Altatott ​álmok 5 csillagozás

A valóság és az álmok váltakozása. Egy megtörtént eseményeken alapuló történet, ami egy műtétet ír le és az altatás által keletkezett álmokat. Ezért is zavarosabb a mű. Mivel egy műtétet ír le, azt gondolnánk, hogy száraz, orvosi szakzsargon ám ez tévedés. Hitelesen írja le az író, ami vele történt, érthető a nyelvezete. Szerethető a történet, érdemes tudni hozzá a háttér sztorit, hogy egy nem látó, magyar szerző második műve. Ezért is megható történet. Most ismerkedek az íróval, ez volt tőle az első könyv, de nem az utolsó.Csak ajánlani tudom, több embernek kellene olvasnia.

Őszintén szólva ennek a borítója a legfigyelemfelkeltőbb az öt mű közül, amit alkalmam volt az írótól olvasni. Nem tudom miért, de mikor ránéztem, valami azt súgta, nagyon érdekes kalandban lesz részem olvasáskor. Ezúton is köszönöm szépen a lehetőséget Andrásnak, hogy lehetőséget adott erre!
Eddig volt jól és kevésbé jól megírt műhöz szerencsém az író jóvoltából, de garantálom, hogy ez a legérdekesebb. Találhatunk itt mindenféle elemet: nem is találom a megfelelő szót rá.
A modern művészfilmekre emlékeztet, ahol mindenből van egy kicsi és valahogy ebből a káoszból összeáll, egy egész…..A cselekmény ehhez hűen van ábrázolva, káprázat az egész.

Bővebben: https://ujalmok.blogspot.com/2021/01/jenei-andras-altat…

Amikor megkaptam Andrástól ezt a könyvet, egy kicsit félve nyitottam ki, sírós-fájdalmas-lelkizős történetre számítottam. Mivel én annyira rettegek a fehér köpenytől, hogy már a pékek láttán is futni támad kedvem, vegyes érzésekkel kezdtem el olvasni.:D
Így utólag az a véleményem, hogy ha nem ismerem András előtörténetét, biztosan megkérdeztem volna tőle, mit ivott, mielőtt ezt a történetet papírra vetette. :D
Itt kérem szépen van minden, a cselekmény nyomokban kórházat és orvosokat tartalmaz! Inkább egy furcsa, sci-fi elemeket sem nélkülöző maffiaregénynek titulálnám. Mindezt az író sajátos stílusában, némi szarkasztikus humort sem mellőzve kapjuk, egy álom és ébrenlét határán billegő ember vízióiba látunk bele. Komolyan szurkoltam Andrásnak, hogy le tudja nyomni a rossz fiúkat, pedig pontosan tudtam, hogy mindezt csak képzeli, miközben pillanatképeket mutat a valóságból is.
Maga a cselekmény nem egységes, hiszen víziókról van szó, a végére mégis egy összefüggő történet bontakozik ki, ami fogalmam sincs, hogy honnan jött az írónak, de bőven megérne egy valódi kalandregényt. Remélem, lesz rá alkalom, hogy majd az is olvashassam egyszer.

A stilus kicsit meghatarozhatatlan szamomra de zsenialis igaz picit masra szamitottam de nagyon elveztem. Egy negativum szamomra, hogy nem eleg hosszu. Ez volt a harmadik tortenet amit Jenei Andrastol olvastam de biztosan nem az utolso.

„ – Haldoklom.
– Na, meg ne halj nekem, most hoztam neked negy uveg teat! – felelte nagy sohajjal, es tudta, megint megcsipte egy zavaros pillanatomat.Ettol kezdve olyan szinten erezhetove es lathatova valt a gyogyulasom, hogy sokszor ugy tunt, mintha nem is egy ekkora beavatkozason lennek tul. ”

Imádtam! Különleges, számomra meghatározhatatlan stílusa van. Művészfilm gyanús, audiokommentárral mindenképpen, hogy még mélyebben átjöjjön a hangulat. Akit foglalkoztat a tudatalatti, illetve a halálközeli élmény annak bátran ajánlom olvasásra. Rengeteg összetett szimbólum, mégis összefüggő egészet adott számomra a történet. Nem könyvet olvastam, hanem egy filmet láttam, amit nem adnak a mozikban. Mert réteg, mert underground ez a nem a „népnek kenyeret, cirkuszt” kategória. Kategórián felüli, jóval! Nem vagyok elfogult, sem részrehajló, mert „Az Élet él és élni akar”