A ​dicsőség ösvényein 94% 64 csillagozás

Azt hiszem, nem tévedek, ha azt állítom, a legtöbb könyvet szerető „moly”-os polcán találhatunk olyan kötetet, amelyet újra és újra elővesz, megszagolja, fellapozza, megkeresi a kedvenc részeit, mert imádja, megnyugtatja, vagy épp nevetésre készteti. Nekem is számos ilyen csodálatos „kincsem” van, s akad köztük Jeffrey Archer műveiből is, hiszen az ő történetei mindig úgy ölelik körbe a lelkemet, mint egy fuldoklót a mentőöv. Talán a könyveinek tökéletes lezárásának biztos tudata, a szerethető főhősei, a romantikus szerelemi szál teszik, hogy ha felnyitom bármelyik könyvét, tudom, hogy egy csodálatos utazásra indulok akár a jelenben, akár a régmúltban játszódó történeteiben.
Ebben a történetében ezúttal csak az alapot adják a valós események, valós és fiktív alakok keverednek egymással, valódi helyszíneken élnek félig-meddig képzeletbeli életet. Az író ezúttal is ügyesen használta fel a történelmi eseményeket és fennmaradt mondákat, históriákat arra, hogy Mallory csodálatos életét és a korszak alpinista világát még hihetőbbé és fordulatosabbá tegye számunkra.
A könyv legfőbb erényei közé tartozik az őszintesége, a valóságossága és az, hogy nem akar megfelelni egyetlen divatirányzatnak sem. Nincs benne sem természetfeletti, sem szívszakító dráma, sem hősök fehér lovon, semmi irreális, ami felizgatná a célközönségét, csak egy szimpla emberi történet. Fordulatos, izgalmas cselekmény, könnyedén megkedvelhető kidolgozott karakterek, valós történelmi események, humor és romantika. Ezek, amik miatt én tökéletesen elvesztem a lapok között, annyira magával ragadtak az érzések. Izgultam, mosolyogtam, aggódtam, de legvégül meghatódtam, és nagyon spoiler búcsúztam a főszereplőktől. Úgy gondolom Jeffrey Archer könyvek kedvelőinek kihagyhatatlan darab.

Bár olvastam már a Mallory nyomábant jó volt ismét elveszni kicsit az Everest hóviharaiban. Ez a könyv a másikkal összehasonlítva sokkal „lazább”, olvasmányosabb, regényesebb, talán sok embernek „emészhetőbb stílusú”, főleg, hogy a könyv nagy részében inkább Mallory Everest-mászás előtti életét ismerhetjük meg. Talán emberibbé tette Archer ezzel a húzással Malloryt, amit egyáltalán nem bántam, hiszen a másik könyv dokumentumszerűbb volt. Örültem, hogy az első próbálkozás ilyen terjedelemben kapott helyet, az pedig, hogy vajon felért-e vagy sem, majd egyszer talán kiderül (ha megtalálják Irving-et egyszer). Személy szerint továbbra is azt gondolom, hogy még ha nem is értek fel a csúcsra, a teljesítményük előtt akkor is fejet kell hajtania mindenkinek, hiszen az igazolhatóan elért magasságuk is embert próbáló és fantasztikus teljesítmény volt!

Az ilyen tragikus történetek döbbentenek rá arra, hogy mennyi bátor ember száll harcba nap mint nap valami ellen, és ha nem értesülök a róluk szóló cikkről, könyvről, filmről, akkor valószínűleg sohasem tudom meg, mekkora áldozatokat hoztak. George Mallory és társainak élete valószínűleg ennél a 440 oldalnál is több helyet érdemelne, de kétségkívül megragadóan, valósághűen és részletgazdagon írta meg a szerző ezt a nekik emléket állító regényt.
Eredeti várakozásaimmal ellentétben nem csak a hegymászó Mallory-t ismerhettem meg, hanem már egészen gyerekkorától kezdve, a középiskolás, majd egyetemista, később felnőtté váló férfi, férj és apa életét követhettem végig. Kalandos útjai során barátokra, támogatókra és családra tett szert, miközben történelmileg meghatározó időpontok sorában vett részt. Különleges stílusa, elragadtatása a mászás, szeretete a hozzá közelállók iránt teljesen lecsupaszította a szívem. A könyv vége, az azt követő felsorolás, ami arról szól, kivel mi történt 1924 után, megadta az utolsó kegyelemdöfést, és percekig szóhoz sem jutottam.

