Lányok ​csöndje 126 csillagozás

Jennie Melamed: Lányok csöndje

Van valami, amit minden lány tud ezen a szigeten,
de senki nem beszél róla: SZÜLJ FIÚT!

Ahol a totális hazugság a legkisebb bűn, amit elkövetnek a gyereklányok ellen, ahol az ortodox rend a szabadság és az emberi méltóság teljes hiányát jelenti a lányok számára, ahol a világtól elzárt sziget idillje maga a kilátástalanság – ott az elnyomott gyerekek álmodnak maguknak egy szebb, szabadabb, élhetőbb világot. Aztán a serdülő Janey Solomon kilép a sorból, és azt mondja: NEM!
A gyermekek ellen elkövetett abúzus antropológiai aspektusaiból és pszichiátriai kezeléséből doktorált Jennie Melamed nem tanmesét írt a rendszerszintűvé tett molesztálásról, hanem a nővé érő lányok lelkének végtelen gazdagságát, a méltóságra vágyó fiatalok szabadságtörekvéseit ábrázolja ebben a felkavaró disztópiában.

Eredeti mű: Jennie Melamed: Gather the Daughters

Eredeti megjelenés éve: 2017

>!
Athenaeum, Budapest, 2018
384 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632933269 · Fordította: Diószegi Dorottya
>!
Athenaeum, Budapest, 2018
308 oldal · ISBN: 9789632934969 · Fordította: Diószegi Dorottya

Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

Amanda Balthazar · James Adam · Janey Solomon · Renata Aaron · Saul lelkész · Vanessa Adam


Kedvencelte 10

Most olvassa 10

Várólistára tette 236

Kívánságlistára tette 233

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

>!
Zsófi_és_Bea P
Jennie Melamed: Lányok csöndje

Belém fojtotta a levegőt, a szavakat míg olvastam, és végig az járt a fejemben, hogy hogyan és miért?

Hogyan alakulhatott ki egy ilyen közösség és miért működhet egyáltalán??!! Miért hagyják a nők?!! Az anyák és a jóérzésű apák… Nem, olyanok nem voltak. Nagyon kemény, nagyon erősen ható történet volt, megmutatva a kiszolgáltatottságot, a társadalmat uraló csoportok erejét és az erőszak vallásba és törvénybe csomagolását.

Bővebben: http://konyvutca.blogspot.hu/2018/01/jennie-melamed-lan…

5 hozzászólás
>!
Lomax
Jennie Melamed: Lányok csöndje

Jézus ereje… Ez a könyv…
Hát kezdésként mondjuk megemlíteném, hogy ez bazi nagy +18 jelzés nem ártana a borítóra, de tényleg. Mármint még én nekem is sok volt, pedig én már elmúltam tizennyolc :) és olvastam már pár könyvet.
Egyáltalán nem erre számítottam, se a tartalomból, ami nagyon csalóka, se a már megírt értékelésekből. Egy kis kellemes dísztópiának hittem, olyan Katniss-es féle megdöntjük a rendszert és a rossz emberek hatalmát. Már hogy a tartalomból nekem ez jött le.
Hát egyáltalán nem ezt volt itt, szóval aki még így járt mint én, az ne higgyen ebben. Engedd el és ne gondolj semmire, mert úgy se találod ki, szóval felesleges.
Szóval lényegében az egész egy rohadt nyomasztó és sötét történet, én végig dühős voltam az egészre, nagyon átéreztem a dolgokat, tehetséges az írónő. Gyönyörű leírások voltak, igazán gördültek azok a szavak.
Az érdekes az egészben, hogy az a dolog, ami miatt rohadt dühös vagyok még mindig erre az egész elképzelt jövőképre, az csak a könyv közepe felé derül ki, úgy mellékesen. Kellett egy kis idő amíg rájöttem, mert csak utalgattak rá, de amikor megtörtént… Fúj!
Még most se tudok átlépni rajta, pedig igazán, olvastam már ilyet, de itt az a közöny és egyértelműség ami a témát övezte, hát elképesztően undorító és megdöbbentő.
Az egész könyv egy baromi nagy meglepetés volt és kicsit olyan érzés, mintha behúztak volna egy hatalmasat.
A vége is… Mi ez már? Ennek lesz folytatása? Komolyan, nem lehet így vége.
Utáltam. 5 csillag.

