The ​Ruin of Kings (A Chorus of Dragons 1.) 3 csillagozás

Jenn Lyons: The Ruin of Kings Jenn Lyons: The Ruin of Kings

There are the old stories. And then there’s what actually happens.

Kihrin is a bastard orphan who grew up on storybook tales of long-lost princes and grand quests. When he is claimed against his will as the long-lost son of a treasonous prince, Kihrin finds that being a long-lost prince isn't what the storybooks promised.

Far from living the dream, Kihrin finds himself practically a prisoner, at the mercy of his new family's power plays and ambitions. He also discovers that the storybooks have lied about a lot of other things things, too: dragons, demons, gods, prophecies, true love, and how the hero always wins.

Then again, maybe he’s not the hero, for Kihrin isn’t destined to save the empire.

He’s destined to destroy it . . .

Uniting the worldbuilding of a Brandon Sanderson with the storytelling verve of a Patrick Rothfuss, debut author Jenn Lyons delivers an entirely new and captivating fantasy epic. Prepare to meet the genre’s next star.

Eredeti megjelenés éve: 2019

>!
Tor Books, New York, 2019
560 oldal · ASIN: B07C75P1R6
>!
Tor Books, New York, 2019
560 oldal · keménytáblás · ISBN: 9781250175489
>!
Tor Books, New York, 2019
686 oldal · puhatáblás · ISBN: 9781509879502

2 további kiadás


Enciklopédia 5

Szereplők népszerűség szerint

Kihrin · Teraeth · Tyentso · Surdyeh


Most olvassa 2

Várólistára tette 12

Kívánságlistára tette 10


Kiemelt értékelések

manami P>!
Jenn Lyons: The Ruin of Kings

Nagyon ígéretes.

A könyv maga meglepett, egyrészt azért, mert bár elviekben, nyomtatott formában 570 oldal, nagyjából a duplájára kell számolni, ha tényleg neki is esik az ember (így pl. az e-book verzió is több, mint 1000 oldal), másrészt azért, mert régen, évek óta nem találkoztam igazi, klasszikus kiadásokra emlékeztető high fantasy történettel, rengeteg varázslattal, az istenekkel (?), varázslókkal, boszorkányokkal, sárkányokkal, démonokkal, vané spoiler stb. létezőkkel – ezek pedig megdöbbentettek.

Az írásmódot tekintve, írónőnk erőteljesen támaszkodik (leginkább) Patrick Rothfuss és (bizonyos elemekről szólva) Jay Kristoff stílusára, a történet komplexitását tekintve pedig egyértelmű, hogy Martin és Tolkien is ott áll a háttérben. Ezzel pedig semmi baj nincs, de a velük való összehasonlítás elég korai volna, hogy őszinte legyek, itt azért még egyáltalán nem tartunk – de ahogy mondtam, a könyv nagyon ígéretes.

A történet jó volt – viszont a két idősík [két elbeszélő meséli ugyanannak a szereplőnek a történetét (felváltva), egyikük (Talon) a kezdetektől a „múltat”, a másik (Khirin, maga a főszereplő), pedig a „jelent”] egyre idegesítőbbé vált, így a 150. oldal körül fogtam magam, és a (számomra) sokkal érdekesebb mesélő mellett döntöttem, bejelöltem az összes Talon által elbeszélt részt (kivéve az utolsót, mert túl jók a megérzéseim), és miután azokat elolvastam, visszalapoztam a könyv elejére, s Khirin meséje következett, a „jelen”. Nem mondom, hogy ettől jobbá vált az élmény, tekintve, hogy direkt lettek a fejezetek úgy egymás mellé helyezve, ahogy – viszont így sokkal többet értettem meg a „jelen” eseményeiből. Mielőtt váltottam volna, nagyon sokszor csak néztem magam elé, és fogalmam sem volt, hogy ki-kinek a gyereke, felesége, férje, fia, apja stb. Mondjuk ez most se lett sokkal tisztább, ha teljesen őszinte akarok lenni.

