Királyok ​Veszte (Sárkányok kórusa 1.) 94 csillagozás

Jenn Lyons: Királyok Veszte

Nincs ​mit tenni, ha hív a végzet…

Egy dalnok inasaként Kihrin legendás tettek meséin nőtt fel. Közben tolvajként azért küzd, hogy elég pénzt gyűjtsön, és kijusson a Főváros nyomornegyedéből. Egyszer azonban rossz házat foszt ki, felfigyel rá egy démon, és az élete gyökeresen megváltozik.

Kihrin szorult helyzete magára vonja az egyik uralkodóház figyelmét, akik azt állítják, hogy ő a züllött hercegük rég elveszett fia, és maguk közé fogadják. Az ifjú, akinek az élete ezzel korántsem vesz örömteli fordulatot, belekeveredik új családja kegyetlen törekvéseinek hálójába, és hamar rájön, hogy rég elveszett hercegnek lenni egyáltalán nem olyan, mint a mesékben.

A helyzet csak tovább romlik, amikor Kihrin megszökik kincsekkel teli börtönéből. Megtudja ugyanis, hogy ő áll egy ősi, rettenetes jóslat középpontjában, és az istenektől a démonokig, a sárkányoktól a mágusokig minden oldal a saját céljai érdekében akarja felhasználni őt. Kihrin kénytelen… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2019

Tartalomjegyzék

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2019
720 oldal · ISBN: 9789634196570 · Fordította: Sárpátki Ádám
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2019
720 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634196457 · Fordította: Sárpátki Ádám

Enciklopédia 93

Szereplők népszerűség szerint

Kihrin · őrült · Teraeth · Darzin D'Mon · Karom · Thurvishar D'Lorus · Tyentso · Alshena D'Mon · Devyeh D'Mon · Gadrith D'Lorus · Galen D'Mon · Janel Theranon · Juval · Kalindra · Khaemezra · Miya · Relos Var · Surdyeh · Terindel · Therin D'Mon · Tishar D'Mon


Kedvencelte 16

Most olvassa 24

Várólistára tette 256

Kívánságlistára tette 281

Kölcsönkérné 7


Kiemelt értékelések

Noro >!
Jenn Lyons: Királyok Veszte

Rothfuss-szindróma (fn): az a jelenség, amely során egy állatira bonyolult féltégla fantasy úgy képes beszippantani már az első fejezetektől, hogy legalább a 600. oldalig fogalmad sem lesz róla, mire fog kifutni a történet – mégis élvezed.

A Királyok Veszte egy visszaemlékezés története, egyetlen főhősről, mégis két nézőpontból, két különböző idősíkban. A hecc kedvéért a később lezajlott eseményekkel nyit, hogy páros fejezetekben rendre visszaugráljon az előzményekre. Egy harmadik elbeszélő pedig lábjegyzetek formájában járul hozzá az elbeszéléshez, ami szerintem zseniális adalék. Mindez már önmagában is igényel némi koncentrációt – igazi sikerélmény, amikor a két szál összeér. De ennyi még persze nem lenne elég, hogy a könyv maga alá gyűrjön (vagy legalábbis nem jó értelemben). A hatáshoz elengedhetetlen a háromdimenziós, színes-szagos-egzotikus világ, amelyben Kihrin, a Szarka elmerül.

„A vané politika néha bonyolult. Lehet, hogy érdemes lenne lerajzolni.”

Ebben a világban a birodalom császárát tömegverekedéssel választják, az istenek az emberek között járnak, egy ősi családi ékszer pedig testváltást tesz lehetővé. A természetfeletti lények körében megjelenő ihletett káosz már-már Steven Eriksont idézi spoiler. A gazdag történelmi részletek – amelyek valóságtartalma néha a homályba vész, máskor viszont élő szemtanúk hitelessége kíséri őket – az epikus fantasy legjobb hagyományait követik.

„Igen, bonyolult.” (lábjegyzet, de 170 oldallal későbbről)

Bár kétségtelen, hogy a részletek megértéséhez szükséges háttérinformációk néha szappanoperába illő jelleget öltenek, maga a történet az első fejezettől az utolsóig lenyűgöző fordulatokkal szolgál.

