Lányok ​csöndje 19 csillagozás

Jennie Melamed: Lányok csöndje

Van valami, amit minden lány tud ezen a szigeten,
de senki nem beszél róla: SZÜLJ FIÚT!

Ahol a totális hazugság a legkisebb bűn, amit elkövetnek a gyereklányok ellen, ahol az ortodox rend a szabadság és az emberi méltóság teljes hiányát jelenti a lányok számára, ahol a világtól elzárt sziget idillje maga a kilátástalanság – ott az elnyomott gyerekek álmodnak maguknak egy szebb, szabadabb, élhetőbb világot. Aztán a serdülő Janey Solomon kilép a sorból, és azt mondja: NEM!
A gyermekek ellen elkövetett abúzus antropológiai aspektusaiból és pszichiátriai kezeléséből doktorált Jennie Melamed nem tanmesét írt a rendszerszintűvé tett molesztálásról, hanem a nővé érő lányok lelkének végtelen gazdagságát, a méltóságra vágyó fiatalok szabadságtörekvéseit ábrázolja ebben a felkavaró disztópiában.

Eredeti mű: Jennie Melamed: Gather the Daughters

>!
Athenaeum, Budapest, 2018
308 oldal · ISBN: 9789632934969 · Fordította: Diószegi Dorottya
>!
Athenaeum, Budapest, 2018
308 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632933269 · Fordította: Diószegi Dorottya

Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

Amanda Balthazar · James Adam · Saul lelkész · Vanessa Adam


Kedvencelte 2

Most olvassa 6

Várólistára tette 138

Kívánságlistára tette 203

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Zsófi_és_Bea P
Jennie Melamed: Lányok csöndje

Belém fojtotta a levegőt, a szavakat míg olvastam, és végig az járt a fejemben, hogy hogyan és miért?

Hogyan alakulhatott ki egy ilyen közösség és miért működhet egyáltalán??!! Miért hagyják a nők?!! Az anyák és a jóérzésű apák… Nem, olyanok nem voltak. Nagyon kemény, nagyon erősen ható történet volt, megmutatva a kiszolgáltatottságot, a társadalmat uraló csoportok erejét és az erőszak vallásba és törvénybe csomagolását.

Bővebben: http://konyvutca.blogspot.hu/2018/01/jennie-melamed-lan…

2 hozzászólás
>!
Bibi_3 P
Jennie Melamed: Lányok csöndje

Van a csend, ami megnyugtató es simogató nyugalommal öleli körbe az ember lelkét és van a csend, a csend, ami hangosan üvölt es kiabál, ami vérzik a fájdalomtól. Egy szó es mégis olyan sok tartalom, amihez sokszor nem elég a fülünk. Egy csend, amelyhez az összes érzékszervünkre szükségünk van, hogy megértsük…

https://bibibuchlove.blogspot.com/2018/01/jennie-melame…
https://youtu.be/uD82qCHbxeM

7 hozzászólás
>!
wzsuzsanna P
Jennie Melamed: Lányok csöndje

Ez a regény, mint minden-a fülszövege alapján ígéretes-disztópia, már akkor a kívánságlistámra került, amikor először hallottam róla. A kiadónak köszönhetően lehetőségem volt már a hivatalos megjelenés előtt elolvasni, aminek én nagyon örültem, a fejlődéstan tételeim már kevésbé, amiket tanulnom kellett volna, de hát ez van akkor, ha az ember lánya letehetetlen könyvet vesz a kezébe. De hogy mi is ez a könyv? Egy sötét, borús vízió egy szigorúan szabályozott, patriarchális társadalomról, ahol a lányok és nők először az apjuk, majd férjeik tulajdonai, és ahol mindenki csak addig értékes, amíg betölti a számára kijelölt feladatát.
Maga a regény váltott szemszögből, egész pontosan négy fiatal lány elbeszélésén keresztül mutatja be a történteket. Kezdetben megismerkedünk az írónő által felépített világgal és társadalommal, és azokkal a szabályokkal, melyek alapján ez a társadalom berendezkedett. Nem tudni, hol járunk térben és időben, csak annyit, hogy a cselekmény egy szigeten játszódik, ahová az istenként dicsőített Ősök annak idején az Óföldről érkeztek. Az Ófölddel kapcsolatban szintén nem sok minden derül ki, suttognak tüzekről, ragályról és egyéb szörnyűségekről, ami miatt új hazát kellett találni. A társadalom vezetői az úgynevezett vándorok, azok a kivételezett helyzetben lévő férfiak, akik vissza-visszajárnak az Óföldre, és meghozzák a családok életét érintő fontosabb döntéseket. A történet egyik főhőse, Vanessa, éppen egy ilyen vándor lánya…