8 hozzászólás
>!
Bibi_3
Jennie Melamed: Lányok csöndje

Van a csend, ami megnyugtató es simogató nyugalommal öleli körbe az ember lelkét és van a csend, a csend, ami hangosan üvölt es kiabál, ami vérzik a fájdalomtól. Egy szó es mégis olyan sok tartalom, amihez sokszor nem elég a fülünk. Egy csend, amelyhez az összes érzékszervünkre szükségünk van, hogy megértsük…

https://bibibuchlove.blogspot.com/2018/01/jennie-melame…
https://youtu.be/uD82qCHbxeM

7 hozzászólás
>!
wzsuzsanna P
Jennie Melamed: Lányok csöndje

Ez a regény, mint minden-a fülszövege alapján ígéretes-disztópia, már akkor a kívánságlistámra került, amikor először hallottam róla. A kiadónak köszönhetően lehetőségem volt már a hivatalos megjelenés előtt elolvasni, aminek én nagyon örültem, a fejlődéstan tételeim már kevésbé, amiket tanulnom kellett volna, de hát ez van akkor, ha az ember lánya letehetetlen könyvet vesz a kezébe. De hogy mi is ez a könyv? Egy sötét, borús vízió egy szigorúan szabályozott, patriarchális társadalomról, ahol a lányok és nők először az apjuk, majd férjeik tulajdonai, és ahol mindenki csak addig értékes, amíg betölti a számára kijelölt feladatát.
Maga a regény váltott szemszögből, egész pontosan négy fiatal lány elbeszélésén keresztül mutatja be a történteket. Kezdetben megismerkedünk az írónő által felépített világgal és társadalommal, és azokkal a szabályokkal, melyek alapján ez a társadalom berendezkedett. Nem tudni, hol járunk térben és időben, csak annyit, hogy a cselekmény egy szigeten játszódik, ahová az istenként dicsőített Ősök annak idején az Óföldről érkeztek. Az Ófölddel kapcsolatban szintén nem sok minden derül ki, suttognak tüzekről, ragályról és egyéb szörnyűségekről, ami miatt új hazát kellett találni. A társadalom vezetői az úgynevezett vándorok, azok a kivételezett helyzetben lévő férfiak, akik vissza-visszajárnak az Óföldre, és meghozzák a családok életét érintő fontosabb döntéseket. A történet egyik főhőse, Vanessa, éppen egy ilyen vándor lánya…

…Az biztos, hogy a disztópiák terén ez a regény erős kezdés így 2018-ban. Érteni véltem, miért hasonlítják Atwood-hoz, bár mellette Teller Semmije vagy Goldingtól A Legyek ura ugyanúgy eszembe jutott olvasás közben. Melamed nagyon jól adagolja az információkat és növeli a feszültséget, gyakorlatilag a 80. oldal után már nem tudtam letenni, annyira akartam tudni, mi lesz ezekkel a végtelenül bátor lányokkal, akik fiatal koruk ellenére kétségbe merték vonni, hogy egy látszólag jól működő társadalom valóban jó-e, és hogy biztosan igaz-e minden, csak azért, mert a felnőttek állítják. Szerettem volna szorosan átölelni és megvigasztalni ezeket a lányokat, és velük együtt magamat is, és hinni, hogy egyszer majd eljön az a világ, ahol az erősek megvédik a gyengéket, a felnőttek pedig a gyermekeket.
Bővebben:
https://konyvesmas.blogspot.hu/2018/01/lanyok-csondje.html

>!
Bori_L P
Jennie Melamed: Lányok csöndje

Amikor láttam, hogy a szerző pszichiátriai szakápoló, és mellette szexuálisan zaklatott fiatalok viselkedéséből doktorált, akkor már sejtettem, hogy ez nem lesz egy könnyű regény, de arra nem számítottam, hogy ennyire meg fog viselni. Itt jegyezném meg, hogy elég nagy felelőtlenségnek tartom a kiadó részéről, hogy ezt a könyvet kb. úgy reklámozzák, mint Az éhezők viadalát, és nemhogy 18-as karika, de semmiféle figyelmeztetés nincs arra nézve, hogy felnőtt tartalom lenen a könyvben. Pedig van. Kőkeményen.

