobban az utolsó jelentet élveztem, spoiler
Talán csak rosszkor olvastam.

>!
Tüncsimüncsi P
Jennifer Crusie: Fogadj rám

Imádtam :) Egy könnyed és romantikus regény megspékelve egy Min Dobbssal, akit az anyja mindig szekál a felesleges kilóival, ezzel szemben egy adonisz Cal. Mindez egy fogadással és azután egy vacsorával kezdve. :) Az a sok apróság, amit Min tett annak érdekében, hogy távol tartsa Calt… nagyon szórakoztató volt. Természetesen nem feledkezhetünk meg egy bosszúálló exről sem Cyntia személyében és Davidről, aki nem akarja elveszíteni a 10.000 dolláros fogadását :)
A könyv után én is elkészítettem a csirke marsalat ( Emilió étterméből származó étel, amit Min tovább fejlesztett) ;) Fincsi lett.

>!
csucsorka
Jennifer Crusie: Fogadj rám

A rendkívül igénytelen borító majdnem elriasztott a legkirályabb chick-littől, amit valaha olvastam.
Ez a nő nagyon tud valamit – sokkal jobban tetszett, mint a „műfaj nagyjai” (pl. Sophie Kinsella). Nagyon jó karakterek, csűrcsavaros történet – persze kiszámítható szereposztással.

A végén a konfliktus már húzódik, mint a rétestészta, ezért a fél pont levonás.
De egy szuszra olvasós, szuper hétvégei kikapcsolódás.


Népszerű idézetek

>!
Ingryd P

– Még szerencse, hogy szakított veled! Így legalább szabad leszel, amikor rád talál az igazi. Már úton van a herceged.
– Ja – mondta Min. – Biztos vagyok benne, hogy elindult, de aztán valami kamion szétlapította.

13. oldal

>!
szakcsgab

Nézd, anya, én soha nem leszek vékony. Norvég vagyok. Ha vékony lányt akartál, nem kellett volna olyan férfihoz hozzámenned, akinek a női felmenői között a legelők tehenei is ott vannak.

66. oldal

>!
Judy_

– Te leszel a leggyönyörűbb menyasszony – mondta Dianának. – Az embereknek elakad majd a lélegzetük, amikor meglátnak!
– Vagy amikor téged – mondta Diana, és megszorította Min vállát. Ja, amikor szétrobban a fűzőm és a melleim telibe találják a papot.

Harmadik fejezet

>!
girlhu

A statisztika szerint a férfiakat három dolog érdekli: a hivatás, a sport és a szex. Ezért van az, hogy imádják a hivatásos pomponlányokat.

44. oldal, Második fejezet

>!
Annie04 P

– Ha egyszerű pamut fehérneműt viselsz, akkor úgy is fogod érezni magad, mint valami egyszerű pamut, úgy fogsz viselkedni, mint az egyszerű pamut, és egyszerű pamuttal nem lehet férfit fogni, sem megtartani. Mindig viselj csipkét!
– Remek strici válna belőled! – mondta Min, és elindult a próbaterem felé.
– Minerva! – szólt utána az anyja.

62. oldal

>!
bbabri

A szívébe döfhetném a koktélkeverő pálcikámat, gondolta Min. De persze nem tenne ilyet. A pálcika műanyagból volt, és a vége sem meredezett eléggé hegyesen. No meg Dél-Ohióban nem szokás ilyesmit művelni. Lefűrészelt csövű puska, na az már igen!

11. oldal

>!
zuna19 P

(…) az utolsó jó pasi maghalt akkor, amikor Elvis távozott.

13. oldal

4 hozzászólás
>!
kiruu P

– Soha nem lenne szabad fogyókúráznod! – Cal felkapta a villáját, és ő is hozzálátott az evéshez. – Szóval mit művelt, amin nem tudod túltenni magad?
– Nos. – Min felszúrt a villájára egy gombát, sokkal harciasabban, mint amit a gomba megérdemelt volna. – Főleg a súlyom volt a téma.
– Kritizálta a súlyodat? – Cal megrázta a fejét. – Ennek a fickónak tégla van a feje helyén.
– Nem kifejezetten kritizálta – mondta Min. – Csak épp javasolta, hogy talán diétáznom kellene. Aztán lelépett, mert nem feküdtem le vele.
– Azt mondta, kezdj el diétázni, aztán az ágyába akart vinni? – kérdezte Cal. – Visszaszívom. A tégláknak több sütnivalójuk van, mint ennek a gyengeelméjűnek.

Kapcsolódó szócikkek: Calvin Morrisey · Minerva Dobbs
>!
kiruu P

– Szóval mitévő legyek a súlyommal?
Cal letette a villáját. – Rendben. Akkor jöjjön az igazság. Soha nem leszel vékony. Kerekded nő vagy. Széles a csípőd, gömbölyded a hasad és telt a melled. Te…
– Egészséges vagyok – fejezte be helyette Min keserűen.
– Érzéki – mondta Cal, és nézte, ahogy a nő pulcsija lágyan süllyed és emelkedik.
– Testes – morogta Min.
– Dúskeblű – felelte Cal, és eszébe jutott, milyen érzés volt, amikor a kezét a puha domborulatokra fektette.
– Telt idomú – mondta Min.
– Puha, gömbölyű, tüzes, én meg teljesen felizgatom magam – mondta Cal, és kezdett szédülni. – Viselsz valamit az alatt a pulcsi alatt?
– Természetesen! – felelte Min megrökönyödve.
– Oh – sóhajtott Cal csalódottan, és sutba vágta a fantáziálgatást.

Kapcsolódó szócikkek: Calvin Morrisey · Minerva Dobbs
>!
bbabri

– Végzetesen szerelmesek vagytok egymásba, és ilyen gyerekes dolgokon civakodtok. Tudod egyáltalán, milyen ritka, ami köztetek van?
– Jézusom, remélem is! – felelte Cal. – Belegondolni is rossz, hogy járványszerűen sújtja ez a hülyeség a népeket.

281. oldal

10 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Jeaniene Frost: Félúton a sírhoz
Julie Garwood: Árnyéktánc
Meg Cabot: A fiú a házból
Rob Reger – Jessica Gruner: Emily the Strange – Különös különcségek
Christopher Moore: Biff evangéliuma
Kurt Vonnegut: Bajnokok reggelije
Nick Bruel: Rossz Cica fürdik
Jonathan Safran Foer: Minden vilángol
Jeffrey Eugenides: Egy test, két lélek
Christopher Moore: Mocskos meló