A ​varázsfuvola 17 csillagozás

Jeli Viktória: A varázsfuvola

Volt egyszer egy sűrű, sötét erdő, félelmetes lények lakóhelye. Volt egyszer egy szépséges, hős királyfi, Tamino herceg, aki nagy tettekre született. Volt egyszer egy gyönyörű, szeplős királylány, Pamina, aki addig olvasta a meséket, míg ő is egy mese hőse nem lett. Csak sajnos a királylányon összevesztek a szülei, a Nap ura, Sarastro, és a Hold úrnője, az Éj Királynője. Még szerencse, hogy Tamino úgyis nagyon szeretett volna megmenteni egy királylányt, és Pamina nagyon szeretett volna már valami kalandba keveredni. A szerelem pedig, köztudomásúlag, minden akadályt legyőz. A gyönyörű hősöké éppúgy, mint a bohókás mindennapi embereké, Papageno és Papagena szerelme. Jeli Viktória meséjét mindenkinek olvasnia kell, mert egyszerre méltó a régi mese emelkedett hangneméhez, mély és igaz, és szólal meg egy mai gyerek számára is érthető, élvezhető, humoros hangon. Rofusz Kinga képeit mindenkinek látnia kell, mert ez a világ legszebb Varázsfuvolája.

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Pagony, Budapest, 2015
92 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634100942 · Illusztrálta: Rofusz Kinga

Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

Papageno


Kedvencelte 1

Most olvassa 2

Várólistára tette 7

Kívánságlistára tette 9


Kiemelt értékelések

Gelso>!
Jeli Viktória: A varázsfuvola

Mindig örömmel fogadtam és támogattam azokat a törekvéseket, amelyek az általunk komolyabbnak tulajdonított súlyosabb, ritkább rétegek által nézett és követett műfajokat, mint az opera vagy a balett, közelebb hozzák az emberekhez.
A gyerekekhez még inkább (kellene). Ezeknek az ismeretét vmivel régebben az alapműveltség részének tekintették, ezért én még most is fontosnak tartanám a minél korábbi megismerésüket. Gyerekekhez legkönnyebb a mese útján eljuttatni ezeket az ismereteket. Hasonló törekvések születtek már pl. Tótfalusi István tollából (Operamesék és Új operamesék, még idesorolnám a Lamb testvérek Shakespeare-mesék c. gyűjteményét is).
Úgy gondolom, ha több ilyen olvasmányra tehettem volna szert, vagy lett volna lehetőségem akár oviban, suliban alsós napköziben hallani, akkor nem járnék ilyen labilisan ebben a világban. Könnyebb lett volna a történet ismeretén túljutva, felsőben már a zenét hallgatva az egészet együtt befogadni.
Sok minden elmaradt gyerekkoromban, így manapság már lyukakat tömködöm és az épp az aktuális művet olvasom és ismerem meg.
Ha több ilyesfajta Jeli Viktória-átdolgozás-kezdeményezés született volna gyerekkoromban, akkor most már inkább a zene élvezeténél tarthatnék az operák/balettek világában.

