Aki ​mer… 16 csillagozás

Jeffrey Archer: Aki mer…

William Warwick nyomozó a Scotland Yard műkincslopással foglalkozó részlegén dolgozik, amikor elemelnek egy Rembrandt-képet az egyik brit múzeumból. A nyomozás során William beleszeret a múzeum kutatói részlegén dolgozó nőbe, aki társa lesz az elkövető utáni hajszában. A könyv egy új sorozat első kötete.

Eredeti cím: Nothing Ventured

Eredeti megjelenés éve: 2019

>!
General Press, Budapest, 2020
336 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634523956 · Fordította: Tóth Bálint
>!
General Press, Budapest, 2020
336 oldal · ISBN: 9789634523963 · Fordította: Tóth Bálint

Most olvassa 6

Várólistára tette 34

Kívánságlistára tette 28


Kiemelt értékelések

>!
mate55
Jeffrey Archer: Aki mer…

Számomra, a népszerű irodalomként felfogott lektűrműfaj egyik legjelesebb képviselője Jeffrey Archer. Mert véleményem szerint ő az, spoiler aki köztes kategóriát foglal el a szépirodalom és a szórakoztató irodalom között, mert nem fordul el teljesen mindkét oldaltól, hanem az értékrendszerét magáévá teszi mindkettőnek. A könyvről: lehet, hogy William Warwick a „szájában aranykanállal” született, de mindent megtesz, hogy kinyilvánítsa függetlenségét apjától, Sir Julian Warwick-től. Amikor William, frissen kilépve a King's College-ból művészet történelemi diplomával, bejelenti szándékát, hogy belép a Hendon Police College-ba, apja rádöbben, hogy William-nek idősebb nővérére, Grace-ra kell számítania, hogyha folytatni akarja a család hagyományát. Megkülönböztetett rokonsága, kollégái és persze gazemberek veszik körül, miközben a szerelem is megtalálja. A rövid és hosszabb fejezetek váltakozása, valamint Archer által a múlt regényeiből származó témák – művészet, rendőrség, bírósági eljárások – használata lehetővé teszi ennek a sorozatnak a debütálását, amely minden bizonnyal sok vitát és várakozást idéz elő az olvasók között. A tárgyalóterem drámáival foglalkozó utolsó rész valódi feszültséget hoz, (igazi szakértői zsonglőrügy) és méltó „lezárása” egy induló sorozat első fejezetének.

16 hozzászólás
>!
robinson P
Jeffrey Archer: Aki mer…

Archer hozza a szokott szintet. Akik olvasták, azok tudják, hogy Harry Clifton egy író a sorozatban, aki kitalálta William Warwick nyomozót. Ott egy rendkívül sikeres karriert futott be vele, majd most Archer életre kelti ezt a fiktív karakter és elindít egy új, önálló történetfolyamot. Felépíti a figurát, megírja a kísérő történetét, ami önmagában is egy zseniális ötlet.
https://gaboolvas.blogspot.com/2020/04/aki-mer.html

5 hozzászólás
>!
bokrichard
Jeffrey Archer: Aki mer…

Először is, elképesztő ötlet egy könyv író főhősének a főhősét megeleveníteni (aki nem tudta ezt a mondatomat követni, nézzen utána). Nem találkoztam még ilyennel sohasem, pedig számos könyv fordult meg a kezemben. És akkor a könyvre: igazi bevezető kötet. A borítón feltüntetett „nem detektív regény, hanem egy detektívről szóló regény” kifejezés csak részben találó, legalábbis véleményem szerint. Vannak benne angol detektívregényes elemek, melyek nekem annyira nem tetszenek (e ponton jövök rá, hogy a krimiből sem szeretek mindenfélét). Ettől függetlenül ügyes, átgondolt írás lett. Megismertünk egy új nyomozót, William Warwick-ot, aki igazi naiv, zöldfülűként lép be a színre, és szinte mindent elront, legalábbis kezdetben. Ahogy haladunk az amúgy nem túlírt (hál istennek, most már kezdett túl sok lenni a 600+-as könyvekből) cselekménybe, egyre több lesz a gubanc, a kérdés, a plusz szál, vagyis igazi debütáló kötet kerekedik ki az egészből. Nekem nem ez a zsánerem, ha szabad így fogalmazni, nem annyira tudtam élvezni, de így is hozza a kötelezőt Archer, és nem mondok le a folytatásról.

2 hozzászólás
>!
pribrgre P
Jeffrey Archer: Aki mer…

Kicsit tartottam tőle, mennyire fog tetszeni, ugyanis a könyv központi témája a műkincsek, ami nagyon távol áll az érdeklődési körömtől. :) Abszolút kellemes csalódás volt, nagyon tetszett, olvastatta magát. Kifejezetten jó is volt, hogy főszereplőink ezúttal nem gyilkosok/sorozatgyilkosok, erőszaktevők után nyomoznak. Nagyon aranyos volt a romantikus szál is Beth és William között, kicsit feldobta a történetet, mégsem vitte túlzásba az író.
Az utolsó mondaton nagyon jót mosolyogtam, számítottam is valami hasonlóra. :)
Egy sorozat kezdő kötetének teljesen megfelel, olvasnám a többi részt is. :)

>!
Benedek_Eszti
Jeffrey Archer: Aki mer…

A regény alapvetően több szálon fut, hiszen ez egy detektívről szóló történet, ami azt jelenti, hogy nem egy kifejezett esetet járunk körbe, hanem azt figyelhetjük meg, hogyan dolgozik William. Így tehát egyszerre több ügyet kísérhetünk végig, kezdve a piszlicsáré ügyekkel egészen az igazán nagy halig. A történet így válik igazán pörgőssé, egyik esetből csöppenünk a másikba, amit megfűszerez az 1980-as évekbe helyezett hangulat. Mozgalmas, aktív, izgalmas és némiképp még romantikus is az Aki mer… így tehát a női olvasók számára is érdekes lehet a téma.

A kötet befejeztével már most kíváncsian várom a folytatást, ugyanis Archer hatalmas bombát dobott le az utolsó sorokban, ahogyan azt egy jó sorozatindítóban illik. Az Aki mer… végig izgalmas volt, fordulatos és jó volt látni egy kis újdonságot. Nem tudom ti hogy vagytok vele, de személy szerint bár hiába imádom a krimi sorozatokat és könyveket, mégsem találkoztam még olyannal, ahol abba tekinthetünk bele, hogy hogyan dolgozik valójában egy nyomozó/rendőr. Mindig egy adott esetre szorítkozó történetet olvastam, semmilyen akta olvasgatásról, párhuzamos ügyről nem volt szó, így nagyon élveztem ennek a lendületét.

Bővebben: http://www.ahmagazin.com/jeffrey-archer-aki-mer/

>!
kaoszkapitány75
Jeffrey Archer: Aki mer…

Nem volt rossz, szépen megalapozott a szereplőknek, és a későbbi történetnek.
Talán a történet volt kicsit kiszámíthatóbb, pár fordulatot előre kitaláltam, de szórakoztató volt. Jöhet a folytatás

>!
sagittarius
Jeffrey Archer: Aki mer…

Jeffrey Archer legismertebb regényeit – beleértve a Clifton-krónika hét kötetét – korábban már olvastam. Összehasonlítási alapom tehát van, amikor értékelni próbálom jelen kötetet. Sajnos – az előzmények után – csalódással tettem le a könyvet, mert az csak „mérsékelten tetszett”. (Csak J. A. iránti tiszteletből nem írom, hogy nem tetszett. )
Az ötlet, hogy a Warwick-család három tagja is a bűnüldözéssel, illetve „igazságosztással” foglalkozik, sokat sejtető. Rendkívül tág lehetőséget kínál ugyanis az írónak számtalan izgalmas sztori kidolgozásához. A bűnözői világ ugyancsak temérdek olyan figura kialakításának lehetőségét kínálja, amivel a krimi – mint műfaj – eddig is megajándékozta kedvelőit. De a tárház továbbra is kimeríthetetlen. Ő azonban most nem élt az eshetőséggel. Jelen regény lényegében két egymástól független, párhuzamosan futó, nagyon vérszegény, valószerűtlen, izgalommentes történetet dolgoz fel. Indult egy szerelmi szál is, de az egy idő után teljesen „elfelejtődött”. Az alakok kidolgozatlanok, se hal, se hús formaként jellemezhetők. Összességében; számomra az ötletszegénység, sótlanság kifejezések jellemzik legjobban a tervezett sorozat első kötetét. Talán majd a következő kötetek méltóbbak lesznek az általam is kedvelt, népszerű iróhoz.!

>!
Andtosch_Borgan
Jeffrey Archer: Aki mer…

Most csak röviden.
Egészében vége nem bántam meg, hogy elolvastam, volt már a kezemben sokkal rosszabb könyv is. Ami zavart, hogyan lehet ilyen butaságot leírni, hogy egy festmény eredetiségét egy jó másolattal szemben meg lehet állapítani akár jó pár méterről is, de ami még cifrább volt, kijelentették többször is , hogy ez már biztosan az eredeti, mivel ott a szignó! Ezen már sírva „röhögtem”

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
mate55 

Amint kellőképpen idősnek nézel majd ki, arra fogsz vágyni, bárcsak fiatalabb lehetnél.

25. oldal

>!
mate55 

A tizenhatodik században, ha lopáson kaptak valakit, az egyik fülénél fogva egy oszlopnak szögelték, és csak úgy tudott kiszabadulni, ha leszakította a saját fülét.

26. oldal

4 hozzászólás
>!
robinson P

– Nem szabad mindig az előírásokat követni – tanácsolta az oktatója. – Inkább józanul kell gondolkozni, még akkor is, ha az emberek többsége gyakran nem józan.

>!
robinson P

– Gondolkozzon már egyszer végre úgy, mint egy bűnöző! – förmedt rá Lamont.

>!
pribrgre P

– Ki a legújabb védenced? – terelte el a szót William, miközben odasandított Watsonra.
– Egy nigériai férfi, aki feldarabolta a feleségét, a testrészeit pedig elküldte postán az anyósának.
– Akkor nem fogja megúszni?
– Hála istennek, semmi esélye. Sőt, azt fontolgatom, hogy egyáltalán nem foglalkozom többet gyilkossági ügyekkel. Agatha Christie még épp időben kiszállt.
– Ezt hogy érted?
– Poirot-nak sosem kellett DNS-alapú bizonyítékkal szembenéznie, ami ma már teljességgel ellehetetleníti az ügyvédek feladatát.

>!
Andtosch_Borgan

– Ez az eredeti – jegyezte meg a nő kissé ingerülten.

– Az lehetetlen – mondta William.

– Miből gondolja? – kérdezte a nő társa.

– Az eredeti a kensingtoni Fitzmolean múzeumban volt, mígnem néhány évvel ezelőtt ellopták. Mind a mai napig nem oldották meg a bűnügyet.

– Épp most sikerült – felelte a nő határozottan. – Nem hiszem – jelentette ki William. – Az eredetit Rembrandt a jobb alsó sarokban szignózta RvR monogrammal.

1 hozzászólás
>!
Andtosch_Borgan

William lenyűgözve nézte a képet, amelyről egy hozzá hasonló amatőr műkedvelő is azonnal meg tudta állapítani, hogy remekmű. A zsebéből elővett egy képeslapot, hogy ellenőrizni tudja a jobb alsó sarokban látható jellegzetes Rembrandt-szignó eredetiségét.

1 hozzászólás
>!
Andtosch_Borgan

William a jobb alsó sarokba sandított, hogy megkeresse az RvR szignót, csak azután kezdett maga is tapsolni.

1 hozzászólás
>!
Andtosch_Borgan

Ez nem egy detektívregény,

hanem egy detektívről szóló regény

Ajánlás a könyv legeleje


Hasonló könyvek címkék alapján

Robert Galbraith: Halálos fehér
John Marrs: The One – A tökéletes pár
Joss Stirling: Storm és Stone
Ken Follett: A katedrális
Tasmina Perry: Viszlát, mennyország!
Elizabeth Adler: Halál a tóparton
Ian McEwan: Vágy és vezeklés
Jodi Ellen Malpas: A védelmező
Dorothy Koomson: Az utolsó csepp
Lesley Pearse: A múlt nyomában