…Az biztos, hogy a disztópiák terén ez a regény erős kezdés így 2018-ban. Érteni véltem, miért hasonlítják Atwood-hoz, bár mellette Teller Semmije vagy Goldingtól A Legyek ura ugyanúgy eszembe jutott olvasás közben. Melamed nagyon jól adagolja az információkat és növeli a feszültséget, gyakorlatilag a 80. oldal után már nem tudtam letenni, annyira akartam tudni, mi lesz ezekkel a végtelenül bátor lányokkal, akik fiatal koruk ellenére kétségbe merték vonni, hogy egy látszólag jól működő társadalom valóban jó-e, és hogy biztosan igaz-e minden, csak azért, mert a felnőttek állítják. Szerettem volna szorosan átölelni és megvigasztalni ezeket a lányokat, és velük együtt magamat is, és hinni, hogy egyszer majd eljön az a világ, ahol az erősek megvédik a gyengéket, a felnőttek pedig a gyermekeket.
Bővebben:
https://konyvesmas.blogspot.hu/2018/01/lanyok-csondje.html

>!
perpetua P
Jennie Melamed: Lányok csöndje

Az ilyen könyvek miatt akaratlanul is elgondolkodom. Akadnak bőven hibái a mi világunknak, a mi társadalmunknak, de mégis nagyon szerencsések vagyunk, hogy itt élhetünk (most vegyük csak hazánkat), mert ebből is látszik, hogy mennyire más is lehetne az élet.
Szereplőink egy elzárt szigeten élnek, szigorú szabályok szerint. A vezetőik mindent igyekeznek irányítani, és ez sokáig működőképes, de minden társadalomban akadnak, ha nagyon kevesen is, aki valami másra vágynak és szeretnének lázadni a rendszer ellen. A lányok fontosak a fajfenntartás miatt, de mégis ők az elnyomottabbak ezen a szigeten. Apjukkal igazán beteges kapcsolatban élnek, ami számunkra elborzasztó, de itt teljesen normális, még ha nem is beszélnek nyíltan róla. Amint nővé érnek, akármilyen fiatalon is következik ez be, egy nyár adódik számukra, ahol férjet kell találniuk és onnantól már csak annyi feladatuk van, hogy szüljenek két egészséges gyereket. Részt vesznek felnevelésükben, de ez már igazán elhanyagolható dolog, csak a szülésig van fontos szerepük a társadalomban.
Viszonylag rövid bevezetőben ismerjük meg a sziget törvényeit, és négy lány szemén keresztül követhetjük nyomon a továbbiakat. Amanda már közeledik a szüléshez, az ő visszaemlékezése alapján láthatjuk, hogyan zajlik a termékenység nyara, ami még rátett nálam egy lapáttal a sziget beteges dolgaira. Nem boldog a szigeten, máshova vágyik, de egyedül semmi esélye, hogy változtasson. Janey-vel jó barátnők voltak, míg el nem választja őket Amanda nővé érése. Ő mondható a történet mozgatórugójának, még a fülszöveg is őt emeli ki, ő az örök lázadó. Egész életében csendesen ellenkezett, de legjobb barátnője elvesztése végre tettekre sarkallja. Caitlin a legfurcsább narrátorunk, igazi kis különc. Ő se boldog a szigeten, mindig igyekszik elkerülni atyját. Sokáig nem is tudtam, hogy viszonyuljak hozzá, mármint nem volt vele semmi gondom, csak nem értettem igazán a szerepét, de a könyv végére belátom, hogy vele együtt volt teljes a történet. Az utolsó lány Vanessa, akinek az apja a sziget vezetői, a vándorok egyike. Ő lehetne a többiek ellenpólusa, mert mondhatni boldog itt, ő csak tudásra vágyik. Szeretné megismerni a szigeten túli világot is. Ez a négy lány együttes elmeséléséből kapunk teljes képet erről a világról.
Nem egy vidám ez a könyv, de a fülszöveg alapján szerintem senki nem is erre számít. Viszont nagyon elgondolkodtató, érdemes megismerni. Úgy gondolom, hogy aki szerette a Horgonyhely könyvet, annak ez a regény is tetszeni fog, mert számomra nagyon hasonló volt a két történet hangulata. Az biztos, hogy most ezután valami nagyon vidám, rózsaszín mázas könyvre vágyom. :D

