A ​tizenegyedik parancsolat 89% 34 csillagozás

Jeffrey Archer regénye a CIA bonyolult és halálos kulisszái mögé enged betekintést. Titkos műveletek, halálos küldetések, hazugságok szövevényes világa ez. A történet gyors tempójú, könnyen követhető és felettébb izgalmas. Bár akadnak benne hibák, és ellentmondások, engem ez igazából cseppet sem zavart. Tökéletesen lekötötte a figyelmem, és teljesen kikapcsolt. Ügyesen oldotta meg azt is, hogy a politika része cseppet se legyen unalmas, éppen annyit adagolt, ami nem vált szárazzá, inkább plusz adalékot adott ennek a kémtörténetnek.

Connor Fitzgerald bérgyilkos és a CÉG alkalmazottja, azaz a CIA-nak dolgozik, de valójában mégsem. Hivatalosan semmiképpen, ezért a munkája nem csak azért veszélyes, mert állandóan „gonosz” embereket kell kiiktatni, hanem azért is, mert ha éppen őt akarják kiiktatni, akkor simán megtehetik és a CIA mossa kezét. Connor az egyik legprofibb. Egy küldetésről tér haza Kolumbiából, ahol Ricardo Guzman elnökjelöltet kell eltávolítania. Dolga végeztével Connor végre hazatérhet feleségéhez és lányához, akik semmit sem tudnak arról, hogy voltaképpen mi is a munkája.

Mindeközben a Fehér Házban Tom Lawrence az elnök őrjöng. A sajtó úgy gondolja, hogy Guzman kiiktatása a CIA felelőssége, amit az elnök tagad. Tagadja, mert valójában nem is tudja, ő erre nem adott jóváhagyást. Amint véget ér ez a bizonyos sajtótájékoztató, azonnal felhívja Helen Dextert a CIA igazgatóját, hogy kérdőre vonja. Dexter szintén mindent tagad. Tom Lawrence és kabinetfőnöke, Andy Lloyd szeretnék eltávolítani Helen Dextert az igazgatói székből. Csakhogy ez a nő mindenre képes, hogy ő maradjon a főnök: akár ölni is. Természetesen a kezét ő soha nem mocskolja be. Lloyd felkeres egy régi embert Chris Jacksont, aki szintén a Cégnek dolgozott, és akit eltávolítottak a csapatból. Úgymond nyugdíjba küldték. És még szerencsésnek is nevezheti magát. Jackson megígéri, hogy kideríti, ki a felelős Guzman haláláért.

Dexter érzi, hogy forró a lába alatt a talaj, és úgy dönt Connort is nyugdíjazza. Bár a férfi próbál találni magának másik munkát, a nő meghiúsítja terveit, és mivel egyre jobban úgy érzi, hogy Connor csak bajt okozhat neki, a nyugdíj helyett a totális eltávolítás mellett dönt. Megbízza egy utolsó feladattal. El kell mennie Oroszországba, hogy Zerimiszkij elnökjelöltet kiiktassa. Azonban mindez csak álca Dexter részéről, az igazi célpont maga Connor.

Jackson és újdonsült kis társa, Szergej minden lépést követik Connornak, próbálják kideríteni, mi történhet, és próbálják védeni Connort, aki annak idején megmentette Jackson életét Vietnámba. De az idő úgy tűnik nem nekik dolgozik. Mindeközben Connor felesége is egyre közelebb jut az igazsághoz, ami veszélyt jelenthet rá és a lányára is.

Jeffrey Archer igazán remek kém regényt írt, és bár ez volt az első kötet tőle, amit olvastam, biztos, hogy nem az utolsó. A folyamatos izgalmak és a lendületessége miatt tökéletes olvasmány volt.

Pörgős, eseménydús amerikai krimi, amely bemutat demokráciát, s diktatúrát egyaránt – benne azokkal, akik megtehetik, hogy visszaélnek hatalmukkal, s ennek akár életek esnek áldozatul. Jó szórakozás volt, hajnali kettőig, mert egy családi nagyvolumenű esemény hatása miatt nem tudtam elaludni.
De belegondoltam, s rájöttem: nekem az az üzenete, hogy ha elég nagy a hatalom hozzá, akkor minden manipulálható, s nem úgy kerül a köztudatba, ahogy történt. A technikai, jogi és kommunikációs eszközök és csatornák uralása elégséges ehhez. S akkor eszembe jutott, hogy ártatlan civileket bilincsben visznek el, ha kell „kopaszok” teszik lehetetlenné, hogy „időben” megtegyenek valamit, egyes emberek a hatalom szempontjából „jóidőben” dobják el maguktól az életüket – tehát a mi világunk sem más, mint a regényben, sőt, messze nem olyan pl. a média, mint a „Watergate” Amerikájában. Mikor erre rájöttem, éreztem: egyre aktuálisabb megállítani „Arturo Ui”-t!

Hatalmas meglepetés volt számomra ez a könyv, ugyanis úgy álltam neki, hogy nekem ez biztos nem fog tetszeni. Mert bár filmen imádom a különböző titkos ügynökös történeteket, könyvek lapjain sosem éreztem különösebben vonzónak őket. Ez esetben pedig a CIA-s vonal miatt is féltem, hisz ha CIA, akkor sok politizálásra lehet számítani mindenféle országokkal engem pedig abszolút hidegen hagy az ilyesmi.

Ennek ellenére Archer egy olyan történetet rittyentett, ami teljesen beszippantott, izgalomban tartott, csak úgy röpködtek a fejemben a „Hű”-k, meg az „Ezt nem hiszem el”-ek, néha megtűzdelve egy-egy „jaj, csak ezt neeee”-vel, mikor féltettem a szereplőket.

Zseniálisan bemutatta milyen lehet, egy ügynök élete, mind a munkája, mind a családja szempontjából. Titkok, személyazonosság cserék, utazgatás a világban, életveszély, összeesküvések, sakkjátszámák ember életekkel. Ebben a kötetben tényleg minden volt.

Az izgalmak mellett nagyon tetszett, hogy a főbb karaktereket szépen felépítette az író, hátteret lehetett társítani hozzájuk, emiatt valóban szorítani tudtam értük, nem volt közömbös, mi lesz a sorsuk.

Politikai játszmákból pedig pont annyi volt benne, amennyi kell, megmagyarázza a titkos akciókat, de tökéletesen érthető és követhető annak is, akit egyébként az ilyesmi nem különösebben érdekel vagy kevésbé látja át.

Egyszerű, mint a facsipesz, de szórakoztató és cseppet sem veszi igénybe a szürkeállományt. Most épp ez kellett.

Letehetetlen :)

Szeretem a kémtörténeteket, ez is ennek megfelelően bejött. Olyan sztori, amit sokszor láttunk már filmben, sorozatban, de jó volt olvasni.

Ahogy várni lehetett tőle, ismét egy remek regény. Bár az is igaz, hogy nem kellett sokat gondolkodni a csattanókon. Nyaralásra, utazásra kiváló olvasmány.
⭐⭐⭐⭐

Pörgős, könnyen követhető, kellemes könyv. A jelenetek olyan gyors tempóban követik egymást, hogy az ember arra vágyik, bárcsak egyben elolvashatná. Ez utóbbit erősíti a könyv hossza is, hisz csak látszólag sok a 350+ oldal, szedése, betűmérete sokat csal, jóval rövideeb, mint az első pillantásra tűnik. Összességében olvasmányos nyaralásra való könyv.

Igazán jó kikapcsolódást nyújtott Lord Archer eme korai regénye. Amely egyébként pont olyan, mint bármelyik másik műve: végtelenül szórakoztató, rendkívül izgalmas, fordulatos, ám kicsit felületes és itt-ott némiképp valószínűtlen is. Az író le sem tagadhatná, hogy korábban maga is politikus volt, nagyon hitelesen tudja bemutatni ezt a világot, minden intrikájával, őszintétlenségével és kíméletlenségével együtt, ugyanakkor a Tizenegyedik parancsolatban mind az orosz, mind az egyesült államokbeli belpolitika kicsit lebutítottan, kicsit stilizáltan és kicsit karikatúraszerűen jelenik meg. Érdekes egyébként, hogy mintegy 7-8 évvel a glasznoszty és a peresztrojka meghirdetése, valamint a vasfüggöny lebontása után milyen félelmei voltak Nyugatnak az oroszországi helyzettel kapcsolatban, milyen lehetséges forgatókönyveket vázoltak egy esetleges visszarendeződés kapcsán. Hála Istennek, hogy mindez végül nem következett be.

Hű, ez nagyon jó volt ismét!
Úgy látszik Jeffrey Archer könyveiről nem tudok mást írni, csak a szokásosat: izgalmas, pörgős, nagyon jól kidolgozott és letehetetlen!