Valószínűnek tartom, hogy nem csak engem zaklatott fel ennyire ez a téma. Sőt, igazából biztos vagyok benne. Én ezt a könyvet 16 év alattiaknak nem adnám a kezébe, de afölött is csak érzelmileg kellően stabil embereknek. (Én, azt hiszem, nem vagyok az. A Lányok csöndje bevette magát a gondolataim közé, nem hagyott nyugodni, és most nem akarom egy szobában tudni magammal. Soha többet nem akarom elolvasni. Az egyetlen, ami miatt képes voltam befejezni, az az volt, hogy folyamatosan tudatosítottam magamban, hogy ez egy kitalált történet.) Ennyit rólam. A spoilerek sokat lelőnek az olvasás-élményből, én szóltam.

A történet. Tipik disztópia-felállás: mindentől elzárt kis sziget a semmi közepén, az Ősi Nagy Világ megromlott, leégett, lakóit elemésztette a tűz, a betegség vagy az éhhalál ( spoiler ). Szigetünkön egy sajátos társadalmi rend ütötte fel a fejét, aminek következtében a nők nem gyülekezhetnek szabadon (kivéve a szüléseket), nincs beleszólási joguk a közösségi kérdésekbe, meg egyébként semmi másba sem. A szülésben pedig nincsen semmi szent. A gyerekek viszonylag szabadra vannak engedve, különben mindenki megőrülne. A lányok csak az első vérzésükig számítanak gyermeknek, az utána következő nyáron férjet kell választaniuk*, aztán lehetőleg minél hamarabb két gyereket szülniük, aztán amikor unokáik születnek, akkor már nem hasznos tagjai társadalomnak (kivéve ha valami extra mesterségük van), és távoznak az élők sorából. Nem túl felemelő történet, de oké, láttunk már ilyet.

Akkor min akadtam ki ennyire? spoiler Persze így utólag nem olyan meglepő a témaválasztás, de na, azért eléggé megviselt, lássuk be. A nézőpont karakterek mind 18 év alatti lányok, de ettől még ez a könyv nem tinik kezébe való. Szerintem nincs ebben a történetben semmi felemelő: ez egy mocskos, kegyetlen világ, nincs benne cukormáz meg hepiend, hősies küzdelem, nincs benne semmi, csak fájdalom, reménytelenség, harag és félelem. Egyébként zseniálisan jól meg van írva (nyilván ezért is tett rám ilyen mély benyomást), de ha Jennie Melamed ír még egy könyvet, tízszer átgondolom, hogy kézbe vegyem-e, az hétszentség.

*10-14 éves lányokról beszélünk, csak mondom

6 hozzászólás
>!
Oriente P
Jennie Melamed: Lányok csöndje

Melamed szigete egy olyan pszeudo-utópisztikus világ, ahol az emberi elme két legbetegebb elhajlása spoiler intézményesített társadalmi szintre kerül, beépülve annak vallási és etikai szabályrendszerébe. Utópia ez a kedvezményezetteknek, rémálom disztópia az alávetetteknek. Erőszak és tudatlanság tartja egyben ezt a világot, de azért ennél valamivel bonyolultabb a helyzet, hiszen már alapjaiban annyira jól működik a kontrollált átörökítéssel és neveléssel, hogy maguk az áldozatok is aktív részt hasítanak a folyamatosság fenntartásában spoiler.

Miközben émelyegtem az egésztől és többször fontolgattam, hogy félbehagyom a könyvet, el kell ismernem, hogy nagyon tetszett a stílus és a tálalás megválasztása. A narráció erősségét ugyanis az adja meg, hogy kizárólag a lányok nézőpontjából, csak szépen apránként értjük meg, mi folyik ezen a hermetikusan elzárt szigeten, amitől aztán a torz részletek egészen lágyan, a gyermekszemszög természetes elfogadásában bontakoznak ki előttünk. Tizenegynéhányévesek ártatlan, kissé ködös gondolatain keresztül kell összeraknunk a kirakóst, ahogy próbálják elrendezni magukban a tapasztalataikat, megfelelni a szeretteik értékrendjének, és ahogy mindeközben ösztönös lényük bizonytalanul ágál a természetesnek hazudott állapotok és funkciók ellen.

Mint disztópia nem akar komplex világképet alkotni a regény, ennek megfelelően sok kérdés nyitva marad, de nekem nem volt hiányérzetem. Minden átfogó magyarázat külső nézőpontot igényelt volna, és azzal a lényeg veszik el. Sokkal fontosabb, hogy a fenti nézőpont-stratégiából gyakorlatilag végig nem esik ki a szerző, és szerintem ettől különleges Melamed hangja és ettől félelmetesen erős az összhatás.

