Egy ​igaz férfi (Clifton-krónika 7.) 93% 69 csillagozás

Sajnos semmi sem tart örökké, így ez a sorozat is lezárult. Nagy meglepetést mondjuk ez a része már nem tartogatott, hisz minden családi szennyes már kitisztult a végére, itt már csak arról olvashatunk, hogy mely rokon milyen sikereket ért el az életben. Persze volt még egy kis ártatlan kísérlet a sárdobálásra a régi idők emlékére, de a csatát már rég megnyerték.
A mesélés stílusa annyira meggyőző, hogy az „unalmas” politikai részek is érdekesek voltak. A vége pedig………az amit sajnos senki nem tud kikerülni, legyen bármennyi pénze és hatalma.

Tökéletes befejezés egy kiváló sorozatnak. Köszönjük, Lord Archer!
http://gaboolvas.blogspot.hu/2017/05/egy-igaz-ferfi.html

„Ez a történet soha nem íródott volna meg, ha nem esem teherbe.”

Stílusosan a sorozat lezáró kötetének értékelését az első kötet legelső mondatával illik kezdeni.
Bevallom, miközben visszakerestem az első mondatot, észrevétlenül megint elkezdtem olvasni az első könyv első fejezetét, és szomorúsággal keveredő örömmel konstatáltam, hogy gondolkodás nélkül újrakezdeném a teljes sorozatot, akár most azonnal.
Ezt eddig 3 könyvsorozat/könyv volt képes kiváltani belőlem.

7 könyv, 3054 oldal, 4 (vagy inkább 6?) generáció, igencsak sok éjszakába nyúló olvasás, még több fáradt reggel, és megszámolhatatlan pillanat, amikor annyira magával ragadott a történet, hogy úgy éreztem, én is ott vagyok a szereplők mellett. Az utolsó könyv végére mind jó barátaim lettek, így elszorult torokkal olvastam az utolsó fejezeteket, tudva, hogy ennyi volt, nincs tovább.

Harry Clifton, Maisie Williams, Emma, Giles és Hugo Barrington, Sebastian Clifton, az öreg Jack Tar, Lady Virginia Fenwick és Don Pedro.
Csak néhány a számtalan, sokszínű, szerethető vagy szerethetően gonosz karakter közül, akiknek a sorsát figyelemmel követhettük a hétkötetes sorozat alatt.

Ezalatt a rövid pár hónap alatt, amíg olvastam, több mint 70 évnyi színes történelmet, történetet, szerelmet, bosszút, politikát, áskálódást kaptam.
És a befejező kötet talán a legkevésbé izgalmas, de érthető módon. Ha még több izgalomban lett volna hőseinknek része, Archer képtelen lett volna pontot tenni a történet végére. off Márpedig hiába a rengeteg szereplő, ez a sorozat mégis egy igazi férfiról szól. Méghozzá az ő életéről.
spoiler
A végén felidézhettem a kedves emlékeket a korábbi részekből, ami ha lehet ilyet, még közelebb hozta hozzám a karaktereket. Hiszen akárhogy is vesszük, gyerekkoruk óta velük voltam.
Archer remek lezárást adott a sorozatnak, csak azt sajnálom nagyon, hogy ez ennyi volt, és vége. És közben örülök is, mert végre egy könyv, ami ismét elhozta a torokszorító érzést, hogy nekem most ezen valahogy túl kéne lépnem, és keresnem egy vigaszkönyvet.

"And say to all the world, “This was a man.”

Tökéletes befejezése a sorozatnak, a végét majdnem meg is könnyeztem. Sajnos Sebastian-t továbbra sem sikerült megkedvelni, ahogy a lányát se. Sőt! Kifejezetten bosszantott, hogy miket művelt, majd mindent eltakarítottak utána… Ez gáz volt. Virginia mesterkedései – húúúú, na azért valljuk be: volt spiritusz az öreglányban rendesen! :D Emma és Harry – hát ők egészen különleges szereplők, ez így volt ebben a részben is.
Picit sok a politika meg a parlamenti dolgok ebben a részben – legalábbis nekem, de összességében nagyon olvasmányos könyv.
Ez a sorozat tipikusan olyan történet, amit az ember szívesen nézne TV-film formájában – simán megfilmesíthetnék. :)

Kavarognak bennem a gondolatok az utolsó sor befejezése után. Archer méltatásával kezdjem-e, amiért ilyen csodálatos családregényt olvashattam, tele izgalommal, kalanddal, történelemmel és olykor romantikus, olykor bosszútól fűtött, de mindig érdekes cselekménnyel? Vagy mondjak előbb köszönetet @robinson-nak, amiért éppen 3 éve felhívta figyelmemet erre a krónikára? Esetleg a dühről, felindultságról és az egész érzelmi hullámvasútról beszéljek, amibe Archer ültetett? Vagy a felkavaró és megható érzésekről, amik a befejező kötet második felében olvasási élményemet a plafonig növelték és amire magam sem számítottam: többször is könnyeket csaltak a szemembe?
Azt hiszem, bármit is írnék most, ne tudnám átadni a lényeget. Elképesztő, gyönyörű, kihagyhatatlan.

Külön érdekesség (vagy csak én nem tudtam róla eddig?), hogy a végén Harry könyve megírásra került a valóságban Archer által Fej vagy írás címmel…

Kár, hogy vége:(
Ebben a részben nem történtek borzasztó nagy dolgok, nem volt izgalmas jogi procedúra és tárgyalás, intrika is csak kevés, viszont mégis ugyanúgy elvarázsolt, mint az előző részek.
Hiányozni fog a Clifton és Barrington család, nincs mese, újra el kell olvasnom a sorozatot :)

Nehéz szavakat találni, egy hihetetlen jó sorozat ért véget. Méltó lezárása ez a kötet, ha lehet ezt mondani, még fordulatosabb, mozgalmasabb volt, mint az eddigiek. Ritkán érzékenyülök el olvasás közben, de most sikerült. Kár, hogy vége…

Remek történet volt az első résztől az utolsóig. És az utolsó oldalak… Megkönnyeztem.

Hiányozni fog ez a sorozat, ez a család.
Archer kétségtelenül fantasztikus mesemondó.

Ezért megérte várni, és majdnem egy éjszakán keresztül olvasni! Kicsit több, mint egy éve ismertem meg ezt a sorozatot, és a rabja lettem. 1,5 hét alatt elolvastam a hat kötetet és mostanáig vártam a végjátékot. És nem kellett csalódnom. Megjött a hangulat, megjött az a családregény feeling és a társadalom- és politikai kép, amit vártam. És a vége… spoiler Szóval egy fantasztikus sorozat fantasztikus befejezését olvashattam el. Köszönöm!!