Alex, ​nagyjából… 83 csillagozás

Jenn Bennett: Alex, nagyjából…

„De ​egyetlen embert tudok csak kivenni, ahogy ott áll a jegyárusító fülkével szemben. Porter Roth. Gyönyörű alak. A fején temérdek vadul göndörödő hajfürt. Pimasz mosoly. Ősi ellenségem.”

Bailey „Mink” Rydell megtalálta élete pasiját. Mindketten imádják a filmeket és minden egyes nap beszélnek – Alex tökéletes. Eltekintve attól az aprócska ténytől, hogy még soha az életben nem találkoztak és egymás valódi nevét sem ismerik.

Amikor Bailey ugyanabba a városba költözik, ahol Alex él, a lány úgy dönt, megkeresi. Ám megtalálni valakit a chatelésekre alapozva nehezebb, mint ahogy Bailey elsőre gondolta, főleg úgy, hogy idegesítően magabiztos (és szemtelenül jóképű) munkatársa, Porter Roth minden egyes lépésén jól szórakozik. Vajon nem őrültség ez az egész, és nem lesz csalódás, ha mégis sikerül Alexre rábukkannia?

Bennett könyve rendkívül finoman árnyalt szerelmes regény, amely egyaránt beszél a felnőtté válás nehézségeiről, és a fiatalság minden problémán… (tovább)

Eredeti mű: Jenn Bennett: Alex, Approximately

Eredeti megjelenés éve: 2017

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Alexandra, Pécs, 2017
352 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634470922 · Fordította: Oroszlán Anikó

Kedvencelte 11

Most olvassa 2

Várólistára tette 70

Kívánságlistára tette 57

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Tóth_Orsolya_3 P
Jenn Bennett: Alex, nagyjából…

„Azzal töltjük az egész életünket, hogy kutatunk valaki után. Néha összezavarodunk, mert hagyjuk magunkat eltántorítani. – Rám mosolyog. – De mi nem hagytuk.”

Teljesen beleszerelmesedtem ebbe a csodaszép nyári történetbe.
Annyira édes, vicces és magával ragadó.
Az idei nyár egyik legnagyobb kedvence lett.
Az Észak-Északnyugat pedig ezek után felkerült a kötelezően megnézendő filmek közé. De jó lenne, ha én is a tengerparton nézhetném.

A fejezetek elején a kultikus filmekből vett idézetek egyszerűen zseniálisak. Még inkább egyedibbé tették a könyvet. *-*

Mellékesen megjegyzem, hogy a borító alapján soha nem vettem volna a kezembe. Szerintem nagyon elszúrták. Legalább a színek másak lennének. spoiler

„…mindig is a tiéd voltam. Csak arra vártam, hogy te is rájöjj erre.”
Hát ki tud egy ilyen srácnak ellenállni? *-*

15 hozzászólás
>!
Valeria729 P
Jenn Bennett: Alex, nagyjából…

Egy kedves, szerethető történet borítékolható végkifejlettel. Szimpatikus, koruknak megfelelően viselkedő szereplők, humor, romantika, szerelem, egy kis dráma. Mindez együtt egy kifejezetten jó ifjúsági regény, de bátran elolvashatják felnőttek is. :)

>!
Gaby33
Jenn Bennett: Alex, nagyjából…

Igazi felüdülés volt ez a könyv. Nagyon aranyosak voltak a szereplők és maga a történet is jól volt. És annak ellenére, hogy tudtható volt, hogy kicsoda Alex, mégis hatalmas izgalommal vártam, hogy fogja megoldani az írónő a történetet. Szerintem remekül sikerült neki, nagyon jól szórakoztam ezen a könyvön, igazi laza könnyed kis kikapcsolódást nyújtott.

1 hozzászólás
>!
tinuviel89
Jenn Bennett: Alex, nagyjából…

Reggel 6-tól este 6-ig elolvastam. Ez a könyv most nagyon jól esett. Bár a történet nem új, de mindig szórakoztató. Érdekes hogy az ötlet alapja egy magyar színházi darab: László Miklós Illatszertár című műve, ami igazi nemzetközi karriert futott be. Ami szerethetővé tette az jó karakterépítés és a hihető kisvárosi kaliforniai középosztály élete és, a strand-szörf hangulat. Úgy éreztem, hogy az író valós élményeket ír le.
Szerethetőek a főszereplők is, és nincsenek eltúlozva bizonyos részek. Mindenkinek ajánlom.
Még eszembe jutott egy jó krimi a szörfösök világából 1991-böl a Holtpont. És külön jó pont a könyvnek a sok régi filmes utalás.