>!
perpetua P
Jennie Melamed: Lányok csöndje

Az ilyen könyvek miatt akaratlanul is elgondolkodom. Akadnak bőven hibái a mi világunknak, a mi társadalmunknak, de mégis nagyon szerencsések vagyunk, hogy itt élhetünk (most vegyük csak hazánkat), mert ebből is látszik, hogy mennyire más is lehetne az élet.
Szereplőink egy elzárt szigeten élnek, szigorú szabályok szerint. A vezetőik mindent igyekeznek irányítani, és ez sokáig működőképes, de minden társadalomban akadnak, ha nagyon kevesen is, aki valami másra vágynak és szeretnének lázadni a rendszer ellen. A lányok fontosak a fajfenntartás miatt, de mégis ők az elnyomottabbak ezen a szigeten. Apjukkal igazán beteges kapcsolatban élnek, ami számunkra elborzasztó, de itt teljesen normális, még ha nem is beszélnek nyíltan róla. Amint nővé érnek, akármilyen fiatalon is következik ez be, egy nyár adódik számukra, ahol férjet kell találniuk és onnantól már csak annyi feladatuk van, hogy szüljenek két egészséges gyereket. Részt vesznek felnevelésükben, de ez már igazán elhanyagolható dolog, csak a szülésig van fontos szerepük a társadalomban.
Viszonylag rövid bevezetőben ismerjük meg a sziget törvényeit, és négy lány szemén keresztül követhetjük nyomon a továbbiakat. Amanda már közeledik a szüléshez, az ő visszaemlékezése alapján láthatjuk, hogyan zajlik a termékenység nyara, ami még rátett nálam egy lapáttal a sziget beteges dolgaira. Nem boldog a szigeten, máshova vágyik, de egyedül semmi esélye, hogy változtasson. Janey-vel jó barátnők voltak, míg el nem választja őket Amanda nővé érése. Ő mondható a történet mozgatórugójának, még a fülszöveg is őt emeli ki, ő az örök lázadó. Egész életében csendesen ellenkezett, de legjobb barátnője elvesztése végre tettekre sarkallja. Caitlin a legfurcsább narrátorunk, igazi kis különc. Ő se boldog a szigeten, mindig igyekszik elkerülni atyját. Sokáig nem is tudtam, hogy viszonyuljak hozzá, mármint nem volt vele semmi gondom, csak nem értettem igazán a szerepét, de a könyv végére belátom, hogy vele együtt volt teljes a történet. Az utolsó lány Vanessa, akinek az apja a sziget vezetői, a vándorok egyike. Ő lehetne a többiek ellenpólusa, mert mondhatni boldog itt, ő csak tudásra vágyik. Szeretné megismerni a szigeten túli világot is. Ez a négy lány együttes elmeséléséből kapunk teljes képet erről a világról.
Nem egy vidám ez a könyv, de a fülszöveg alapján szerintem senki nem is erre számít. Viszont nagyon elgondolkodtató, érdemes megismerni. Úgy gondolom, hogy aki szerette a Horgonyhely könyvet, annak ez a regény is tetszeni fog, mert számomra nagyon hasonló volt a két történet hangulata. Az biztos, hogy most ezután valami nagyon vidám, rózsaszín mázas könyvre vágyom. :D

4 hozzászólás
>!
Mariann_Czenema P
Jennie Melamed: Lányok csöndje

Az ember azt gondolná, hogy disztópiában már nem lehet újdonságot írni, már minden témát kimerítettek a zömében amerikai írók, de szerencsére jött ez a regény és cáfolta a feltevéseimet.
Az alaptörténet egy szigeten játszódik, négy kamaszlány szemszögéből zajlanak az események, ami megvallom először nem igazán esett le nekem.
Szinte a legelső oldalaktól iszonyú, fullasztó, nőként, anyaként érzelmileg kimerítő, fájdalmas és hosszadalmas a történet, két okból is. Egyrészt rengeteg a titok, de ez szinte elvárható egy disztópiától, az azonban talán nem, hogy csak a 122. oldalon írja le a szerző, mondatja ki konkrétan ez egyik lánnyal az igazságot.
Másfelől anyaként engem mellbeütött, hogy mennyi fájdalom van ezekben a lányokban, hogy elrabolják tőlük a saját felmenőik a gyerekkorukat, és ezt teljesen természetesnek veszik.
Nekem két lányom van, és strapás volt olvasnom ezt a regényt, mert hol hányingerem volt, hol sikítani tudtam volna a felháborodástól. Aztán viszont ahogy előrehaladt a történet, pláne a számos halál után, én is legalább annyira fásulttá váltam, mint Vanessa.

