The ​Shadow Throne – Az Árnytrón (Hatalom-trilógia 3.) 95% 366 csillagozás

Elérkeztem a befejező részéhez és úgy fáj a szívem. Ez egy eszméletlenül szuper sorozat volt. A főszereplők nagyon jók voltak. Jaron egyszerűen elképesztő egy főszereplő volt. Nagyon imádtam minden egyes csapdát, minden egyes taktikát, minden egyes csalást, amivel kijátszhatta az ellenséget. Ez a rész sem szűkölködik izgalmakban. Olyan cseleket vetett be, hogy az ember esze meg kell álljon. Nagyon ajánlom….

Az utolsó részben sem kellett csalódnom, mert minden oldalt nagy izgalommal olvastam. Én még ilyen ravasz királlyal életemben nem találkoztam. Ilyen ötleteket kitalálni. Te jó ég! HIHETETLEN volt ez a kötet is.
Ez egy olyan könyv, amit bárkinek nagyon szívesen tudok ajánlani, mert tele van izgalommal és nagy fordulatokkal. Amikor már úgy érzed mindennek vége mégis történik valami, amitől az agyad eldobod, hogy ez mégis megtörtént.
A vége, az valami szuperszónikus. Még libabőrös is lettem, főleg az utolsó mondatok miatt. És vége… Sír és nevet a lelkem egyszerre. Sír, mert vége és boldog, hogy megismerhettem a történetet. Egész biztos fogom még ezt a történetet olvasni.

El sem hiszem, hogy vége. Még úgy olvasnám tovább spoiler
Azért a befejező részben az írónő kétszer is rám hozta a frászt. Kegyetlen nőszemély -.-
Jaron továbbra is egy csibész, egy igazi cserfes srác, aki az orruknál fogva vezeti az embereket úgy, hogy nem is tudnak róla, addig amíg ő fel nem fedi a lapjait. Kis huncut :P
Képtelenség volt letenni ezt a részt is, alig várom, hogy beszerezzem a saját példányomat. Mert ez a sorozat megérdemli,hogy a polcomon legyen. :)

Furfangból itt sincs hiány, ismét visszatér a rafinált király.
Országa sorsa már a tét, miközben egyre több az ellenség.
Köpönyegforgatóból sincs igazán hiány, ki a bizalmas, és ki a zsivány?
Cselszövés útjából kikerülve, minduntalan egy újabba csöppen bele.
De nem foghat ki rajta tán sem lánc, sem uralkodói játszma már.
Módot kell találnia arra, hogy Carthya ne eshessen rabigába.
Magát sosem féltve küzd, szeretteit óvva, lehetetlenből lehetségest varázsolva.
Végre igazán megérik benne eddig reménytelennek tűnő szíve vágya.
Mindig ott volt mellette, ki igazi s szerető hű társa.
A boldog percek bár igazán gyorsan peregnek, a szépségükből mit sem vesztenek.
Visszaérve otthonába, seregek garmadája várja.
Megoldhatatlannak a helyzet talán még sose volt ily jogosan nevezve.
Fortélyokkal viszont megoldhatók-e? Kicselezhetőek-e?
Kiderül e könyvbe egy pillantást is vetve.
Mert ki csak belepillant, egyhamar nem teszi le.
Kaland, ármány, küzdelem, hűség, szeretet.
Minden megvan itt, mi olvasónak vágya.
Ajánlatos elolvasása már ma.

Ez hihetetlen jó volt!!! *.* Imádtam!!!
Nagyon tetszett az első két rész, de ez mindent vitt!

Bővebben:
http://olvasokorut.blogspot.com/2016/12/jennifer-nielse…

"– Senki sem fog csak úgy tisztelni az életben. A tiszteletet meg kell szerezned, ki kell érdemelned, utána pedig úgy kell óvnod, mintha szent ereklye lenne, mert nem számít, mennyire is nehéz megszerezni az emberek tiszteletét, egy pillanat alatt el lehet veszíteni.+

Na kérem, és immár elérkeztem az utolsó kötethez.
Jaj nekem, de hiányozni fog, nagyon szerettem.

Egyszerűen minden oldal egy két lábon járó izgalom, még csak pislogni sem volt időm.
Ilyen nagy veszélyben még sosem volt Carthya ,és itt már egyszerűen semmi más nem segíthetett csak a legőrültebb terv. Nagy szerencse, hogy Jaron szakértő ezen a téren! Szüksége is van rá, mert alig menekül meg az egyik szorult helyzetből, máris újabb fenyegetéssel kell szembenéznie…..

Mit mondhatnék, ilyenkor kicsit szomorú is vagyok. Mennyi álom…mennyi kaland ér véget…és ez így is van jól.
Hisz egy újabb kaland, újabb szereplőkkel várnak rám, ez a történet pedig a szívem csücskének polcán üldögél előző társaival és amikor úgy érzem előkapom, hogy ismét átélhessem a kalandokat.
Ajánlom, tetszett! :))

Hűha, az írónő igazi pörgős, akciódús befejező kötetet írt, és jónéhányszor a szívbajt is rám hozta. Jaron egy igazán szerencsés gazfickó, hogy mindenhonnan meg tud menekülni, viszont emellett fantasztikus stratéga is. A gonosz Vargan királyt sikerült többször is lóvá tennie. Egy dolgot megjegyeznék.
Szerintem ez nem fantasy, csak simán kalandregény. Az, hogy nem létező országokban középkori körülmények között játszódik, kevés. Ha Vargan a hegyi trollokkal támadt volna, vagy legalább egy sápkóros varázsló élt volna a kastélyban, mindjárt több alapja lenne a címkére.

Alig egy napja fejeztem be a trilógiát, de már most hiányzik. Úgy gondolom, hogy nem használok nagy szavakat, ha azt mondom, hogy ez volt az egyik legjobb sorozat amit valaha olvastam.
Az írónő minden részt hasonló sémára irt, de ennek ellenére, magába szippantó és letehetetlen könyv. Ebben a részben is a csavarok felét már előre tudtam, viszont kaptam olyanokat is, amire nem gondoltam volna. spoiler
Itt már valamennyivel több romantika volt, de még így is annyira elenyésző, hogy még azt se fogja zavarni, aki alapból nem kedveli ezt a műfajt. Jaron az első rész óta hatalmas személyiségfejlődésen ment keresztül, és ez ebben a lezáró részben teljesedett ki. Teljeséggel érezhető volt a gondolkodásán és a cselekedetein, hogy „felnőtt”. Carthya oldalán álló karakterek mind a szívemhez nőttek, kedvencet nem is tudnék választani. A fejemben mindenkiről kialakult egy jelzős értékelés: Mott a hűséges. Roden a forrófejű, bátor jó barát. Tobias az okostojás. Fink a jópofa „kisgyerek”. Amarinda a semleges. ő az egyetlen akit nem tudtam hova tenni. :D Imogen, spoiler
Jaron pedig a küzdő, eszes, szarkasztikus, remek uralkodó aki bármit megtenne az országáért, és mindenhonnan kiszabadul.
Aki nem olvasta még el, és vágyna egy kalandos, pörgős, izgalmas regényre, mindenképpen vesse bele magát, mert ezt a trilógiát kihagyni bűn.

Egyértelműen ez volt a trilógia legjobb része, erre már zokszó nélkül meg tudom adni az 5 csillagot. :)
Kitört a háború, ami bizony igen nehéz feladatot adott Jaronnak. Annak ellenére, hogy milyen fiatal, nagyon furfangosan gondolkodik, és igyekezett a helyzetből a lehető legjobbat kihozni. Még akkor is, ha éppen a saját életét kockáztatta, bár ezt már a korábbi kötetekből megszokhattuk. :)
Tetszett, hogy egy kicsivel jobban megjelent már a romantika, de mégsem olyan mértékben, hogy elvigye a hangsúlyt az országért folyó küzdelemről. Inkább csak mellékesen, óvatosan jelent meg, de érezhetően ott volt.
Gyakorlatilag minden egyes szereplőt sikerült a végére megkedvelnem, mindenkihez tartozik egy-egy momentum, ami miatt a szívembe lopták magukat.
Teljesen meg tudom érteni azokat, akik kedvencelték a könyvet/sorozatot. :)

Fenomenális!
Egyszerűen nem jutok szóhoz! Öt csillag? Legalább tíz!
Míg a második rész kissé visszafogottra sikeredett, azzal szemben a trilógia zárókötete egy hatalmas robbanásra hasonlít. Az olvasó csak kapkodja a fejét, annyira pörögnek az események, le sem akarja rakni a könyvet, minden egyéb dolog mellékessé válik.
Minden egyes kis csavart imádtam. Néhol a szívem szakadt meg, máskor hangosan felnevettem, majd boldogan mosolyogtam.
Egyszerűen nincs értelme kivesézni ezt a könyvet. Úgy tökéletes ahogy van! El kell olvasni. Újra és újra! Mindenkinek. :)