Egy ​test, két lélek 41 csillagozás

Jeffrey Eugenides: Egy test, két lélek

„Láttam ​rajta, hogy tudja. Tudja, mi vagyok, ahogy hirtelen én magam is rájöttem, mi vagyok, hogy nem lány vagyok, hanem valami a lány és a fiú közt.” Mi történik akkor, ha egyetlen családi örökségként egy hibás gén rejtőzik bennünk? Egy gén, amely elindul Kis-Ázsia ligeteiből, átkel a nyugodt Atlanti-óceánon és a háborgó XX. századon, majd megérkezik a hatalmas Amerika kohóiba, s végül a század epilógusának színpadára, az eggyé osztott Berlinbe. Egy gén, amely átszörfölt az évszázadon, miközben ott bújócskázik az ember legbensejében, felforgat és helyre tesz, kalanddá varázsol és elsimít, titkosít és elmagyaráz… mindent? Pikareszk krónika és családregény, a század gyermekének vallomása, anekdotafüzér és kíméletlen önanalízis – ezeknek összessége az, amit most a kezében tart az olvasó. Jeffrey Eugenides (ejtsd: dzsefri judzsinidis) Detroitban (USA) született 1960-ban, görög származású szülők harmadik fiaként. Első regénye, a Virgin Suicides (Ártatlan öngyilkosságok), 1993-ban… (tovább)

Eredeti mű: Jeffrey Eugenides: Middlesex

Eredeti megjelenés éve: 2002

>!
Tericum, Budapest, 2005
558 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639633046 · Fordította: Kovács Kristóf

Enciklopédia 7

Szereplők népszerűség szerint

Diego Rivera · Hugh Hefner


Kedvencelte 5

Most olvassa 1

Várólistára tette 119

Kívánságlistára tette 82

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

>!
Amadea
Jeffrey Eugenides: Egy test, két lélek

A 2017-es év fináléjában csúszott be a legjobb olvasmányok közé az Egy test, két lélek, ami félig-meddig impulzusvásárlás eredménye volt – azért félig-meddig, mert ott bujkált a tudatom valamelyik rekeszében, hogy alkalomadtán be kellene szerezni, és nem sokáig haboztam, amikor megpillantottam egy antikvárium kirakatában.

És milyen jól tettem! Kicsit tartottam ettől „a gén, amely átszörföl az évszázadon”-dologtól, amit a fülszövegben olvastam, reméltem, hogy nem valami megfoghatatlan animusizé-vándorlást kell olvasnom, mint mondjuk Joanne Harris egyik novellájában (A J-ZUS gén, vagy valami ilyesmi a címe), de nem: egy család három generációját ismerjük meg Callie/Cal, az egyik unoka szempontjából.

A családtörténet egy apró görög faluban kezdődik a nagyszülőkkel, akik a török támadás miatt kénytelenek elhagyni szülőföldjüket, és nagy viszontagságok után Detroitban próbálnak új életet kezdeni. Callie/Cal visszatekintő módszere miatt könnyű az antik görög művekre jellemző, sorsszerű, eleve elrendelt véletlenek sorozatát belelátni és visszafojtott lélegzettel várjuk, hogy beüssön a katasztrófa és magával sodorjon mindent.

Eugenides előszeretettel ír – mivel mind a három, magyarul megjelent regényét olvastam, feljogosítva érzem magam az okoskodásra – valamilyen lelki kínban élő, zavarral küzdő emberekről, legyen szó az egyetem és a felnőttlét közötti légüres térben szorongó fiatalokról (Házassági összeesküvés), vagy az elérhetetlen vágy tárgyát leső, a tinédzser zűrzavarokkal küszködő fiúkról (Öngyilkos szüzek). Callie/Cal is identitásproblémákkal küzd, csak más pályán, de személyiség szempontjából még ő a legszimpatikusabb – a többiekről is jó élmény olvasni, de, ha a Házassági összeesküvés Maddyjére vagy Leonardjára gondolok, eléggé megemelkedik a vérnyomásom. Eugenides (egyik) zseniális tulajdonsága, hogy élő-lélegző karaktereket alkot, akik sem jók, sem rosszak (ill. a kettő egyszerre), de leginkább egymás életét igyekeznek agyonbonyolítani. Callie-vel kapcsolatban is az volt az érzésem, hogy mintha általa ismert személyekből gyúrta volna össze (lehet, hogy valóban így volt), vagy meginterjúvolt volna egy hermafroditát és költött volna mögé egy hátteret.

