Az ​Éj trilógiája (Az Éj trilógiája 1-3.) 65 csillagozás

Jeffrey Stone: Az Éj trilógiája Jeffrey Stone: Az Éj trilógiája Jeffrey Stone: Az Éj trilógiája

Egy végzetes éjszakán Leon Silver bemászik a Joux-tó jegére, hogy közelről szemügyre vegyen egy lila fényjelenséget. Ám a jég beszakad alatta, s Leon átkerül egy másik világba, Cherubionba…
Cherubiont három félisten uralja, akik mesterük titokzatos eltűnése óta a hatalomért marakodnak. Choler, a Sötét Láng Ura a fekete mágia mestere. Melan, a Technokrata, a gépezetek és a józan logika megszállottja. Míg Sang, az Eszelős kiszámíthatatlan, a saját útját járja. Ám nem csupán ők veszélyeztetik Cherubion világát, hanem a szomszédos kontinensről meginduló elfajzott, mutáns seregek is, Otoaak vezetésével.
Leon megpróbálja kibogozni a rejtélyeket és megtalálni Cherubion valódi urát, az Éj Istenét.

Eredeti megjelenés éve: 1992

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Phoenix Science Fiction & Fantasy, Cherubion Fantasy Exkluzív

>!
Cherubion, Debrecen, 2001
424 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639346403
>!
Cherubion, Debrecen, 1996
398 oldal · ISBN: 9637841784 · Illusztrálta: Szendrei Tibor
>!
Phoenix Könyvek, Debrecen, 1992
428 oldal · ISBN: 963745781x

Kedvencelte 23

Most olvassa 2

Várólistára tette 25

Kívánságlistára tette 23


Kiemelt értékelések

Noro >!
Jeffrey Stone: Az Éj trilógiája

A magyar fantasy irodalom hőskorát két szerző négy alkotása határozta meg nem csak az 1980-as évek végén, de még jócskán azután is. Ezek Gáspár Andrástól a Halál havában és az Ezüst félhold Blues, illetve Nemes Istvántól a Káosz szava és a Harc az Éj Kövéért. Valahol jellemző, hogy ezek közül a két kevésbé eredeti kidolgozású univerzum (a Magus és a Káosz világai) büszkélkedhet a mozgalmasabb utóélettel. Számomra azonban egyik sem képvisel olyan erős nosztalgia-faktort, mint Az Éj trilógiája.

A Trilógia egy tipikus portál fantasy történet egy atipikus fantasy univerzumban. Leon Silver, a félresiklott életű álmodozó egy lila csillagon átlépve egy mágikus világban találja magát, ahol szinte azonnal sorsfordító események közepébe kerül. Eleinte csak csetlik-botlik, egyik bajból a másikba kerül, és vágyálmai dacára sem hiszi el magáról, hogy képes a saját lábára állni Cherubion barbár valóságában. De miután magára talál, úgy söpör végig rajta, mint a klasszikus fantasy hősök (na jó, néhány jellegzetesen leonos pofára esés kíséretében). Háttere mai napig a kedvenceim közé tartozik, mellesleg ilyen csavaros és nehezen kiismerhető világokat szerintem az amerikai szerzők is csak 2000 után kezdtek el írni. A három félisten – a Technokrata, a Sötét Láng Ura és az Őrült – feledhetetlen figurák, háborújuk pedig egészen egyedi ízt ad már az első fejezeteknek is. Pedig az olvasó akkor még semmit sem tud Cherubion valóságáról. Harci robotok és wyvernek, helikopterek és élőholtak, poszt-apokaliptikus mutánsok és persze gyönyörű nők építenek fel egy meghökkentően logikus világot e lapokon. A félistenek nevei – Melan, Choler és Sang – mögötti poént pedig annak idején fiatal olvasóként még nem is értettük első olvasásra.

A Cherubion Saga néven is ismert sorozat a legjobb értelemben vett ponyvának számít. Látványos és izgalmas minden sora, menet közben pedig többször is teljesen átértelmezi önmagát (akár egyfajta detektívregénynek is tekinthető, ahol a rejtély a világ történelme, a végső parlor scene pedig 800 évet foglal össze), de a későbbi írói divatnak megfelelő tiszteletköröket ne várjunk tőle. Már az 1992-es kiadás borítója is remekül láttatja, miről van szó: ma már komolyabb zsánerkiadó valószínűleg nem merné ezzel a képpel kiadni a könyvet, pedig a festmény tökéletesen illusztrálja, milyen hagyományokat is követett a szerző. Howard, Vance és Moorcock kacsint felénk egy-egy jelenet erejéig, néha ügyesen álcázva a modern főhős és a science-fantasy világ mögött. Felnőtt fejjel ugyan fel lehet fedezni benne egy-két kisebb botlást, de szerintem még ma is egy zseniális nosztalgiafröccs.

5 hozzászólás
fekiyeti79 P>!
Jeffrey Stone: Az Éj trilógiája

Istvan Stone* nem sokat gatyázik, nem fárasztja az olvasót hosszas felvezetővel, azonnal bele a svájci Joux-tó, és a lecsó közepébe:
Leon Silver, a tó közepén feltűnő, lila fényjelenség felé araszolván (természetesen jégen, hisz' nem Krisztus, hogy vízen járjon), elmélkedik egy kicsit saját magáról, és az életéről, amiből ki is derül, hogy ő nem egy hős figura, viszont meglehetősen kalandvágyó, és mindig is szeretett volna kiszakadni a hétköznapokból (ez nagyjából másfél oldal :))… Hát nesze neked, a fény egy portálnak bizonyul, ami el is repíti egy távoli világba, Cherubionba, mindenféle lények, mutánsok, boszorkányok, és félisteni hatalommal rendelkező hadurak közé, ahol is sorsfordító események részesévé válik…

*Habár a trilógiát Jeffrey Stone (Nemes István) neve fémjelzi, az első részt (Harc az Éj Kövéért) két barátjával (Kornya Zsolt és Rácz Mihály) közösen írta, és szerintem ez érezhető is rajta. Annak ellenerére, hogy a nagyobb rész Istváné, kicsit kapkodós, kicsit kaotikus, ahogy a főszereplő egyik helyről a másikra sodródik. Szó szerint sodródik, hisz nem sok beleszólása van a dolgokba; előszeretettel ájul el, miközben húzzák-vonják, viszik ahova éppen mennie kell. Így az utazásai nem, viszont a köztük lévő események érdekesek és izgalmasak. Miután ezen tili-toli árán megismerjük Cherubion három hatalmasságát (kiknek a sakkjátszmájába csöppen bele Silver), kicsit „letisztul” a történet, és már csak a fő célra, az Éj Kövének megszerzésére fókuszál…

A második rész (Az Éj Kardja) már csak két jóbarát (Nemes István és Kornya Zsolt) munkája, de – gondolom – Zsolt már csak afféle ötletadóként, segítőként működött közre; a regény 90%-ban István produktuma. Ebből kifolyólag (vagy nem) jóval összeszedettebbnek éreztem. Silver barátunk is kezdi saját kezébe venni a sorsát, már nem sodródik az eseményekkel, igyekszik maga alakítani azokat. Kezd felnőni a feladatához, mely nem kevesebb, mint Cherubion felszabadítása…

S, hogy sikerül-e elérni célját? Erre ad választ a trilógia záró epizódja (Az Éj Istene), ami már teljes egészében István műve, de ennek nincs igazán jelentősége, hozza az előző rész színvonalát, fordulatokban, kalandokban gazdag, Cherubion hosszú éjszakájának tökéletes befejezése. Habár a végső ütközet megint csak egy kicsit kapkodósra, sutára sikeredett, (van némi ugrálás is a múlt-, illetve jelen idejű fogalmazásmód között), de szerintem nem is valami monumentális bossfight volt a cél, hisz' a trilógia egészét nézve nem ennek a csatának, hanem az azt követő „levezetésnek” van jelentősége.

