Nyeregben ​a Konstantin-kereszt 6 csillagozás

Jenei András: Nyeregben a Konstantin-kereszt

Gyerekként mindig arra vágytam, hogy legyen egy saját biciklim. Tinédzser koromban azért tanultam tovább, hogy mentős lehessek.
Gyorsan kikerültem az életbe, a beteg emberekkel való munka lett a hivatásom, majd az első fizetésemből megvettem az első kerékpáromat is.
Aztán elvégeztem a mentőszakápolói iskolát és a második álmom is valóra vált.
Már sok éve dolgoztam, amikor jött egy ötlet, mi lenne, ha a hobbim összekötném a hivatásommal?
Na nem találtam fel a spanyolviaszt, de jó volt elkalandozni a gondolataimban és látni, ahogy megszületik a terv, majd felépül valami…
Ebből született meg ez a történet, ami akár lehetne maga a valóság is.

>!
Ad Librum, Budapest, 2009
100 oldal · ISBN: 9789639934016

Várólistára tette 3


Kiemelt értékelések

Roszka>!
Jenei András: Nyeregben a Konstantin-kereszt

Érdekes ötlet, talán nem is elvetendő. Csak még fejlődnünk kell hozzá.
Tetszett ez az emberközeli, mentősök életét valamennyire bemutató történet.Bizony vannak, akik azért csinálják, mert szeretik és nem a pénz motiválja őket. Bár az talán nem is tudja. Rövid, velős, szimpatikus.

1 hozzászólás
Gáborr_Nagy>!
Jenei András: Nyeregben a Konstantin-kereszt

A könyv témája érdekes volt, de a többivel gondjaim vannak. Aki regényt ír, ilyenekre illene figyelnie, mint: stílus, feszültségteremtés, jellemek, szerkezet, humor, lényeges-lényegtelen elkülönítése, semmitmondó párbeszédek kidobálása, és különösen! a nyelvi megformáltság. Ami ebben a könyvben hát legalábbis átlagos. A szerző mellé jó lett volna egy fogalmazni jól tudó lektor, mert így az értékes téma is bosszantó végeredményt adott. „ Add meg a telefonod számát”-és hasonló mondatok, kár érte.

1 hozzászólás
Álmok_útján>!
Jenei András: Nyeregben a Konstantin-kereszt

Teljes értékelés:https://ujalmok.blogspot.com/2021/01/jenei-andras-nyere…

A történet nagyon érdekes: olyan témával foglalkozik a szerző, ami mint olvasót, eddig elkerült. Gyermeki kíváncsisággal olvastam a sorokat és egyre inkább láttam lelki szemeim előtt a történéseket. Ám egyszer csak vége lett. És őszintén számomra ez volt a legnagyobb gond a művel.
Száz oldalban próbált meg a szerző egy olyan komplex történetet elmesélni, ami sokkal többet érdemelt volna. Mélyebben elmerülni a szereplők lelkivilágában, jobban kidolgozni a hátteret és az ok-okozati összefüggéseket.
Véleményem szerint az egyedi témaválasztás sokkal több olvasót vonzana, ha hosszabb lenne a mű.

1 hozzászólás
Kicsi_Yeye P>!
Jenei András: Nyeregben a Konstantin-kereszt

Ez az a konyv amit ha leulsz, 1 ora alatt a ki is vegzel, nem csak az oldal szam miatt hanem , mert beszippant. A megfogalmazas picit fura volt de a tortenet nagyon tetszett. Orulnek neki ha bovitett kiadasban is megjelenne vagy lenne vmi folytatasa, igy sajnos eleg sovanyka ezert is a minusz fel pont. Maga a borito es a cim egybol megnyert maganak ahogy a fulszoveg is. Igaz barmi tortenet ami Mentozessel kapcsolatos az a szivemhez kozel all.
„Kialltak a nyeregbol, es gyors tekeresbe kezdtek. Mindketten ismertek a kornyeket, nem okozott gondot, hogyan roviditsek le a tavot. Keresztutcakon, setanyok beiktatasaval alig ket perc alatt ott teremtek a szallodanal. izmaik a felgyulemlett adrenalintol nagyon siman vettek tudomasul az eroltetett tempot.”
Koszonet minden Mento dolgozonak!

5 hozzászólás
Emerson>!
Jenei András: Nyeregben a Konstantin-kereszt

Bringás szemmel nézve az ötlet jó, csak épp nem hazai viszonylatokban. Ahol a közlekedési kultúra (vagy inkább kulturálatlanság) ilyen szinten van, ott nem kéne erőlködni e témában. Esetnél a bringát az udvaron/utcán letámasztva már önmagában nem egy életbiztosítás… Vagy pl. a könyvben előforduló riasztásoknál a 2 (összlétszámban 4) bringás mentős mindig a közelben volt, hogy ripsz ropsz ott teremjen, ahol szükség van rájuk. Mintha Budapest egy kis falu lenne. Oké, tudom, fikció, de kicsit túl idealisztikus volt az egész történet (a romantikus szál meg uh…).
Főhősünk (az ötlet gazdája) eleinte szimpatikus volt; az a tipikus lelkes egészségügyes, aki nem azon vinnyog, hogy nyomorog, hanem arról beszél, hogy imádja a hivatását (igen, ilyen még a való életben is van), aztán a bringához való viszonya is nagy pozitívum volt egészen addig, amíg a lánc zsírozásáról kezdett beszélni. Anyám. Láncfűrészt zsírozunk, bicikliláncot olajozunk.
Érdekességképp megemlítem, hogy mentőmotorosok már egy ideje vannak (majdnem 10 éve). Tudom, anyagi, meg ilyen-olyan „megfontolásból” nincsenek sokan, de számomra logikusabb lenne, ha belőlük lenne több és nem a motoros rendőrökből.

5 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Novák Valentin: Álomtourbina
B. Czakó Andrea: Pitypangtánc
Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő
Krencz Nóra – Robin O'Wrightly: Menedék
Vámos Miklós: Anya csak egy van
Kőrösi Zoltán: Romkert
Jókai Anna: Ne féljetek
Lengyel Péter: Macskakő
Szappanos Gábor: Boldog Szindbád pokoljárásai
Kelecsényi László: Szivárványgömb