4 hozzászólás
>!
White 
Jennie Melamed: Lányok csöndje

A 2018-as ev legjobb (disztopia) regenye lesz. Ebben egeszen biztos vagyok!
Szerettem Atwood A szolgalolany mesejet, de ez a konyv nyert „megverte” nalam.
Nagyon jol megirt tortenet, ami egy nagyon is valos vilagot mutat be. Ha egy szoval kellene jellemeznem a 2017-es evet, akkor azt mondanam :eroszak. Szinte mar nincs olyan nap, amikor ne szembesulnenk valamilyen formaban vele. Nok ellen, ferfiak ellen, es igen… gyerekek ellen. Aki azt gondolja, hogy ebben a muben nyers, gyomorforgato jeleneteket olvas majd, az teved. Melamed nagyon finoman, de teljesen erthetoen mutat meg nekunk egy furcsa vilagot, amiben a nok csak ket gyereket szulhetnek, ahol ha a gyerekeidnek gyerekei szulettek meg kell innod az utolso italt, ahol az Osok tanitasa es szava szent, ahol barmelyik nyar az utolso nyarad lehet, amikor meg nem vagy no, es gyerekkent elhetsz.
Meg azt is, mi van akkor, ha valaki(k) azt mondjak, ennek a vilagnak itt kell vege legyen.