21 hozzászólás
Niitaa P>!
Jenn Lyons: Királyok Veszte

A teljes értékelés leérhető a blogomon:
https://www.niitaabellvilaga.hu/2020/04/jenn-lyons-kira…

"Hihetetlenül erőteljes. Egyszerűen képtelen vagyok elhinni, hogy kezdő író ilyen volumenű történetet volt képes megalkotni. Azon sem csodálkozom, hogy több kiadó is visszautasította a mű megjelentetését, hiszen ehhez a történethez meg kell érni. Nem mindenki készült fel még arra, hogy ennyi nevet, rangot, családban és hatalomban elfoglalt helyet észben tartson. Sokszor magam is úgy éreztem, hogy csak sodródok az árral, mindössze csak próbálkozom érteni, mi is történik és miért van ekkora jelentősége. A helyzetemet a nehezen megjegyezhető – és még nehezebben kiejthető – nevek mellett a sajátos világból adódó eszközök megnevezése sem könnyítette meg. Még a ruhákat sem hívták egyszerű, a közember számára egyértelmű neveken, hát még a varázsvilághoz szükséges eszközöket és elemhez kötött kiterjesztéseket! Nem mondom, sokszor lapoztam hátra a függelékekhez, bogarásztam, keresgéltem, mire minden apró kis információt megjegyeztem. Volt, ahol vért izzadtam, mire felderítettem, ki kivel van. Ez nagyban megnehezítette az olvasási folyamatot, de azt kell mondanom, hogy teljességgel megérte. Mi sem jobb példa erre, hogy a könyv hosszától és bonyolultságától függetlenül is két nap elengedő volt ahhoz, hogy a végére érjek. Pedig az elején igencsak rezgett alatta a léc. Az első száz oldal alatt még olyannyira különlegesnek hatott minden egyes kifejezés, hogy meg kellett küzdenem a haladásért. Volt, mikor egy kicsit elengedtem a megértés folyamatát is és csak a későbbiekben tisztult le a kép, mikor már kellő tudással rendelkeztem, de azt kell mondanom, egy percet sem bánok, amit erre a könyvre szántam. Bár nem adta könnyen magát, a végére igencsak élveztem. Úgy éreztem magam, mintha egy betöretlen lovat próbálnék szőrén megülni. Mikor többször is levetett a hátáról, taktikát váltottam. Miután kiépült egyfajta kapcsolat, sokkal könnyebb helyzetben voltam.
A Királyok vesztét azoknak az olvasóknak ajánlom, akik szeretik azokat a könyveket, melyekben az olvasó is dolgozik: folyamatosan pörög az agya, hogy rájöjjön a furfangokra és nem veszti el a regénybe vetett hitét egy bonyolult családfa láttán. Olyanoknak való ez a könyv, akik egyaránt szeretik a fantasztikus elemeket és lényeket, valamint a különböző, nagystílű stratégiai megvalósításokat. Gyakorlott és kihívásra vágyó olvasóknak ajánlom."

_Nikki>!
Jenn Lyons: Királyok Veszte

"Tudjátok rengeteg fantasyt olvastam már, de manapság olyan könnyedén osztogatják ezt a címkét, hogy nehéz meglelni a valódi értékkel rendelkező történeteket. Még nehezebb olyan könyveket találni, amelyek az epikus fantasyk ismérveit követik és fel is tudnak nőni az általuk elvárt feladatokhoz. A Királyok veszte ez utóbbival próbálkozik és bár közel sem nevezhető tökéletesnek, mégis, az utóbbi idők egyik legjobb olvasásélményét jelentette.

Lyons a fantasy műfaj klasszikus elemeit nagyszerűen felhasználva egy rendkívül összetett és komplex új világot hozott létre, amelynek monumentalitását majdhogynem tökéletesen adaptálta a nagyjából 700 oldal könyvébe. Az egyik problémát mégis éppen ez jelenti. Hiába ugyanis a fantasztikus világépítés, Lyons rengeteg ötletet akart egyszerre a könyvébe szuszakolni és a létező összes fordulatot megpróbálta beleépíteni a cselekménybe. Mindez egyrészt biztosította az állandó izgalmat, másrészt viszont olyan szintű megfeszített figyelmet igényelt, amire minden leendő olvasónak javaslom a lélekben történő felkészülést. Majdhogynem az utolsó oldalakig kérdezgettem fennhangon, hogy „Mi van??? Nem értem!”… ugyanis hiába olvastam el többször egy-egy mondatot vagy bekezdést újra, a számos szereplőt, generációkra visszamenő rokonsági kapcsolatokat, testcseréket és ősi, rejtélyes jóslatokat felvonultató káoszban alig bírtam kiigazodni."

