Az ​illuzionista (Lincoln Rhyme 5.) 56 csillagozás

Jeffery Deaver: Az illuzionista

Lincoln Rhyme, a világ legjobb kriminológusa munkatársával és szeretőjével, Amelia Sachsszel ezúttal egy megállíthatatlannak tűnő gyilkos után nyomoz. Olyan rafinált gyilkost keresnek, akinek mindig akad egy újabb borzalmas trükk a tarsolyában.
A Varázsló a nagy Houdini mutatványait másolva iszonyatos gyilkosságokkal próbálja becsapni őket, s minden egyes bűncselekménye során mind ördögibb fordulatokkal rukkol elő.
Egyre nő az áldozatok száma, az óra kíméletlenül ketyeg, és az idő ellenük dolgozik. Rhyme-nak és Sachsnek minden tudásukat össze kell szedniük, hogy megakadályozzanak egy őrült bosszút, amelyről kiderülhet, hogy csupán egy nagyszabású eltüntető mutatványhoz szolgál díszletül.
A tét nem kicsi: vajon képes-e a nyaktól lefelé bénult Lincoln Rhyme a tiszta logika segítségével felülkerekedni a misztikusnak, titokzatosnak ható, de valójában csupán szemfényvesztésen alapuló illúzió világán?

Eredeti megjelenés éve: 2003

>!
Alexandra, Pécs, 2008
524 oldal · ISBN: 9789633706367 · Fordította: Cserna György

Kedvencelte 8

Most olvassa 2

Várólistára tette 31

Kívánságlistára tette 14


Kiemelt értékelések

mate55 P>!
Jeffery Deaver: Az illuzionista

Nekünk, embereknek van egy érdekes tulajdonságunk: szeretjük a titkokat, a rejtélyeket és a megmagyarázhatatlan jelenségeket. Ezen állítás igazát nem csupán én tapasztaltam meg ebben a nagyszerű elemekkel átszőtt krimiben, hanem a szereplők is. Mert „Az illuzionista egy olyan író munkája, aki szereti a könyveket. Ha valaki figyelmesen olvassa könyveit, látni fogja, mekkora és milyen mélységű kutatás és utánajárás van egy-egy könyve mögött. Igen nehéz lehet mindebből az információ halmazból azt a minimumot kiválogatni, ami egy regény szűk keretei között békében elférhet, ráadásul mindezt úgy tálalva, hogy laikusok (mint én is) számára is követhető, élvezhető, érthető legyen. Nyomozói szókimondó megjegyzései kiválóan lazítják fel és rángatják le a rögvalóság szintjére a sokszor nyomasztó eseményeket. Bár lehetséges, hogy csak én vagyok olyan naiv olvasó, akit könnyedén megvezet az író, de el kell ismernem, velem szinte teljes mértékben véghezvitte azt, amit – valószínűleg – elképzelt, amikor megírta a regényt. Mert Deaver csal. Nem is kicsit. Talán túl sok kanyart és csavart akart beletuszkolni az amúgy se egyszerű történet fináléjába, ami megtöri az addig felépített szilárd rendszert (már amennyire az ördögi fordulatokat szilárd rendszernek lehet nevezni). Ez egyszerre előnye és hátránya a könyvnek, hisz egy rafinált (trükkös) gyilkosról szóló könyvnek nem feltétlenül róható fel, hogy ő is olyan trükkel él, mint szereplői. Szóval nem csupán „pofátlan”, de ravasz húzás is egyben, és miközben én (meg persze Rhyme és Sachs is/ja és Kara/) továbbra is a zsinórokat keresem, ő bizony „ördögien”elvarázsolt. Mert Ő már megteheti.