1 hozzászólás
>!
mate55 
Jennie Melamed: Lányok csöndje

Fenomenális mesemondás, egy „új” és rettenetes világról. Néha nem árt elmélkedni. Például arról, milyen világot is szeretnénk magunk körül látni. Milyen környezetben, kultúrában és társadalmi viszonyok között találhatnánk meg azokat a boldog pillanatokat, amiktől teljesen élhetőnek éreznénk az életünket. Hajlamosak vagyunk panaszkodni arra a rendszerre, amiről úgy véljük, hogy lehetőséget sem ad arra, hogy azonos feltételek között megadja a boldogulás esélyét. Persze azzal is vigasztalhatnánk magunkat, lehetne rosszabb is. Mint Jennie Melamed komor hangulatú, nyomasztó disztópiájában. Ez a szex, a vallás, a hatalom és az ellenőrzés félelmetes, (és talán még reménytelen) vizsgálata. Nem kell feministának, de még csak nőnek sem lenni ahhoz, hogy átérezzük, milyen fontos társadalmi problémákat dolgoz fel a könyv. Megdöbbentő munkája az indoktrináció spoiler és egy „lázadás” történetét írja le. Nem csak egy fundamentalista, patriarchális társadalom morálisan elítélendő aspektusairól, hanem az elnyomás minden formájáról. Szisztematikus erőfeszítés a tudás vagy az egyéni gondolatok kiiktatására és megsemmisítésére. A hatást pontosan azzal éri el, hogy a hétköznapi realitásba helyezi szereplőit, történetét, és elég egy kicsit torzítani a képen ahhoz, hogy működjön, ráadásul úgy, hogy mindnyájan magunkénak érezhessük a sziget világát. Melamed társadalmi „horrora” (mert szerintem az) nyilván sosem fog megvalósulni, de nagyon valószínűtlen lehetőségként mégiscsak mindig ott fog derengeni a horizonton, és sosem avul el a mondanivalója. Mert, ha az ember, amikor a puszta túléléséről van szó, képes elmenni a végletekig spoiler miért ne működhetne ugyanez a civilizációs szinten is? Érdemes megjegyezni, hogy Melamed tudja, hogy miről ír az érzelmi és fizikai bántalmazás ezen érzékeny témáiban. Egy pszichiátriai szakápoló, aki traumatizált gyerekekre specializálódott. Szakmai tapasztalata az, ami ezt a könyvet végig vezeti. Olyan témákat kezel, amelyek valóban fájdalmasak és szívszorító érzékenységgel és együttérzéssel szemléltetik szakmai elkötelezettségét a sebek gyógyításában. Ritkán találni olyan pszichológiai regényt, amely hasonló témákkal foglalkozik, ilyen átgondolt módon. Engem teljes szívemből lenyűgözött az írónő azon képessége, hogy milyen tapintatosan ábrázolja ezeket az érzékeny kérdéseket, ebben az emberiség sötétebb oldalát bemutató történetben. Az érzelmek és az elfojtott érzelmek skálája egészen rendkívüli, és már csak ezért is érdemes volt elolvasni. Semmiképpen nem lesz az érzékeny lelkű olvasók kedvence, de akiket vonz egy sokkoló, disztópikus jövő, azokat magába szippantja. Attól pedig, hogy az ábrázoltak valóssággá váljanak, Isten oltalmazzon minket.

>!
tmezo P
Jennie Melamed: Lányok csöndje

Érdekesen indul a történet. Semmi bevezetés, csak ott vagyunk egy szigeten, egy elszigetelt társadalomban, és annak kifordult szabályaival. Különösebb magyarázat nincs erre, de ahogy halad előre a történet, úgy ismerjük meg valamennyire a körülményeket, a mindennapokat, a rendszert. Én nagyon hiányoltam, hogy nem tudok arról, miért élnek ők így, és itt, csak találgatások, szóbeszédek vannak.
A lényeg, a kialakított társadalmi struktúra. Ebben a rendszerben a nők csak addig érnek valamit, amíg borzasztó fiatalon meg nem szülik a gyermekeiket. Kifacsart egy társadalom ez, ahol senki nem emel szót a gyereklányokért.
Négy lány szemén keresztül olvashatunk a mindennapokról, akik elsőre nagyon különböznek egymástól, de aztán rájön az ember, hogy annyira nem is. Mind szabadulni akarnak az előírt kötelességek alól, egyiküknek sem tetszik a rendszer, a kijelölt út, amit járniuk kell, és változtatni szeretnének. Rá kell jönniük, hogy ez nem is olyan egyszerű.

>!
kellyolvas P
Jennie Melamed: Lányok csöndje

A szerző hangjával nem volt semmi gondom, gyönyörűen fogalmaz, szépek a leírásai, el tudtam képzelni a környezetet és a karaktereket. Összességében majdnem lírai volt az írásmódja. A narráció négyfelé bontása különösen tetszett, szeretem, ha minél több ember fejébe belelátok, és itt a négy főszereplő lány szemszöge a legjobb választás volt.
Jennie Melamed egy különleges társadalomba helyezte a történetet, ahol a női nemnek egyetlen küldetése van, szüljön két egészséges utódot, és nevelje fel, aztán ha a vezetők szerint már nincs szükség rájuk (úgy 40 körül), akkor egy utolsó itallal – a férjükkel együtt – távoznak az élők sorából. Az Ősök a kézzel írott Írásban fektették le a szabályokat a szigetre vonatkozóan, melyek a végsőkig korlátozzák a nőket a létezésük minden területén, valamint olyanra kényszerítik őket, ami beteges, undorító és elfogadhatatlan erkölcsileg. spoiler
A történet elég lassan bontakozott ki, bár fent tudta tartani az érdeklődésemet, igazából nem tudott beszippantani, nem éreztem, hogy benne lennék magam is a történetben, egyik szereplő sem tetszett jobban a másiknál. Távolról szemléltem, és ennek csak örülni tudtam, mert nem tetszett a téma sem, nekem ez túl sötét és túl aljas volt.
Nagyon örültem, amikor Janey hatására végre alakult ellenállás a lányok között. Hogy ebből mi sült ki, az kiderül, ha elolvassátok a könyvet, innen fokozottabb érdeklődéssel olvastam én is. A szerző ezután betett egy olyan fordulatot, amit szerintem nem kellett volna, semmi értelmét nem láttam, csak további érzelmi mélyrepülést váltott ki. Mint fentebb írtam, nem volt kedvenc karakterem, de Janey és Vanessa részeit szívesebben olvastam, ők sokkal érettebbek és okosabbak voltak a többieknél. Janey módszere a termékennyé válás elkerülésére elég brutális, ennél a pontnál örültem, hogy a könyv felnőtt kategória, és nem young adult. Mindenképp kiemelendő Janey és a testvére, Mary kapcsolata, ez valóságos kis csoda ebben a könyvben. Vanessa pedig egy kiváltságos helyzetben lévő lány, az apja egy Vándor, saját könyvtárral rendelkezik, így a lány fényévekkel műveltebb a többieknél. Az is pozitívum, hogy a szexuális részek nem grafikusak, a lényegük amúgy is elég borzalmas. A végkifejletet spoiler
Sok kérdés maradt bennem, például egyáltalán nem volt szó a kamasz és fiatal felnőtt fiúkról, hol vannak, mit gondolnak erről az egészről. Nem tudtam meg semmit a kezdetekről, mi motiválta az Ősöket, miért pont ezeket a törvényeket alakították ki, kíváncsi lettem volna a másik oldalra is.
Remélem, hogy a következőkben gondot fordít a szerző arra, hogy nem csak feltenni kell a kérdéseket, hanem megválaszolni is. Lóg a levegőben ez a történet nálam, viszont azt brutálisan teszi.

>!
WerWolf
Jennie Melamed: Lányok csöndje

Beteg világban élünk, aminek részhalmaza az a sziget, ahol a regény szereplői élnek. Valóban disztópiáról van szó, de semmiféleképpen nem poszt-apokaliptikus történetről. Olvasás közben eszembe jutott A falu című film, ahol a közösség a világ gonoszsága elől menekült el egy elzárt helyre. A Lányok csöndjében éppen a gonoszságot próbálják benntartani a társadalmukba és a mindennapok részévé tenni.
A regény nem csak a problémára próbálja felhívni a figyelmet, hanem arra is, hogy figyeljünk egymásra és ha látjuk, hogy valaki a saját szigetén ragadt, akkor segítsünk neki és legyünk révészek. Ne azt kérdezzünk magunktól, hogy hogyan volt képes erre az elkövető, hanem arra, hogy mit élhetett át az áldozat és mekkora törést jelenthet ez az életében.
A regény egyszerűen magával ragadja az olvasót, ami köszönhető a nem megszokott történetmesélésnek is.

