S ​ezen áll egy mese 91% 20 csillagozás

Archer kétségkívül az egyik legnagyobb mesélő: novellákban ugyanolyan jó, mint regényekben.

Nagyon jó kis történetek, végig le tudtak kötni, és izgatottan vártam, hogy mi süli ki belőlük. Azok jobban tetszettek, amik valós eseményeken alapultak, a kedvenceim a „Tűsarok” és az „Azok a mázlista írek” voltak.
Könnyed kikapcsolódást nyújtó kötet sokféle érdekes élethelyzettel és eseménnyel és meglepetéssel.
Az előszóban nagyon tetszett ez a mondat: „… ha egy könyv nem is rejlik mindannyiunkban, egy átkozottul jó novella azért elég gyakran.”

Nagyon jó könyv!
Érdekes, szórakoztató, könnyed.
Tökéletes nyári (vagy 2 gyerek melletti ;) olvasmány!

Nem vagyok valami nagy novellarajongó, hogy őszinte legyek. Otthon hagytam a kindle-t, és ez volt a közelemben lévő egyetlen könyv, így hát nekiugrottam. Nagyon kellemes csalódás volt, hogy egy szusszra vagy öt novellát be is faltam. Tanulságos, remek csattanós történetek voltak, némelyik igen csak életszagú. Megváltoztatta a viszonyomat a novellákkal, az egyszer biztos. Ja, és ezt ritkán mondom, de plusz pont a borítóért!

Nagyon ritkán olvasok novellákat, de az írótól elolvastam már a Clifton krónikákat, ezért bíztam benne, hogy stílussal nem lesz gond. És tényleg nem csalódtam, nagyon jó kis történeteket olvastam, kisebb-nagyobb csattanókkal, tragikus vagy pozitív befejezéssel, de mindegyik nagyon érdekes témájú volt. Mindenkinek ajánlom, aki csak rövidebb lélegzetvételű, de érdekes történetekre vágyik!

Olvastam már egy-két könyvet a szerzőtől, de ez most más volt. A könyvei általában olyan lájtosabb krimik, nem sok vér, néhány gyilkosság, egyéb bűncselekmények. Na ez most nem igazán olyan volt. Ezek inkább emberekről szóltak, jellemábrázolások voltak, legalábbis ezek voltak az igazán emlékezetesek.
Ezek után kellemes meglepetés volt a könyv. A szerző nagyon könnyedén ír, olvasmányosan, pedig nagyon eltér az átlagos stílusától – legalábbis, amit eddig olvastam.
A kedvenceim: Csak végakarni kell, A diplomata, aki nem volt diplomata, Belépés csak klubtagoknak, Kasztkivetve.

Általában nem keresem a novellákat, de ha szembe jön egy, nem ellenkezem. És ez a kötet pont azokat a fajtákat tartalmazza, amiket szeretek. Mindig valami meglepő, mulatságos vagy szomorú véget egy frappáns történethez. Egy kis kuriózum a novellákhoz, hogy némelyik valós eseményeken alapul. Bár nem tudni, mennyi a kitalált rész belőle, de azért, amikor elolvastam őket, a végén felsóhajtottam: „Ne már, ez tényleg megtörtént?!” A Tűsarok, a Belépés csak klubtagoknak, és a Vakrandi tetszett a legjobban.
Először úgy indult, hogy majd valami más mellett olvasok belőle egy két sztorit naponta, de végül nem olvastam mást. :-)

Nem nagyon szeretem a novellákat, inkább a nagyobb terjedelmű könyveket részesítem előnyben. De Jeffrey Archer jó novellákat ír. Érdekesek, tömörek, csattanósak, humorosak, izgalmasak. Sokszor bűnesetet dolgoz fel, mindenféle sorsú, rétegből származó főhőssel, hol szerencsés hol szerencsétlen végkimenetellel. Mindig van valami meglepő, valami csavar a végén, ami mosolyt, megelégedettséget, vagy meglepetést sőt meghökkenést okoz az olvasónak. Kedvencem A pokolba vivő járt út.

Könnyed történetek a „mestertől”. Jeffrey Archer a többi regényével megvett magának, így kíváncsian vártam, hogy mit tud kihozni egy-egy novellában. Nem csalódtam. Pikk-pakk végigolvastam őket. Tetszettek a történetek, egyik másiknak kicsit olyan hangulata volt, mint anno a tévében a meghökkentő meséknek. Ajánlom mindenkinek, aki két regény között egy kis kikapcsolódásra vágyik.

Az első Archerem, kb. 5 perc alatt kiolvastam, annyira jó.