Lányok ​csöndje 175 csillagozás

Jennie Melamed: Lányok csöndje

Van valami, amit minden lány tud ezen a szigeten,
de senki nem beszél róla: SZÜLJ FIÚT!

Ahol a totális hazugság a legkisebb bűn, amit elkövetnek a gyereklányok ellen, ahol az ortodox rend a szabadság és az emberi méltóság teljes hiányát jelenti a lányok számára, ahol a világtól elzárt sziget idillje maga a kilátástalanság – ott az elnyomott gyerekek álmodnak maguknak egy szebb, szabadabb, élhetőbb világot. Aztán a serdülő Janey Solomon kilép a sorból, és azt mondja: NEM!
A gyermekek ellen elkövetett abúzus antropológiai aspektusaiból és pszichiátriai kezeléséből doktorált Jennie Melamed nem tanmesét írt a rendszerszintűvé tett molesztálásról, hanem a nővé érő lányok lelkének végtelen gazdagságát, a méltóságra vágyó fiatalok szabadságtörekvéseit ábrázolja ebben a felkavaró disztópiában.

Eredeti megjelenés éve: 2017

>!
Athenaeum, Budapest, 2018
384 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632933269 · Fordította: Diószegi Dorottya
>!
Athenaeum, Budapest, 2018
308 oldal · ISBN: 9789632934969 · Fordította: Diószegi Dorottya

Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

Janey Solomon · Vanessa Adam · Amanda Balthazar · James Adam · Renata Aaron · Saul lelkész


Kedvencelte 20

Most olvassa 9

Várólistára tette 267

Kívánságlistára tette 228

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Bea_Könyvutca P
Jennie Melamed: Lányok csöndje

Belém fojtotta a levegőt, a szavakat míg olvastam, és végig az járt a fejemben, hogy hogyan és miért?

Hogyan alakulhatott ki egy ilyen közösség és miért működhet egyáltalán??!! Miért hagyják a nők?!! Az anyák és a jóérzésű apák… Nem, olyanok nem voltak. Nagyon kemény, nagyon erősen ható történet volt, megmutatva a kiszolgáltatottságot, a társadalmat uraló csoportok erejét és az erőszak vallásba és törvénybe csomagolását.

Bővebben: http://konyvutca.blogspot.hu/2018/01/jennie-melamed-lan…

5 hozzászólás
>!
Bibi_️3 P
Jennie Melamed: Lányok csöndje

Van a csend, ami megnyugtató es simogató nyugalommal öleli körbe az ember lelkét és van a csend, a csend, ami hangosan üvölt es kiabál, ami vérzik a fájdalomtól. Egy szó es mégis olyan sok tartalom, amihez sokszor nem elég a fülünk. Egy csend, amelyhez az összes érzékszervünkre szükségünk van, hogy megértsük…

https://bibibuchlove.blogspot.com/2018/01/jennie-melame…
https://youtu.be/uD82qCHbxeM

7 hozzászólás
>!
Bori_L MP
Jennie Melamed: Lányok csöndje

Amikor láttam, hogy a szerző pszichiátriai szakápoló, és mellette szexuálisan zaklatott fiatalok viselkedéséből doktorált, akkor már sejtettem, hogy ez nem lesz egy könnyű regény, de arra nem számítottam, hogy ennyire meg fog viselni. Itt jegyezném meg, hogy elég nagy felelőtlenségnek tartom a kiadó részéről, hogy ezt a könyvet kb. úgy reklámozzák, mint Az éhezők viadalát, és nemhogy 18-as karika, de semmiféle figyelmeztetés nincs arra nézve, hogy felnőtt tartalom lenen a könyvben. Pedig van. Kőkeményen.

Valószínűnek tartom, hogy nem csak engem zaklatott fel ennyire ez a téma. Sőt, igazából biztos vagyok benne. Én ezt a könyvet 16 év alattiaknak nem adnám a kezébe, de afölött is csak érzelmileg kellően stabil embereknek. (Én, azt hiszem, nem vagyok az. A Lányok csöndje bevette magát a gondolataim közé, nem hagyott nyugodni, és most nem akarom egy szobában tudni magammal. Soha többet nem akarom elolvasni. Az egyetlen, ami miatt képes voltam befejezni, az az volt, hogy folyamatosan tudatosítottam magamban, hogy ez egy kitalált történet.) Ennyit rólam. A spoilerek sokat lelőnek az olvasás-élményből, én szóltam.