>!
Indie P
Jennie Melamed: Lányok csöndje

Nem gondoltam volna, hogy ennyire megrázó lesz. A fülszöveg alapján érezhető, hogy nem egy könnyed történetet kapunk, de ez még a vártnál is szívbemarkolóbb volt. Ilyenkor mindig örülök, hogy nem ilyen világban élek, és felhőtlen volt a gyerekkorom. Négy lány, akinek a szemén keresztül átéljük az eseményeket.
Bővebben a blogunkon:
http://konyvjelzobloog.blogspot.hu/2018/01/jennie-melam…


Népszerű idézetek

>!
mate55 

– El akarták égetni a könyveimet. Még mindig akarják. De én nem tudnék csak úgy állni és nézni, ahogy megteszik. Olyan lenne, mintha a családomat borítanák lángba.

379. oldal

>!
tmezo P

– Senki sem tudja, milyen a másik, amíg nem él vele együtt.

372. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Vanessa Adam
>!
tmezo P

– Minden gyermeknek megvan a maga nyara, de minden nyár más gyermeket hagy maga után.

135. oldal

Kapcsolódó szócikkek: James Adam
>!
tmezo P

– (…) ahogyan az életünket éljük, az sohasem tűnt teljesen… rendben lévőnek.

251-252. oldal

>!
Bibi_3 P

Ösztönösen tudja, hogy ez nem olyasmi, amit csak úgy meg lehet osztani a felnőttekkel, mint egy vi- rágot vagy egy ölelést. ez az álom, az istenkáromlás sö- tét megtestesülése, egy szégyenletes titok, amely olyan mélyben gyökerezik az emberben, mint egy fog vagy egy köröm.

7. oldal

>!
Bibi_3 P

Olyan érzés, mintha elárulná a teste. Mintha mindenkinek kifecsegne olyasmit,amiről a többiek mélyen hallgatnak.a teste ön- magáért beszél, locsog a rózsaszín és lila foltok nyelvén, úgyhogy a lány inkább hallgat, mert nem akarja tetézni a bajt. Ha nem lehet se csinos, se okos, akkor legalább csendes lesz.És jó.

40. oldal

>!
Adrienn_Hujder_Spirit_Bliss I

– Az Ősök szeretnek téged – mondja végül erőtlenül.
– Dehogy szeretnek. Atyámat szeretik. Ezért van még mindig életben.
– Ők mindenkit szeretnek.
– Ne légy nevetséges. Mindenki tudja, hogy a férfiakat jobban szeretik.
– Akkor miért választották ki a nőket arra, hogy a babák szent kelyhei legyenek? – kérdezi Caitlin Saul lelkész logikáját utánozva.
– Láttál te már valaha szülő nőt? – csattan fel Rosie. – Mi volt abban szent?

>!
Adrienn_Hujder_Spirit_Bliss I

– Nincsenek fegyvereink, nincs semmink. Olyanok vagyunk, mint egy csapat kecske, akik arról szövögetnek terveket, hogyan döntsék meg az őket tartó emberek uralmát. Ez nevetséges.

2 hozzászólás
>!
Bibi_3 P

A madarak csicseregnek a fákon, a magas fűben pedig a láthatatlan állatvilág mocorog. Hallani a nyulak ritmikus ugrásait, a vadászó macskák puha lépteit. Kikerüli a mezőt, és a térdig érő, borostyánszínű fűben lépked tovább, élvezve,ahogy a szálak gyengéden csiklandozzák a lábait.

16. oldal

>!
tmezo P

– Nem az én hibám, hogy nő lett belőlem – vág vissza Amanda.

117. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Amanda Balthazar

Hasonló könyvek címkék alapján

Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosságok
J. P. Delaney: The Girl Before – A lány a múltból
Moskát Anita: Horgonyhely
Marie Rutkoski: The Winner's Crime – A nyertes bűne
Amie Kaufman – Meagan Spooner: These Broken Stars – Lehullott csillagok
A. M. Aranth: Oculus
Amy Tintera: Rebel – Az új kezdet
Jamie McGuire: Red Hill
J. L. Armentrout: Origin
Cassandra Clare: A hercegnő