Amit pedig a Jeli Viktória átdolgozáshoz hozzáfűznék – bár pozitívként értékelem, és követendő példának tartom a gyerekeknek való átdolgozást – sajnos nem jöttem rá az igazi koncepcióra. Megismertetni egy híres opera-történetet, de változtatásokkal? vagy Megtartani az eredeti történetet és gyerekszintre átírni semmi változtatással? Én ez utóbbit tartottam volna jónak. Így egy kicsit se füle se farka kicsit Hófehérkébe játszó történetet kaptam, ami nagyon tetszett meseszerűségében, nyelvezetében, izgalmasságában mindaddig, míg kíváncsiságból elővettem Tótfalusi könyvét és elolvastam a Tamino és Pamina történetét. De mivel elkövettem azt a hibát, hogy elolvastam, így már nem is tetszett annyira ez a mese. (nem értem egy szőke, kékszemű királylányt mért kellett vörössé és ébenfekete szeművé változtatni, mért kellett a kígyóból sárkányt csinálni, vagy az Éj Királynője mért tűnik inkább pozitív személyiségnek, mint Sarastro, és miért írja Sarastroról, hogy ő az apja, mikor valójában nem ő az apja Paminanak? És a varázsfuvola igazi története sem kapott a mesén belül helyet. Így, sajnos, elveszett számomra az igazi értelme a könyvnek – a varázsa viszont nem. Igazi mesehangulatot teremtett – az első fejezet kivételével: valahogy a hangvétele túl modernes, túl jópofis volt – de aztán haladva az olvasással ez helyrebillent.
Az illusztrációt tekintve én kedvelem Rófusz Kinga sejtelmes, hosszúkás rajzait. Ha ez így is van, nem baj, de legalább Pamina alakja lehetett volna olyan igazi „szépkirálykisasszonyos”, akiért Tamino eleped. De itt sajnos, minden arc szomorú, savanyú, élettelenszemű csúnyaság. Ha le van csukva a szemük, akkor látok rajtuk kis boldogságot…
Szép könyv, jó kezdeményezés – nem hagynám abba… :-)

https://hu.wikipedia.org/wiki/A_var%C3%A1zsfuvola
https://hu.wikipedia.org/wiki/Emanuel_Schikaneder
http://moly.hu/konyvek/totfalusi-istvan-operamesek
http://mek.oszk.hu/14500/14584/14584.htm
és:
https://www.youtube.com/watch… – Éj Királynője
https://www.youtube.com/watch… – Sarastro
https://www.youtube.com/watch…
https://www.youtube.com/watch…
https://www.youtube.com/watch…
https://www.youtube.com/watch…
https://www.youtube.com/watch…
https://www.youtube.com/watch…
és még:
https://www.youtube.com/watch…

@meseanyu Merítés-díj / gyermekirodalom (2015) c. kihívásához.

12 hozzászólás
Mariann_Czenema P>!
Jeli Viktória: A varázsfuvola

Nagyon érdekes ez a kötet, mert a szöveg csak félig tetszett, pongyolának éreztem az elejét, szlengesnek, túl erőltetettnek; aztán betoppant Sarastro, és magával hozta a komolyságot, emelkedettséget – ami kijár a Varázsfuvolának.

Rofusz Kinga illusztrációja viszont tényleg lenyűgözően, könnyfakasztóan gyönyörű, a rajzok emelték 4 és fél csillagra az értékelést.

Juci IP>!
Jeli Viktória: A varázsfuvola

Nekem ez meseként tetszett, ahol kellett, drámai volt, ahol kellett, vicces, a gyerekek óriásiakat nyerítettek Papageno szövegein. Szerintem érdemes önálló műként nézni, az operától függetlenül, és úgy simán megállja a helyét. Rofusz Kinga illusztrációi szokás szerint szemet gyönyörködtetőek, varázslatosak, bensőségesek (és igen, egy picit szomorúak – de ez a történet a felnőtté válásról is szól, és az sose fáklyásmenet); az ő rajzai egyébként is ilyen nagy formátumú könyvekben tudnak a legjobban érvényesülni.

bonnie9 P>!
Jeli Viktória: A varázsfuvola

A kezdeményezést nagyra értékelem, sok ilyen és ehhez hasonló kéne még.
Viszont pont a miértjét tekintve találom én is zavarónak azt a néhány dolgot, amit már többen említettek előttem:
-Az elején lévő vicceskedés felesleges, nyugodtan kezdhetett volna azzal a stílussal, ahogy a későbbiekben írt.
-A rajzok nem igazán az én világom, és nem tudom, egy gyereknek (még akár a nagyobbaknak is) mennyire hozza meg a kedvét az olvasáshoz, a szereplők, a történet megismeréséhez. Egy tetszett igazán, a 3 lány a fával, de az is inkább felnőttként.
-Ha a cél a megismertetés, akkor nem kéne megváltoztatni a történet egyes részeit.

