Idézetek 22

Kasztór_Polüdeukész>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Az angol nők szívósak. Nem értem, miért gondolják
rólunk, hogy kedvesek és készségesek, naivak és akaratgyöngék vagyunk! –
Mary összefont karjait az ölébe engedte, mint egy jól nevelt lány. – Nézd meg
Boudica történetét, aki hosszú ideig harcolt a rómaiak ellen. Vagy vegyük
Erzsébet királynőt, aki nemegyszer szabadkozott, hogy ő „csak egy asszony”,
nehogy megsértse azokat a férfiakat, akiknél eszesebb volt. Még Danae
nénikém is túlélt három férjet, s foglalkozik a gondolattal, hogy negyedszer
is férjhez megy, de már a saját elképzelése szerint. Úgyhogy miattam
fölösleges aggódnod.
Mialatt Mary ezeket mondta, Malcolm arcán parázna mosoly terült el.
Mire a lány a mondókája végére ért, Mal szemében aranyló tűz égett.
– No, látod, kislány! Tudtam én, hogy csupa tűz vagy. A pokol tüze lobog
benned. Te meg én lángba borítjuk a világot! – Mal a lány keze után nyúlt. –
De egy valamit rosszul mondtam.

Mary torka kiszáradt a heves beszédtől. Megfogta Mal kezét, amelyet az
övén nyugtatott, s a férfiból sugárzó erő neki is erőt adott.
– Mit mondtál rosszul?
– Még nem vagy a feleségem. – Mal hamiskás mosollyal nézett rá. – De
ezen még ma segíteni fogunk.

Kasztór_Polüdeukész>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Mal hangja elcsuklott, s félő volt, hogy az eddig elnyomott érzések most
végképp eluralkodnak rajta és lebénítják.
Így hát szavak nélkül mutatta meg Marynek, mennyire hiányzott neki.
Élvezettel szorította magához az asszony enyhet adó testét. Mary egyszerre
volt lágy és acélos, mint egy védőgát az élet viharai ellen. De a világ mégsem
lehet annyira rettenetes hely, ha képes volt megteremteni Maryt!

Kasztór_Polüdeukész>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– Mondtam, hogy
mindig érted jövök, emlékszel? Hogy nem szabadulsz meg tőlem olyan
könnyen.
– És jöttél is – mondta Mary. – Én félelmetes brollachanem.

– De neked sosem kell tőlem félned, szerelmem. – Mal megsimította Mary
arcát. – Neked nem!
– Nem is félek. Szeretlek, Malcolm, teljes szívemből.
– Én is szeretlek, te komisz lány.
Ekkor elhallgattak, s elmerültek a szavak nélküli világba. Szerelemmel
ajándékozták meg egymást, kizárva minden egyebet a tudatukból.

Kasztór_Polüdeukész>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Kurázsi, szenvedély, szépség, együttérzés s legbelül még valami vágy a
bűnös dolgok iránt – micsoda nő! Egyetlen éjszaka vele az ágyban megér
bármilyen lépést, amit Malnek meg kell tennie, hogy eljuttassa odáig.
Mindegy, milyen feladatokat kell elvégeznie helyette, miféle szerelmes
levelet kell kézbesítenie, milyen csöpögő orrú udvarlót kell kardélre hánynia,
Malcolm mindent meg fog tenni az elnyerhető jutalom érdekében.
Mary. Még a nevét is boldogság volt kiejtenie. Mal hangosan ki is mondta a
néma folyosón. Majd megtanítja Maryt, hogy Malnek szólítsa, azon a lágy
hangján, amit felhevült állapotában hallott tőle.
Kezdetben nyilván vonakodni fog, de majd Mal magához édesgeti, ahogy a
madarat szoktatják a kézre. Megtanítja, hogy bízzon benne. Nem betörni
akarja. És akkor Mary az övé lesz. El sem tudta képzelni, hogy miután látta őt,
beszélt vele, egy levegőt szívtak, ne legyen az ő asszonya.
A hogyanra, Mal úgy érezte, máris tudja a választ. A kezében szorongatott
levél a dolog kulcsa.