Leon Silver szerethető főszereplő, útja során szédítő hullámvasutat jár be, a szerény, riadt, alkalmi tanítóból a magabiztos, sőt öntelt hadvezérré válásig, majd ismét a mélybe, ahonnan a kiút (ha van egyáltalán) már maradjon a leendő olvasó felfedezésének öröme (vagy bánata)…
A mellékszereplők, ugyanúgy a segítők, mint az ellenlábasok eléggé kétélűek, abban az értelemben, hogy sose lehet biztos az ember, ki melyik oldalon is áll, ki az, aki egy pálfordulással árulóvá, vagy épp baráttá válik, s ez csak fokozza az izgalmakat.

A műfaji besorolásba én nem szeretnék belemenni, nekem ez egy Fantasy-Sci-Fi hibrid, kellő mennyiségű humorral, akcióval, kalanddal, fordulattal, mentes a mai fantasztikus regények túlírtságától, lényegretörő mégis „látványos”, érthető és szerethető. Aki még csak most ismerkedik a fantasztikummal, annak kora ellenére is jó belépő lehet ez a trilógia, bár azt nem segít eldönteni, hogy utána fantasyt vagy sci-fit olvasson az érdeklődő. :)

Én, személy szerint sajnálom, hogy nem olvastam ifjúként (azt nem mondom, hogy a megjelenések idején, mert cca 30 évvel ezelőtt nem igazán érdekelt az olvasás). Biztos, hogy más értékrend szerint ítélkeztem volna felette, de így is nagyon tetszett!
Méltó helye van a kedvenceim között! :)

M.j.: A szerzőtársak kibenlétére, és közreműködésére vonatkozóan segítségemre volt John Caldwell hivatalos honlapja: http://caldwell.hu/ejkove

>!
Cherubion, Debrecen, 2001
424 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639346403
Zsola>!
Jeffrey Stone: Az Éj trilógiája

20 éve olvastam még gyerekfejjel (A bátyámtól „loptam” kölcsön :)). Arra emlékszem, hogy nagyon-nagyon tetszett meg, hogy főhősünk valami befagyott tavon tér magához és nem tudja, hogy hol van és mi is történt vele. (bár ebben teljesen nem vagyok biztos :))
Mindegy is most eltökéltem, hogy beszerzek egy példányt és újra elolvasom. (A bratyómnak mintha még meglenne :))

Toto12>!
Jeffrey Stone: Az Éj trilógiája

Egy fantasztikus regény ami nagyon rabul ejti az embert ,és csodálatos világ
tárul elénk :Cherubion!Amikkor olvastam a szám tátva maradt hogy mennyire jó!
Ez mű szeretete meg velem ezt a műfajt azóta rajongók érte mint olvasó!
Köszönöm István! Nagyon nagy örömet szereztél mindkét trilógiával nekünk fantasy rajongóknak! Sokáig nem hitem el hogy Magyar író írta csak fordítóként írták a neved.
De utána megismertelek ,egy barátomon keresztül. Te egy fantasztikus ember vagy !
Elhivatott ,akinek célja hogy kis hazánk is belekerüljön a SCI-FI ,Fantasy vérkeringésébe.
Mi olvasók köszönhetjük a klasszikus fantasy, sci-fi szerzők fordításait és regényeit
amit évtizedekig hanyagoltak hazánkban. Köszönjük mi olvasók fergeteges humorod
és fantasztikus írói , szerkesztői érzéked e műfaj iránt. Köszönjük azt hogy rengeteg
fiatal tehetséges írót felkaroltál, egyengeted útjaikat, mig szárnyra kaptak még ha néha
más műfajban is. És azt ,hogy évek alatt még mindig kitartasz a két műfaj megismertetése
mellett. Ez a két trilógia szerintem a világ legjobb fantasy könyveihez sorolhatók.
Ha volna TOP50 lista szerintem belekerülne! Hajtom fejem Stone /Silver/ elött!
Mi olvasók sok ilyen regényt szeretnénk még Tőled olvasni!Bátran ajánlom mindenkinek
mert egy nagyszerű mű!

Allanon>!
Jeffrey Stone: Az Éj trilógiája

Csak köszönettel tartozhatok Jeffrey Stone-nak, hogy megismerhettem általa Cherubion világát, melynek összetettsége gyönyörködtet és elvarázsol. Rengeteg különböző, egymással ellentétben álló, összehozhatatlan elemet gyúrt össze úgy, hogy egyik sem emelkedik a többi fölé. Sőt, harmóniában összefonódva alkotnak egyet. Lenyűgözőnek tartom az ötletet is, hogy melyik faj micsoda és honnan származik. Egyedülálló és páratlan, ráadásul olyan fordulatokkal van tele amelyekre egy percig se gondoltam volna. Zseniális ez a trilógia és izgalmas is. Nagyon szerettem.

Gabe_Smith>!
Jeffrey Stone: Az Éj trilógiája

Nem szeretem a fantasy-t,de ez nagyon tetszett.3 részből áll amik külön-külön is megjelentek:Harc az Éj Kövéért,Az Éj Lovagja,Az Éj Istene.Nekem az első a nagy kedvencem,de mindegyik rész kiváló.Ebből szívesen megnéztem volna egy filmet is,de mivel J.S. magyar nem valószínű,hogy lesz belőle.

Megitsune P>!
Jeffrey Stone: Az Éj trilógiája

Jó kis fantasy regény, de a Káosz könyvekhez és főszereplőjéhez képest kevesebbnek érzem, ugyanakkor elég szórakoztató ez is.

Fesskavics>!
Jeffrey Stone: Az Éj trilógiája

Külön kötetekben is kiváló volt, egybekötve sem változott! Mindenkinek ajánlom!

SeSe>!
Jeffrey Stone: Az Éj trilógiája

Ide nem is írnék mást, csak annyit, hogy ezt a könyvet (trilógiát) mindenkinek olvasni kell legalább egyszer! Én is megtettem már minimum négyszer. Nálam (fantazi kategóriában) eddig ez a nyerő. Talán az is a baj, hogy mindig ehhez mérem a többit.


Népszerű idézetek

Noro >!

Vértó torka mélyén, Csontfa gyökerének
Átkozott tövében, a Kulcs lenn hever.
Sziklafal ledől, s zsákutcába érvén
Utadat megleled Éjféli Hold hevén.

Halál vezet tovább nyirkos alagúton,
Ha járat őrének Bal Kéz lesz végzete.
S vaksötétben kérdé Hideg fő az úton:
Hányszor kelt föl a nap, míg felszenteltetett?

Válaszútra jutva Rubinszem s a Kőszirt
Csókja majd mutatja, merre s hogyan tovább.
Alkonyfényhez érvén vágyaidra gyógyírt
Ha nem lépsz bátran fölé, sosem találsz.

Itt már helyben leszel; Hatalom rejtekén,
Hideg Fény, Sötét Láng, Káosz háromszögén.
Ott pihen szótlanul szerető szív ölén –
Lüktet a Hatalom a csodás Éj Kövén.

Harc az Éj Kövéért, 19. oldal (Az Éj Kövének legendája)

1 hozzászólás
fekiyeti79 P>!

    – Hibát követsz el, ha az alapján ítéled meg az embereket, hogy mágiát vagy technikát használnak-e. A mágia tudomány, és ugyanakkor a tudomány is mágia. Mindössze a megismerés útja más-más. Az alapvető különbség a kettő között az, hogy mi, tudósok magyarázatot követelünk a jelenségekre, és az alapján fejlődünk tovább, míg a varázslók egyszerűen elfogadják a mágia létezését, és úgy használják a varázserejüket, hogy közben nem keresnek rá feltétlenül természettudományos magyarázatot. A mágiában, akárcsak a tudományban, lépésről lépésre megy végbe a fejlődés, és annak, aki jártas akar lenni benne, örökké képeznie kell magát. (…) Nem egy varázslatról megállapítottuk már, hogy természettudományos alapokon nyugszik… csak épp más megközelítésből, mint amit mi ismerünk.