Mit akarok ezzel mondani?
Ez nem egy tökéletes regény, bár maga a műfaj sajátossága is, hogy a disztópiákban nincs megoldás, az írónő, Jennie Melamed talán még az átlagnál kevésbé is törekedett befejezni a történetét. De alaposan átrágtam magamban az éjjel, és arra jutottam, lehet, hogy ez nem is baj.

Mert elvileg ugyebár a disztópia egy lehetséges, általában sötét jövőt ír le, a Nagy világégés után, vagy legalábbis az emberiség jó részének pusztulása után. Egy bizonyos elképzelést vázol fel, egy negatív víziót, egy olyan jövőt, amitől óvakodnunk kell.
És ebben tökéletes ez a könyv.
(további véleményem itt:
http://czenema.blogspot.hu/2018/01/jennie-melamed-lanyo…)

>!
White13 P
Jennie Melamed: Lányok csöndje

A 2018-as ev legjobb (disztopia) regenye lesz. Ebben egeszen biztos vagyok!
Szerettem Atwood A szolgalolany mesejet, de ez a konyv nyert „megverte” nalam.
Nagyon jol megirt tortenet, ami egy nagyon is valos vilagot mutat be. Ha egy szoval kellene jellemeznem a 2017-es evet, akkor azt mondanam :eroszak. Szinte mar nincs olyan nap, amikor ne szembesulnenk valamilyen formaban vele. Nok ellen, ferfiak ellen, es igen… gyerekek ellen. Aki azt gondolja, hogy ebben a muben nyers, gyomorforgato jeleneteket olvas majd, az teved. Melamed nagyon finoman, de teljesen erthetoen mutat meg nekunk egy furcsa vilagot, amiben a nok csak ket gyereket szulhetnek, ahol ha a gyerekeidnek gyerekei szulettek meg kell innod az utolso italt, ahol az Osok tanitasa es szava szent, ahol barmelyik nyar az utolso nyarad lehet, amikor meg nem vagy no, es gyerekkent elhetsz.
Meg azt is, mi van akkor, ha valaki(k) azt mondjak, ennek a vilagnak itt kell vege legyen.

1 hozzászólás
>!
mate55 
Jennie Melamed: Lányok csöndje

Fenomenális mesemondás, egy „új” és rettenetes világról. Néha nem árt elmélkedni. Például arról, milyen világot is szeretnénk magunk körül látni. Milyen környezetben, kultúrában és társadalmi viszonyok között találhatnánk meg azokat a boldog pillanatokat, amiktől teljesen élhetőnek éreznénk az életünket. Hajlamosak vagyunk panaszkodni arra a rendszerre, amiről úgy véljük, hogy lehetőséget sem ad arra, hogy azonos feltételek között megadja a boldogulás esélyét. Persze azzal is vigasztalhatnánk magunkat, lehetne rosszabb is. Mint Jennie Melamed komor hangulatú, nyomasztó disztópiájában. Ez a szex, a vallás, a hatalom és az ellenőrzés félelmetes, (és talán még reménytelen) vizsgálata. Nem kell feministának, de még csak nőnek sem lenni ahhoz, hogy átérezzük, milyen fontos társadalmi problémákat dolgoz fel a könyv. Megdöbbentő munkája az indoktrináció spoiler és egy „lázadás” történetét írja le. Nem csak egy fundamentalista, patriarchális társadalom morálisan elítélendő aspektusairól, hanem az elnyomás minden formájáról. Szisztematikus erőfeszítés a tudás vagy az egyéni gondolatok kiiktatására és megsemmisítésére. A hatást pontosan azzal éri el, hogy a hétköznapi realitásba helyezi szereplőit, történetét, és elég egy kicsit torzítani a képen ahhoz, hogy működjön, ráadásul úgy, hogy mindnyájan magunkénak érezhessük a sziget világát. Melamed társadalmi „horrora” (mert szerintem az) nyilván sosem fog megvalósulni, de nagyon valószínűtlen lehetőségként mégiscsak mindig ott fog derengeni a horizonton, és sosem avul el a mondanivalója. Mert, ha az ember, amikor a puszta túléléséről van szó, képes elmenni a végletekig spoiler miért ne működhetne ugyanez a civilizációs szinten is? Érdemes megjegyezni, hogy Melamed tudja, hogy miről ír az érzelmi és fizikai bántalmazás ezen érzékeny témáiban. Egy pszichiátriai szakápoló, aki traumatizált gyerekekre specializálódott. Szakmai tapasztalata az, ami ezt a könyvet végig vezeti. Olyan témákat kezel, amelyek valóban fájdalmasak és szívszorító érzékenységgel és együttérzéssel szemléltetik szakmai elkötelezettségét a sebek gyógyításában. Ritkán találni olyan pszichológiai regényt, amely hasonló témákkal foglalkozik, ilyen átgondolt módon. Engem teljes szívemből lenyűgözött az írónő azon képessége, hogy milyen tapintatosan ábrázolja ezeket az érzékeny kérdéseket, ebben az emberiség sötétebb oldalát bemutató történetben. Az érzelmek és az elfojtott érzelmek skálája egészen rendkívüli, és már csak ezért is érdemes volt elolvasni. Semmiképpen nem lesz az érzékeny lelkű olvasók kedvence, de akiket vonz egy sokkoló, disztópikus jövő, azokat magába szippantja. Attól pedig, hogy az ábrázoltak valóssággá váljanak, Isten oltalmazzon minket.


Népszerű idézetek

>!
mate55 

– El akarták égetni a könyveimet. Még mindig akarják. De én nem tudnék csak úgy állni és nézni, ahogy megteszik. Olyan lenne, mintha a családomat borítanák lángba.

379. oldal

>!
tmezo P

– Senki sem tudja, milyen a másik, amíg nem él vele együtt.

372. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Vanessa Adam
>!
Édeskiskönyvkritikák P

– A könyvek…ablakok. Még akkor is, ha azok a helyek, amelyeket rajtuk keresztül láthatok, elérhetetlenek.

210. oldal

>!
tmezo P

– Minden gyermeknek megvan a maga nyara, de minden nyár más gyermeket hagy maga után.

135. oldal

Kapcsolódó szócikkek: James Adam
>!
tmezo P

– (…) ahogyan az életünket éljük, az sohasem tűnt teljesen… rendben lévőnek.

251-252. oldal

>!
Adrienn_Hujder_Spirit_Bliss I

– Az Ősök szeretnek téged – mondja végül erőtlenül.
– Dehogy szeretnek. Atyámat szeretik. Ezért van még mindig életben.
– Ők mindenkit szeretnek.
– Ne légy nevetséges. Mindenki tudja, hogy a férfiakat jobban szeretik.
– Akkor miért választották ki a nőket arra, hogy a babák szent kelyhei legyenek? – kérdezi Caitlin Saul lelkész logikáját utánozva.
– Láttál te már valaha szülő nőt? – csattan fel Rosie. – Mi volt abban szent?

>!
Adrienn_Hujder_Spirit_Bliss I

– Nincsenek fegyvereink, nincs semmink. Olyanok vagyunk, mint egy csapat kecske, akik arról szövögetnek terveket, hogyan döntsék meg az őket tartó emberek uralmát. Ez nevetséges.

2 hozzászólás
>!
Bibi_3 P

Ösztönösen tudja, hogy ez nem olyasmi, amit csak úgy meg lehet osztani a felnőttekkel, mint egy vi- rágot vagy egy ölelést. ez az álom, az istenkáromlás sö- tét megtestesülése, egy szégyenletes titok, amely olyan mélyben gyökerezik az emberben, mint egy fog vagy egy köröm.

7. oldal

>!
Bibi_3 P

A madarak csicseregnek a fákon, a magas fűben pedig a láthatatlan állatvilág mocorog. Hallani a nyulak ritmikus ugrásait, a vadászó macskák puha lépteit. Kikerüli a mezőt, és a térdig érő, borostyánszínű fűben lépked tovább, élvezve,ahogy a szálak gyengéden csiklandozzák a lábait.

16. oldal

>!
Katara_Phoenix P

Nincs értelme olyan tüzet táplálni, amit el kell oltani.

77. oldal - Amanda

Kapcsolódó szócikkek: Renata Aaron

Hasonló könyvek címkék alapján

Jessica Sorensen: The Redemption of Callie & Kayden – Callie, Kayden és a megváltás
Sherry Gammon: Elviselhetetlen
Beth Flynn: Kilenc perc
Erin Watt: Megtört herceg
Colleen Hoover: Losing Hope – Reményvesztett
Brittainy C. Cherry: Tűzeső
Kristin Hannah: Szentjánosbogár lányok
Karin Slaughter: Az eltűnt lány