A teljes értékelés » https://nemfelunkakonyvektol.blogspot.com/2020/04/jenn-…

TiaManta>!
Jenn Lyons: Királyok Veszte

Meggyőzően indul a regény. Ahogy Khirin cseveg börtönőrével, az fel is vázolja milyen felépítésű lesz a történet. Csak egy ponton éreztem, hogy kissé kifáraszt már az ugrálás, de azon viszonylag hamar túlléptem.
Friss, ép ésszel kezdjünk bele, mert annyi információt közöl velünk egészen a végéig, hogy nem érdemes olyan leharcoltan olvasni mint ahogy én tettem. Akkor úgy érzed majd mint én hulla fáradtan: Az író rángatja a fejem össze vissza, és egy idő után már el is szalad vele és a testemnek már futnia kell hogy utol érje. Oszt kergetőzünk.
Továbbá az egyik főbb mágikus hajtóerő a történetben olyan helyzeteket eredményez ami még inkább kifordított szituációkat eredményez, (amiket személy szerint miután kiberzendekedtem magam, végül imádtam, és úgy vélem nagyon jól megfűszerezte a sztorit) és bele is zavarodhatunk ha nem jegyeztük meg mindenki nevét. Ne félj jegyzetelni, de tényleg! Bár én se tettem…
Az ilyen lenyűgözően szövevényes szálaknál mindig attól félek, hogy az író túlzásban viszi a dolgot. Ezért is tartok attól a folytatástól. Remélem nem veszti lendületét, nem akarja tovább csavarni nagyon, mert azzal amije van nagyon jól el lehet boldogulni a továbbiakban. Plusz talán jobban örülnék ha a következő kötetben a lineáris történet mesélést részesíti előnyben.

Megemlíteném, hogy nagyon örültem, hogy végig érezni lehetett hogy FANTASY-t olvasok. Nem nyomja el sem a politika, sem egyéb mostanában nagyon hangsúlyos összetevő. Tömény volt.

A kötet végére elérünk az egyik történet ív lezárásához, nem érezzük úgy, hogy a jelenet közepénél lelökték egy szakadékba azt aki tartja a kamerát, de csak hogy a többi elkezdődhessen.

2 hozzászólás
KöfférTzitzah P>!
Jenn Lyons: Királyok Veszte

Azt kell mondjam, Jenn Lyons nem semmi. Tény, hogy egy hasonlóan összetett fantáziavilágot kevesen képesek ilyen csodálatosan leírni, ennyire részletekbe menően megalkotni, és még fejben is tartani mindazt, amit kigondoltak. Csak képzelni lehet, mennyi térképet és családfát kellett ehhez megrajzolni, az istenek és démonok világával egyetemben, majd ráhúzni az egészet egy történetre, amit szintén nem lehet egyszerűnek titulálni.

Ugyanakkor, ami a könyv elképesztő erősségeit illeti, egyben sajnos gyengeségeiként is funkcionálnak. Annyi mindent akar átadni ebben a 700+ oldalban, ami talán dupla annyi lapon sem lenne teljesen érthető mindenki számára. Világos, hogy a történelmi és vallási háttér, a társadalmi berendezkedés, és a felépítés is hihetetlenül kidolgozott, annyira, hogy már-már tényleg a nyomdafestékben kéne úszkálni, hogy akadály nélkül nyomon követhető legyen minden egyes megjelenő elem. Egyrészt rengeteg a szereplő, akinek neve nem is olyan egyszerű, ráadásul soké még annyira hasonlít is másokéra, hogy az utolsó oldalak közös jeleneteiben mindegyik névnél kellett egy villanásnyi idő, mire belőttem, hogy akkor ez most melyikük is. Azt sem szabad elfelejteni, hogy az idő nagy részében valódi identitásuk rejtve van, és amikor már azt hiszi az olvasó, hogy helyre tette magában az adott karaktert, akkor derül ki, hogy az nem úgy megy ám, mert korábban még futott két – vagy akár több másik néven is. Aztán ott vannak a terebélyes családfák (erről van melléklet is), amik a görög mitológia komplikált vérségi kötelékeivel vetekednek. Anyák, apák, gyerekek, nagyszülők, unokatestvérek, nagybácsik, stb. – aminek rendezettségét nem egyszerűsíti le, hogy vannak, akik titkolják a rokoni kapcsolataikat vagy nem ismerik el. Ja, és akkor csavarjunk mindezen egy jó nagyot: nemcsak a nevek változnak, hanem még a testek is, és az, akihez egy bizonyos test az előző jelenetben tartozott, a következőben már könnyedén lehet, hogy egy másikban van. spoiler szóval egy idő után már a főszereplő, Kihrin kilétében és szavahihetőségében is kételkedtem. Mélységes tisztelettel és elismeréssel lehet adózni az írónőnek, hogy mindezt ilyen remekül kifundálta, le az összes kalappal előtte, ami csak létezik a világon. De kell a történethez egy magas szintű szövegértési képesség, fokozott figyelemmel kísérve, mert emellett a Trónok Harca egy könnyed nyári olvasmánynak tűnhet. Ezt pedig a továbbiak is alátmásztják:

