A ​dicsőség ösvényein 44 csillagozás

Jeffrey Archer: A dicsőség ösvényein

George ​Malloryt, a legendás angol hegymászót már gyermekkora óta csillapíthatatlan vágy hajtja, hogy megmásszon minden sziklát, dombot, hegyet – vagy éppen az iskolát körülvevő magas kőfalat, ha a szükség úgy kívánja. Franciaországban járva a fiatal Mallory az Eiffel-toronyra kapaszkodik fel – egészen addig, amíg a csendőrség az útját nem állja. Életében minden akadályt a hegymászással küzd le: még szíve hölgyét is ennek köszönhetően szerzi meg.
Egyetlen meghódítandó feladat áll már csupán előtte, egy hegy, amelyet meg kell másznia ahhoz, hogy kalandot vágyó lelke megnyugodhasson: a Mount Everest. Mallory szenvedélyesen áhítozik arra, hogy elsőként állhasson fel a világ legmagasabb pontjára. Ez az álma pedig megvalósulni látszik, amikor a Királyi Földrajzi Társaság expedíciót hirdet a Mount Everest megmászására… De vajon Mallory képes lesz-e legyőzni élete legnagyobb démonát?

Jeffrey Archer (A vörös király, Párbaj, Tékozló lány, Légvonalban, Se több, se kevesebb,… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2009

>!
General Press, Budapest, 2015
440 oldal · ISBN: 9789636437886 · Fordította: Szieberth Ádám
>!
General Press, Budapest, 2009
440 oldal · ISBN: 9789636431778 · Fordította: Szieberth Ádám

Enciklopédia 5

Szereplők népszerűség szerint

George Bernard Shaw · George Mallory (hegymászó)


Kedvencelte 6

Most olvassa 2

Várólistára tette 54

Kívánságlistára tette 29


Kiemelt értékelések

mate55 P>!
Jeffrey Archer: A dicsőség ösvényein

Azt hiszem, nem tévedek, ha azt állítom, a legtöbb könyvet szerető „moly”-os polcán találhatunk olyan kötetet, amelyet újra és újra elővesz, megszagolja, fellapozza, megkeresi a kedvenc részeit, mert imádja, megnyugtatja, vagy épp nevetésre készteti. Nekem is számos ilyen csodálatos „kincsem” van, s akad köztük Jeffrey Archer műveiből is, hiszen az ő történetei mindig úgy ölelik körbe a lelkemet, mint egy fuldoklót a mentőöv. Talán a könyveinek tökéletes lezárásának biztos tudata, a szerethető főhősei, a romantikus szerelemi szál teszik, hogy ha felnyitom bármelyik könyvét, tudom, hogy egy csodálatos utazásra indulok akár a jelenben, akár a régmúltban játszódó történeteiben.
Ebben a történetében ezúttal csak az alapot adják a valós események, valós és fiktív alakok keverednek egymással, valódi helyszíneken élnek félig-meddig képzeletbeli életet. Az író ezúttal is ügyesen használta fel a történelmi eseményeket és fennmaradt mondákat, históriákat arra, hogy Mallory csodálatos életét és a korszak alpinista világát még hihetőbbé és fordulatosabbá tegye számunkra.
A könyv legfőbb erényei közé tartozik az őszintesége, a valóságossága és az, hogy nem akar megfelelni egyetlen divatirányzatnak sem. Nincs benne sem természetfeletti, sem szívszakító dráma, sem hősök fehér lovon, semmi irreális, ami felizgatná a célközönségét, csak egy szimpla emberi történet. Fordulatos, izgalmas cselekmény, könnyedén megkedvelhető kidolgozott karakterek, valós történelmi események, humor és romantika. Ezek, amik miatt én tökéletesen elvesztem a lapok között, annyira magával ragadtak az érzések. Izgultam, mosolyogtam, aggódtam, de legvégül meghatódtam, és nagyon spoiler búcsúztam a főszereplőktől. Úgy gondolom Jeffrey Archer könyvek kedvelőinek kihagyhatatlan darab.