Kasztór_Polüdeukész>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– Honnan tudja, hogy a húgom?
– Onnan, hogy kikérdeztem Önről Alec bátyámat, aki egy két lábon járó
enciklopédia.
– Akkor viszont miért kérdezte meg, hogy kivel vagyok eljegyezve? Nem
titok az sem.
Malcolm vállat vont, mire kabátja megemelkedett széles hátán.
– Látni akartam, hogyan adja tudtomra a dolgot. Büszkén? Feszengve?
Csodálattal a hangjában? Tekintetében szerelmes csillogással? Tudja, mit,
Mary? Ebből egyiket sem láttam Önnél. Olyan mereven közölte a nevét, mint
egy gép. Ezzel reményt adott.
Mary összezárta az öklét.
– Miféle reményt? – kérdezte.
– Reményt, hogy van esélyem. Vajon megnyerhetem a gyönyörű Mary
szívét és elvihetem magammal a kastélyomba a hideg Felföldre? Kellene
nekem egy feleség, hogy a téli éjszakákon hozzám bújjon.
– Feleség? – csattant föl Mary. – A mennydörgős mennykőjét, most már
igazán badarságokat beszél! Azt hittem, a felföldi klánok egymás közt
portyáznak, nem pedig az angol arisztokrácia estélyein.
Újabb nevetés hangzott, olyan mélyről fakadó és simogató, hogy Mary
legszívesebben magához ölelte volna a hangot. Milyen csodás lehetne, ha
ilyen nevetés venné körül minden nap és éjszaka!
– Igaz, kislány, hogy a régi időkben a klánok véres csatákat vívtak
egymással asszonyokért, jószágokért, földekért s mindenért, amit a kezünk
közé kaparinthattunk. Manapság az egyetemek előadótermeiben vívjuk
csatáinkat. Tudom, ezzel most kiábrándítottam kegyedet.

Hirdetés
Kasztór_Polüdeukész>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

megragadták és előhúzták rejtekéből Audrey levelét.
– No lám csak! Ez meg mi lenne?
Mary a levél után kapott.
– Adja vissza!
A skót egy kisfiú komiszságával vigyorogva hirtelen elfordult, s bár Mary
utána iramodott, a férfi oldalra lépve kikerülte, miközben széthajtogatta és
olvasni kezdte a levelet.
– Szerelmes levél – mondta a férfi. – Mégpedig a titkos fajtából. – Gyorsan
végigfutotta a szöveget. – Ó, hisz ez gyönyörű!
Mary úgy tudta, hogy a felföldiek életük nagy részét a mezőn töltik, az
állatok mellett, és nem tudnak olvasni, de nyilvánvaló, hogy ez nem így van.
A levelet franciául írta a húga, hiszen Audrey és Jeremy szerint ez a szerelem
nyelve, s ez a barbár skót gond nélkül elolvassa minden szavát!
– No, ez a hölgy fülig szerelmes – jelentette ki a férfi. – A kedvesének
gyönyörű kék szeme van. Felteszem, nem az Ön csöpögő orrú Lord Halsey-je
az.
– Nem én írtam – vágta rá Mary. Nem is értette, miért érdekli, vajon
elhiszi-e ez az ember, hogy nem ő írta a levelet.
– Tudom, hogy nem az Öné, hacsak nem Audrey a neve.
– Atyaisten! Aláírta? – Mary újra megpróbálta kikapni a levelet a másik
kezéből, de a skót fölemelte, így nem érhette el.
– Bizony, aláírta. Nem a legdiszkrétebb hölgy, igaz-e? Olyasmit kellett
volna aláírni, mint szerető kedvese vagy az Ön édese, esetleg valami görög
mitológiából vett nevet, ahogyan arra a szerelmes levelezés kalauzában
okítják az embert.

Kasztór_Polüdeukész>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Szokatlan színe volt, hogy mást ne mondjon! Nem kék vagy zöld, mint a
vörös hajú embereké, hanem sárgásbarna, akár az oroszlánoknak. Az esze azt
súgta, hogy bizonyára mogyoróbarna a szeme, de aranyszín csillogása
éppúgy földhöz szögezte Maryt, mint az a hatalmas tenyér a vállán.
– Kérem, uram, engedjen átmenni! – szólalt meg Mary, de bármennyire is
igyekezett szigorúnak tűnni, a hangja csak annyira volt szigorú, mint egy
cicáé. Ezt a férfi is így ítélhette meg, mert elmosolyodott.
A mosolytól megváltozott az egész ember. Az akadályozó, félelmetes óriás,
a Felföld szülötte egészen emberi külsőt öltött. Sugárzó mosolya felért a
szeméig, amelynek sarkában megjelentek a nevetőráncok.
– Elengedem – szólalt meg a férfi, s a hangjától Mary testét forróság
öntötte el. – Amint megmondja nekem, hová igyekszik, és kivel óhajt
találkozni.