A mesélés két szereplő által zajlik, az egyik egy külső szemlélő tapasztalatai által – de ő is Kihrint helyezi középpontba –, a másik regélő pedig maga a fiú. A történteket egy varázskőnek mondják el, mely megjegyez minden szót, s a visszahallottak lejegyzése közben ezáltal képes egy harmadik fél is bekapcsolódni. Kiegészíti a dolgokat, kommentál néhány szituációt, egyes esetekben hasznos háttértudással lát el, vagy saját személyére tesz megjegyzést, bár kiléte sokáig rejtve marad. Ez a megoldás egyébként rendkívül kreatív, annyi a hátránya, hogy a közbeszúrások magas száma miatt megakad a szavak áradása, egy pillanatra megáll a cselekmény, nem egyszer olyan helyen, ahol ez zavaró.

A két fő mesélő eltérő idősíkban kezdi el beszámolóját a történtekről, és sokáig az az egyetlen kiemelkedőbb izgalom, hogy vajon mikor érünk el a jelenhez, mikor érnek össze ezek az idősíkok. spoiler Erre várva olvastam egyfolytában a könyvet, ez vitte előre a cselekményt, mert más nem igazán. Nem is lehet sejteni, hová fog kifutni a dolog, többszáz oldalon keresztül nincs is igazán fő szálnak nevezhető történetvezetés, csak Kihrin élettörténetét látjuk, aki viszont tudatlan, nincs tisztában azzal, ki is ő valójában, és mi a célja, míg körülötte szinte mindenki tudni véli ezeket az információkat. Így rengeteg az elejtett szó, mondatfoszlány, amiről sejteni lehet, hogy valami fontos, de mivel a fiúnak nem esik le, az olvasónak is nagyrészt hiábavaló próbálkoznia. A teljes kép a történet vége felé áll össze, és még azután is napvilágot látnak új dolgok, addig viszont el is kell jutni. A könyv 60%-áig tehát apró-cseprő morzsákat kapunk, amik vagy lekötnek, vagy nem. Az elbeszélői stílus viszont fent tudja tartani bizonyos mértékig az izgalmat, mert nem hiányzik belőle a humor, valamint a részletgazdag leírás sem.

Ezek alapján vitathatatlan, hogy egy majdnem mesterművet tarthatunk a kezünkben e könyv formájában, aminek egyetlen hibája az, hogy túlságosan sok a hattérinformáció, amire épül. Varázslatos és lenyűgöző ez a világ, a felépítés is egyedi és kreatív, a szereplők jelleme kellően megformált, de a nagy egész elveszik a részletekben. Nem árt maradéktalanul nyomon követni az eseményeket és a neveket, mert bajos ebben a szórengetegben ösvényt találni. A mű nehézségét még tetézi az is, hogy mindez 700 oldalon át folyik, amit javaslok minél rövidebb időn belül elolvasni, és félretenni nagyjából minden más elfoglaltságot, mert ha valaki hetekig rágódik rajta, a saját dolgát nehezíti meg az érthetőséget tekintve. Ha a fentiekben kifejtett akadályokat sikerül leküzdenünk, akkor már el lehet merülni Kihrin és társai kalandjaiban, ahogy üldözik és alakítják végzetüket.

A Trónok Harca kedvelőinek tudom ajánlani: a műfaji egyezés mellett a világfelépítése is hasonló, sőt, még a Vaják rajongóinak is termetes kedvencévé válhat a mágikus vonatkozások miatt. A tömény tartalom azért ne ijesszen el senkit, mert összességében megéri a sokszáz oldal, már csak azért is, hogy részesei lehessünk ennek a gyönyörűen megformált világnak.

off off

CaptainV IP>!
Jenn Lyons: Királyok Veszte

Racionális magyarázat nincs arra, hogy miért vártam úgy a Királyok Vesztét, hiszen semmilyen külső jel nem utal rá, hogy eredetibb lenne, mint az összes eddig olvasott epikus/high fantasy. És olyan értelemben ez igaz is, hogy ízig-vérig ebbe a zsánerbe tartozik annak minden toposzával, eszközével együtt, de olyan lendületes, hogy azok a részek, amik korábbi olvasmányélményeink alapján kiszámolhatók, élvezetesekké válnak, aztán ha az ember mégis épp belekényelmesedne valamibe, a szöveg rögtön ledob egy nevekkel, eseményekkel, fondorlatos tervekkel teli bekezdésbombát, és ismét riadókészültség van.
Ami egyébként nem mindig jön ki elegánsan: nekem nagyon önismétlő volt, hogy mindig elő tudott kerülni valaki, akinek van egy szövevényes, sokszereplős háttérsztorija, amit az egyik jelenlévő el is tud darálni egy helyben állva, majd somolyogva végignézi a hallgatósága értetlenkedését, de mivel a főszereplő túl fiatal és képzetlen az igazsághoz (milyen eredeti kifogás), kéreti még magát egy kicsit, hogy majd két oldal múlva maga a kölyök találja ki a részleteket. Az információátadásnak ez a módja egy idő után olcsó, de azt hozzá kell tennem, hogy a káosz, ami ilyenkor elszabadul és az abban rendet vágni igyekvő mozaikösszerakás a legszórakoztatóbb rész is egyben, az így nyert infók mindig tekernek egyet az ismereteinken, ilyenkor pezseg legjobban a történet.
Mindezt pedig adjuk össze azzal, hogy van vagy 80 nevesített szereplő, amiből csak 10-et nem kell tudni a röpdogához, és ezek közül senkinek sem az az spoiler, akiről mindenki hitte, és ezek akár spoiler találkozhattak, ÉS lehetséges a TESTCSERE, tehát hogy Trenfantuneiel végül Tubanuval testében kötött ki, az nagyon durva, mert Tubanuval spoiler Tubionel volt, szóval most technikailag nem Thequlion apja, hanem öccse, ezért szegény Thiartionus (aki most Thamezrion testében van, Thamezrion alsóközéplelkét meg úgyis kitépte Xilofon, a démon, szóval az ő szála besült), aki mai napig szerelmes Trenfantuneielbe, így hiába állt bosszút, szóval tiszta krézi, gondolom, így világos, miért vagyunk mind tök idegesek a tervünket illetően, ugye? Gyakran éreztem magam kiskutyának, akinek gőze sincs arról, mit művelnek a kétlábúak, de lobogó fülekkel berohan közéjük a párnacsatába, mert jó bulinak tűnik, és tollak, nevetés, nyakláncok, egy újabb T betűs név, még egy apa, ye!
.
Azt nem mondtam még, hogy két idősík van, ugye?

Jó, élcelődöm, de marhára élveztem, valójában nem olyan agyonbonyolított, mármint szövevényes és tömény, de lehet tartani a lépést, csak kell hozzá egy kis meló, plusz a könyv végén van névmutató (ami az e-könyveseken nem segít olyan sokat, de elméletileg ott a segítség). Rövid fejezetekből áll, bármikor lehet szusszanni benne, és nekem háromnegyedéig nem is okozott gondot megválni tőle, viszont ott elkezdi annyira összehúzni a szerző a szálakat, hogy már butaságnak tűnt letenni. (Plusz másnapra úgyis elfelejted, ki kicsoda, addig üsd a vasat, amíg meleg.)
Nem gondoltam volna, de kifejezetten kíváncsi vagyok a második részre, mert anyagdús a történet, hogy az első rész 700 oldala után fura, de lehet, hogy van még benne szufla. Ez hihetetlenül ritka, úgyhogy minden hibájával és agymenésével együtt kitöltötte azt a pozitív aurát, amit az elején ráképzeltem.

scarletta P>!
Jenn Lyons: Királyok Veszte

Már elolvastam, csak elfelejtettem jelölni, szóval most megvárom a valós 3 napot, mielőtt jelölöm a befejezést. Addig is muszáj értékelést írnom, MUSZÁJ. Mert egyszerűen elemészt a tudat, hogy nem olvashatom azonnal a folytatást.