3 hozzászólás
Niko_oka>!
Jeffery Deaver: Az illuzionista

Vártam, hátha leülepedik az olvasmányélmény, és választ kapok a bennem megfogalmazódott nagy kérdésre: vajon ez a sok fordulat, zsákutca és tripla csavar túl sok volt vagy pont ez adta meg a varázsát? 2nap elteltével sem tudom a választ, inkább arra jutottam, valószínűleg nagyobb hatást tett volna rám, ha egyben le tudom nyomni, esetleg kisebb szünetekkel. Mert így többször megtört a varázs, ami biztosan működött volna, hiszen elbűvöl az illúzió világa. Ez a cselekményszövés Deavert is varázslóvá tette. De félek, hogy Rhyme és Sachs világa kezd egyoldalúvá válni számomra, úgyhogy kell egy kis szünet.

Tüncsimüncsi>!
Jeffery Deaver: Az illuzionista

Nagyon tetszett. Rhyme és Amelia fantasztikusan jó páros, de örültem, hogy egy külsős személyt is bevontak a nyomozásba, aki számára az illúziókeltés és annak a hátterében álló dolgok nem álltak távol. Plusz ráadás, hogy abból a világból egy csipetnyit megismerhettem a regény által.
Felettébb izgalmas olvasmány volt, nem hiába ez a kedvencem a sorozatból :)

tgorsy>!
Jeffery Deaver: Az illuzionista

Kriminek 5 csillagos. Fordulatos, izgalmas, logikus.
Monnánk a végén már nekem túl sok volt a csavar, de követhető.
Tudom, h. a belőle készült filmet is láttam, és az ágyhoz kötött nyomozót Denzel Washington játszotta.
De az is lehet, h. 2 film is készült belőle.

4 hozzászólás
hattori>!
Jeffery Deaver: Az illuzionista

Egy szuper darab a Lincoln Rhyme sorozatból, ami nyári kikapcsolódásnak tökéletes volt. A receptje a szokásos: fordulatok sorozata, meglepetések még a végén is, egy külsős szemlélőnek érdekes világ, a bűvészvilág bemutatása, helyszínelések. Deaver regényei két dolog miatt tetszenek különösen: 1. a tetraparetikus nyomozó alakja, akinek a bemutatása teljesen jól hozza egy kerekesszékes ember szükségeleteit (más kérdés, hogy kis hazánkban ez hogy lenne megvalósítható) 2. sok érdekes tényt lehet megismerni a regényben, amihez biztos állati sok háttérmunka kellett, és az általam ismert tények alapján ezek fedik is valóságot, úgyhogy akár még ismeretterjesztésnek sem utolsó.

zeany>!
Jeffery Deaver: Az illuzionista

Szerintem kissé túlzásokba esett az író ebben a könyvben. Egy olyan szuper, legyőzhetetlen, még a lehetetlen helyzetből is kikerülő gyilkost alkotott, ami számomra hiteltelenné tette a történetet. Eleinte még élveztem a bűvészmutatványokat, amik segítették tevékenységében a gyilkost, de körülbelül a könyv közepétől már nagyon vontatott lett nekem az egész ettől a sok halandzsától. Nyögvenyelősen, de befejeztem azért. A karakterek nem rosszak, bár Sachs nekem minden könyvben ellenszenves – vagy csak az író nem hagyja megismerni eléggé – de Rhyme, Kara és a többiek jók.

nyolcadikutas>!
Jeffery Deaver: Az illuzionista

Talán illuziót rombolok…
A Hideg hold utáni dé javu érzést nem tudtam elfelejteni. S ez az, ami lehúzta nálam a könyvet. Az egy kaptafa. Mert sablonos. Csavarostól mindenestől. S néhol azt éreztem, a kevesebb több lett volna.
Ez van Mr. Deaver.

2 hozzászólás
Én_az_olvasó>!
Jeffery Deaver: Az illuzionista

Néhány éve már olvastam egy könyvet az írótól és persze láttam a Csontembert, úgyhogy nagyjából tudtam mire számítsak. És nem is csalódtam. Bár a bűvészek és a cirkusz világa távol áll tőlem, mégis tetszett a történet, amiben pedig a bűvészmutatványok és trükkök elég nagy szerepet kaptak. Erősen kezdett az író, pillanatokon belül már két gyilkosság ügyében nyomoztak a főszereplők. Aztán a „durva” történések megfogyatkoztak, de azért nem volt akció híján a sztori. Szeretem Rhyme kicsit cinikus természetét, tiszta logikáját és nagy tudását, szinte ő az ideális detektív – eltekintve attól, hogy ágyhoz kötött mozgáskorlátozott, de az eszével pótolja fizikai hiányosságait. Több csavar is van a történetben és a végén mindenki megkapja, ami jár neki.