Az úriember másik roppant vonzó tulajdonsága, hogy nem besuvaszt a szereplők mögé egy hátteret, hanem kiegészíti őket (vagy háttérbe szorítja); az Egy test, két lélekben olvashatunk a selyemhernyó-tenyésztésről, a görög-török „konfliktusról” (borzalmakról), Szmirnáról, a bevándorlók életéről, az ehhez kapcsolódó identitáskérdésről és magáról Detroitról – ez a város a nagyszínpad –, amely a kerekekre épült. Remekül egybeolvad az emberek élete és a világban zajló történések, a történet nem esik szét hosszas leíró és cselekvő részekre, hanem kerek egész.

Hiába tűnik unalmasnak a szavaim nyomán, hogy leíró meg cselekvő rész blabla, faltam a sorokat, és eszembe nem jutott nyavalyogni, hogy miértilyenhosszúez és mikorfogokavégéreérni. Reménytelenül bénán (vagy inkább sehogy) tudom érzékeltetni ennek a könyvnek a nagyszerűségét. Kár, hogy Eugenides nehezen ír – ha jól látom, csak négy könyve jelent meg –, és a magyarul megjelent regényeit is csak antikváriumokban lehet kapni.

2 hozzászólás
>!
Gregöria_Hill
Jeffrey Eugenides: Egy test, két lélek

Nagyon tetszett, nagyon különleges regény. Először is összességében, ahogy többen is írták, gyakorlatilag letehetetlen. Örülök, hogy itthon olvastam, különben cipelhettem volna magammal egy óriási téglát külön szatyorban, mert az szóba se jöhetett volna, hogy itthon marad. Ezen kívül igencsak túlmutat azon, amit a vagylagos cím ígér ("egy lánynak született fiú története") – és amúgy se tetszik a magyar cím. Sokkal több ez egy individuális történetnél, eleve sokgenerációs családregény, ahol a gyökerek kigubancolásán sokkal nagyobb hangsúly van, mint a real life szálon, ami origója talán a történetnek, de akkor is okozat. Egyébként is Ádámévától indul, ha ugyan nem korábbról, jó kis kultúrtörténeti, mitológiai és történelmi adalékok vannak benne, helyenként egyszerre, összefüggésében Más kérdés, hogy ez mondjuk „tudományos” -vagy annak beállított- összefüggés, vagy a babonás bűntudatos nagymama összefüggése, a beszélő számára általában igaz, néha önbeteljesítő jóslat, néha meg mint a görög tragédiák… aminek különben szerepe is van, de az már spoiler lenne. Jól össze van rakva, az biztos, én nagyon élveztem olvasni, és örülök, hogy még befért 2018-ba.

8 hozzászólás
>!
HBrigi
Jeffrey Eugenides: Egy test, két lélek

Örülök, hogy nem írtam le Eugenides-t az Öngyilkos szüzek miatt, aminek kb. a feléig sem jutottam (roppant unalmasnak találtam). Valójában zseniálisan ír, nem szimplán jól vagy hibátlanul, hanem tényleg zseniálisan, iszonyú jók a hangulatfestései, a történetvezetési logikája és a szerkesztésmódja is kiemelkedő – ezek mellett eltörpül a könyv egyetlen hibája, nevezetesen, hogy rendkívül terjengős.
Összetett ez a regény, rengeteg témát és műfajt elegyít, olyan könyv, amit azt hiszem, többször is érdemes elolvasni. A főhős azért mégis különös személyiség, én úgy látom, viszonylag keveset vívódik…
Örülök, hogy megerősítést nyert az elképzelésem, miszerint a nemi identitás nem annyira neveltetés kérdése. Azt hiszem, jobban bele fogok mélyedni a témába, a könyv meghozta a kedvem.
Eugenides-nek pedig hajrá, írjon még több rendhagyó témájú regényt.

>!
nakomiyu
Jeffrey Eugenides: Egy test, két lélek

Ez nem egy ember története, ez egy család, a történelem és egy mutáns gén meséje, mely megbúvik a generációkban, végül sorsot ír, átutazza Görögországot, Amerikát, sátrat bont Németországban. Teljesen más aspektusból közelíti meg, mint én azt gondoltam, azt hittem, hogy ez kifejezetten Cal/Callie sorsára fókuszál, az ő identitásának keresésére, az ő válságára vagy kiteljesedésére. Ám mindannyian hatunk másokra, tóba dobott kövek vagyunk, Callie éppúgy egy esemény láncolata, mint ahogy az ő sorsa is hat másokra. Néhol a terjengősség részletes regény, nagyon finoman és szépen árnyalt karakterekkel. Bár számomra az utolsó aspektus szinte filmszerűen színpadias volt, ez nem zavaró, szerintem ez jó választás elsőre az írótól, aki ismerkedik vele. (Meg annak is, aki nem :).

