Fej ​vagy írás 45 csillagozás

Jeffrey Archer: Fej vagy írás

„Egy letehetetlen könyv, olyan döbbenetes csavarral, amitől hangosan felkiáltottam."
Egy férfi.
Két élet.
Egy megosztott család.

Leningrád, 1968. Alekszandr Karpenko vezetőnek született, ez már egészen fiatal korában megmutatkozik. Ám amikor a kamasz fiú apját meggyilkolja a KGB, Alekszandr és az édesanyja menekülni kényszerül a Szovjetunióból. Hajóra szállnának, de a kikötőben megmásíthatatlan döntés előtt állnak: Amerikába vagy Angliába szökjenek? Alekszandr egy érme feldobásával dönt…
Fej vagy írás? Az egész életüket meghatározó pillanatban földet ér az érme, és a következő harminc évben nyomon követhetjük, miként alakulna Alekszandr élete Amerikában, és miként Angliában. Az évtizedeken és párhuzamos világokon átívelő történet egészen az utolsó sorig megannyi fordulatot tartogat az olvasó számára.

Eredeti megjelenés éve: 2018

>!
General Press, Budapest, 2019
518 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634522591 · Fordította: Tóth Bálint Péter
>!
General Press, Budapest, 2019
518 oldal · ISBN: 9789634522607 · Fordította: Tóth Bálint Péter

Kedvencelte 3

Várólistára tette 42

Kívánságlistára tette 25

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

mate55 P>!
Jeffrey Archer: Fej vagy írás

Az érme mindkét oldalán. Jeffery Archer bevezet minket a „mi lett volna ha…” képzeletbeli világába? Egy regény kettős forgatókönyvvel. Az elbeszélés három évtizedre és két kontinensre terjed ki, és mind történelmi, mind politikai részletekben igen gazdag. Két szálon fut, két főszereplőt és rengeteg mellékkaraktert mozgatva, Archer képes volt a két cselekmény között egyensúlyt tartani, és a különálló részeket egységes egésszé összekovácsolni. A történet egyes elemei túl valószínűtlenek ahhoz, hogy hitelesek legyenek, de egy sztoriban, amely végül is csak egy fantázia, a valótlanság igenis megbocsátható. És a végén azon gondolkodtam, vajon a karakter „minősége” a sorsunk legfontosabb mozgatórugója? A bevándorlókról szóló történetek különösen fontosak abban az időben, amikor úgy tűnik, hogy oly sok amerikai nacionalista elfelejtette, hogy egykoron őseik bevándorlók voltak. Emlékeztethet minket a bevándorlók által a nemzethez fűződő értékekre és a nacionalizmus gonoszságaira. Jeffery Archer, ravasz író vagy. Fiatalabb éveimben lépést tudtam tartani a logikáddal. De én most balga nem ismertem fel azt, amit egész idő alatt az orrom előtt lebegtettél. Olyan volt, mint egy villámcsapás, és továbbra is azon gondolkodom, hogyan kerültem annyira bele a történetedbe, hogy elmulasztottam ezt a nyilvánvaló logikai következtetést. Ez a „nagyírás” fogalma, és Te is Jeffrey Archer, ott állsz a dobogón.

Kókuszka>!
Jeffrey Archer: Fej vagy írás

– Nem szabad elfelejtenünk – szólt közbe a grófnő –, hogy a sikerhez egy létrára kell felkapaszkodnunk, de a bukás egy lefelé zuhanó lift.

1968 Leningrád, Alekszandr és anyja, Jelena a KGB elől menekülni kényszerül. Egy érme feldobásával dönti el Amerika vagy Anglia. Archer érdekes megoldást választ hőseinek, megmutatja mi lett volna ha…. A pillanatnyi döntés miként befolyásolja sorsukat. Csak a körülmények mások, az egyén ugyanaz, sorsuk ennek megfelelően alakul. Amerika a lehetőségek országa, az üzleti élet felé orientálódnak. Anglia politikai karrier lehetőségét adja. Fikció és valóság keveredik. Az író jól eligazodik a politika világában, hisz maga is részese volt. Könyveiben mindezt már előzőleg is megcsillogtatja, sok minden ismerősként köszönt ránk. Harminc év párhuzamos életútja: felemelkedés, intrikák, hatalom, árulás, szerelem, művészet, vietnámi háború, pénzügyi világ, kampányok. A lezárás döbbenetes. Nagyon szeretem, ahogy ír, ahogy felépíti történeteit, karaktereit.

bokrichard>!
Jeffrey Archer: Fej vagy írás

A sokadik Archerem, és nem tudom megunni, mindannyiszor falom a sorokat, amíg el nem fogynak. Pedig a panelekből való munka mintapéldánya, amit az író lerak az asztalra. Tény, hogy minden (jó) írónak van egy témaköre, és ebből fakadóan egy stílusa, amit követ, amitől nem tér el sokszor. De a megújulás sokszor hasznos megoldás. Itt némi fantasztikummal kapcsolatos megoldás történt, ami tényleg teljesen újszerű, de a politikai-bürokratikus történelmi regény akkor is itt van, mint ahogy- néhány utalást téve a könyvben is- a Clifton krónikákban. Kissé nehézkes követni a kétféle életutat, de mindvégig „ezt már olvastam” érzésem volt, ennek ellenére meg nagyon tetszik. Az eddigi 4-, és 5 csillag közötti megoldást találtam a véleményemre.

robinson P>!
Jeffrey Archer: Fej vagy írás

Panel, panel, panel…. ezt már olvashattuk a krónikákban, a Tökéletes másolatban vagy a Párbajban. Mégis faljuk, mint egy hamburgert.
https://gaboolvas.blogspot.com/2019/07/fej-vagy-iras.html

2 hozzászólás
smetalin>!
Jeffrey Archer: Fej vagy írás

Picit csalódott vagyok. Nem kellett volna olvasnom az értékeléseket, mert mindenki még a könyv elején is azt írták, hogy majd leesik az állam akkora csavar van a végén. Nem esett…….ma az eső sem szerencsére, de az állam is a helyén maradt.
Igen érdekes is lehetett volna, ha nem érzem úgy mintha Clifton krónikák egy részét olvasnám, majdnem ugyanaz a séma, ezért vártam azt a hatalmas nagy valamit amiről írtak.
Két élet, két kontinensen, egy ember aki ha ezt választja akkor ez lesz, ha azt választja akkor meg………….Fej vagy írás?
Kicsit többet vártam.

KMReni P>!
Jeffrey Archer: Fej vagy írás

Nagyon szeretem a több szálon futó történelmi regényeket.
Ez a mi lehetett volna ha….érdekes dolgokat villant meg. Milyen érdekes lehetne, ha a valóságban is tudhatnánk egy-egy döntés előtt, hogy hogyan alakul az életünk ha előre tudjuk mi lesz, hogy a váratlan döntéseink hogyan befolyásolhatják a kimenetelt…. (de talán jobb így, hogy nem tudjuk)
Archer olyan egyensúllyal vezette ezt a két szálat, hogy nem éreztem erősebbnek egyik szálat sem. Mind a kettőt élveztem, egy igazán klassz egésszé állt össze a végére a történet.
Még akkor is, ha egyes részei igazán elrugaszkodnak a valóságtól, de a könyv élvezeti értékén nem csökkent, hiszen nem vártam el a könyvtől, hogy hű legyen a valósághoz, nem olyan történetet dolgoz fel.
Nagyon régen olvastam utoljára Archer könyvet, most jó volt újra.

BBetti86>!
Jeffrey Archer: Fej vagy írás

Most tettem le a kötetet, és még sokkos vagyok. Ugyan rajta van a borítón, hogy sokkoló csavar van a végén, de erre nem voltam felkészülve… Természetesen nem mesélem el, mi a vége. Beérem annyival, hogy most üvölteni lenne kedvem tőle.
A regény különben kiváló. Az elején féltem tőle, milyen lesz párhuzamosan olvasni a két életutat, de aztán nagyon szerettem. Mindkettő fordulatos, izgalmas. Külön élvezetes, ahogy egyes dolgok rárímelnek egymásra: hiába két más élet, az emberek alapvetően ugyanolyanok, így egyes választások ugyanolyanok lesznek az életükben. Annyira lekötött mindkét vonal, hogy mindig nehezen váltottam egy-egy fejezet végén, annyira olvastam volna tovább Alex vagy éppen Szása történetét.
Archer jó mesélő, nagyon olvasmányos a stílusa is. A történet is lekötött, a szereplőket is szerettem, jól is van megírva. Még úgy is, hogy a végét emésztenem kell még, örülök, hogy elolvastam. Jó regény volt!

bmgrapes I>!
Jeffrey Archer: Fej vagy írás

Nagyon tetszett a párhuzamos történetírás, viszont félcsillagot levontam a szokásos Archeres üzletember-politikus vonal miatt. Néha jó lenne egy orvosról vagy színészről … olvasni.

Barbár >!
Jeffrey Archer: Fej vagy írás

Olvastatja magát. A „párhuzamos életrajzok” módszere ritka, de hatásos, kalandregényben is jól alkalmazható, mint a példa mutatja. A politika izgalmas világát Archer kiválóan elegyíti az üzleti élet szintén kegyetlen és csalásokkal teli világával. Szása és Alex valódi történelmi személyekkel, ma is élő politikusokkal, a világpolitika fontos szereplőivel lép egy színpadra. A vége frappánsabb nem is lehetett volna. Hiába sejtjük, hogy merre visz az út, az utolsó mondat mindent visz.

Szemboga P>!
Jeffrey Archer: Fej vagy írás

Nem tudom, hogy mikor olvastam ilyen sokáig egy könyvet. Ráadásul Jeffrey Archert. Na, mondjuk őt soha, az ő könyveit rendszerint nem tudom letenni. Ezzel valahogy mégis döcögősen haladtam.
A könyv egyértelműen a Párbajt és a Clifton-krónikákat idézte hangulatban, történetvezetésben, az olykor-olykor felbukkanó valós szereplőkkel. Nagyon jól kitalált történet volt, de azt hiszem engem zavart a kétféle forgatókönyv, főleg az elején nehéz volt követni, hogy akkor most melyik „én” sorsát is követjük nyomon. Aztán sikerült fejben kettéválasztani a főszereplőt és két külön főhősként kezelni, bevallom ez segített lendületet adni az olvasásnak. Tetszettek a majdnem találkozások egymással, nem gondoltam, hogy ennek a halvány lehetőségét is meglebegteti előttünk az író.
Mindkét élettörténet érdekes volt, fordulatos és Archeresen csavaros.
A végére egyáltalán nem ilyenre számítottam, de nagyon ötletes megoldás volt. A könyv utolsó száz oldalát szépen lassan áthatotta a félelem, ahogy végre az olvasónak is kezdett derengeni, hogy ki is az a Vlagyimir…. Szinte érezni lehetett a sors kíméletlen kezeinek szorítását Szása és Alex torkán…Döbbenetesen találó és sajnos hihető volt a vége.
Összességében nagyon jó könyv volt, aki szereti Archert, annak mindenképp ajánlom.


Népszerű idézetek

Kókuszka>!

– Nem szabad elfelejtenünk – szólt közbe a grófnő –, hogy a sikerhez egy létrára kell felkapaszkodnunk, de a bukás egy lefelé zuhanó lift.

399. oldal

2 hozzászólás
robinson P>!

– Az ellenségem ellensége a barátom – mondta Szása, és kezet rázott Nyemcovval.

414. oldal

mate55 P>!

– Mihez kezdesz, miután végzel az iskolával? – kérdezte Alekszandr.

(első mondat)

robinson P>!

– Egyszerűen arról van szó, hogy nem lehet egyik napról a másikra lecserélni a kommunizmust a kapitalizmusra, csak azért, mert az eddigi melósruha helyett immár jól szabott öltönyben járunk.

422. oldal

robinson P>!

– Egyvalami azonban a javukra válhat: a britek ugyanúgy gyűlölik a kommunistákat, mint maguk.

64. oldal

bmgrapes I>!

Oroszországban csak az számít, hány szavazólap került az urnába, ki tette bele, és ami a legfontosabb, ki számolja meg azokat.

464. oldal

Barbár >!

Denis Healey egyszer azt mondta, sosem felejti el az ember, amikor először államtitkár úrnak szólítják. Egy hét elteltével azonban már azt hiszi, az a keresztneve.

465. oldal

BBetti86>!

(…) a becsületnek azonban nincs ára. Azt ki kell érdemelni.

97. oldal

robinson P>!

– Csak annyit kell eldöntenetek – közölte Kolja – , hogy Amerikába vagy Angliába akartok-e menni.

42. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Iny Lorentz: Vörös égbolt
Luca Di Fulvio: A fiú, aki éjjel meglátta a napot
Ken Follett: A megfagyott világ
Colin Falconer: A Selyemút
Bernard Cornwell: Az utolsó királyság
James Clavell: A Nemes Ház
Robert Louis Stevenson: A kincses sziget
Bernard Cornwell: Sharpe zsákmánya
Oliver Bowden: Assassin's Creed – Alvilág
Tom Harper: Az elveszett szentély