Érdekesek a varázslatos lények is. A világ elég részletesen fel van építve (bár, azért Sanderson műveihez hasonlítani igazán különös volna), bár teszem azt; a mágia az csak úgy létezik magában, mindenféle szabályszerűség nélkül, néha csak úgy random kipattant valami a szereplők fejéből, ami nekik tök logikus volt… csak az olvasóknak nem – ez pedig néha elég zavaró volt. spoiler Így pl. a sárkány, annak hatalma, alapvetően a mibenléte és spoiler is érdekes volt. spoiler

Az egész könyvben a Talon által mesélt részeket szerettem a legjobban. A történet „földhözragadt” volt, elég lassan építkezett, megismertünk szereplőket spoiler, többjüket kedveltem (bár itt is probléma volt, hogy sok dologról csak annyit tudtunk, hogy „megtörténik”, de megmutatva nem lett, pl. „Khirin tanult”, de hogy mit, mennyit, és hogy, azt már nem láttuk). Ezekben a részekben nagyon okosnak éreztem főszereplőnket, főleg a korához mérten – jelleme és viselkedése is illett ehhez. Vicces volt, nem tudta tartani a száját, provokálta azokat is, akiket nem kellett volna, tapasztalatlan volt, nem értett dolgokat, kíváncsi volt – na de ezek a tulajdonságok sajnos Khirin történetében (a „jelenben”) sem csiszolódtak, ami némileg idegesítő volt.

Az egész történet érdekes, nagyon jól kitalált, és ha az ember megáll gondolkodni, valóban értelmet talál a dolgok mögött, viszont…

A történetnek, mindamellett, hogy legnagyobb erőssége, a legnagyobb problémája is a túlzott összetettség. Látszik, hogy Lyons egy nagyon nagy, mély történetet ötlött ki (öt részesre tervezi a sorozatot), és ő pontosan tisztában van mindennel a világán belül, de ezeket ő (szerintem) picit túlságosan kézenfekvőnek vette, s engem ez a dolog a végére már nagyon, elmondhatatlanul zavart. Senkiről se tudtam, hogy kicsoda, mert öt oldallal később szinte mindegyikről kiderült, hogy örökbe fogadták, aztán, hogy mégsem fogadták örökbe, hogy hat anyja van, de közben egy sem, hogy van nyolc gyereke, de közben egyik se a gyereke… – a Stone of Shackles pedig csak rontott ezen. Ez alól szinte senki se volt kivétel, így visszagondolva. Na igen, talán mindennek nem kellett volna belezsúfolódnia egyetlen könyvbe, jobb szerettem volna, ha legalább Khirin spoiler egy későbbi kötetben tudtuk volna meg. Hiszen ennek fényében, a szépen felépített vané vonal egy kicsit érdektelennek hat. Ha tudjuk, hogy Khirin egy spoiler, és olyan nagy feladat vár rá, ami mellett a rég kihaltnak hitt spoiler, na meg az intrikák kicsit nevetségesnek hatnak. Ezzel szemben, az egész világ sorsa a tét. Ez a legnagyobb fájdalmam az egész történettel kapcsolatban. Mert nem tudom, hogy most akkor ennek a vané résznek mi értelme volt, ha közben valami sokkal nagyobb dologra kellene figyelnünk. Mire fel ez az egész hosszan a múltba nyúló történelem, meg a kérdés, hogy ki spoiler?

A cselekmény nagyon rétegzett, érdekes, és sok helyen bámulatosan meglepő, viszont túlontúl nagy réteget fog át, és túl sokat árul el – anélkül, hogy képes lenne sejtetni, mire kell számítani. A szerző nem engedi, hogy mi magunk következtessünk ki dolgokat, ehelyett állít valamit, amit aztán a lehető legzavarosabb módon megcáfol, hogy aztán azt ismét megcáfolhassa. Vegyük csak Khirin történetét. Az elején a fiú egy árva, aki apaként tekint Surdyeh-re. Aztán persze kiderül, hogy nem árva, mert az apja spoiler – pár oldallal később kiderül, hogy mégsem ő az apja, mert ő a spoiler, és igazából az apja spoiler. De emellett persze Khirin nagyapjának kiléte is kétséges, mert ott is örökbe fogadott és letagadott mindenki, mindenkit. Az anya kérdése már sokkal bonyolultabb. Először ott van Ola, akire a fiú „anyaként” tekint. Ezután kiderül, hogy az anyja spoiler aki spoiler – vagyis, csak azt hittük, spoiler, mert három oldal múlva kiderül, hogy még spoiler (vagy mégsem?!), aztán rájövünk, hogy mindez tévedés, és az igazi anya spoiler. Na de ez a spoiler igazából nem is spoiler, hanem egy rég spoiler. Dobpergés; VAGY MÉGSEM?

