Awww, annyira cuki volt ez a történet! Rágondolok, és csak mosolyogni tudok.
Nagyon jól időzítettem az olvasást, mivel nem sokkal a The Hating Game után olvastam, így párhuzamba tudtam állítani a két könyvet, ugyanis bizonyos elemeket tekintve van köztük hasonlóság. Viszont míg az előbbit nem szívleltem, addig a Well Met egy örömteli élményt nyújtott.
Az alap szitu nem mindennapi, ugyanis a Willow Creekbe érkező Emily a kisváros legnépszerűbb nyári eseményébe, a reneszánsz fesztivál szervezésébe csöppen. Unokahúgával minden hétvégén terepszemlére, jelmezpróbára járnak és belevetik magukat a hat hetes programsorozat előkészületeibe. Az esemény fő szervezője a gimnázium irodalom tanára, Simon, akivel Emilynek rendesen meggyűlik a baja a férfi konok és rideg stílusa miatt.
Kettejük játszmája viszi előre a sztorit, ami nagyon sok szórakoztató pillanatban részesíti az olvasót. Az állandó szócsatákkal és a köztük lévő feszültséggel az író egy nagyon élvezhető hate to love romantikát varázsolt a lapokra. És míg a Hating Gameben szerintem ez a trope nem lett kellőképpen kiaknázva, addig Jen DeLuca ügyesen játszott a két karakterrel. Eleinte tényleg csúnyán néztek egymásra, és nem merték megmutatni valós énjüket, de aztán fokozatosan megismerték egymást, és rájöttek, hogy rosszul ítélkeztek a másik felett. Még egy ponton összehasonlítanám Sally Thorne könyvével, amiben Josh egy birtokló vadállat, és akképp is viselkedik. Ebben a könyvben szintén van egy féltékenységhez köthető bonyodalom, azonban Simon ekkor visszavonulót fúj, nem pedig megfenyegeti a másik férfit. Végre érett felnőtt emberek szerepelnek egy new adult könyvben, wow.
Értékelem, hogy van mélységük a karaktereknek, látod honnan jöttek és hová jutottak. Nekem fontos, hogy együtt tudjak érezni a szereplőkkel, és hogy szívemen tudjam viselni a fájdalmukat vagy örömüket. Ezt itt mind megkaptam, sőt még többet is ennél. Kaptam még kedvelhető mellékszereplőket, akiknek tényleg jelentőségük volt a főszereplők mellett, az ő jelenlétük is ugyanolyan fontos volt. Emily és nővére közt lévő testvéri kapcsolat erősödését pedig öröm volt végigkövetni. Emellett a kisvárosi közösség dinamikája is elképesztően jól van bemutatva. A középkori színtér pedig tök egyedivé varázsolja a könyv hangulatát.
Összefoglalva, ez egy nagyon cuki, nagyon könnyed történet szimpi karakterekkel és jól felépített szerelmi szállal. Olvassátok, mert tuti nem bánjátok meg. Főleg, ha szeretitek Shakespearet.