Biztosan tudom, hogy ezután nehezen élném át újra ezt a keserédes kalandsorozatot, mégis utánanéztem, hátha megfilmesítette valaki. Elvileg készülőben van/leállították februárban a forgatást link (?), szóval valami létezik. Azt hiszem, szükség lenne ezeknek a kitartó és óriási hőstettet véghez vivő angol úriembereknek, serpáknak és az expedíciókat valamilyen formában támogató személyeknek a filmvászonra kerülésére, mert megérdemelnék, hogy ilyen formában is emlékezzen rájuk az utókor.

Nagyszerű történet, el kell olvasni! Érdemes.
http://gaboolvas.blogspot.hu/2016/07/jeffrey-archer-dic…

George Mallory története, aki először próbálkozott a Mont Everest megmászásával. Hideg és kemény utazás. Szerelme a hegyek és felesége, Ruth iránt.
Igaz történeten alapul és sok ismeretet ad át a hegymászásról, nehézségekről, időjárásról, technikai problémákról és szenvedélyről. Megindító Mellory szenvedélye és kitartása és felesége Ruth, férje iránti szeretete, aki támogatta az álmai elérésében.
Ez a történet izgalmas és érdekes és sokkal többről szól, mint szó szerint a hegymászás.

Elsőként a borító fogott meg, utána a fülszöveg, mégis vacilláltam, hogy megéri-e ennyi pénzt kiadni erre a történetre. Végül nem bírtam otthagyni a boltban. Bár még soha nem olvastam ilyen jellegű könyvet, egy belső hang azt súgta, szeretni fogom.

Rá kellet jönnöm olvasás közben, hogy nekem bizony tetszenek az (ön)életrajzi történetek. Főképp azért, mert tudom, hogy amiről olvasok, az ha nem is 100%-ig pontosan így, de megtörtént. George Mallory története magába szippantott, igaz a hegymászás iránti szenvedélyével szimpatizálni nem tudtam. Mert én aztán soha… semmilyen körülmények közt… nem-nem… De örültem, hogy Mallory-nak ezt a félelmetes sport iránti lelkesedést ilyen jól át tudta adni az író.

Jeffrey Archer írásait nagyon szeretem. Ez a könyve meg ráadásul igazán különleges, mert valós történetek alapján íródott. Természetesen a szokásos remek stílusban megírt történet, szépen kiegészítve úgy, hogy részemről el is hiszem, hogy minden úgy történt, ahogy le van írva. Soha nem értettem, hogy mi visz rá embereket arra, hogy vállalva a szinte lehetetlent, hegyeket másszanak, persze ezt Mallory úgy magyarázta, hogy azért mászik hegyet, mert ott van. Fantasztikus volt olvasni az emberi kitartásról, a szeretet/szerelem hatalmasságáról. Tudtam, hogy Archerben nem fogok csalódni bármit is ír.

Jól felépített, olvasmányos, érdekes, igaz történeten alapuló regény. Tetszett, hogy az író a végén ebbe az irányba vitte el a történetet és Mallorynak adta a világ tetejének első meghódítója címet. Engem nem vonz a hegymászás, veszélyes és kicsit értelmetlen már ezen a szinten, de megemelem a kalapom ezek előtt az emberek előtt a kitartásukért, a küzdeni tudásukért, a szenvedélyükért. Szimpatikusak voltak a főszereplők, tetszett, hogy több érdekes dolgot megtudhattam erről a nehéz „sportról”, a körülményekről, a korról.

Mióta olvastam az Ég és Jég c. könyvet, azóta az Everest nem hagy nyugodni. Mallory idejében még rengeteg sportág az úriemberek sportja volt, a hegymászás is. Minden tisztelet megilleti őt és társait, hisz összehasonlíthatatlanok az ő illetve a mai mászók körülményei. Akár ő volt az első, akár nem, senki sem veheti el tőle az Everestet. A könyv alapján egy igazán jó ember lehetett, aki legalább annyira szerette a feleségét mint a mászást. Bár másképp alakult volna az élete.

Kicsit kétkedve fogtam neki az olvasásnak, mert a hegymászás, mint téma nem nagyon érdekel. Nem tudom megérteni azt a szenvedélyt, hogy mindenre felmásszanak, csak azért, mert ott van és ezenkívül semmi nem számít. Nem is tudom, hogy került a látóteremve azon kívül, hogy már mint író benne van. Minden bizalmatlanságot el lehet hagyni, a könyv ugyanolyan lenyűgözően mesél, olyan, mint a Csomolungma látványa, annak, akinek van lehetősége látni. Most három könyvet olvasok egyszerre, de ez megfogott és előrevettem.