Middlesex 7 csillagozás

Jeffrey Eugenides: Middlesex Jeffrey Eugenides: Middlesex Jeffrey Eugenides: Middlesex Jeffrey Eugenides: Middlesex Jeffrey Eugenides: Middlesex Jeffrey Eugenides: Middlesex

„I ​was born twice: first, as a baby girl, on a remarkably smogless Detroit day of January 1960; and then again, as a teenage boy, in an emergency room near Petoskey, Michigan, in August of 1974. . . My birth certificate lists my name as Calliope Helen Stephanides. My most recent driver’s license…records my first name simply as Cal.”

So begins the breathtaking story of Calliope Stephanides and three generations of the Greek-American Stephanides family who travel from a tiny village overlooking Mount Olympus in Asia Minor to Prohibition-era Detroit, witnessing its glory days as the Motor City, and the race riots of l967, before they move out to the tree-lined streets of suburban Grosse Pointe, Michigan. To understand why Calliope is not like other girls, she has to uncover a guilty family secret and the astonishing genetic history that turns Callie into Cal, one of the most audacious and wondrous narrators in contemporary fiction. Lyrical and thrilling, Middlesex is an… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2002

>!
Fourth Estate, London, 2013
530 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780007534661
>!
Picador, London, 2007
544 oldal · ISBN: 9780312427733
>!
Bloomsbury, London, 2003
532 oldal · ISBN: 9780747561620

3 további kiadás


Enciklopédia 1


Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 7


Kiemelt értékelések

>!
NannyOgg SP
Jeffrey Eugenides: Middlesex

Eugenides jól bevált sémája az, hogy fittyet hány a jól bevált sémákra. Előre lelövi a poént, elmondja, miről fog szólni a könyv, aztán juszt se arról ír. Ó, persze, tényleg egy hermafrodita fiú a főszereplő, de ha egy könnyes-megható, identitásválságos Jodi Picoult-történetre szomjazik az ember, akkor olvasson inkább, nos, Jodi Picoult-t mondjuk. Ez nem a tizenkettő-egy-tucat féle verziója a jól bevált témának, már csak azért sem, mert a főhős a könyv feléig meg sem születik, és a nemi identitásán is csak száz oldallal később kezd el filózni. Közben mi meg elindulunk a kályhától, és a kályha pillanatnyilag sokkal érdekesebb, mint a főszereplő.

Eugenides a karakterkidolgozás és -fejlődés nagymestere, olyannyira, hogy ha valamilyen varázslat vagy forradalmian új orvosi eljárás folytán csak egy cseppnyit képes lenne a tehetségéből átadnia Suzanne Collinsnak, teszem azt, már lenne értelme Az éhezők viadal második és harmadik részének. Eugenidesnél senki sem statikus, Desdemona pl. úgy öregszik forróvérű görög parasztlányból Amerikát megszokni sosem képes, a férjétől elhidegült középkorú feleséggé, majd fehérhajú, szenilis és kissé bolondos nagymamává, hogy ha rá gondolok, nincs egy éles képem róla, ami bevillan – Desdemona valamelyik életszakaszban –, hanem végigsiklok a feketehajú, elszánt széplánytól a törékeny öregasszonyig. Ennek tetejébe még azt is csinálja ez az Eugenides, hogy a tabukat nem döntögeti, hanem más megvilágításba helyezi. A vérfertőzésnek szerelem oldalát domborítja ki. Az identitásválság okaként nem az egyént nevezi meg, hanem inkább az egyén abbéli igyekezetét, hogy a számára fontos emberek várakozásainak megfeleljen. És a többi, és a többi.
Vicces, de pont az nem tetszett annyira, amikor a vége felé „sima” családregényből magasabb fokozatra kapcsol a történet. spoiler Ami egy másik könyvben simán megállta volna a helyét, itt nekem kicsit klisés, pedig folydogálós-sztorizgatós stílusban szívesen olvastam volna tovább is a Stephanides családról.

>!
Vintage, Kanada, 2003
530 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780676975659
>!
entropic P
Jeffrey Eugenides: Middlesex

Óó, ezt olvastam volna úgy 18573 oldalon keresztül. Ez az 500-valahány túl kevés volt.

Szerintem ennek a pasinak még a bevásárlólistáját is imádnám olvasni, és igen, ezt is igen-igen imádtam – annyira agyas, vicces, ironikus, szívszaggató, szép, hogy csak na. De miért nincs megírva az, ami a legjobban érdekel – hogy mi történt a narrátorral 14 és 41 éves kora között? Szörnyű. Magamnak kell kitalálnom az egészet. És az sosem lesz olyan jó, mintha Eugenides írta volna meg.

2 hozzászólás
>!
Banditaa P
Jeffrey Eugenides: Middlesex

Valami mást vártam, de sokkal jobbat kaptam. Azt hittem, hogy az egész könyv egy hermafrodita hányattatásairól fog szólni, ehelyett egy nagyívű családregényt kaptam, amit majdnem olyan nagy élvezet volt olvasni, mint egy Rushdie-regényt. Annyi minden volt benne, hogy még felsorolni is nehéz lenne, igazából el kell olvasni, mert megéri.
Amiért nem lett öt csillag nálam a könyv, az néhány (számomra) elvarratlan szál miatt van, illetve nekem nehezemre esik elfogadni, hogy valaki, aki lányként nő fel, mindenféle pszichés probléma nélkül egyik napról a másikra át tud állni a „másik oldalra” (kromoszómák ide vagy oda).
Az külön tetszett, hogy sok mindent nem tudunk meg a főszereplő életéről, bár én Calt nem is nevezném annak, inkább narrátor csak, a könyv több mint fele nem az ő története (illetve csak átvitt módon az), pont ettől (is) különleges és jó ez a könyv.