10 hozzászólás
Bazil P>!
Jeffrey Archer: A dicsőség ösvényein

Nem igazán a szívem csücske Archer, nem is olvastam tőle csak valami egy-két novellát, azt is ezer éve. Minősítgetni így nem is nagyon szeretném, nem is igazán ismerem. Azt tudom, hogy elég zajos ügyei voltak ennek a börtönviselt lordnak.
Nem, nincs ezzel a szórakoztató műfajjal semmi bajom, amiben tevékenykedik. Egyszerűen kinőttem belőle, (vagy kiöregedtem?), és míg huszon éve sorra olvastam például Wilbur Smith könyveit, nem éreztem soha késztetést Archer iránt. Ma már Wilbur Smith könyveire is kissé furán nézek a polcomon. Hja, ifjúkori botlás? Nem, csak egy korszakom lenyomata.
Szóval akkor miért?
A téma vonzott, nem az író.
Mallory és az őt körülvevő misztikum.
Ki járt először a világ tetején? Mallory, vagy majd harminc évvel később Hillary? (Nem a Clintonné, egy másik.)
Mit várhatunk persze egy ilyen kaland-zsánertől: majd valami nagy igazságot, amit megoszt velünk valami titkos szekta révén, aminek tagja ez a bennfentes lord?
Valami eddig eltitkolt bizonyítékot, amit csak ő tudott kikutatni kapcsolatai révén, valahol fenn a hegyen egy serpa által őrizgetett emlék formájában?
Frászkarikát.
Hát akkor?
Egyszerűen vonz ez a téma. A bazi nagy hegy, meg a hegyet körülvevő hibbantak serege. Akik mindent, – az életüket kockáztatják azért, hogy odafenn álljanak a tetején, pár percre. Az meg külön bónusz, hogy ezt száz évvel ezelőtt tette(?) meg egy angol fiatalember, és a társa(?). Száz évvel ezelőtt, amikor még azt se tudták kibírja-e az emberi szervezet a magashegyi körülményeket. Amikor nem tudtak szinte semmit, mi van ott fenn.
Ez egy habkönnyű szövetű, így könnyen és gyorsan olvasható, jól megírt romantikus kalandregény. Jól kihasználva a műfaj elemeit, kissé sablonokat pufogtatva, kissé slendriánul és következetlenül itt-ott. Amitől viszkettem egy kicsit néha, az a suta és erőltetetten humoros és csattanókra kihelyezett párbeszédek. (Persze, fenn nyolcezer-kétszáz méteren és mínusz negyven fokban is úgy beszélgetnek a hőseink, mintha kedvenc klubjukban whisky kortyolgatás közben lapozgatnák a Times-t, mi? Hogyne…)
Ami miatt kissé kényelmetlenül érzem magam, az az, hogy ilyenkor sosem tudom eldönteni, mi igaz, és mi nem? spoiler
spoiler
Ja, és Archernek kedvence lehet a Tűzszekerek (spoiler), mert annyi hasonló jelenet van a könyvben, amit szinte egy az egyben átvesz, hogy az már feltűnő volt. Utalás is van a film sztorijára, (Harold Abrahams és Eric Liddell rivalizálása a 24-es párizsi olimpián), és mivel a film nagy-nagy kedvenc, örömmel helyezkedtem bele többször is az onnan megismert történésekbe és helyszínekre és díszletekbe.
A könyv maga is elég filmszerű, csodálkozom is, hogy nem csináltak még belőle egy játékfilmet.
Megnézném szívesen. Addig is, marad a 2010-es The Wildest Dream (spoiler), ami inkább dokumentumfilmes feldolgozása Mallory sztorijának, de emlékeim szerint jó film. Azt is meg ezt a könyvet is ajánlom a téma kedvelőinek. Nagyon nincs is másik, csak a Mallory nyomában.
Azért az az igazi.

2 hozzászólás
Ibanez P>!
Jeffrey Archer: A dicsőség ösvényein

Bár olvastam már a Mallory nyomábant jó volt ismét elveszni kicsit az Everest hóviharaiban. Ez a könyv a másikkal összehasonlítva sokkal „lazább”, olvasmányosabb, regényesebb, talán sok embernek „emészhetőbb stílusú”, főleg, hogy a könyv nagy részében inkább Mallory Everest-mászás előtti életét ismerhetjük meg. Talán emberibbé tette Archer ezzel a húzással Malloryt, amit egyáltalán nem bántam, hiszen a másik könyv dokumentumszerűbb volt. Örültem, hogy az első próbálkozás ilyen terjedelemben kapott helyet, az pedig, hogy vajon felért-e vagy sem, majd egyszer talán kiderül (ha megtalálják Irving-et egyszer). Személy szerint továbbra is azt gondolom, hogy még ha nem is értek fel a csúcsra, a teljesítményük előtt akkor is fejet kell hajtania mindenkinek, hiszen az igazolhatóan elért magasságuk is embert próbáló és fantasztikus teljesítmény volt!

Lex>!
Jeffrey Archer: A dicsőség ösvényein

Elsőként a borító fogott meg, utána a fülszöveg, mégis vacilláltam, hogy megéri-e ennyi pénzt kiadni erre a történetre. Végül nem bírtam otthagyni a boltban. Bár még soha nem olvastam ilyen jellegű könyvet, egy belső hang azt súgta, szeretni fogom.

Rá kellet jönnöm olvasás közben, hogy nekem bizony tetszenek az (ön)életrajzi történetek. Főképp azért, mert tudom, hogy amiről olvasok, az ha nem is 100%-ig pontosan így, de megtörtént. George Mallory története magába szippantott, igaz a hegymászás iránti szenvedélyével szimpatizálni nem tudtam. Mert én aztán soha… semmilyen körülmények közt… nem-nem… De örültem, hogy Mallory-nak ezt a félelmetes sport iránti lelkesedést ilyen jól át tudta adni az író.

Szeitz_Éva P>!
Jeffrey Archer: A dicsőség ösvényein

Jeffrey Archer írásait nagyon szeretem. Ez a könyve meg ráadásul igazán különleges, mert valós történetek alapján íródott. Természetesen a szokásos remek stílusban megírt történet, szépen kiegészítve úgy, hogy részemről el is hiszem, hogy minden úgy történt, ahogy le van írva. Soha nem értettem, hogy mi visz rá embereket arra, hogy vállalva a szinte lehetetlent, hegyeket másszanak, persze ezt Mallory úgy magyarázta, hogy azért mászik hegyet, mert ott van. Fantasztikus volt olvasni az emberi kitartásról, a szeretet/szerelem hatalmasságáról. Tudtam, hogy Archerben nem fogok csalódni bármit is ír.

Szencsike P>!
Jeffrey Archer: A dicsőség ösvényein

Mióta olvastam az Ég és Jég c. könyvet, azóta az Everest nem hagy nyugodni. Mallory idejében még rengeteg sportág az úriemberek sportja volt, a hegymászás is. Minden tisztelet megilleti őt és társait, hisz összehasonlíthatatlanok az ő illetve a mai mászók körülményei. Akár ő volt az első, akár nem, senki sem veheti el tőle az Everestet. A könyv alapján egy igazán jó ember lehetett, aki legalább annyira szerette a feleségét mint a mászást. Bár másképp alakult volna az élete.

Ildikó_Nagy_2 P>!
Jeffrey Archer: A dicsőség ösvényein

Imádom a hegyeket, a hegymászást, így nagy várakozással vettem kézbe ezt a könyvet. Nem csalódtam, még több csillagot is adtam volna. Végig lendületes, izgalmas, humoros, minden oldala leköti a figyelmet. Még ma is nehéz meghódítani az Everestet, hát még Mallory idejében. Mindenképpen polcon marad ez a kötet és újra elő fogom venni.

Yuzu>!
Jeffrey Archer: A dicsőség ösvényein

Nagyon szerettem olvasni ezt a könyvet. Könnyű volt azonosulni a szereplővel, megható és szép, „igaz” történet.

Or_Sheet>!
Jeffrey Archer: A dicsőség ösvényein

Ha ismertem volna Mallory-t személyesen, biztos nagyon csíptem volna :) Szimpi alaknak tűnt a regényben, olyan szeretnivaló „bolondnak”.


Népszerű idézetek

mate55 P>!

– Ha valaki egyszer szembenézett a halállal, utána már soha semmi nem lesz ugyanolyan, mint azelőtt.

90. oldal

mate55 P>!

– De az Úr bizonyára észrevette, hogy a nők gyakran több józan ésszel vannak megáldva, mint a férfiak.

24. oldal

4 hozzászólás
mate55 P>!

Ha az ember veszélyben van, muszáj hinnie Istenben.

85. oldal

robinson P>!

Mire azonban George és Guy este visszatért a szállóba, már nem fiúk voltak, hanem férfiak.

49. oldal

Kapcsolódó szócikkek: George Mallory (hegymászó)
robinson P>!

Conrad Anker meredten bámulta a márványfehér bőrű, fagyott, élettelen testet, amelyen a foszlányokban megmaradt ruha inkább csavargót idézett, mintsem Oxfordban vagy Cambridge-ben iskolázott férfit.

13. oldal

robinson P>!

– Ne feledd, fiam, hogy a jövőben tapintatosabbnak kell lenned, és törekedned kell arra, hogy ne hozd kínos helyzetbe a nálad idősebbeket és a feljebbvalóidat.

32. oldal

mate55 P>!

– Amikor legutóbb falat másztam a jancsiszöges bakancsomban, lezuhantam – mondta Conrad.

(első mondat)

robinson P>!

A tiszteletesben ekkor tudatosult először, hogy a fiába a jelek szerint sem a félelem, sem a veszélyérzet szikrája nem szorult.

21. oldal

robinson P>!

– Meglep, hogy éppen Cambridge-et választottad, hiszen az ország leglaposabb vidékén van.

35. oldal

Lex>!

Ruth fölemelte a fejét. Az arcán patakokban folyt a könny. – De az ön férje nem tért haza.
– Ha visszaforgathatnám az idő kerekét – hangzott a halk válasz –, és Con újra megkérdezné: „Nagy baj lenne, ha megint nekivágnék, öreglány?”, akkor ugyanazt mondanám, amit tizenhárom éve, egy hónapja és hat napja mondtam: „Nem drágám, természetesen nem lenne baj. Csak most ne felejtsd itthon a vastag gyapjúzoknidat.”

347. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Robert Falcon Scott

Hasonló könyvek címkék alapján

Agatha Christie: Chimneys titka
Dorothy L. Sayers: Kilenc ütés egy ember
Edgar Wallace: A zöld íjász
Agatha Christie: A barna ruhás férfi
Agatha Christie: Eljöttek Bagdadba
Agatha Christie: Bagdadba jöttek
Agatha Christie: Úti célja ismeretlen
Agatha Christie: Úticélja ismeretlen
Ken Follett: A Titánok bukása
J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly