Nyeregben ​a Konstantin-kereszt 6 csillagozás

Érdekes ötlet, talán nem is elvetendő. Csak még fejlődnünk kell hozzá.
Tetszett ez az emberközeli, mentősök életét valamennyire bemutató történet.Bizony vannak, akik azért csinálják, mert szeretik és nem a pénz motiválja őket. Bár az talán nem is tudja. Rövid, velős, szimpatikus.

A könyv témája érdekes volt, de a többivel gondjaim vannak. Aki regényt ír, ilyenekre illene figyelnie, mint: stílus, feszültségteremtés, jellemek, szerkezet, humor, lényeges-lényegtelen elkülönítése, semmitmondó párbeszédek kidobálása, és különösen! a nyelvi megformáltság. Ami ebben a könyvben hát legalábbis átlagos. A szerző mellé jó lett volna egy fogalmazni jól tudó lektor, mert így az értékes téma is bosszantó végeredményt adott. „ Add meg a telefonod számát”-és hasonló mondatok, kár érte.

Teljes értékelés:https://ujalmok.blogspot.com/2021/01/jenei-andras-nyere…

A történet nagyon érdekes: olyan témával foglalkozik a szerző, ami mint olvasót, eddig elkerült. Gyermeki kíváncsisággal olvastam a sorokat és egyre inkább láttam lelki szemeim előtt a történéseket. Ám egyszer csak vége lett. És őszintén számomra ez volt a legnagyobb gond a művel.
Száz oldalban próbált meg a szerző egy olyan komplex történetet elmesélni, ami sokkal többet érdemelt volna. Mélyebben elmerülni a szereplők lelkivilágában, jobban kidolgozni a hátteret és az ok-okozati összefüggéseket.
Véleményem szerint az egyedi témaválasztás sokkal több olvasót vonzana, ha hosszabb lenne a mű.

Ez az a konyv amit ha leulsz, 1 ora alatt a ki is vegzel, nem csak az oldal szam miatt hanem , mert beszippant. A megfogalmazas picit fura volt de a tortenet nagyon tetszett. Orulnek neki ha bovitett kiadasban is megjelenne vagy lenne vmi folytatasa, igy sajnos eleg sovanyka ezert is a minusz fel pont. Maga a borito es a cim egybol megnyert maganak ahogy a fulszoveg is. Igaz barmi tortenet ami Mentozessel kapcsolatos az a szivemhez kozel all.
„Kialltak a nyeregbol, es gyors tekeresbe kezdtek. Mindketten ismertek a kornyeket, nem okozott gondot, hogyan roviditsek le a tavot. Keresztutcakon, setanyok beiktatasaval alig ket perc alatt ott teremtek a szallodanal. izmaik a felgyulemlett adrenalintol nagyon siman vettek tudomasul az eroltetett tempot.”
Koszonet minden Mento dolgozonak!

Bringás szemmel nézve az ötlet jó, csak épp nem hazai viszonylatokban. Ahol a közlekedési kultúra (vagy inkább kulturálatlanság) ilyen szinten van, ott nem kéne erőlködni e témában. Esetnél a bringát az udvaron/utcán letámasztva már önmagában nem egy életbiztosítás… Vagy pl. a könyvben előforduló riasztásoknál a 2 (összlétszámban 4) bringás mentős mindig a közelben volt, hogy ripsz ropsz ott teremjen, ahol szükség van rájuk. Mintha Budapest egy kis falu lenne. Oké, tudom, fikció, de kicsit túl idealisztikus volt az egész történet (a romantikus szál meg uh…).
Főhősünk (az ötlet gazdája) eleinte szimpatikus volt; az a tipikus lelkes egészségügyes, aki nem azon vinnyog, hogy nyomorog, hanem arról beszél, hogy imádja a hivatását (igen, ilyen még a való életben is van), aztán a bringához való viszonya is nagy pozitívum volt egészen addig, amíg a lánc zsírozásáról kezdett beszélni. Anyám. Láncfűrészt zsírozunk, bicikliláncot olajozunk.
Érdekességképp megemlítem, hogy mentőmotorosok már egy ideje vannak (majdnem 10 éve). Tudom, anyagi, meg ilyen-olyan „megfontolásból” nincsenek sokan, de számomra logikusabb lenne, ha belőlük lenne több és nem a motoros rendőrökből.