3 hozzászólás
>!
Tilla
Jeffrey Eugenides: Middlesex

Ehhez a könyvhöz nagyon szerettem volna igazi kedvcsináló értékelést írni, ezért oly sokáig gondolkodtam rajta, hogy végül elmaradt…
Pedig hatalmas élmény volt! A fülszöveg alapján teljesen másra számítottam: egy kétnemű lány/fiú hányattatott életének elbeszélését vártam, könnyekkel, keserűséggel, önsajnálattal. Semmi ilyen nincs benne. Sőt.
Cal, a főszereplő lány, aki fiúvá érik, hibás génjének eredetét görög nagyszüleinek vérfertőző házasságában látja, ezért a történet tőlük, a huszadik század elejéről indul, folytatva szüleinek szintén nem egészen „normális” szerelmével, végül saját gyerekkorával, identitásválságával.
Eugenides olyan észrevétlenül csempész a sorok közé valós történelmi eseményeket, hogy szinte észre sem vettem, minek köszönhetően keresek rá az interneten selyemhernyó-tenyésztésnek, a görög-török háborúnak, Smyrna kereskedővárosnak, az óceánt átszelő, bevándorlókat szállító hajóknak, a detroiti autógyártásnak, az alkoholtilalomnak, az alkoholcsempészetnek, az amerikai nagy gazdasági válságnak, a Nation of Islam afro-amerikai radikális vallási szervezetnek, az 1967-es detroiti zavargásoknak és persze a kétneműségnek.
Elejétől a végéig humoros, vagy inkább ironikus, könnyed, igazán élvezetes olvasmány. Olyan pontosan ábrázolja Cal gondolatait, problémáit, félelmeit, felismeréseit, szóval egész belső világát, hogy biztos voltam benne, a könyv önéletrajz. Aztán Jeffrey Eugenides fizimiskáját elnézve simán el tudnám képzelni, hogy a férfiing alatt női mellbimbók rejtőznek. De sehol nem találtam semmi erre utalót, csak azt olvastam, hogy többéves kutatás előzte meg a könyv megírását. Nos, könyvet írni csak így érdemes. Eugenides nem véletlenül kapta meg e könyvéért a Pulitzer-díjat és részesül mindenféle elismerésben, abszolút megérdemli.
Nagyon ajánlom mindenkinek! Nálam kedvenc lett.
Egyébként a hangoskönyv külön megér néhány dícsérő szót: Kristoffer Tabori remek felolvasó, nem is felolvasta, eljátszotta a könyvet. Aki teheti, hallgassa meg.

A könyv címe magyarul: Egy test, két lélek


Népszerű idézetek

>!
Banditaa P

[…] my classmates found The Iliad too bloody for their taste, an endless catalogue of men butchering one another after formally introducing themselves […].

5 hozzászólás
>!
NannyOgg SP

It was the custom in those days for passengers leaving for America to bring balls of yarn on deck. Relatives on the pier held the loose ends. As the Giulia blew its horn and moved away from the dock, a few hundred strings of yarn stretched across the water. People shouted farewells, waved furiously, held up babies for last looks they wouldn't remember, Propellers churned; handkerchiefs fluttered, and, up on deck, the balls of yarn began to spin. Red, yellow, blue, green, they untangled toward the pier, slowly at first, one revolution every ten seconds, then faster and faster as the boat picked up speed. Passengers held the yarn as long as possible, maintaining the connection to the faces disappearing onshore. But finally, one by one, the balls ran out. The strings of yarn flew free, rising on the breeze.

64. oldal, The Silk Road (Vintage Canada, 2003)

1 hozzászólás
>!
NannyOgg SP

Man could talk a dog off a meat truck.

147. oldal, Marriage on Ice (Vintage Canada, 2003)

>!
Banditaa P

Emotions, in my experience, aren't covered by single words. I don't believe in „sadness,” "joy," or „regret.” Maybe the best proof that the language is patriarchal is that it oversimplifies feeling.

8 hozzászólás
>!
Banditaa P

So do boys and men announce their intentions. They cover you like a sarcophagus lid. And call it love.

>!
Banditaa P

Nature brought no relief. Outside had ended. There was nowhere to go that wouldn't be me.

>!
Aurore 

No one noticed. I was aided by that: as a rule people don’t notice much.

449. oldal

>!
Banditaa P

From an early age they knew what little value the world placed in books, and so didn't waste their time with them. Whereas I, even now, persist in believing that these black marks on white paper bear the greatest significance […].


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Stephen Chbosky: The Perks of Being a Wallflower
Don DeLillo: White Noise
Raymond Chandler: The Big Sleep
Daniel Keyes: Flowers for Algernon
Darren Shan: Zom-B (angol)
Sarah J. Maas: A Court of Thorns and Roses
Kurt Vonnegut: Mother Night
Hyeonseo Lee – David John: The Girl with Seven Names
Meg Cabot: All American Girl
John Green: Looking For Alaska