Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Az acél csók (Lincoln Rhyme 12.) 33 csillagozás
A digitális technológia része a mindennapjainknak.
Könnyebbé teszi az életünket, a segítségével gyorsabban teremthetünk kapcsolatot egymással, és lerövidíti az utazási időt. De rossz kézbe kerülve életeket olthat ki.
Amelia Sachs nyomozó éppen egy gyilkost üldöz forró nyomon haladva egy brooklyni áruházban, amikor a hajtóvadászatot végzetes esemény szakítja félbe. Egy mozgólépcső gépházában találja magát, hogy kimentsen egy mélybe zuhant áldozatot és egyúttal kiengedje a markából a gyanúsítottat.
De vajon tényleg egyszerűen egy rémisztő baleset történt? Lehet pusztán véletlen egybeesés, hogy a gyilkos éppen akkor járt a helyszínen?
Félő, hogy az áldozatok száma további látványos növekedést mutat. Sachs és Lincoln Rhyme, a törvényszéki szakértő kénytelenek rádöbbenni, hogy valószínűleg egyik legkönyörtelenebb eddigi ellenfelükkel állnak szemben. Valakivel, aki a leghétköznapibb tárgyakat is képes öldöklő fegyverré változtatni. Valakivel, aki egy… (tovább)
Eredeti megjelenés éve: 2016
Kedvencelte 1
Most olvassa 5
Várólistára tette 18
Kívánságlistára tette 12
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Ez Deaver egyik legösszetettebb regénye, hiszen négy különböző „elem” van a történetében. A fő szál cselekménye közvetlenül az emberek félelmeiből táplálkozik. Mindannyian szeretjük a technológiát. A lakosság nagyobb része nem élhet nélküle. Az író figyelmeztető jelzést ad a modern elektronika veszélyeire. Egy furcsa üzenet arról, hogy mennyire tehetetlen a fogyasztó, amikor egy hacker (pszichopata) meglehetősen bizarr módszert használ áldozatainak meggyilkolására, kihasználva a legmodernebb technológiát. Tökéletesen illik korunk aggodalmaihoz, jelen esetünkben arra szolgálnak, hogy fokozzák a cselekmény feszültségét, bonyolítsák Rhyme és csapatának arra irányuló erőfeszítéseit, hogy megállítsanak egy „terroristát”, aki a megbízható eszközök és készülékek mechanikáját szabotálja. A könyv egyik érdeme (persze a kötelező izgalmak mellett), hogy gyakorlatilag egy digitális technológiai (OKJ-és:)) tanfolyamot is elvégzünk, míg a végére érünk. Nem feltétlenül értek egyet Deaverrel minden pontban, de a kezdeményezése kiváló.
Számomra nem volt csalódás, de persze lehet azért sem mert én nem vagyok egy digitális-lány és épp ezért ha valahol hiba volt, nekem nem tűnt fel. Hisz az egész sztori erről a „túl-digitalizált” világ, az emberekre kiható veszélyekről szólt. Manapság minden távirányítású, a bojler, a mozgólépcső, a kocsi vezérlése, a gázsütő és még egy csomó olyan használati eszköz amire nem is gondoltam volna. És mi van akkor, ha valaki meghackeli ezeket és el kezdi irányítani, hogy csak úgy kinyíljon egy ajtó, bekapcsoljon a sütő, bizony akkor emberek fognak meghalni. Nyomokat azért hagy maga után a tettes, és ha hagy akkor azt Amelia megtalálja.
Ez csak egy kis szelete a könyvnek, van még két-három másik szeletecske is ami külön szálon fut, csak a főszereplőink egyeznek.
Az utolsó kétszáz oldal annyi meglepetést és csavart tartogatott, addig csak úgy pötyögött a történet, de a végére belehúzott, ez emelte a színvonalat és a csillagokat is.
Van pár sorozat, amit nagyon szeretnék tovább olvasni, de nálunk elakadt a kiadásuk. Az egyik ilyen Deaver Lincoln Rhyme sorozata. Az utoljára megjelent részt eddig halogattam, hátha jön másik is. Nem jött. Ez nem von le ennek a kötetnek az értékéből – csak sajnálattal olvastam, mert tudtam, befejezem, és maximum újra elolvashatom a korábbi nyomozásokat…
De akkor a könyvről is!
Deaver egy kicsit eljátszik azzal, hogy Lincoln és Amelia külön utakon jár, ami nem sűrűn fordult elő eddig. Lincoln tanítani kezdett, és a rendőrséggel már nem dolgozik együtt. Amelia pedig rendőr és fájón hiányolja a társát és a közös munkát. Látszólag két külön esetet derítenek fel: Amelia egy sorozatgyilkos nyomában jár, míg Lincoln egy balesetben meghalt férfi özvegyének segít kideríteni, hogyan hibásodhatott meg a férje halálát okozó mozgólépcső.
Külön szálon vezeti őket Deaver, és még a közös gondolkozás is elmarad, mindenki a maga nyomait, ötleteit viszi végig. Ez egészül ki a sorozatgyilkos nézőpontjával, ami rendszeresen reagál az Amelia által kiderített eseményekre. Párszor össze is futnak majdnem, ilyenkor egy, a nő által megélt esetet megnézhetünk más oldalról is. Előzetesen simán azt feltételeztem, a sorozatgyilkos utáni hajsza köt majd le jobban. Ehhez képest azt kezdtem el jobban élvezni, amikor a lift rejtélyét kutatták.
Deaver azonban azért annyira jó, mert képes lesz a szálakat egy nevezőre hozni. Jönnek fordulatok és váratlan összefüggések, és a végére megint összeáll a Rhyme – Sachs közös nyomozás. Ezen felül sok kis mellékszálat is kapunk: Amelia exének feltűnése és ügyködése, a rendszeresen a párossal együtt dolgozó járőr magánakciója. Mindben van annyi rejtély és fordulat, hogy a végére egészen másképpen festenek az esetek, mint ahogy elkezdte őket a szerző.
Volt már meglepőbb és okosabb, ok, véresebb is a szerző egy-egy kötete, de a stíluselemei és amitől a szerzőre ismerni egy krimiben, az most is megvan. Több szál, logikus, meglepő összefüggésekkel. A nyomozati munka sokszínűen van megközelítve, és ugyanolyan fontos a laborban töltött idő és a tényleges hajsza.
A főszereplői már nem változnak, és szépen hozzák a formát, amilyennek megszerettük őket. Talán ezért is érkeznek újabb, akár visszatérő mellékszereplők is, akik a maguk története mellett színesítik a főszereplők jellemét is. Most pl. van egy tanítványa Lincolnnak, aki szintén mozgássérült. Lincoln karolja fel, mentorálja, és vonja be a nyomozásba is. Lincoln meglepően empatikus arcát mutatja, és vissza lett fogva a férfi cinikus, nyers stílusa is a nő mellett. Amelia újra bizonyítja, mennyire nagy a szíve, miközben okos és megfontolt nő is. spoiler
Ha nagyon kötekedni akarok, akkor két megjegyzésem maradt. Az egyik: kissé túl van írva a regény. Az egészet nézve sok ez a 600 oldal, helyenként eléggé leül a cselekmény.
A második, a csavar azzal kapcsolatban, hogy spoiler Ezt kevésbé éreztem hitelesnek, ha a személyiségét leszámítva szépen össze is érnek a szálak.
Most pedig jöhet az újabb várakozás, jelenik-e még meg Deaver-regény nálunk.
Nagyon izgalmas, fordulatos volt ez a könyv. Ugyan most nem volt olyan szoros az elején a munkakapcsolat Amelia és Lincoln között, de aztán az ügyeik összefonódnak.
Érdekes ahogyan a gyilkosságokat elkövetik, ilyennel még nem találkoztam sehol sem. Sajnos azonban valószínű, hogy előbb-utóbb ilyen esetek is lehetnek.
Jó, hogy LR visszatér a rendőrséghez szakértőnek, így újabb részekben reménykedhetünk.
Nagyon érdekes gondolat annak a kifejtése, hogy mennyire ki vagyunk szolgáltatva a modern technikai eszközöknek. Eddig „csak” attól kellett félnünk, hogy leszívják a számlánkról a pénzt. Most már az életünk is veszélyben van, elég csak a mikrót kinyitni. Amelia Sachs és Lincoln Rhyme kideríti, hogy ki az, aki a gömbfejes kalapáccsal és a modern kütyükkel egyaránt képes gyilkolni.
A technikában való időnkénti túlzott elmerülést az író azzal színesíti, hogy közread egy ábrákkal kísért sakkpartit, amelyben Rhyme susztermattot kap tanítványától. A partit fejben játsszák le. A baj ezzel az, hogy aki már eljutott arra a szintre, hogy tábla nélkül, vakon játszik, az nem kap mattot a hetedik lépésben. Az író ugyan azt írja, hogy tizennégy lépés volt, de a sakkban a lépések számolása nem az összes lépést jelenti, hanem a lépésváltást. A gondok ezzel a sakkpartival persze már korábban kezdődtek. A 406. oldalon írja: „- A fehér király leüti az f7-en álló gyalogot.” Természetesen az eddig e5-ön álló ló, vagyis huszár üti a gyalogot, ahogy az ábra is helyesen mutatja. Na de ez még nem elég! A 407. oldalon. „- Fekete futó f3-ra. Sakk-matt.” Az igaz, de nem a futóval, hanem a huszárral adta a mattot, amint az jól látszik az ábrán a 408. oldalon. A lépésszámolás és szerencsétlen Rhyme valószínűtlenül korai veresége az író bűne, de a bábuk felcserélése alighanem a fordító lelkén szárad. A lektorról nem beszélek, mert az már évek óta nincs, jobb házaknál is hiánycikknek számít.
Deaver mester ezúttal is a maximum szinten teljesítette a krimi fogalmának a kimerítését. A megszokott módon, több szálon keresztül vezeti a sztorit, az egyes karaktereknek melléktörténetei is érdekfeszítőek. Külön pozitív szerintem, hogy ezúttal is bele láthatunk a „gonosz” gondalataiba. A sorozat korábbi jól ismert szereplői is megjelennek, ki rövidebb ki hosszabb ideig. Összességében elmomdható, hogy aki szereti Deaver stílusát az ebben a könyvben sem fog csalódni
Bonyolult, odafigyelést igénylő krimi. Gondosan megtervezett gyilkosságok távirányítóval, mozgólépcsővel, de azért az acél gömbkalapács sem hiányozhat. Felváltva olvashatjuk a gyilkos gondolatait, őrült tetteit, és a nyomozás pontos leírását. Részletes tájékoztatást kap az olvasó a helyszínelés fontosságáról, a kártérítési jogról. Miután Deaver felkészített rá, csak ezek után gyorsulnak fel az események, futhatunk a bűnös után, valahogy mindig előttünk jár. Alaposan kidolgozott történet, elgondolkodtató, emlékezetes.
Ez most nem tetszett annyira, mint az író korábbi könyvei. Az önmagában pozitív változás, hogy több, egymástól különálló szálon is bonyolódik a cselekmény, viszont a történet és a befejezés nem volt annyira csavaros, mint szokott. Kicsit mintha megfáradtak volna az állandó karakterek, az újak meg mintha nem volnának annyira érdekesek. Azért mindenkinek bátran ajánlom, összegészében nagyon jó kis könyv, csak éppen Jeffrey Deavertől kicsit többet szoktam meg.
Az első 200 oldal kissé unalmas volt. Bizonyos részek túlzottan ki voltak fejtve, egyenesen unalmasak voltak. Archer karaktere egyáltalán nem volt szimpatikus, sőt… A gyilkosságok leírása felesleges volt, túl sok embert öltek meg, 1-2-vel lehetett volna kevesebb. De a végén nagy nehezen csak beindult.
Nagyon tetszett a bűnös kilétét illető csavar, nem gondoltam volna, hogy ez lesz a megoldás! Ilyen szempontból előnyös volt a könyv hossza, hisz hiába lapoztam előre, nem tudtam kivenni ki lesz a tettes. Sok érdekes információt is megtudtam, így egyszeri olvasásnak kiváló élmény.
Két dolog biztos:
– Mr. Deavernek problémája van az elektronikus/okos világgal
– Olyan dolgokat tesz a regényeibe amik nem méltóak hozzá. Ne menjünk át szappanoperába legyünk kedvesek.
Ja és a három:
-Nekem ez a sorozat azért volt szuper, mert nem azzal operált, hogy nem mondta meg mire jöttek ár a szereplők és így okosabb volt a nyomozó mint én, hanem, hogy megmondta és mégis tudta csavarni. Most meg…csupa félbehagyott oldal, deus ex machina..eh…
Népszerű idézetek
A felvonókban, épületekben, repülőkben, metrókban. Bárki tervezte őket, biztonságosra tervezi. Honnan tudhatnánk, mikor válnak veszélyessé?
43. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Ker Dukey – K. Webster: Pretty Stolen Dolls – Ellopott babácskák 88% ·
Összehasonlítás - J.D. Barker: Szíve helyén sötétség 91% ·
Összehasonlítás - Agatha Christie: Az ABC-gyilkosságok 91% ·
Összehasonlítás - Sharon Bolton: Halj meg kétszer! 84% ·
Összehasonlítás - Michael Robotham: Altató 83% ·
Összehasonlítás - Chris Whitaker: Ahol az égbolt véget ér 92% ·
Összehasonlítás - John Marrs: The One – A tökéletes pár 90% ·
Összehasonlítás - Jodi Picoult: Házirend 89% ·
Összehasonlítás - Guillaume Musso: Angélique 88% ·
Összehasonlítás - Stephen King: Agykontroll 88% ·
Összehasonlítás