>!
Anó P
Jeffrey Eugenides: Egy test, két lélek

Befejeztem a Stephanides család és /Callie/Cal történetét. A szerző stílusa lebilincselő, időnként humort és iróniát sem nélkülöző. Teljesen rabja lettem a regénynek, sodortak magukkal az események. Aztán, mikor Callie kamasz lett, úgy éreztem, megtorpant az író, a könyv sodra lelassult, az elbizonytalanodó, zavart kamasszal együtt. Az utolsó negyede már nem tetszett annyira, hiába éreztem együtt a bűnös ősök vétlen leszármazottjával. Összességében mégis azt mondom, ez az író nagyon érti a mesterségét! Pl. Desdemona vagy az öreg orvos nagyon hiteles figurák. Lassan megismerjük a feltételezhető okokat és okozatokat, amelyek Cal tragédiájához vezettek. S velük a történelem és a sors által megtépázott családot.
Kíváncsi lennék a szerző többi művére is!

>!
Lola_Judit_Bodnár
Jeffrey Eugenides: Egy test, két lélek

Az enyhe túlírtság ellenére is az egyik legzseniálisabb technikával megírt szépirodalom, amit valaha olvastam. Anélkül ugrál térben és időben, hogy összezavarna, a karakterek nagyon élőek, a hangulatok megteremtése meg egyszerűen olyan zseniális, hogy azt nem is tudom, hogy csinálta. Persze a történet is érdekes, de nekem ebben a könyvben nem az tetszett, ami, hanem az, ahogyan meg van írva.

>!
apple_pie 
Jeffrey Eugenides: Egy test, két lélek

Huh. Egy biztos: szeretek értékeléseket ezzel kezdeni, de nem tudok mást mondani, így rögtön a könyv elolvasása után.

Jeffrey Eugenides, mit is mondjak. Nem okoztál csalódást, még azt is mondhatom, hogy felülmúltad az elvárásaimat. Mindkét másik regényedet nagyon szerettem, egyik kedvenc, a másik egy majdnem kedvenc. Ez a könyv is megérdemli a helyett a kedvenceim között.

Mit is írjak erről a könyvről? Egy biztos: imádom, ahogy Eugenides ír. Nemcsak egy család történetét kaptam tőle, hanem azt, hogy a szereplőkkel együtt élhettem át az eseményeket. Ott voltam Desdemonával és Leftyvel Görögországban, amikor a parton vártak arra, hogy kimenekítsék őket a káoszból. Én is átutaztam velük Amerikában és átéltem velük minden nehézséget. Később, átéltem mindent Calliopeval együtt. A gyermekkor vidámságát és a kamaszkor kétségeit is. Végigkísértem őket ezen az úton.

Nagyon erősek a képek, amiket lefest nekem az író. Ez nem baj, valószínűleg évek múltán már nem fogok emlékezni magára a történetre, nemhogy a részletekre, de a képek és az érzések, amiket kiváltott belőlem, azok majd megmaradnak bennem.

>!
zsoltika P
Jeffrey Eugenides: Egy test, két lélek

Lassan indult, gyorsan beleerősített, egyre jobb lett, különleges, mély, szép, de a végére elgyengült, és kár hogy így lett vége, egy jobb lezárást kibírtam volna. 4.5 / 5

>!
sophie P
Jeffrey Eugenides: Egy test, két lélek

Na ez az. Az értékelés.
Legszívesebben kedvenc könyvnek jelölném, dehát alig emlékszem a cselekményre!
Évek óta készülök újra olvasni, dehát annyira sok könyv van, és ez itt annyira vastag.
Tegnap valakinek ajánlgatni szerettem volna, dehát még a főszereplő is csak nyomokban volt meg.
Képekre viszont teljesen emlékszem. Dehát hogy lehet egy könyvből képekre emlékezni?!
Na pont ezért. Pont ezért volt jó olvasni. Mint egy igazi nagyregény. Emlékszem rá, mennyire jó volt.
Megjelent az író Házassági összeesküvés című könyve. Persze, hogy rávetettem magam.

>!
Apodepi
Jeffrey Eugenides: Egy test, két lélek

Elgondolkodtató, pikareszk, önanalizáló, morbid, perverz, különleges, zseniális, letehetetlen.


Népszerű idézetek

>!
apple_pie 

Miért tanulunk történelmet? Azért, hogy megértsük a jelent vagy azért, hogy megússzuk?

96. oldal

Kapcsolódó szócikkek: történelem
>!
Anó P

Papírra vetem az egész történetet: ahogy egy gén átszörföz az évszázadokon. Recesszív mutációról szólj, Múzsa, az ötödik kromoszómáméról. Szólj arról, hogyan szökkent szárba ez a gén jó kétszázötven évvel ezelőtt, az Olümposz lejtőin. Énekeld meg, miként szállt alá a gén kilenc generáción keresztül, hogy a Stephanides-család zavaros vizű medencéjében lubickolhasson.

>!
Anó P

Csak ne akarj mindenáron zseni lenni, akkor lehet, hogy egyszer véletlenül az leszel.

381. oldal

>!
apple_pie 

Nagyapámnak viszont sokkal szörnyűbb valósághoz kellett hozzászoknia. Fogta a kezemet, hogy el ne essen, a fák és bokrok jobbra-balra korcsolyáztak szédülő szeme előtt, és eközben hirtelen ráébredt, hogy a tudat valószínűleg nem egyéb a biológia egyik baleseténél. Bár sosem volt vallásos, a lélekben mindig hitt: abban, hogy van bennünk egy erő, ami túléli testünk halálát. De ahogy az agya egyre jobban ingadozott, egyre sűrűbben kapott rövidzárlatot, végül kénytelen volt higgadtan, örökös jókedvéhez képest méltatlanul higgadtan beletörődni abba, hogy az agy is csak egy szerv, éppolyan, mint a többi, a különbség mindössze az, hogy ha ez leáll, mindennek vége.

285. oldal

>!
Anó P

A vízfelszín egy tükör, az evolúció két fejezete egyszerre csodálhatja magát benne: odafentről a légi teremtmények, lentről a vizek lakói. Egy bolygó, két világ.

512. oldal

>!
apple_pie 

Én vagyok a pont egy összetett mondat végén, amely mondat hosszú-hosszú évekkel ezelőtt, egy másik nyelven kezdődött, és amelyet az elejétől kell olvasni, hogy érteni lehessen a végét – azt, amikor megérkeztem én.

30. oldal

>!
apple_pie 

Hogy az emberek miért pont ahhoz kötik az életüket, akikhez aztán kötik, azt többnyire épp az érintettek értik a legkevésbé.

202. oldal

>!
apple_pie 

Csak onnan tudhatjuk, hogy igaz, hogy mindketten ugyanazt álmodtuk. Ettől lesz valóság. A valóság is álom, csak mindenki egyszerre álmodja.

369. oldal

1 hozzászólás
>!
Aurore

Görög asszonyokról szólj, ó, Múzsa, és a harcról, amit a bajusz ellen vívnak! Szőrtelenítő krémeket és borotvákat énekeljen meg a lantod! Szőkítőről és méhviaszról! Regéld el azt, ahogy a fekete pelyhek, ahogy egykoron a perzsák hadai, partra szállnak az akhájok lányainak felső ajkán, holott még tizenévesek is épphogy vannak!

332. oldal

Kapcsolódó szócikkek: női bajusz
2 hozzászólás
>!
apple_pie 

Ez idő tájt szokásban volt az Amerikába indulók között, hogy színes fonalgombolyagokat vittek magukkal a fedélzetre, egyik végüket kidobták a partra, hogy a búcsúzkodó rokonok megragadhassák. Megszólal a Giulia kürtje, és a hajó lassan elhagyja a partot. A színes fonalak megfeszülnek a víz felett. Mindenki ordít, hadonászik, búcsúszavak harsannak, csecsemőket emelnek a magasba egy búcsúpillanatra, amire egyikük sem fog emlékezni. Felzúgnak a hajócsavarok, zsebkendők repkednek, a fedélzetről a partra ívelő fonalak megfeszülnek, ettől pörögni kezdenek, először csak lassan, aztán egyre gyorsabban, piros, sárga, kék, zöld színek cikáznak, miközben a hajó is egyre gyorsul. Az utasok tartják a fonalakat, amíg bírják, próbálják minél később elveszteni a fonal túlsó végén az arcokat, végül azonban a fonalak elszakadnak, egyik a másik után, s a végük ott himbálódzik a hullámokon, szabadon.

78. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Italo Svevo: Zeno tudata
Rados Virág: A visszakapott élet
Muriel Barbery: A sündisznó eleganciája
Popper Péter: Pilátus testamentuma
Rados Virág: Bipoláris
Morsányi Bernadett: A sehány éves kisfiú és más (unalmas) történetek
Ernest Hemingway: Vándorünnep / Tavaszi zuhatag / Az ötödik hadoszlop / Cikkek, vallomások
Fernando Pessoa (Bernardo Soares): A kétségek könyve
Jenny Carroll: Tudom, hol vagy!
Kevin Hearne: Hounded – Üldöztetve