Mezőszirmok 5 csillagozás

Jenei András: Mezőszirmok

„Lépkedek, s tudom, hogy talpam kemény nyomot hagy maga után. Mezítláb megyek, a fűszálak mégis elhajlanak, és a mellettük pompázó virágok elhullatják szirmaikat. Tudom, nem bánják, még csak nem is fájdalmukban teszik, hanem mert köszönik a tőlem kapott erőt.
Olyanok ők egy végtelen mezőn, mint csillagok az égen, kavicsok egy patak medrében. Kicsik, de egyről beszélnek, s ez az egész…
Életem tele van mesékkel, álmokkal, történetekkel. Ezek az írások adják egészemet; lényem, álmaim, énem teljességét. Ugyanakkor mégis csak egy szeletét. Mint azok a hatalmas mezőn élő virágok szirmai, melyek külön hullanak, de egyben adják az ezerszínű rét csodáját.”

>!
120 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786158171304

Várólistára tette 2


Kiemelt értékelések

aydi>!
Jenei András: Mezőszirmok

Szeretem a novellákat. Itt pedig különösen szerettem, hogy sok történetben benne volt az író is. Vagy legalábbis jól el tudta hitetni velem, hogy kicsit beleláthatok a lelkébe, a gyerekkorába, a szülőkkel való viszonyába, a felesége iránti szerelemébe vagy épp átélhettem azt, hogy milyen vaknak lenni. A legtöbb novella érzelmes, elgondolkodtató és amikor már épp nagyon mély lenne az egész, jön egy-egy könnyed, nevettetős.
Köszönöm az élményt :)

1 hozzászólás
Gyevocska>!
Jenei András: Mezőszirmok

Álmok, fantáziák, a múlt keserédes történetei egy kötetben. És sok-sok érzelem.
Megannyi apró színes mozaik, amiket ha egymás mellé teszel, megformáz egy világot. Az író saját világát, életét.

Mesekanna>!
Jenei András: Mezőszirmok

Mint egy réti virágcsokor – nekem is ez volt az első gondolatom. Színes, változatos összeállítás. Jelen, múlt, jövő, fantázia és valós élmények… Az Atyai szeretet című írást megkönnyeztem. Köszönöm! :)

1 hozzászólás
Ólomöntő>!
Jenei András: Mezőszirmok

Az a feltételezésem, hogy azok írnak és/vagy olvasnak szépirodalmat, akik készek a szembesülésre. Aki nem akar szembenézni önmagával az nem ír meg egy ilyen jellegű novelláskötetet, fel sem merül benne az ihlet, kezébe sem kerül egy ilyen könyv. Illúzió azt gondolni, hogy bárki 100%-ig magára ismer Jenei András kötetének történeteiben, hacsak eleve nincs meg benne az önreflexióra való szándék. Mindig egy dolgot szolgál a múlt vizsgálata, a jelen élhetőbbé tételét.

Való igaz, egy olyan korban élünk, mikor szinte mindenki túlhájpolja önmagát, azt a látszatot próbálva kelteni annál a méretnél, ami az ő élete, ami az ő személyisége, sokkal többet ér, értékesebb, „menőbb”, mint másoké. Az írónak van egy ambíciója, miszerint valamit a saját világából szeretne megmutatni az olvasónak, mert a létről, a létezésről való gondolkodás jobb minőségűvé tudja tenni az életünket. Ha lecsúszunk a fájdalom-öröm skáláról, onnantól kezdve a közömbösség marad, az pedig nem élet. Elviselhetetlen. A novelláskötet ereje abban rejlik, hogy az alkotó megkapargatja benne az élete irányát meghatározó sorsáramlatokat. Az olvasó önmagára kíváncsi, a saját sorsát szeretné megérteni. Az író-olvasó találkozás létrejött, az én belső és a művekben megteremtett érzelmi erők szinkronba kerültek.

Az írások corpusát az érzelmi tartomány adja, ettől különleges, ezért olvastam végig. Nem bántam meg. Sőt!
Köszönöm a lehetőséget!

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

Ólomöntő>!

Légzése lassú volt, szíve azonban olyan gyorsan vert, hogy úgy érezte valaki vad ritmust üt egy dobon a mellkasában. Szeme előtt csak a pislákoló, távoli fény lebegett célként, azonban nagyon kellett figyelnie nehogy bokáját törje a sötétben. Sietnie kellett, hiszen tudta, hogy ha most nem sikerül elérnie a nőt, ismét eltűnhet évekre nyomtalanul.

Ólomöntő>!

András megismerte az álombéli dallamot. Finom női hang volt ez; olyan, amiről az ember nem hiszi, hogy létezhet, csak vágyik rá, hogy szóljon hozzá megállás nélkül. Lágy, mint az esti szél, erős, mint a jég a téli tavon. Édes, mint a mező szélén megtelepedett méhek sárga méze, csiklandós, mint az a pihe, amit a sólyom ejt el a magasból szárnyai alól.

Ólomöntő>!

Valahol a távoli jövőben két fiatal nézte egymást, elmerülve egymás ölelésében. Egymás szemén keresztül mélyen a másik lelkébe láttak. Azonnal tudták, hogy ez valami földöntúli kapcsolat. Megfejteni vagy megfogalmazni ugyan nem tudták mi ez a furcsa érzés, nem tudhatták, hogy évszázadok állnak már mögöttük, hogy a két kóbor lélek újra egyesült abban a pillanatban. Csak elnevették magukat, majd a nő megszorította a férfi kezét és annak szeme helyett nézett, hogy újra közösen lássák a világot…

Ólomöntő>!

Felébredtem, és már csak a valóság volt körülöttem és benne az örök sötétség és az éjszaka csendje.

Ólomöntő>!

Ekkor kinyitottam a szemem és minden kép eltűnt. Pont olyan feketeség vett körül, mint az eddigi tizenkét év alatt, amióta vak vagyok… De ezen a sötétnek vélt világon átfénylett mégis minden érzés: a színek, az illatok, az élet vidám pezsgése, az ízek és ettől jobban láttam, éreztem és élvezhettem mindezt a robogó villamosból, mint a mellettem ülő másik, aki álmosan ásított és lomhán felállt, hogy leszálljon és nekivágjon egy számára unalmas és szürke, íztelen, szagtalan napnak. Egy olyan csütörtöknek, ahol mindenki rohan, és hallóként nem hall, látóként nem lát, csak fut és azt hiszi, hogy él…

Ólomöntő>!

A férfi felsóhajtott, megrázta magát és elfordult az ablaktól. Még egyet visszanézett, majd pont olyan hangtalanul, mint ahogy érkezett, elbicegett a háztól. Bal karját lógatta, ruhája alól vér hullott a szűz hóra, majd kilépve az udvarról lassan egyre feljebb lépkedett a csillagok közé.


Hasonló könyvek címkék alapján

On Sai: Esővágy
Kelemen Zoltán: Első 21 novella
Wágner Szilárd: Self'rait
Bárdos Dávid: Angyalszárnyak
Czinkos Éva – Ripp Gábor (szerk.): 100 mini történet
Farkas Balázs: Embertest
Pokoli teremtmények, ördögi szerkezetek
Jonathan Strahan (szerk.): Az év legjobb science fiction és fantasynovellái 2017
Barczikay Lilla: Szobortánc
On Sai: Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál