Kettős:játék 40 csillagozás

Jeli Viktória – Tasnádi István: Kettős:játék

Jeli Viktória
író, dramaturg, az Időfutár egyik szerzője. A Kettős:játék című drámában ő írta Tünde ( Aibell 14 ) történetét. Tünde 14 éves lány, aki nem érzi biztonságban magát a való világban. A virtuálisban annál inkább. Ha innen kezded a könyvet, vele haladhatsz végig az Arawyn szeme nevű játékban, ahol Aibell 14 megismerkedik Artaius 15-tel. De vajon megismerkednek-e a valóságban is?

Tasnádi István
író, forgatókönyvíró, az Időfutár egyik szerzője. A Kettős:játék című drámában ő írta Hárún ( Artaius 15 ) történetét. Hárún 15 éves srác, aki nem érzi biztonságban magát a való világban. A virtuálisban annál inkább.Ha innen kezded a könyvet, vele haladhatsz végig az Arawyn szeme nevű játékban, ahol Artaius15 megismerkedik Aibell 14-gyel. De vajon megismerkednek-e a valóságban is?

Az vagy, aki lenni szeretnél – csak egy jó avatár kell hozzá.

Tagok ajánlása: 14 éves kortól

>!
144 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634102458 · Illusztrálta: Biró Eszter

Kedvencelte 1

Most olvassa 3

Várólistára tette 14

Kívánságlistára tette 11


Kiemelt értékelések

meseanyu P>!
Jeli Viktória – Tasnádi István: Kettős:játék

Nagyon jó téma, korrekt megvalósítás, de valószínű inkább színpadon tud élni igazán.

7 hozzászólás
Nikolett0907 P>!
Jeli Viktória – Tasnádi István: Kettős:játék

„Örülj neki, hogy vitatkozunk! Különben két szobanövénnyel is élhetnél.”

Hogy őszinte legyek, nem erre számítottam.
Így, ebben a formában elég vegyes érzéseket hagyott bennem.
Végül is nem csoda, hisz a kötet szó szerint ketté van osztva.
Olyan, mint az érem két oldala.
Egy félelmekkel teli leányka vívódásai és egy „toronyba” zárt kis lélek szárny próbálgatása az éter világában, míg a másik oldalon egy valós félelmekkel teli életet élő fiú megpróbáltatásai, egy jobb élet felé, melynek útját a lány lelke világít be.

Bárhogy is nézem, nagyon megvagyok zavarodva.
Én első kőrben a lányka oldalát kezdtem el feltérképezni, és sok helyen felkacagtam, mert a két testvér igazi csemegeként hatott rám.
A belső szorongása, egy nem éppen elfogadó világ felé megható volt számomra, és pontosan értettem, miért nem teszi azt, ami számomra egyértelmű lenne.
Mikor a másik oldalt kezdtem vizsgálni, már elszomorodtam, de ugyanakkor adott egy érzést, miszerint egy fiatal lélek is olyan erős és bátor lehet, mint bármely felnőtt. És mennyi értelemmel tekint a világba.
Nagyon megrázott az első közös élményük, viszont a végkifejlet miatt kicsit csalódást is érzek.

Még nem tudom teljesen tisztán átlátni, mi is zavart igazán, de az biztos, hogy nagyon jó történet.
Nem a szokványos módon tálalja mondanivalóját és egy valós, de átgondolt problémákra hívja fel olvasója figyelmét.
Mi lenne aktuálisabb, mint eme két téma!
Örülök, hogy olvastam, egy meglepően értékes olvasmányban volt részem.
Nagyon szívesen megnézném ezt színházban is egyébként, tökéletes esti program lenne.

Csak ajánlani tudom.
Tessék olvasni és hagyni leülepedni!
Nem egyszeri olvasás lesz számomra.
Köszönöm, hogy megíródott, egy élmény volt.

csakegyluca P>!
Jeli Viktória – Tasnádi István: Kettős:játék

Már többször ki szerettem volna venni a könyvtárból, de sosem volt hozzá kedvem. Majd amikor mondtam a hugomnak, hogy vegyen ki bármilyen könyvet, csak olvasson, ő ezt választotta. Belekezdett, de nem olvasta végig. Én mint testvér megpróbáltam úgy buzdítani őt, hogy példát mutatok azzal, hogy én is kiolvasom. Az elején én sem értettem annyira, mert az egész történet egy internetes játékra van alapozva. Na, ez pont nekem szól, aki csak letölti a játékokat a telójára arra az esetre, ha unatkoznék de nem lenne wifi. Ami eléggé ritkán fordul elő. Szóval néztem egy nagyot, hogy hogyan is fogom én ezt megérteni. A könyvet bármelyik oldalról kezdheted. Van az, amin egy lány van legfelül és narancssárga színű, és van az, amin egy fiú és az zöld. Azt hiszem nem is kell kétszer mondanom, a lányos oldaláról kezdtem. Talán jobb is volt így. Bár elképzeltem, hogy mi lett volna akkor, ha a fiúsról kezdem. Ugyanúgy megérteném? Lehet hogy a hugom azért nem értette mert onnan kezdte? Azt hiszem erre nem kapok választ. Nyelvtanból minden évben a nyelv és kommunikáció az első lecke. Ez a könyv pont azt írta le, hogy ebben a mai világban milyen is kapcsolatokat kialakítani. Nem egyszerűbb mint régen, csak másabb. Azért, mert amennyi előnye van, annyi hátránya is. Két ember, egy fiú és egy lány egy játékon keresztül ismerkednek meg. Angolul beszélgetnek. Mindkettőnek van egy nagyobb baja. Az egyik menekül egyik országból a másikba, a másik pedig hallókészülékes és tanulja még a szájról olvasást, amit cikinek érez. De ebből csak egy ember akarja személyesen látni a másikat. Közben mindketten szembesülnek egy nagyon rossz dologgal. A magánnyal. Nem is menekülhetnének máshova, csak a virtuális világba. Tanulságos egyórás regény. Segít abban, hogy észrevegyük milyen embereket engedünk közel magunkhoz és milyeneket lökünk el magunktól. A könyv mélyére kell ásnunk hogy megtaláljuk az értelmét. Bohókásnak tartottam hogy bármelyik oldalról kezdheted és hogy a közepén összeér az egész. De bevallom, azért adtam rá ennyi csillagot, mert engem nem tudott olyan jól lekötni. Egyszer megéri elolvasni, de többször nem. Limonádé az esős délutánokra.
További: https://csakegyluca.blogspot.com/2020/10/jeli-viktoria-…

2 hozzászólás
Annamarie P>!
Jeli Viktória – Tasnádi István: Kettős:játék

Szerintem ez már a harmadik olyan könyvem, amit kétfelől lehet megközelíteni. Most szó szerint értem. Tehát mindkét oldalról el lehet kezdeni olvasni. Én a lányos oldalról kezdtem, ez a könyv narancssárga fele. Főszereplője Tünde, akinek legfőbb tevékenysége a történet szerint, hogy egy Arawyn szeme nevezetű online szerepjátékban Aibell14 néven játszik. Van egy húga, Lenke, akinek jelenléte Tünde számára zavaró, az olvasónak viszont elég szórakoztató. A játékban van egy párja, Artaius15 nevű fiú, azaz Hárun. Vele nagyon jól kijönnek, egészen addig, amíg Tünde barátnői fel nem hívják a figyelmet arra, hogy ez csak egy virtuális világ, itt minden más, mint, aminek látszik. Mindenkinek vannak titkai, és ez a fórum lehetőséged kínál arra, hogy elfedjük hiányosságainkat, szégyellni való dolgainkat. A könyv másik fele, a zöld színű borító felől – ez egyébként Tasnádi István alkotása –, Artaius15 szemszögéből mondja el a történetet. Ahol az események összeérnek, ott következik a közös rész, ami a könyv közepén található. Szóval megvan ennek az olvasási technikája. Érdekes kísérlet.

Akárhonnan is indulunk, mindkét írás stílusában a chatelés műfajához tartozik. Elmondható, hogy a könyv jól hozza a fiatalok általános chat formáit, de a közérthetőség határain belül mozog. Ezzel nincs is gond, könnyű belehelyezkedni a szerepekbe, de gyanítom, hogy egy átlagos kamasz fele ennyi szöveget, kétszer ennyi rövidítést és emojit használ. Apropó emoji; mindenki számára egyértelműek a jelek? Felnőtt olvasó nem árt, ha utánanéz ennek! A 13. oldalon használt padlizsán okozhat némi fejtörést. Vagyis inkább az a béna magyarázat, ami elhangzik. Oldalanként jó, ha 15 mondat olvasható, hiszen formailag is a beszélgetőpanel formáját követi az írás. A Tünde szemszögéből írt részletek sokkal jobban tetszettek, érthetőbbek, hangulatában erősebbek, mint Hárún nézőpontja.
Nem csak a könyv címében, hanem bennem is van egy kettősség. Jó, hogy a kortárs irodalom új utakat keres, figyelembe veszi a fiatalság írási, olvasási, kommunikációs változásait, de bennem azért megszólalt egy vészcsengő, hogy meddig irodalom az irodalom? Lázár Ervin Dömdödön című meséjében versíró versenyt tartanak. Szörnyeteg Lajos ír egy verset, amire a Bruckner Szigrfid azt mondja, hogy nem is vers. Mire Szörnyeteg Lajos tiltakozik, hogy miért ne lenne vers, egymás alá vannak írva a sorok, amik nagy betűvel kezdődnek. Marad a kérdés, hogy akkor ez most irodalom-e?
Ugyanakkor a Kettős: Játék témája nagyon naprakész, megközelítésére szintén a frissesség jellemző.

Nem tagadom, hogy irodalmi értékként nem tartom sokra ezt a jelleget, de nem is kell a magasröptű, értékformáló elvárásoknak állandóan megfelelni. Egyszerű, laza szöveg, trendi problémafelvetéssel, úgy, mint fogyatékosság vagy bevándorlók kérdése; klisészámba menő címkék használata, például szerepjáték. Valószínűleg a célközönség véleménye is megoszlik a könyv tetszésével kapcsolatban. Az viszont biztos, hogy így nagyon nehéz erős légkört és hathatós tartalmat létrehozni. Mind az online játék gyenge maradt, mind a titkolt hátrányok felületesek lettek. Lehet, hogy színpadra alkalmazva be tudja majd hozni azokat a pluszokat, amikre most szükség lett volna.
Sajnálom, mert maga az ötlet jópofa.

Molymacska P>!
Jeli Viktória – Tasnádi István: Kettős:játék

Ez a könyv olyan hatalmas lehetőségekben gazdag volt, amilyet én eddig nem is láttam, és olyan gyatra lett a megvalósítás, hogy talán még ilyet se…
Nem tudom, ki melyik résszel kezdte, én a fiú részével indítottam. Na most elég sokáig úgy nem kristályosodott ki a szituáció, hogy most akkor ő mit csinál, miért és hol. Majd amikor belemegyünk, akkor is a másik fél mondja ki. Itt szeretném megjegyezni, hogy nem minden utazó tini menekült, van, aki olyan, mint a Szavazz rám! főhőse, és szimplán hajléktalan akar lenni, más szeret utazgatni, megint más szegényebb életmódban él, és otthon nincs lehetősége arra, ami a közösségi térben igen. Szóval bocsi, de nekem nem a menekült sztori volt az első gondolatom, és egyszerűen hiányzott az, hogy valaki (akár a főszereplő monológjával) szépen elmondja elölről mi a helyzet.
Aztán a lány történetet olvastam, ami nagyon más volt. Ott is van egy tragédia, a süketség, mégis… egyáltalán nem került úgy előtérbe, sőt: az ő történetszálában azt éreztem, hogy „csak” értelmetlenül hisztizik (ami reális egy tizenéves esetében, de én kicsit többet vártam a karaktertől is).
A történet vége pedig hát enyhén szólva is suta. Bambit kevésbé jellemzi ez a kifejezés, mint szereplőinket, akik egycsapásra megoldották a boldogan élnek sztorit. Egyszerűen hiteltelen volt, még akkor is, ha áldozatot követelt is. Nem, nekem ez kevés volt…
Maga a történet dráma formátumba van megírva, ami zseniális, főleg azért, mert a chatszövegek pontosan beleillenek ebbe a formátumba. Eszményien tökéletes. Nagyon jó alap, de mégis úgy érzem, nem használták ki teljesen.
A digitális életről is szól (a két főszereplő problémája mellett) a történet, és ezek a részek nagyon be tudnak találni, ahogyan a megszemélyesítések is. Imádtam, ahogy egy mitológiai lény lett a wifiből! Ilyen ötletek kellenek az ifjúsági irodalomba, és biztosan nem unatkoznánk :D
Bár a történetnek vannak negatívumai, azért a próbálkozásért mindenképpen pozitív élményem maradt. Nagyon sok egyedi dolgot viszont simán átvehetne mást is (a digitális korszak jellegzetességeit, az ifjúsági drámát, a menekültkérdést stb)
Remélem hamarosan hasonlóan színvonalas történetet olvashatok :)

Gelso P>!
Jeli Viktória – Tasnádi István: Kettős:játék

Elolvastam, de egyáltalán nem tetszett.
Nagyon sajnálom, hogy a gyerekek ennyire befelé fordulva élik a maguk világát és valahogyan azok vannak onnan leginkább kirekesztve emiatt a befelé-fordulás miatt, akik az életükhöz alapvetően odatartoznak.
Sajnálom, hogy befelé fordulva egy irreális világban inkább érzik reálisnak és élhetőnek életüket, tapasztaltként, felnőttként viselkednek, felnőttes gondolatokat teremtenek, nem pedig a valós világban teszik ezt – ezen gondolkodom, hogy ez miért van? A való életben mért nem lehet komolyan és felnőttesen viselkedniük, gondolkodniuk, másokon segíteni?
Mért csak virtuálisan képesek erre?
A való világban miért nem próbálják meg?
Nem mondhatom, hogy nem mozgatott meg bennem semmit, de amilyen gondolatokat ébresztett, azoknak semmi köze a műhöz – sokkal inkább a mű által beindult dilemmák foglalkoztatnak: mit tehet egy szülő, ha a virtuális világba menekül/vonul a gyereke és inkább ott éli a világát a gyereke és nem pedig velük, szülőkkel, testvérekkel? Sőt, a virtuális világban gondolkodás és lelkiismeretfurdalás nélkül semmisíti meg a neki ellenszenves, vagy éppen kellemetlen perceket okozó szereplőket… mi lesz a következő lépés és reakció?
Pár óra alatt elolvasható, még nagyobb ész- és összpontosítás sem szükséges – de mély nyomokat nem hagy.

Oláh_Zita P>!
Jeli Viktória – Tasnádi István: Kettős:játék

Érdekes történet, szokatlan szemlélettel, rázós, de mindennapos témákkal. A kétféle cselekmény is fokozza a feszültséget, de sokszor szó szerinti ugyanolyan párbeszédeket zavaróak voltak. Mégis érdekes könyv, külön tetszett spoiler és az egyedi látásmód.

Jesper_Olsen >!
Jeli Viktória – Tasnádi István: Kettős:játék

Zseniális! Csak rövid… (Egyébként ha jól tudom, ez egy színdarab írott formája, ami a Kolibriban ment/megy. Érdekes, hogy az Időfutárnál is előbb volt a rádiójáték.)

Sicc>!
Jeli Viktória – Tasnádi István: Kettős:játék

Érdekes a drámaforma, a kétfelől haladó cselekmény, nagyon jól működhet a színpadon.
Így viszont nekem egy kis hiányérzetem maradt: a vége túl egyszerű volt és túl gyorsan lett lezárva…
Mégis ajánlós, mert érdekes élményt nyújt!

nagara>!
Jeli Viktória – Tasnádi István: Kettős:játék

A könyv kivitelezése tetszik – mindkét oldalról olvasható, forgatókönyvszerűen leírt rövid jelenetek, némi chat szövegeléssel megtűzdelve. A könyv illusztrációi is jók, a borító színvilága tetszetős. A tartalma már sokkal bénább, idétlen szerepjátékba sűrített találkozás… Nekem nem jött be.


Népszerű idézetek

Nikolett0907 P>!

Örülj neki, hogy vitatkozunk! Különben két szobanövénnyel is élhetnél.

30. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

William Shakespeare: Romeo és Júlia
J. K. Rowling – John Tiffany – Jack Thorne: Harry Potter és az elátkozott gyermek
Molnár Tóni: Tépődések
Bánki László – Csató Gyula – Varga Lívia Éva: Ne parázz!
R. J. Palacio: Csodácska
Deborah Lytton: Csend
Francisco X. Stork: Marcelo és az igazi világ
Paola Zannoner: Célvonal
Kate McCaffrey: Behálózva
Louise O'Neill: Te kerested a bajt