2 hozzászólás
>!
Szimirza P
Jenn Bennett: Alex, nagyjából…

Ifjúsági regény, de bőven olvashatják felnőttek is, mert kifejezetten a jobb történetek közé tartózik. A szereplőket megkedveltem, mert az a tipikus „szívesen haverkodnék” velük feelingem volt, miközben olvastam. Aranyos, vicces, imitt-amott egy kis drámai csavar, de semmi túlzóan nyálas dolog, igaz, az elején úgy voltam vele, hogy nem biztos, hogy a végére fogok érni, de kellemesen csalódva vettem tudomásul, hogy hatalmas felfele ívelésen ment keresztül a történet. Szóval, én mindenkinek ajánlom.

>!
agi452
Jenn Bennett: Alex, nagyjából…

Jaj de kellett a lelkemnek ez a könyv! Nagyon tetszett! Belekezdtem, és le se tettem, míg az utolsó oldalt el nem értem :) spoiler Szimpatikus szereplők – na jó, Portert eleinte fel tudtam volna képelni – egy halom utalás és idézet régi nagy romantikus filmekből, az első nagy szerelem, első csók, első minden életérzés :) Édes, cuki, megmosolyogtató, aranyos. Egy pont a megfelelő időben és hangulatban olvasott, könnyed kis ifjúsági regény.

>!
minnie
Jenn Bennett: Alex, nagyjából…

Óó ez a történet, ezek a szereplők.. imádtam :)

>!
nagara
Jenn Bennett: Alex, nagyjából…

Könnyed ifjúsági regény, ami olvasmányos, s bár kiszámítható a történet, de mégis van benne valami, ami megragad. Valahogy nosztalgia fogott el, köszönhető a könyvben lévő hangulatnak, ami a nyárhoz, szünidőhöz, felfedezésekhez kapcsolódik. Összegezve ez egy kedves történet barátságról és az első szerelemről.

>!
Karol00
Jenn Bennett: Alex, nagyjából…

Egy kicsit másmilyen volt, mint amire számítottam. Az első 100 oldal rettentően tetszett. Tudtam, hogy nem kell tőle sokat várni, hanem csak egy kellemes kikapcsolódást nyújt majd.
Porter eszméletlenül szimpatikus karakter számomra, annak ellenére, hogy neki is voltak hibái, dehát ő mégiscsak Porter, így ez el van nézve neki.
Baileyt, azaz Minket is elég rokonszenvesnek ítéltem az elején, kicsit még bele is tudtam élni magam a karakterébe. Az elején. Khm, igen. Aztán rá kellett jönnöm, hogy mi két külön személyiség vagyunk. Én soha az életbe nem rohannék a naplementébe, azt kiáltozva, hogy „Szerelmes vagyok!”. Soha. Körülbelül, innentől, miután ezt Bailey kijeleni, a történet átfordul kész nyáltengerbe. Nagyon szeretem a romantikus történeteket, tényleg. Viszont Bailey gondolkodás módja, ahhoz képest, hogy én is tizenhét vagyok, mint ő, irtózatosan messze áll tőlem. Voltak gyerekes megszólalásai, tettei, (Porternek szintén, dehát őt már az előbb kifejtettem) amiket sehogy sem tudtam hova tenni.
Az a nagy titok is, amire már valószínűleg minden olvasó az elején rájött, nem volt túl nagy durranás. Igaz, hogy nem vártam sokat, de mégis annyira kiszámíthatóak voltak a történések, hogy néhol már előre tudtam mi fog történi, a szereplők hogyan fognak reagálni.
Összességében nem mondom, hogy rossz volt. A nyitása az valóban tetszett, csak aztán rátelepedett a könyvre a rózsaszín köd.
Porter és a családja nagyon rendben volt, Gracie ő muszáj volt, hisz kellett egy barátnő a főszereplőnknek, Davy igazándiból nem is tudom miért van benne a könyvbe, Bailey pedig unszimpatikus figura lett a végére, számomra legalább is.
Azért kapta meg a négy csillagot, mert azért mégiscsak elmegy, mint egyszerolvasós könyv.


Népszerű idézetek

>!
agi452

Két ennyire egymástól távol élő ember hogy futhat össze kétszer is? Élhetne az egyikünk Haitin, a másikunk pedig tarthatna egy rakétán a hold irányába, végül akkor is itt ülnénk együtt.