LooneyLuna23>!
Jeffery Deaver: Az illuzionista

Még évekkel ezelőtt láttam meg ezt a könyvet egy könyvesboltban. A történet felkeltette az érdeklődésemet, de aztán hamar elfelejtkeztem róla, s nemrégiben (egy újabb könyvesboltos kiruccanásnak köszönhetően) jutott eszembe ismét. Szeretem a krimiket, s mivel ennek is ez a műfaja, úgy gondoltam, jól fogok szórakozni az olvasása közben.
Tévedtem. Az elején még nagyon tetszett, a mutatványokra hajazó gyilkosságok részletesen és izgalmasan voltak megírva, a rejtélyes gyilkos és az éles elméjű kriminológus párharca ígéretesnek tűnt. Aztán jöttek a fordulatok. Ami nem is lett volna probléma, hiszen a fordulatoknak általában örül a kedves olvasó, mert ezek által lesz még feszültebb a cselekmény. Itt azonban csak csalódást okoztak, sőt a végére már olyannyira túlcsavarta a fordulatmérőt az író, hogy számomra teljesen hiteltelenné vált az egész sztori.
A könyv gyilkosának trükkjeit bevettem egy ideig és talán még szórakoztattak is kissé, viszont az író nem bizonyult ennyire sikeres bűvésznek: nem tudta jól adagolni a feszültséget, a sok felesleges fordulat és félrevezetés helyett inkább írt volna egy rövidebb, de több izgalmat tartogató könyvet. Sajnos nem jár a taps, ez a mutatvány most nem jött össze.


Népszerű idézetek

Nyúl_Ágnes>!

– Tudja, nem vagyok biztos benne, hogy van-e egyáltalán valóság.
– Hogy érti ezt?
– Nos, minden, ami a múltban volt, csak emlék. Nem igaz?
– De igaz.
– És minden, ami a jövőben lesz, az csak képzelet. Mindkettő tehát puszta illúzió – emlékek. Az emlékek megbízhatatlanok, a jövőt illetően pedig csak spekulációkba bocsátkozhatunk. Az egyetlen dolog, amely teljesen valós, a jelen pillanat – és ez állandóan változik, ingadozik a képzelet és az emlékek között.
Szóval érti mire célzok?
Az egész életünk csupa illúzió.

218. oldal

mate55 P>!

Az igazán jó bűvész az elmét akarja becsapni,
nem pedig a szemet.

(első mondat)

mate55 P>!

Egy kettyintés hébe-hóba azért nem árt.

107. oldal

mate55 P>!

– A legutóbbi kapcsolatom melegszendviccsel és ibolyával zárult.

107. oldal

Niko_oka>!

A kromatográf olyan, mint a lóversenypálya: az anyagok együtt kezdenek mozogni az eszközben, de különböző sebességgel haladnak, így szétválasztódnak. A célfotónál a spektrométer összehasonlítja őket egy hatalmas, ismert anyagokat tartalmazó adatbázissal, így aztán be tudja őket azonosítani.

65. oldal, 5. fejezet


A sorozat következő kötete

Lincoln Rhyme sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

J. D. Robb: Halálos menekülés
Mario Puzo: A Keresztapa
Stephen King: A remény rabjai
Harlan Coben: Szökevények
Stephen King: Később
Dot Hutchison: Pillangók kertje
Lawrence Block: Sírok között
Richard Castle: Heat Rises – Hőségriadó
Mary Higgins Clark – Alafair Burke: Míg a halál el nem választ
Douglas Preston – Lincoln Child: Kénköves pokol