95-96. oldal, Harc a Éj Kövéért (2001.)

fekiyeti79 P>!

(…) Sang leemelte a fémlapot, és sakktábla vált láthatóvá egy félbehagyott játszmával.
    – Olyan ez, akár az élet – duruzsolta Sang. – Sötét és világos. Mintha Choler sötét erői küzdenének a világosság apostolának, Melannak a hadai ellen. Mindkettő támad, mindkettő csak pár lépésre van a győzelemtől… Mit gondolsz, melyiknek sikerül? Ki nyer, a sötét, vagy a világos?
    Leon megpróbálta átlátni a helyzetet.
    – Bonyolult állás – vélte egy idő után. – Szerintem egyenlők az esélyek.
    – Úgy? Lássuk, mit lépnél a sötéttel!
    (…)
    – És most – sürgette Sang – lássuk, mit lépsz a világossal!
    – Én? – képedt el Leon. – Tudom, mit terveztem a sötéttel, tudom, hogy lehet kilépni belőle. Ha szándékosan helytelenül lépek, a sötét nyer, viszont ha a világossal játszom jobban, akkor az lesz a győztes. Ez így nem érdekes.
    (…)
    – Ha én irányítom mindkét felet, az nyer, akit én akarok.
    Sang kegyesen legyintett.
    – Lássuk!
    (…)
    Míg ő az egyoldalú játszmát játszotta, Sang mormogott.
    – Na látod, fiacskám, ez a játszma emlékezetes marad számodra, mert mély értelmű és tanulságos. Most csak a bábukat rakosgatod, és már rájöttél, ugye, hogy mindig az van nyeregben, aki a játszmát irányítja… ugye?
    (…)
    – Ilyen egyszerű játék ez, barátocskám, ha két fél játssza. Világosnak és sötétnek is a táblán vannak a bábui, kiszámítható minden mozdulatuk, és kedved szerint irányíthatod őket. De… de most figyelj, pici bogaram, megmutatom neked, mi a helyzet akkor, ha a játékot nemcsak ketten játsszák! A harmadik félnek nincsenek bábui, következésképp nem láthatók a lépései, és van olyan ravasz, hogy a végére tartogatja egyetlen látható húzását. Nézd csak, barátocskám, ennyi az egész!
    Sang felemelte a lábát, és könnyed mozdulattal felrúgta az asztalt. (…)
    (…)
    (…) Hamarosan kezdődik egy sakkjátszma, amelyet te irányítasz. Kedved szerint húzgálhatod a sakkfigurákat. Azonban ne feledd, hogy még ha kezedben tartod is a királynőt, én a közelben leszek, és felrúgom az asztalt, ha nem a kedvem szerint alakulnak a dolgok. (…)

27-28. oldal, Harc az Éj Kövéért (2001.)

fekiyeti79 P>!

    – Miért kell keresned valakit, aki mellé odaállhatsz, akinek az árnyékában meghúzódhatsz? Lehetnél a magad ura. Akkor nem kellene a sok rossz közül a kevésbé rossznak tűnőt választanod. Az ilyen viszonyítás lerombolja a megfelelő itélőképességet. Ne a három hatalmasságot mérd egymáshoz, hanem ahhoz a mércéhez viszonyíts mindent, amelyet te állítasz fel önmagad számára. Ha az elveidet követed, nem esel abba a hibába, hogy a sok rossz közül a legkevésbé rossz mellett döntesz… Ha nem választod egyiket sem, sokkal okosabban cselekszel.

134. oldal, Harc az Éj Kövéért (2001.)


Hasonló könyvek címkék alapján

Tad Williams: Másvilág – A Kék Tűz folyója I-II.
Diana Wynne Jones: A trónörökös
Stephen Donaldson: A Kárhozat Urának átka
Andre Norton: Boszorkányvilág
Dan Wells: Fragments – Töredékek
Ilsa J. Bick: Hamvak
Stephen King: Végítélet
Hídvégi Igor: Középkor újratöltve 1.
Bán Mór: Az ezeréves háború
Paul Briand: Fanfár a harcosokért