3 hozzászólás
dianna76 P>!
Jeli Viktória: A varázsfuvola

Műveletlenség, avagy sem, bevallom, nem igazán ismertem a Varázsfuvola történetét, mert nem kedvelem az operát. Na jó, azért valamit kapisgáltam, még általános iskolás ének-zenei tanulmányaimból, de ennyi!
Ez a könyv valami csodaszép. A mese varázslatos, minden mondata leköti az ember figyelmét. Papageno pedig színt és sok humort visz a történetbe. Nélküle talán kevésbé lett volna élvezetes az olvasása. A vége felé pedig egy kis meglepetést, csavart is tartogat. Legalábbis nekem, lévén nem ismertem ezt a történetet. Egyet sajnálok, hogy a Pamina által olvasott kalandok, megpróbáltatások, melyeket voltaképp Tamino élt át, csak egy-egy mondatban kerültek megemlítésre. Ezeknek is szánhatott volna Jeli Viktória egy-két fejezetet.
A könyv szép kivitelezésű, tetszettek a modern, művészi illusztrációk Rofusz Kingától. Igaz, akadt egypár rondaságos alak, de ezeknek nyilván így kellett kinézniük.
Egyet sajnálok, az árát! Sok, nagyon sok!

2018.02.21. Az ismétlő olvasás ugyanúgy hatott rám: szeretem! Nem érdekelnek a változtatások az eredeti történethez képest. Sőt, talán pont attól olyan tetszetős.

Kriszta IP>!
Jeli Viktória: A varázsfuvola

Bevallom őszintén, hogy nem vagyok operarajongó, s bár megvan nekünk itthon egy nagyon régi Operamesék amit olvastam is, nem emlékeztem már, miről is szól a Varázsfuvola. Ezért aztán miután Jeli Viktória könyvét elolvastam, utánanéztem kicsit a neten is (https://hu.wikipedia.org/wiki/A_var%C3%A1zsfuvola és http://operakalauz.wrm.hu/index.php…).

Kezdjük ott, hogy az illusztrációk meseszépek és méltók ehhez a gyönyörű történethez! Éppen ezért ütköztem meg a könyv kb. első felében azon a vicceskedő, kiszólogató hangon, amit Jeli V. használ, s ami sehogy se állt össze kerek egységgé a méltóságot sugalló képekkel. Mikor a három udvarhölgy közül a szőke (khm) szó szerint lecukizza Taminót, na azon rendesen kiakadtam :-/ Persze, oké, biztos csak próbálta a mai gyerekek számára befogadhatóvá és trendivé tenni a nyelvezetét, de valahogy nem áll jól neki. Hálistennek a történet második felére normalizálódik a hangnem, meghagyva a vicceskedést Papagenónak…
Sőt, a Sarastro várában történtek engem teljesen beszippantottak, igazán jól sikerült a hangulatkeltés, érdekes volt az egész.
Viszont szerintem nem ártott volna a jó és a rossz, a nappal és az éjszaka ellentétének, spoiler bővebb kifejtése, ez kissé elsikkad a szerelem-szál árnyékában.
Ahogy a neten olvasgattam, úgy szereztem tudomást arról, hogy a könyv ejt egy nagy hibát, ami igen félrevezető annak, aki nem ismeri az operát. spoiler Viszont a varázsfuvoláról spoiler nem tudunk meg szinte semmit…

Na most ha eltekintek a szöveghűtlenségtől, akkor azt mondhatom, hogy – leszámítva a fent említett idétlenkedést – egy nagyon jó mese ez, amiből marha jó fantasy-t lehetne forgatni. Ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy Jeli Viktória hozott szövegből dolgozott, a történet nem az ő agyából pattant ki, csak átültette mai nyelvre, meghagyva az eredeti környezetet, s ez számomra csak félig sikerült neki. Úgyhogy még kínlódok, hogy hány csillagot kapjon. Rettentően sajnálom – az illusztrációk miatt (mert azok gyönyörűek)…

5 hozzászólás
Chöpp >!
Jeli Viktória: A varázsfuvola

Tetszett a mese. Köszönöm szépen a szép feldolgozást!

Szodalit>!
Jeli Viktória: A varázsfuvola

Nagyon tetszett! A rajzok gyönyörüek, a szöveg stîlusa is szórakoztató. De mit is várnánk, ha két olyan tehetség, mint Rófusz Kinga és Jeli Viktória összefog….. Ajánlom mindenkinek! Én nem vagyok az olyan értékelések híve, ami tele van spoiler-rel. Amikor leírják az egész, akár 600 oldalas müvet dióhéjban. Úgyhogy most se fogom. Tetszett, ajánlom. Ennyi. :)

berlin>!
Jeli Viktória: A varázsfuvola

Változtatások ide vagy oda, minket beszippantott.


Népszerű idézetek

Chöpp >!

A csendben csak a lélek van egymaga.

67. oldal

Kapcsolódó szócikkek: csend · lélek
Chöpp >!

– Ha nem vagy képes kivetni a szívedből a haragot, nem jutsz tovább innen. A saját gyűlöleted fog elpusztítani – szólt a hang.

55. oldal

Kapcsolódó szócikkek: gyűlölet · harag
>!

– Ne félj, madarász! A királyfi megvéd – mondta a szőke hajú lány.
De Papageno már hanyatt vágta magát a földön, mellén összekulcsolta a kezét és végrendelkezett.
– A kalitkáimat a Csillagfényű Úrnőre hagyom – nyögte fojtott hangon. – A házikómat a vad barnamedvére, aki a szomszédos barlangban lakik. – Papageno elérzékenyülten szipogni kezdett. – Buksinak hívják, de ez most nem tartozik ide… Ingóságaim legyenek a mókusoké, úgyis mindig betérnek a házamba lopkodni… Jaj, nekem, de sajnálom magam!

31. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Papageno
Chöpp >!

Más királylány a helyében egészen biztosan sóhajtozva, könnyeit morzsolgatva leste volna a megmentő herceg felbukkanását, Pamina azonban egyáltalán nem olyan királylány volt, mint a többi. Ő nem pásztázta a tájat, nem könnyezett, nem sóhajtozott. Ehelyett vajon mit tett? A toronyszoba padlóján hasalva egy óriási könyv fölé hajolt, és izgatottan rágcsálta a körmét. Pamina királykisasszony ugyanis szenvedélyesen szerette a könyveket.

34. oldal

Kapcsolódó szócikkek: olvasás
Chöpp >!

Sikerrel jársz, ha a szíved tiszta marad.

28. oldal

Chöpp >!

Mert emlékszel-e, mit mondtam Lidércanyó mocsarában?
     – Ha jól emlékszem, azt, hogy először engem faljanak fel. Mert a te húsod rágós.
    Papageno legyintett. Ezt a részletkérdést egyáltalán nem tartotta most fontosnak.
     – Na de előtte mit mondtam? – kérdezte.
     – Talán csak annyit, hogy „Segítség!”

43. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Papageno
Chöpp >!

    – Állj, ki vagy! – kiáltotta a királylány.
    – Pa-pa-pa… papa – dadogta a madarász.
    – Papa? – ráncolta a homlokát a királylány.
    – Pagepano… Papagepano… Papageno.
    – Beszéled az emberi nyelvet?
    – Beszélem, de mennyire!

47. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Papageno
Chöpp >!

Megpróbálta elképzelni, milyen lehet az a királyfi, aki azt sem tudja, hogy amit érez, szerelem-e vagy sem. Neki aztán ne mondja senki, hogy ezt nem lehet azonnal tudni!

35. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Dániel András: Matild és Margaréta, avagy boszorkányok a Bármi utcából
Novák Vica: Minka és a felhőfoltozók
Jezsó Ákos: Árokparti mesék
Fellinger Károly: A kincsesláda / The Treasure Chest
Darvasi László: A 3 emeletes mesekönyv
Szántó Csaba: A görbe tölgyek
Jójárt Eszter: Korall boszorkányos története
Jakob Grimm – Wilhelm Grimm: Grimm meséi
Méhes György: Világhíres Miklós
Edith Nesbit: A sárkányok könyve