A történet. Tipik disztópia-felállás: mindentől elzárt kis sziget a semmi közepén, az Ősi Nagy Világ megromlott, leégett, lakóit elemésztette a tűz, a betegség vagy az éhhalál ( spoiler ). Szigetünkön egy sajátos társadalmi rend ütötte fel a fejét, aminek következtében a nők nem gyülekezhetnek szabadon (kivéve a szüléseket), nincs beleszólási joguk a közösségi kérdésekbe, meg egyébként semmi másba sem. A szülésben pedig nincsen semmi szent. A gyerekek viszonylag szabadra vannak engedve, különben mindenki megőrülne. A lányok csak az első vérzésükig számítanak gyermeknek, az utána következő nyáron férjet kell választaniuk*, aztán lehetőleg minél hamarabb két gyereket szülniük, aztán amikor unokáik születnek, akkor már nem hasznos tagjai társadalomnak (kivéve ha valami extra mesterségük van), és távoznak az élők sorából. Nem túl felemelő történet, de oké, láttunk már ilyet.

Akkor min akadtam ki ennyire? spoiler Persze így utólag nem olyan meglepő a témaválasztás, de na, azért eléggé megviselt, lássuk be. A nézőpont karakterek mind 18 év alatti lányok, de ettől még ez a könyv nem tinik kezébe való. Szerintem nincs ebben a történetben semmi felemelő: ez egy mocskos, kegyetlen világ, nincs benne cukormáz meg hepiend, hősies küzdelem, nincs benne semmi, csak fájdalom, reménytelenség, harag és félelem. Egyébként zseniálisan jól meg van írva (nyilván ezért is tett rám ilyen mély benyomást), de ha Jennie Melamed ír még egy könyvet, tízszer átgondolom, hogy kézbe vegyem-e, az hétszentség.

*10-14 éves lányokról beszélünk, csak mondom

6 hozzászólás
>!
wzsuzsanna P
Jennie Melamed: Lányok csöndje

Ez a regény, mint minden-a fülszövege alapján ígéretes-disztópia, már akkor a kívánságlistámra került, amikor először hallottam róla. A kiadónak köszönhetően lehetőségem volt már a hivatalos megjelenés előtt elolvasni, aminek én nagyon örültem, a fejlődéstan tételeim már kevésbé, amiket tanulnom kellett volna, de hát ez van akkor, ha az ember lánya letehetetlen könyvet vesz a kezébe. De hogy mi is ez a könyv? Egy sötét, borús vízió egy szigorúan szabályozott, patriarchális társadalomról, ahol a lányok és nők először az apjuk, majd férjeik tulajdonai, és ahol mindenki csak addig értékes, amíg betölti a számára kijelölt feladatát.
Maga a regény váltott szemszögből, egész pontosan négy fiatal lány elbeszélésén keresztül mutatja be a történteket. Kezdetben megismerkedünk az írónő által felépített világgal és társadalommal, és azokkal a szabályokkal, melyek alapján ez a társadalom berendezkedett. Nem tudni, hol járunk térben és időben, csak annyit, hogy a cselekmény egy szigeten játszódik, ahová az istenként dicsőített Ősök annak idején az Óföldről érkeztek. Az Ófölddel kapcsolatban szintén nem sok minden derül ki, suttognak tüzekről, ragályról és egyéb szörnyűségekről, ami miatt új hazát kellett találni. A társadalom vezetői az úgynevezett vándorok, azok a kivételezett helyzetben lévő férfiak, akik vissza-visszajárnak az Óföldre, és meghozzák a családok életét érintő fontosabb döntéseket. A történet egyik főhőse, Vanessa, éppen egy ilyen vándor lánya…

…Az biztos, hogy a disztópiák terén ez a regény erős kezdés így 2018-ban. Érteni véltem, miért hasonlítják Atwood-hoz, bár mellette Teller Semmije vagy Goldingtól A Legyek ura ugyanúgy eszembe jutott olvasás közben. Melamed nagyon jól adagolja az információkat és növeli a feszültséget, gyakorlatilag a 80. oldal után már nem tudtam letenni, annyira akartam tudni, mi lesz ezekkel a végtelenül bátor lányokkal, akik fiatal koruk ellenére kétségbe merték vonni, hogy egy látszólag jól működő társadalom valóban jó-e, és hogy biztosan igaz-e minden, csak azért, mert a felnőttek állítják. Szerettem volna szorosan átölelni és megvigasztalni ezeket a lányokat, és velük együtt magamat is, és hinni, hogy egyszer majd eljön az a világ, ahol az erősek megvédik a gyengéket, a felnőttek pedig a gyermekeket.
Bővebben:
https://konyvesmas.blogspot.hu/2018/01/lanyok-csondje.html

