The ​Runaway King – A szökött király (Hatalom-trilógia 2.) 94% 585 csillagozás

Ez a rész is nagyon tetszett!
Szeretem az Írónő stílusát. Képes olyan ifjúsági regényt írni, ami mentes a klisséktől és érdekes, izgalmas. Nincsenek hullám-völgyek, végig élveztem az olvasást.

Bővebben:
http://olvasokorut.blogspot.com/2016/12/jennifer-nielse…

"– … És mindenekelőtt hiszem, hogy kényszeres hazudozó vagy.
Kissé feszülten, de őszintén felkacagtam.
– Dehogy! Sőt, én inkább kényszeres igazmondónak tartom magam. Egyszerűen csak úgy tűnik, mindenki más kényszeresen félreért."

Ha az előző részre öt csillagot adtam, akkor erre még többet lehetne adni.

Nagyon tetszik az írónő stílusa.

Nagyon szerettem, hogy Jaron itt már sokkal érettebben (persze nem minden helyzetben) viselkedett, felelősséget vállalt és bizony a szája ugyanolyan nagy, pedig akár csontja is tört, Ő mégis önmaga maradt.
És bizony végre (amit nagyon imádtam) szenvedett, az előző kötetből ezt nagyon hiányoltam, de most ez pótolva lett.

A szerelmi szálat nem éreztem hangsúlyosnak, olyan van is, meg nincs is, és bár nem vall rám, ebben a kötetben ez nem zavart, sőt mi több nagyon élveztem az érzelmek közti lavírozást, megunhatatlan volt a számomra.

Talán azt kell írjam ez jobban tetszett, mint az első rész és nagyon örülök, hogy kéznél van a következő kötet.

Nekem tetszett, olvassátok! Ajánlom!

Hihetetlenül imádom, amikor egy sorozat nem hogy jó, de egyre jobb és jobb lesz. Nagyon nagyon bírom ezt a csintalan, merész fiút. Örültem, hogy nem változott meg. Viszont Rodent meg tudtam volna ölni. Annak viszont örülök, hogy Jaron nem mondott le róla, amikor én már rég le. Nagyon a befejező rész után kiált…. Megyek fogok is neki.

Csak azért van így vége, hogy az olvasó egyből neki akarjon kezdeni a következő résznek. Hihetetlen ez a történet még mindig.
Sage a legerősebb és legfurfangosabb karakter, akivel eddig találkoztam.
Minden egyes oldal olyan izgalmakat rejtett, amibe bele sem gondoltam. Folyamatosan meglep Sage a cselekedeteivel. Egyszerűen úgy magával ragad engem ez a könyv, hogy csak nagy nehezen tudtam lerakni ezt a kötetet is.
Nem találkoztam még hasonló könyvvel, ami egyszerre nyújt kellemes kikapcsolódást, mégis az adrenalin szintem magasan tartja.
IMÁDOM!!! Sage igazán nagy hős és repesve várom a következő részt. Fogadni merek, hogy a harmadik rész még jobban elfog varázsolni, mert ez a kötet fokozza a hihetetlen jelzőt, amelyet a könyvre használok folyamatosan.

Nagyon jól szórakoztam. Ez tipikusan az a történet, amit nemtől és kortól függetlenűl mindenki élvezhet. Jaron egymaga felér egy egész vándorcirkusszal. Sosem tudhatod, mit fog legközelebb csinálni, de tipikus keljfeljancsi, minden ütésből talpraáll. Őrült kalandokat él át, mit neki kalózok vagy rablók. Bármire képes, hogy megvédje az országát.
Az előző király és a helytartók viszont, mint valami vicc. Időnként úgy éreztem, megérdemelte, hogy eltegyék lábalól.
A mellékszereplők közül Mott, Eric és Fink is a szerethető kategóriába kerültek, Imogentől viszont égnek állt a hajam.

Ez a rész sem volt piskóta, de nekem az első sokkal jobban tetszett. Persze ebben sincs hiány izgalomból. A történet minden perce élvezhető, nem lehet megunni.
Sage mit sem változott, sőt inkább még elvetemültebb lett. Néha már én is elgondolkodtam, hogy nem-e bolond, de valahogy mégis mindig jól kijön az eszement terveiből. Szerintem mindvégig szeretni fogom ezt a kiszámíthatatlanságot.
Tulajdonképpen azért éreztem jobbnak az előző részt, mert az abban részt vevő karaktereket nagyon megkedveltem. Azonban belőlük most nem sokat kaptam, hiányoztak. Hiába jött több érdekes szereplő, nem tömték be azt az űrt.
Kemény függővége van, így muszáj olvasnom a következő részt.:)

A drylliadi politika még mindig nem érdekel, de Sage és a körülötte történő dolgok nagyon is foglalkoztatnak! Szuper folytatása volt az első résznek – akkor is, ha akadtak benne olyan apróságok, amik idegesítettek –, nagyon tetszettek a nagyobb részt kapó mellékszereplők, mint Harlowe, Erick vagy Fink. Tetszett, hogy sokkal kiszámíthatatlanabbra sikerült és sikerült többször is meglepnie.
Azon meg már csak röhögök, hogy Mott hogy meg van áldva az ő királyával…! Haláliak!

Folytatás: holnap (vagyis pénteken) már húzok is a könyvtárba a trilógia utolsó részéért! *.* hanincsbentakkorhisztilesz

Bővebben…
https://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2018/01/hatalom-tr…

Már az első rész is meglepett, hiszen minden előítéletem ellenére a végére nagyon megtetszett a történet és Sage-el is megbarátkoztam. Kíváncsian vártam hová lehet még fokozni a második részt és azt hiszem egy kicsit többet vártam.
A Hamis herceg után már kezdem kiismerni a sorozatot és egyértelmű, hogy a szorult helyzetekre és Sage jellemére épít az írónő. Tagadhatatlanul izgalmas volt ez a rész is, amint átevickéltem az elején és Sage akcióba lendült szinte egyszuszra végigolvastam a könyvet.
Néhol azonban már túlzásnak éreztem, amit Sage megengedett magának és olyan helyzetekből mászott ki, amiből még neki is lehetetlen lett volna.
Nem éreztem, hogy túlszárnyalta volna az első részt. Nem tetszett jobban, mivel nem mutatott semmi újat, mégis az izgalmas részek miatt nincs okom panaszra és kíváncsian várom, hogy a befejező részben, hogyan alakul a szereplők sorsa.

Bővebben:
http://wandamaci.blogspot.hu/2018/02/jennifer-nielsen-s…

Csak egy hangyányit maradt le nekem a másik két résztől. Ettől függetlenül izgalmas, fordulatos történet volt, ahol Jaron nem hazudtolta meg önmagát.
A furfangjaival, cseleivel és a még mindig tökéletesen brillírozó humorával csak egyre jobban megszerettem őt. Viszont az említetteken túl a hihetetlen ereje az, ami ebben a második könyvben naggyá teszi őt.
Remek ez a sorozat.
Amarindát ki nem állhatom ebben a részben, egyszerűen nem. Rodent is fel tudtam volna képelni párszor .
Elképedve olvastam minden ötletet, ami Jaron fejéből kipattant, tud ez a fiú, na! :)

Egyre izgalmasabb a történet, egyáltalán nem lehet rá azt mondani, hogy gyengült volna a színvonal az első rész után. :) Valami azonban nekem még mindig hiányzott. Hiába olvastam ki gyorsan, nem borultam ki, ha véletlen félre kellett tennem a könyvet. Nem bírt igazán magához bilincselni.
Nem gondoltam volna, hogy a könyv alapját ez a helyszín spoiler fogja adni, teljesen meg voltam róla győződve olvasás előtt, hogy ez már a palotában játszódik majd. Ennek ellenére egyáltalán nem csalódtam.
Volt benne egy-két csavar, bár mind kiszámítható volt. :D
spoiler
A mellékszereplők most azért nem kaptak túl sok szereplőt. Imogen még mindig nagyon szimpatikus, igazán talpraesett és furfangos lány. Nem tudom, mikor fognak végre igazán rájönni arra, hogy igazából szeretik egymást… :D
A történet közben azon gondolkodtam, hogy nagyon szeretnék többet kapni Harlowe-ból. Érdekes lehet az ő története is, és amúgy meg egy nagyon szimpatikus szereplő. :)
Kicsit mélyebb kérdéseket is kaphattunk: szülő-gyerek kapcsolat, illetve az apa döntéseinek megkérdőjelezése, hogy biztos jó minden úgy, ahogy az apám csinálta? Ezen a vonalon el lehet gondolkodni. :)
Szeretem a történetben, hogy a romantika gyakorlatilag egyáltalán nem játszik szerepet, így tökéletes. :)
Most mondanám, hogy azonnal ugrok is a harmadik részre, de valójában már több, mint a felét elolvastam. :D