>!
agi452

– Anya azt mondja, mind egyek vagyunk… az emberek, a növények, és az állatok. Ismerjük egymást belülről. Ami eltávolíthat, az a külsőség. A ruháink, a szavaink, a tetteink. Cápatámadások. Lövöldözés. Azzal töltjük az egész életünket, hogy kutatunk valaki után. Néha összezavarodunk, mert hagyjuk magunkat eltántorítani. – Rám mosolyog. – De mi nem hagytuk.

>!
Könyveslány P

Nehéz a jövőre gondolni, ha mindig a mát kell valahogy túlélni.

>!
agi452

Bailey, mindig is a tiéd voltam. Csak arra vártam, hogy te is rájöjj erre.

>!
agi452

Óvatosan benyúlok Porter bő dzsekijébe, amíg meg nem érzem az ujjam végével a papírzacskót, és benne egy újabb muffint. Aztán végül nem veszem ki, mert Porterre nézek, és elbizonytalanodom.
– Nem, nem, csak folytasd! – mondja. – Szolgáld ki magad!
Magabiztosan rávigyorgok.
– Hoppá!
– Máskor is szoktál fiúk ruhájában matatni? – kérdezi.
– Csak ha tömve vannak sütivel.
– Akkor holnap tíz kiló sütit hozok a nadrágomban – motyogja, aztán felkiált, hogy aúúú, mivel finoman belebokszolok a karjába.

>!
agi452

Ez, ami köztünk történik, a legjobb dolog egész életemben, és nem akarom, hogy véget érjen. Néha annyira rejtélyes vagy, mint a köd az óceán fölött… a nyár elején egyszer csak felbukkantál, aztán meg majd kisüt a nap, te pedig eltűnsz, mert visszamész anyukádhoz. Ez halálra rémít. Ezért is mondok el sok mindent magamról, mert azt képzelem, ha rád bízom a féltett titkaimat, kevésbé akarsz majd elszaladni.

>!
agi452

– Kókusz – mondom. – Mindig kókuszillatod van.
Aztán, mivel a kocsiban sötét van, mert már elmúlt a pánik, és mert a belső vészjelzőm kussol, hozzáteszem:
– Mindig olyan jó az illatod.
– Sex Wax.
– Hogy micsoda?! – felegyenesedem az ülésben.
Lenyúl az ülés alá, és a kezembe nyom valami műanyag dobozban lévő szappanféleséget. Az ablakhoz tartom, és az utcai világításban megnézem a címkét: „Mr. Zog Sex Wax”, olvasom.
– Bekened vele a deszkádat – magyarázza. – A csúszás miatt. Tudod, hogy ne ess le, amikor szörfözöl.
Megszagolom. Igen, ez az.
– A lábadnak tutira isteni illata van.
– De nem vagy lábfetisiszta, ugye? – kérdi pajzán hangon.

>!
Hashtag 

Néha elég fájdalmas dolgokat kell elviselnünk ahhoz, hogy megtudjuk, sokkal erősebbek vagyunk, mint hinnénk.

>!
agi452

Porter rábámul, aztán rám. Elkapom a pillantásom, és próbálok félrenézni, de a tekintete olyan, mint a méz. Odaragadok. Érzem, ahogy belül elolvadok, a szívem meg mintha egy hadseregnyi zombi elől próbálna elmenekülni. Nem jutok elég levegőhöz.

>!
FanniV

A régi terapeutám figyelmeztetett, hogy a menekülés nem hatékony módszer ahhoz, hogy fenntartsam a kapcsolatot azokkal az emberekkel, akik számítanak nekem. Most kezdem csak megérteni, mire gondolt, amikor azt mondta, hogy ezzel meg is bánthatom őket. Talán itt az ideje kitalálni, hogyan kezelhetném jobban a problémáimat.


Hasonló könyvek címkék alapján

Susan Ee: Angelfall – Angyalok bukása
Kelly Oram: Örökkön-örökké
Cassandra Clare: Éjfél kisasszony
Julie Buxbaum: Három dolgot mondj
Maggie Stiefvater: Sinner – A bűnös
Holly Goldberg Sloan: 7esével
Kerstin Gier: Az álmok első könyve
Kerstin Gier: Zafírkék
Susan Kreller: Égig érő szerelem
Antje Babendererde: Indigó nyár