>!
Oriente
Jennie Melamed: Lányok csöndje

Melamed szigete egy olyan pszeudo-utópisztikus világ, ahol az emberi elme két legbetegebb elhajlása spoiler intézményesített társadalmi szintre kerül, beépülve annak vallási és etikai szabályrendszerébe. Utópia ez a kedvezményezetteknek, rémálom disztópia az alávetetteknek. Erőszak és tudatlanság tartja egyben ezt a világot, de azért ennél valamivel bonyolultabb a helyzet, hiszen már alapjaiban annyira jól működik a kontrollált átörökítéssel és neveléssel, hogy maguk az áldozatok is aktív részt hasítanak a folyamatosság fenntartásában spoiler.

Miközben émelyegtem az egésztől és többször fontolgattam, hogy félbehagyom a könyvet, el kell ismernem, hogy nagyon tetszett a stílus és a tálalás megválasztása. A narráció erősségét ugyanis az adja meg, hogy kizárólag a lányok nézőpontjából, csak szépen apránként értjük meg, mi folyik ezen a hermetikusan elzárt szigeten, amitől aztán a torz részletek egészen lágyan, a gyermekszemszög természetes elfogadásában bontakoznak ki előttünk. Tizenegynéhányévesek ártatlan, kissé ködös gondolatain keresztül kell összeraknunk a kirakóst, ahogy próbálják elrendezni magukban a tapasztalataikat, megfelelni a szeretteik értékrendjének, és ahogy mindeközben ösztönös lényük bizonytalanul ágál a természetesnek hazudott állapotok és funkciók ellen.

Mint disztópia nem akar komplex világképet alkotni a regény, ennek megfelelően sok kérdés nyitva marad, de nekem nem volt hiányérzetem. Minden átfogó magyarázat külső nézőpontot igényelt volna, és azzal a lényeg veszik el. Sokkal fontosabb, hogy a fenti nézőpont-stratégiából gyakorlatilag végig nem esik ki a szerző, és szerintem ettől különleges Melamed hangja és ettől félelmetesen erős az összhatás.

>!
perpetua P
Jennie Melamed: Lányok csöndje

Az ilyen könyvek miatt akaratlanul is elgondolkodom. Akadnak bőven hibái a mi világunknak, a mi társadalmunknak, de mégis nagyon szerencsések vagyunk, hogy itt élhetünk (most vegyük csak hazánkat), mert ebből is látszik, hogy mennyire más is lehetne az élet.
Szereplőink egy elzárt szigeten élnek, szigorú szabályok szerint. A vezetőik mindent igyekeznek irányítani, és ez sokáig működőképes, de minden társadalomban akadnak, ha nagyon kevesen is, aki valami másra vágynak és szeretnének lázadni a rendszer ellen. A lányok fontosak a fajfenntartás miatt, de mégis ők az elnyomottabbak ezen a szigeten. Apjukkal igazán beteges kapcsolatban élnek, ami számunkra elborzasztó, de itt teljesen normális, még ha nem is beszélnek nyíltan róla. Amint nővé érnek, akármilyen fiatalon is következik ez be, egy nyár adódik számukra, ahol férjet kell találniuk és onnantól már csak annyi feladatuk van, hogy szüljenek két egészséges gyereket. Részt vesznek felnevelésükben, de ez már igazán elhanyagolható dolog, csak a szülésig van fontos szerepük a társadalomban.
Viszonylag rövid bevezetőben ismerjük meg a sziget törvényeit, és négy lány szemén keresztül követhetjük nyomon a továbbiakat. Amanda már közeledik a szüléshez, az ő visszaemlékezése alapján láthatjuk, hogyan zajlik a termékenység nyara, ami még rátett nálam egy lapáttal a sziget beteges dolgaira. Nem boldog a szigeten, máshova vágyik, de egyedül semmi esélye, hogy változtasson. Janey-vel jó barátnők voltak, míg el nem választja őket Amanda nővé érése. Ő mondható a történet mozgatórugójának, még a fülszöveg is őt emeli ki, ő az örök lázadó. Egész életében csendesen ellenkezett, de legjobb barátnője elvesztése végre tettekre sarkallja. Caitlin a legfurcsább narrátorunk, igazi kis különc. Ő se boldog a szigeten, mindig igyekszik elkerülni atyját. Sokáig nem is tudtam, hogy viszonyuljak hozzá, mármint nem volt vele semmi gondom, csak nem értettem igazán a szerepét, de a könyv végére belátom, hogy vele együtt volt teljes a történet. Az utolsó lány Vanessa, akinek az apja a sziget vezetői, a vándorok egyike. Ő lehetne a többiek ellenpólusa, mert mondhatni boldog itt, ő csak tudásra vágyik. Szeretné megismerni a szigeten túli világot is. Ez a négy lány együttes elmeséléséből kapunk teljes képet erről a világról.
Nem egy vidám ez a könyv, de a fülszöveg alapján szerintem senki nem is erre számít. Viszont nagyon elgondolkodtató, érdemes megismerni. Úgy gondolom, hogy aki szerette a Horgonyhely könyvet, annak ez a regény is tetszeni fog, mert számomra nagyon hasonló volt a két történet hangulata. Az biztos, hogy most ezután valami nagyon vidám, rózsaszín mázas könyvre vágyom. :D