Ez a könyv függővé tesz, elcsábít és ámulatba ejt. Új kedvencet avattam, bár ezen már meg sem lepődöm. Kihrin epikus karakter, egyszerre hős és kisember. Fordulatok, ármány és egy világnyi titok, amibe még én is belefulladtam és elvesztem.

Fantasztikus könyv, minden egyes percét élveztem az olvasásnak. Ideje újrakezdeni. ♥

5 hozzászólás
Rodwen P>!
Jenn Lyons: Királyok Veszte

A Királyok Veszte egy elképesztő, sokrétű és bonyolult világot tár az olvasó elé. Így hétszáz oldal után úgy érzem, hogy teljesen megérte átrágnom magam a történeten, noha nem mindig volt ilyen érzésem.
Az első száz oldalon szinte semmit nem fogtam fel, spoiler kívül nem sokra emlékszem a bevezetésből. Próbáltam mintegy mentőövként kapaszkodni a megjegyzésekbe az oldalak alján, de őszintén szólva csak még inkább ködösebb lett a dolog, és közel álltam hozzá, hogy rányomok a Félbehagyom gombra.
De mivel annyira vágytam erre a könyvre, off így gondoltam jár neki az esély, legfeljebb sodródok a történettel, aztán lesz belőle valami. Ami leginkább átlendített, az a spoiler rész, és azt kell hogy írjam, az Ynisthana-n játszódó részeket nagyon is kedveltem – ellenben a Kék Palotában játszódóakkal. És itt kezdtem el szimpatizálni a szereplőkkel, Teraeth-t és Tyentsot egyre jobban megkedveltem. Az sem könnyítette meg a dolgomat, hogy a neveket mint kiderült, úgy a könyv negyedéig teljesen máshogy ejtettem, mint ahogy azok a szójegyzékben vannak írva.
És úgy az utolsó százötven oldal teljesen magába szippantott, szinte már ki tudtam bogozni a szálakat, rájöttem ki, kinek a kije, és itt már Kihrinnek is rajongójává váltam, határozottan jót tett neki a történetben eltelt négy év. És amennyire nem haladtam az elején, úgy mostanra már éppúgy várom a folytatást magyarul!

ftamas>!
Jenn Lyons: Királyok Veszte

Maga a történet egy egyedi kaotikus világban játszódik. Az istenek a földön járnak, a démonok bármikor megjelenhetnek. A rabszolgaság virágzik. Az emberek lelkei béklyóba verhetőek. Emellett persze tele van a világ hataloméhes mágiahasználókkal.
Szóval egy ilyen világon játszódik egy olyan történet, ami annyira kiszámíthatatlan, hogy nemhogy a végét, de a következő fejezetet sem lehet megtippelni. Ahogy azt sem ki marad életben.
Mondhatni majdnem tökéletes könyv. Azért majdnem, mert a karakterek, azok hihetetlenül rosszindulatúak, hataloméhesek és unszimpatikusak. Kb nulla azon személyek száma, akiknél zavart volna, ha nem élik túl.

Nusee>!
Jenn Lyons: Királyok Veszte

Na egy fantasy műfaj, ami nehezen fekszik. Az eleje zagyva volt nekem kicsit, nehezen álltam rá, hogy ki mikor miről milyen idősíkon beszél. Sok(k) volt hirtelen a világra jellemző szavak, emberek, fajok. Aztán egyszer csak élesen elvált és már követhető lett. Addig a pontig amíg elő nem kerültek a Béklyókő miatti testcserék. Még Terindel oké,de utána? A császár, meg a varázsló,meg már nem is tudom mi. Furcsa volt a BDSM vonal is, olyan abszurd volt nekem ebben a környezetben, pedig az egyik kedvelt sorozatom, ebben az irányban íródott. Szóval, jah. Nem mondom, hogy tűkön ülve várnám a folytatást.

9 hozzászólás

Népszerű idézetek

Agave_Könyvek KU>!

Mint tudod, igazából Kihrinnek hívták, de szerette a Szarka nevet, mert az jól leírta mind a vágyait, mind a foglalkozását. Szarka betörő volt, méghozzá nagyon különleges betörő: egy Kulcs. Szeretett lekuporodni és ujjaival a legmagasabb peremet markolni, egyedül a madarakkal, a gondolataival, a bűneivel. Szárnyalásról, szabadságról és egy olyan világról álmodozott, ahol soha senki nem láncolná meg.
Ha belegondolunk, ironikus.

Hiszen ritkán kapjuk meg azt, amit akarunk, nem igaz?

Tizenöt éves volt: Quurban még nem felnőtt, mégis túl idős ahhoz, hogy gyereknek lehessen nevezni. Ám mint mindenki, aki két világ között rekedt, gyűlölte és vágyta is mindkettőt. Tizenkét éves kora óta nem gondolt magára gyermekként, amikor a tanítója meghalt, és ő Kulcsként először fizetett az Árnytáncolóknak.
Szarkának talán igaza volt, mert az Alsó Kerület nyomornegyedeiben senki sem marad sokáig gyermek. Azok a szegény lelencek, akik beállnak az Árnyéktáncolókhoz hasonló bandákba, még gyorsabban felnőnek.
Szarka ténykedésében egyetlen hiba akadt, egyetlen botlás, ami a vesztét okozta.
Kíváncsi volt.

25-26. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Kihrin
Ancalimë P>!

A sárkány hangja hangosan visszhangzott, ám mégsem állatiasan.
Adjátok ide, és én megmentem a hajótokat.
– Jó, de megígéred, hogy minden nap megetetsz, meg sok figyelmet meg törődést kapok tőled? – motyogtam.
– Kedvel téged. Ez jó – jegyezte meg Teraeth.

164. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Aggastyán · Kihrin · Teraeth
3 hozzászólás
Niitaa P>!

Ne hibáztasd magad olyasmiért, amiért egyáltalán nem te vagy a felelős.

670. oldal

Belle_Maundrell >!

Az a hős, akivel sosem történik semmi rossz, nem is igazán hős. Inkább csak elkényeztetett.

178. oldal

Deidra_Nicthea IP>!

– A fenébe, mi lett a tervünkkel?
– Gyönyörűen működött, egészen addig, amíg már nem.

676. oldal

Deidra_Nicthea IP>!

– Tya áldja meg… Relos Var! Más varázsló erre képtelen lenne.
– Ismered őt? – kérdeztem meglepetten.
– Ó, hát persze. Gyakran meglátogatta az egykori férjemet egy kis teára meg némi emberáldozatra.

130. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Relos Var · Tyentso
1 hozzászólás
Eszti_TDA >!

– Azok ott bálnák? Még sosem láttam bálnákat!
– Ja, azok? – Teraeth unott arckifejezéssel nézett át a hajó peremén. – Csak néhány tucatnyi, szűk húsz méter hosszú, végtag nélküli kék elefánt, akik úsznak egyet. Ne is törődj velük!
– Sosem láttam még ennyit!
– Mint kiderült, egyet sem láttál eddig, tehát ez nem nagy szó.

124. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Kihrin · Teraeth
3 hozzászólás
Ancalimë P>!

– (…) Nem árulsz be neki, ugye? (…)
– Darzin D'Monnak? Arról sem szólnék neki, hogy törölje le a szart a képéről.

360. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Galen D'Mon · Kihrin
Niitaa P>!

– Ugye, milyen vicces, hogy a rövid kérdésekre hosszú válaszok vannak?

176. oldal

Deidra_Nicthea IP>!

Tyentso sosem hessegetett volna el magyarázat nélkül egy kérdést. Sosem szólt volna le anélkül, hogy részletesen elmagyarázná, miért vagyok hülye.

415. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Kihrin · Tyentso

A sorozat következő kötete

Sárkányok kórusa sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Sarah J. Maas: Empire of Storms – Viharok birodalma
Andrzej Sapkowski: Az utolsó kívánság
Margaret Weis – Tracy Hickman: Az őszi alkony sárkányai
Debra Doyle – James D. MacDonald: Mágusiskola
Brian McClellan: Karmazsin hadjárat
Max Gladstone: Nagyrészt halott
Raymond E. Feist: Az érzőszívű mágus
Patrick Rothfuss: A szél neve
Brent Weeks: Az árnyak útján
Nicholas Eames: A Wadon királyai