Én meg csak ültem, és a végén már feladtam, és fogalmam sincs, hogy ki az a spoiler, mert mindenkinek tök egyforma neve van, és úgyis teljesen mindegy, mert öt könyv alatt még nyolcszor ki fog derülni, hogy spoiler igazából nem is spoiler, hanem egy hatodunokatestvére az xy nevű fiúnak, aki spoiler, ezért igazából nem önmaga. Mindemellett xy titokban nemzett négy gyereket, akik közül egyet kitagadott, majd rögtön utána örökbefogadott, hogy senki se tudja, hogy az igazi fiáról van szó. És ezzel leírtam a családi kapcsolatokat ebben a történetben.

Sajnos ez egyszerűen túl sok volt számomra. Ahelyett, hogy Khirin, a szigeten töltött (nekem sajnos nagyon unalmas) részeikor elütöttük az időt a semmivel (elvileg tanult ugye, csak mi ebből szó szerint semmit se láttunk spoiler ), majd szó szerint letudtunk minden unalmas dolgot, és bedobtuk az „és megint eltelt két év” klisét (mert tényleg nem történt semmi), jobb lett volna, ha szép lassan bontakozik ki a történet, ha megértjük a feleslegesen felsorolt ezernyi nemes családot (amik közül szinte egy se szerepelt érdemben), vagy egy picivel lejjebb engedjük a lécet, és nem mindent egyszerre szerettünk volna elmondani. Jobb lett volna, ha megfelezzük a könyvet, és csak a Talon által mesélt részeket ismerjük meg, sokkal részletesebben, némi mágiával és „sejtetéssel” (amiről sajnos még nem hallott az írónk).

De ne tessék félreérteni, a történet nagyon jó. Igen, zavaró lehet a szerkesztés, zavaró lehet, hogy egyszerre milliónyi dolgot zúdít a nyakunkba az író, de a cselekmény maga nagyon érdekes. Egy-két szereplő története pedig kifejezetten magával ragadó. Így pl. Doc mint karakter, igen érdekfeszítő volt számomra, azt leszámítva, hogy spoiler. De ezen kívül a tény, hogy spoiler, bravúros. Még ha nem is mindenki kapott ilyen érdekes történetet (sokuknak ártott a rengeteg ki-kicsoda-miért-mikor és legfőképp, kinek-a-hetvenkettedik-ál-unokatestvére "csavar"), de legtöbbjük megdöbbentően könnyedén megjegyezhető (még a könyv elején, alig két mondatra felbukkant szereplőkre is tisztán emlékszem), az írónak tehetsége van a megfelelő hangulat, és háttér felépítéséhez, amibe belehelyezve az adott szereplőt, rövid idő alatt is sokat árul el róluk. Így hát, mikor volt mersze ahhoz, hogy a könyv végén kiírja a történetből két szeretett szereplőmet… nem csak spoiler, de végül még spoiler is, a szemem erőteljes tikkelésbe kezdett.

Ugyan a könyv végével kapcsolatban kicsit még mindig össze vagyok zavarodva spoiler, főleg a spoiler, de bárhogy is, még ha valóban soknak is tartottam az egészet, nagyon rég olvastam ennyire átgondolt történetet. Tényleg érdemes elolvasni!

Őszintén megmondva, ez egy remek kezdés. Nem mondanám, hogy olyan zseniális, mint azok a történetek, amikhez hasonlítják, mert valóban van még hová fejlődni, mégis… A történet magával ragadó, az írásmód élvezetes, vannak valóban letehetetlen részei a könyvnek (de unalmas fejezetek is, de ez a hosszát tekintve, nem olyan nagy dolog), a történet nagyon szépen kigondolt, vaskos, rengeteg mellékszállal, sok érdekességgel. Bevezető résznek, még ha nekem kicsit sok információt tartalmaz is, nagyon jó kiindulópont lehet. A következő kötet megjelenése pedig már a küszöbön. Hála Istennek.

sentimentalfrappe>!
Jenn Lyons: The Ruin of Kings

Nincs csillagozás, mert nem fejeztem be, hónapok óta próbálkozom vele, olvasok egy-egy fejezetet, de nem megy, viszont feladni sem akartam, de közben meg elkezdtem olvasni a Nevernightot, ami gondolom nagy hatással lehetett Lyonsra, mert sikerült az egyetlen “rossz” tulajdonságát átvenni, és azt még tovább bonyolítani. A cselekmény három idősíkon fut, három mesélővel. A jelenben (amely idősík annyira nem kap szerepet, inkább csak innen indít), beszélget Kihrin (a főszereplő) a börtönőrével (vagy kivel), a múltat (Kihrin múltját) Kihrin narrálja, a még távolabbi (szintén Kihrin múltját(!)) pedig a börtönőr meséli el a főszereplőnek (???), és melléjük még lábjegyzetekben írkál valaki, akire már nem emlékszem ki volt.

A Nevernighthoz hasonlóan itt is rendkívül hosszúak a lábjegyzetek, amikben javarészt a világfelépítésről ír, viszont Lyons könyvében még rosszabb, úgyanis van, hogy egyetlen rövidebb mondatot is képes több (!) lábjegyzettel félbeszakítani. Emellé még társul rengeteg név és kifejezés, amiről van egy több oldalas függelék a végén, szóval az írónő tényleg mindent megtesz, hogy kizökkentse az olvasót. Viszont a Nevernighttal ellentétben (ami kezdettől fogva izgalmas) a könyv első 30%-ban nem történik semmi, így persze az amúgy is eléggé nehézkes olvasásra még nehezebben vettem rá magam, és végül úgy döntöttem, hogy feladom. Lehet, hogy ezután beindul a cselekmény, és jó is lesz, de sajnos az elejével nagyon nem sikerült meggyőznie, aztán a napokban azt is megtudtam, hogy ez egy öt részes sorozat lesz, ami még inkább elvette az amúgy sem létező kedvem, úgyhogy végül úgy döntöttem, hogy most inkább elválnak útjaink.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

manami P>!

But I had a plan. Well, it was kind of a plan.
If you didn't look closely.

315. oldal

ViraMors P>!

“Are those whales? I’ve never seen whales before.”
“Oh, those?” Teraeth looked over the side of the ship with a bored expression. “Nothing but several dozen sixty-foot-long limbless blue elephants going for a swim. Pay them no mind.”
“I’ve never seen so many.”
“Apparently you haven’t seen any, so that’s not saying much.”

Kapcsolódó szócikkek: Kihrin · Teraeth
sentimentalfrappe>!

Tyentso shook her head. “Tya bless me. Relos Var. There’s no other wizard it could be.”
“You know him?” I asked, surprised.
“Oh, of course. He used to come visit my late husband for a cup of tea and a nice human sacrifice. We were terribly important people, after all.”

Kapcsolódó szócikkek: Kihrin · Relos Var · Tyentso
manami P>!

„Break a slave, yes. Make sure they know their place, absolutely. But only a fool pushes a slave so far they have nothing to lose by killing their master—and then gives them opportunity to do just that.”
„I thought we were talking about wives.”
„Just between you and me, there’s not much difference.”

321. oldal

5 hozzászólás
sentimentalfrappe>!

Gods, more politics. I was sick to death of politics.

Kapcsolódó szócikkek: Kihrin
sentimentalfrappe>!

My goddess. Taja. I could have worshipped Tya, or Thaena, or any of a thousand gods or goddesses for which the Empire of Quur was famous. But no, I had to worship the goddess of random, fickle, cruel chance. I always thought she pushed the odds in my favor, but that assumption now seemed the height of naivety.

Kapcsolódó szócikkek: Kihrin
sentimentalfrappe>!

“I can’t do anything to free these people.”
“That’s true if you believe it, but make no mistake—it is only true because you believe it.”

Kapcsolódó szócikkek: Kihrin · Teraeth
manami P>!

There is a consensus held amongst most living beings that, given a choice between life and death, most of us will choose life. Life, with her bed mistress Hope, is laced with infinitely more possibility than her sister Death.

463. oldal

manami P>!

„I can't do anything to free these people.”
„That is true if you believe it, but make no mistake – it is only true because you believe it.”


A sorozat következő kötete

A Chorus of Dragons sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Steven Erikson: Deadhouse Gates
George R. R. Martin: A Clash of Kings
Sarah J. Maas: Empire of Storms
Andrzej Sapkowski: The Last Wish
Sara Wolf: Bring Me Their Hearts
Naomi Novik: Uprooted
Peter S. Beagle: The Last Unicorn
Leigh Bardugo: The Witch of Duva
Susan Dennard: Truthwitch
Shelby Mahurin: Serpent & Dove