4 hozzászólás
>!
vIVIv
Jennie Melamed: Lányok csöndje

Ez az a sziget ahol tuti nem szeretnék élni! Ilyen körülmények között, ilyen tudatlanságban, ahol ezt tehetik a nőkkel, gyerekekkel belegondolva is borzasztó.
Alapból az is undorító, holott ott természetesnek veszik, ha spoiler
Nyilván ha fiút szülnek a lányok jobban járnak, mert ha lányuk lesz, akkor végigjára azt az utat amit ők.
Janey próbál tenni valamit ez ellen és próbálja felnyitni a többi lány szemét, de nehezen sikerül elérnie a célját. Viszont amikor fellázadtak, ott kezdtem izgulni, hogy legyen értelme ennek az egésznek.
Ófoldről érkeznek új családok, de szinte semmi sem derül ki, hogy ott most hogyan is élnek és miért jönnek ide.
Sajnos a könyv végén spoiler Vártam volna a folytatást, de nincsen. Hiányérzetem maradt és továbbra is sajnálom azokat akik kénytelenek ilyen világban felnőni.

>!
Mariann_Czenema P
Jennie Melamed: Lányok csöndje

Az ember azt gondolná, hogy disztópiában már nem lehet újdonságot írni, már minden témát kimerítettek a zömében amerikai írók, de szerencsére jött ez a regény és cáfolta a feltevéseimet.
Az alaptörténet egy szigeten játszódik, négy kamaszlány szemszögéből zajlanak az események, ami megvallom először nem igazán esett le nekem.
Szinte a legelső oldalaktól iszonyú, fullasztó, nőként, anyaként érzelmileg kimerítő, fájdalmas és hosszadalmas a történet, két okból is. Egyrészt rengeteg a titok, de ez szinte elvárható egy disztópiától, az azonban talán nem, hogy csak a 122. oldalon írja le a szerző, mondatja ki konkrétan ez egyik lánnyal az igazságot.
Másfelől anyaként engem mellbeütött, hogy mennyi fájdalom van ezekben a lányokban, hogy elrabolják tőlük a saját felmenőik a gyerekkorukat, és ezt teljesen természetesnek veszik.
Nekem két lányom van, és strapás volt olvasnom ezt a regényt, mert hol hányingerem volt, hol sikítani tudtam volna a felháborodástól. Aztán viszont ahogy előrehaladt a történet, pláne a számos halál után, én is legalább annyira fásulttá váltam, mint Vanessa.

Mit akarok ezzel mondani?
Ez nem egy tökéletes regény, bár maga a műfaj sajátossága is, hogy a disztópiákban nincs megoldás, az írónő, Jennie Melamed talán még az átlagnál kevésbé is törekedett befejezni a történetét. De alaposan átrágtam magamban az éjjel, és arra jutottam, lehet, hogy ez nem is baj.

Mert elvileg ugyebár a disztópia egy lehetséges, általában sötét jövőt ír le, a Nagy világégés után, vagy legalábbis az emberiség jó részének pusztulása után. Egy bizonyos elképzelést vázol fel, egy negatív víziót, egy olyan jövőt, amitől óvakodnunk kell.
És ebben tökéletes ez a könyv.
(további véleményem itt:
http://czenema.blogspot.hu/2018/01/jennie-melamed-lanyo…)

>!
Qedrák MP
Jennie Melamed: Lányok csöndje

Bevallom, hogy nem tápláltam különösen nagy elvárásokat a könyv iránt, pedig a Moly szorgalmasan tolta az orrom elé a hirdetését. A leírás alapján úgy vélekedtem, hogy ez nem más, mint felkapaszkodás A szolgálólány meséje körüli hypevonatra. Mert lássuk be, ilyen művek mindig akadnak, ahogy pl. Az éhezők viadala is egy egész műfajt vitt be a köztudatba, úgy Margaret Atwood műve is számíthat hasonló követőkre.

Nagy tévedés.
A Lányok csöndjét ugyan lehet valamiféle epigonnak tekinteni, de szerintem a saját jogán is megállja majd a helyét. Ha választanom kellene, hogy melyik mű gyakorolta rám a nagyobb hatást, egyértelműen ezt jelölném meg.

Ennek két oka lehet. Az egyik, az erősebb, hogy itt két olyan téma kerül terítékre, spoiler, amit egy civilizált ember zsigerből elutasít. A másik ok, hogy itt az áldozatok beleszületnek a rendszerbe, belenevelődnek, ott viszont még akadnak emlékek, amelyek egy másik és szebb világról szólnak.

Ha valamiféle élményt szeretnék kapcsolni az olvasottakhoz, akkor inkább a Requiem egy álomért jut eszembe. A kettő közötti párhuzamot ott vonnám meg, hogy a főhősök ott is egy nyomasztó helyzetből indulnak, de a cselekmény egyre mélyebbre lökdösi őket a reménytelenség szakadékába. A Lányok csöndje is egy nyomasztó világot mutat be. Az elején kifejezetten lassan építi fel a sivár világot, amelyben nem szeretnénk élni. Mindezt a lányok szemszögéből, akik elfogadják és néha tovább is építik a helyzetük köré szőtt mitológiát. Amíg gyerekek, addig nyáron szabadon engedik őket, télen bezárkóznak, ám amikor megjön az első vérzésük, akkor azt követő nyáron rájuk eresztenek egy csapat fiút és férfit, hogy „párt találjanak”. Az ember reménykedik abban, hogy „csak” erről van szó, de szép lassan kiderül, hogy a sziget társadalmi rendszere egyéb bajokat is tartogat.

A négy főhős, Vanessa, Amanda, Caitlin és Janey megtestesítenek egy-egy típust. Az okos Vanessa, a mimózalelkű Caitlin vagy a lázadó Janey is egyfajta választ ad a társadalmi nyomásra, amely őket éri. A természetükből fakadó tiltakozás azonban nem tud talajt fogni, mivel elzárják őket valamennyi információtól. Amikor kitör a „lázadás”, akkor egy pillanatra felcsillan a remény, mint amikor a fuldokló vesz egy kétségbeesett sóhajtást, hogy levegőhöz jusson. A könyv utolsó lapjai azonban porig rombolják azt a tünékeny illúziót, hogy lehet változtatni azon a rendszeren, amelyik még annál is rosszabb természetű, mint amilyennek gondoltuk.

Érdekes, hogy a gonosznak ebben a történetben ritkán van arca és neve. Persze tudjuk, hogy a vándorok kezében összpontosul a hatalom, de hogy kik ők, arra kevés fény vetül. Mégis a megismert férfialakok sem feltétlenül velejéig gonoszak, noha azért Caitlin részeges apja jó eséllyel pályázhat erre a címre. De Vanessa apjának figurája is arra utal, hogy bár annyi minden került a rovására, hogy az finoman szólva sem megbocsátható, mégis a saját gyógyszerét tömi a lányába a túléléséért, ágál a radikális lépések ellen, és felismeri a pillanatot, amikor lépni kell.

Nyomasztó és fojtogató a légkör, amit a könyvben tapasztaltunk, és nagy erénye, hogy zt nem az explicit erőszak ábrázolásával éri el. Gazdag leírásaival elérte, hogy az olvasóban vágyat keltsen arra, hogy valahogy kiragadja a könyv lapjairól annak szereplőit egy szeretőbb közegbe. Elgondolkodtat arról is, hogy vajon ha én kerülnék egy hasonló helyzetbe férfiként, tehát kvázi ennek a beteglelkű társadalomnak a jutalmazott pozíciójába, akkor vajon lenne-e erőm felszólalni vagy tenni ellene.

Egy valamit nem igazán értettem, úgyhogy akik olvasták felvilágosíthatnának:
spoiler

>!
White13
Jennie Melamed: Lányok csöndje

A 2018-as ev legjobb (disztopia) regenye lesz. Ebben egeszen biztos vagyok!
Szerettem Atwood A szolgalolany mesejet, de ez a konyv nyert „megverte” nalam.
Nagyon jol megirt tortenet, ami egy nagyon is valos vilagot mutat be. Ha egy szoval kellene jellemeznem a 2017-es evet, akkor azt mondanam :eroszak. Szinte mar nincs olyan nap, amikor ne szembesulnenk valamilyen formaban vele. Nok ellen, ferfiak ellen, es igen… gyerekek ellen. Aki azt gondolja, hogy ebben a muben nyers, gyomorforgato jeleneteket olvas majd, az teved. Melamed nagyon finoman, de teljesen erthetoen mutat meg nekunk egy furcsa vilagot, amiben a nok csak ket gyereket szulhetnek, ahol ha a gyerekeidnek gyerekei szulettek meg kell innod az utolso italt, ahol az Osok tanitasa es szava szent, ahol barmelyik nyar az utolso nyarad lehet, amikor meg nem vagy no, es gyerekkent elhetsz.
Meg azt is, mi van akkor, ha valaki(k) azt mondjak, ennek a vilagnak itt kell vege legyen.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
mate55 

– El akarták égetni a könyveimet. Még mindig akarják. De én nem tudnék csak úgy állni és nézni, ahogy megteszik. Olyan lenne, mintha a családomat borítanák lángba.

379. oldal

>!
tmezo P

– Senki sem tudja, milyen a másik, amíg nem él vele együtt.

372. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Vanessa Adam
>!
dgdalma

– A könyvek…ablakok. Még akkor is, ha azok a helyek, amelyeket rajtuk keresztül láthatok, elérhetetlenek.

210. oldal

>!
tmezo P

– Minden gyermeknek megvan a maga nyara, de minden nyár más gyermeket hagy maga után.

135. oldal

Kapcsolódó szócikkek: James Adam
>!
Adrienn_Hujder_Spirit_Bliss I

– Az Ősök szeretnek téged – mondja végül erőtlenül.
– Dehogy szeretnek. Atyámat szeretik. Ezért van még mindig életben.
– Ők mindenkit szeretnek.
– Ne légy nevetséges. Mindenki tudja, hogy a férfiakat jobban szeretik.
– Akkor miért választották ki a nőket arra, hogy a babák szent kelyhei legyenek? – kérdezi Caitlin Saul lelkész logikáját utánozva.
– Láttál te már valaha szülő nőt? – csattan fel Rosie. – Mi volt abban szent?

>!
Adrienn_Hujder_Spirit_Bliss I

– Nincsenek fegyvereink, nincs semmink. Olyanok vagyunk, mint egy csapat kecske, akik arról szövögetnek terveket, hogyan döntsék meg az őket tartó emberek uralmát. Ez nevetséges.

2 hozzászólás
>!
tmezo P

– (…) ahogyan az életünket éljük, az sohasem tűnt teljesen… rendben lévőnek.

251-252. oldal

>!
Bibi_️3 P

Ösztönösen tudja, hogy ez nem olyasmi, amit csak úgy meg lehet osztani a felnőttekkel, mint egy vi- rágot vagy egy ölelést. ez az álom, az istenkáromlás sö- tét megtestesülése, egy szégyenletes titok, amely olyan mélyben gyökerezik az emberben, mint egy fog vagy egy köröm.

7. oldal

>!
Bibi_️3 P

A madarak csicseregnek a fákon, a magas fűben pedig a láthatatlan állatvilág mocorog. Hallani a nyulak ritmikus ugrásait, a vadászó macskák puha lépteit. Kikerüli a mezőt, és a térdig érő, borostyánszínű fűben lépked tovább, élvezve,ahogy a szálak gyengéden csiklandozzák a lábait.

16. oldal

>!
Katara_Phoenix P

Nincs értelme olyan tüzet táplálni, amit el kell oltani.

77. oldal - Amanda

Kapcsolódó szócikkek: Renata Aaron

Hasonló könyvek címkék alapján

Stephen King – Owen King: Csipkerózsikák
Karen Marie Moning: Iced – Megnyílik az ég
Stephen King: A búra alatt
Colleen Hoover: It Ends with Us – Velünk véget ér
Stephen King (Richard Bachman): A menekülő ember
Stephen King: A Setét Torony – A harcos
Marissa Meyer: Cinder
Dan Wells: Ruins – Romok
Amy Tintera: Rebel – Az új kezdet
Lauren Oliver: Delírium