Nyitott ​könyv 4 csillagozás

A könyv olvasásához és helyén kezeléséhez fontos tudni, hogy Jeney Éva irodalomtörténész, aki leginkább is elmélettel foglalkozik. Ha jól tudom, sosem volt gyakorló biblioterapeuta. Tehát ebből a szemszögből vizsgálja az olvasás, az irodalom terápiás hatását. Ennek a hatásnak az elméleti hátterét helyezi középpontba, olyannyira, hogy a terápia, mint praxis, nagyon sok esetben szinte el is tűnik az értekezésből, aztán búvópatakként újra felbukkan, minta a szerző akkor kapna észbe, hogy milyen téma középpontba helyezésére is vállalkozott. :)

Inkább irodalomelméleti műnek nevezném a könyvet, mint bármi másnak, az meg hát egy furcsa betegség, ami hozzám sosem állt különösebben közel. Felsorakoznak a nagy nevek, Paul de Man, Heidegger, Hegel, Foucault, Bahtyin, Barthes, Ricœur… akinek ezek ismerősek, az nagyjából el tudja képzelni, milyen jellegű szöveg ez, és hogy vajon mennyire ad gyakorlati támpontokat. :P :)

Ettől függetlenül azért érdemes volt elolvasni, mert hát nem lehet mindent a gyakorlatra építeni. Érdekesnek találtam azt, amit az irodalmi hősökkel való azonosulásról írt, a katarzisról szóló részeket, valamint a könyv végén, kicsit mégis gyakorlatibb fejezeteket, amik arról szóltak, hogy a fordítás hogyan kapcsolódat a terápiához, illetve mi a helyzet az alkotás terápiás mivoltával (és még a Szabad ötletek jegyzékéhez hasonló szövegek dilemmáját is említette).

Az elején nagyon lelkesen olvastam, aztán túl szárazzá vált és már nem vonzott a téma se. Eredetileg azért olvastam, hogy eldöntsem, mennyire érdekel a biblioterápia kérdése (akár egy tanfolyam/továbbképzés elvégzése is szóba jöhet-e), de rájöttem, hogy annyira azért nem hoz lázba. :D Más módszerekkel dolgozom. :D

A biblioterápia tulajdonképpen nem más, mint a szerző halála, az olvasó születése és a szöveg öröme.
:)
Ahogy indult a könyv, azt hittem új kedvencet avatok, de a második fele, számomra érdektelenebbre, szárazabbra, elméletibbre sikeredett, mint ahogy a cím is előrevetítette persze, és hát az irodalomelmélet sem volt sosem a szívem szottya, ezért nem is csodálkozom.