Kasztór_Polüdeukész>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Éber tekintetükkel mindenkit felmértek a teremben. Mint a
farkasok, akiket meghívtak a bárányok aklába.
Amikor Mary pásztázó tekintete összeakadt a fiatalabbikéval, annak
szeme felszikrázott, s ez megzavarta a lányt.

Hirtelen a hanga édes illatát érezte az erős szélben, s a nap melengető
sugarait a nyílt ég alatt. Mary egyszer járt már a Felföld északi részén, és
sosem fogja elfelejteni nyers szépségét, az ijesztően üres és elképesztően
csodálatos tájat.
Ebben a skót férfiban mindez megtestesült újra, s visszaröpítette Maryt
egy másik időbe, a soha le nem nyugvó nap alá, ahol annak idején egyszerre
élt át félelmet és szabadságot.
A pillanat tovaszállt, és Mary elfordította a tekintetét…
Az élete viszont teljesen megváltozott. Egy másodperccel korábban még
derűs nyugalommal tekintett a jövőjére, amelybe beleegyezett, készen arra,
hogy teljesítse atyja és jegyese iránti kötelességét. Az óramutató csupán
egyet ugrott azóta, de immár úgy érzi, egy mély és sötét verem alja felé
zuhan, amelynek peremét önként lépte át.
Mary tudatosan elhessegette magától az érzést. Küldetése volt, s nincs
ideje efféle céltalan gondolatokra!
Mély levegőt vett, s kifakadt:
– Ezer varangy és vargánya!

Kasztór_Polüdeukész>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– Ki ez a nő? – kérdezte Mal.
Alec kedvetlenül pásztázta a gyülekezetet.
– A szőkére gondolsz?
– Nem szőke! – Mal félrebillentette a fejét, mintha így jobban beláthatna a
hölgy szerényen elegáns csipke főkötője alá. – A haja színe a napsugáré, de a
naplemente vöröse játszik benne.
– Ha te mondod… – Alec, aki két évvel idősebb Malnél és van egy
ikertestvére, fenyegető pillantást vetett öccsére. – Nem neked való, Tökmag!
A Tökmag is Mal gúnynevei közé tartozott, aki aprónak született, később
azonban legalább egyhüvelyknyivel túlnőtt a bátyjain és az apján is.
Malt sosem riasztotta el, ha valakiről azt mondták, nem neki való.
– Már miért ne lenne? – kérdezte.
– Soroljam? – csattant fel Alec. – A hölgy Lady Mary Lennox, Wilfort
earljének lánya. Wilfort birtoka akkora, mint ez az egész város, rengeteg a
pénze, s nagyobb hatalma és befolyása van a kabinetben még Istennél is. Az
egyik legősibb angliai család sarja, ha jól tudom, a felmenői V. Henrik oldalán
harcoltak, vagy valami ilyesmi. Mindez annyit tesz, hogy a hölgy elérhetetlen
egy olyan skót férfiú legfiatalabb fiacskája számára, aki az angolok szerint
mondvacsinált nemesi címet birtokol. S ha ez nem elég, a hölgy egy angol
uraság jegyese, úgyhogy ne merészelj a lapátkezeiddel közelíteni hozzá!
– Hűha! – mondta Malcolm, csöppet sem aggódva. – Szegény pici falatka!
Mal a tekintetével követte Lady Mary vonulását, figyelve az udvarias
biccentéseit apja barátai és a többi ifjú hölgy mamái felé. Kifogástalan, jól

nevelt – akárcsak egy törzskönyvezett kanca, akit felvonultatnak, hogy
mindenki lássa, milyen nyugodt természetű jószág.
Mal azonban mást is észrevett – a hölgy tekintetének nyugtalan
rebbenését, miközben jól leplezve pásztázta a sokaságot, és a vörösesszőke
tincseit hátul, a nyakánál összefogó szalag apró remegését. Ez a nő csupa
elfojtott vibrálás, sugárzását és energikusságát láthatóan erős pányvák
tartják kordában. Tisztességének álcája azonban bármelyik pillanatban
szétrepedhet, s fehér izzása utat törhet.