A ​tizenkettedik kártya (Lincoln Rhyme 6.) 83% 32 csillagozás

Deaver thrillere az elején felemás érzéseket ébresztett bennem. Mielőtt azonban menthetetlenül eltévedtem volna a középszer és a klisék „telepén”, megmentett az író profizmusa, és nagyjából a kötet fele után, amikor már kiszörnyülködtem magam az ismerős motívumokon, váratlan fejleményként rájöttem, hogy minden „gyengesége” ellenére ez egy remek könyv. A gyilkos karaktere és háttértörténet nagyon jól kitalált és felépített, az indíték és maga a gyilkosságok elkövetése pedig filozófiai értekezés tárgyát képezi a beteg világunkban. A végére érve pedig arra a következtetésre jutottam, hogy megérte kitartónak lennem, hiszen a befejezés sokkal jobb, eredetibb, mintsem az előzmények alapján sejtettem. A történetben egyébként minden a helyén van, hiszen az egymáshoz kapcsolódó láncszemek logikusak, a miértek pedig érthetőek, s bár néha csak később értjük meg egy látszólag nem túl fontos részlet funkcióját. Bár nem a tartalma az, ami említésre méltó, hanem a hangulata – azok a mélyben gyökerező, kérlelhetetlen indulatok, azok a régen eltemetett, de soha nem feledett emlékek, melyek fájdalmat és szenvedést hoztak. Tulajdonképpen nem is érdekelnek Deaver hibái, sőt kifejezetten vágyom rájuk, mert amíg képes ilyen lebilincselő regényeket írni, addig kapásból felmentem a bűnei alól.

Azt hittem, ha szünetet tartok, kevésbé tűnik fel, hogy kezd egyhangúvá válni a sorozat. De ha önmagukban látnánk a részeket, megszaporodna az 5 csillag is. Még mindig lenyűgöző az az aprólékosság, amivel Deaver dolgozik -de hiába tudom sejtem, milyen kemény munka rejlik minden szava mögött, ez mégsem érezhető. Ezt profizmusnak hívják.

Ezúttal is egy jó krimit olvashattam, azonban a vége nekem nem ütött akkorát mint pl a koporsótáncos. Azért így is megy a 4 csillag :)

hát ezúttal azért már kétszer előfordult, hogy okosabb voltam a zsaruknál, ami meg nem előny, szóval kicsit vesztett varázsából, de azért még mindig hozza a formáját, szóval ajánlott!

Nagy mágus ez a Deaver. Mert mindig az orránál fogva vezeti az embert. De nem csinál tulajdonképpen mást, mint, hogy gombolyítja a fonalat, elágaztatja, aztán bizonyos helyeken falnak vezet. Hogy aztán ott is legyen egy csapóajtó.
Szórakoztató irodalom, egy nagy mesélő, remek karakterek és korrekt kikapcsolódás. Nem váltja meg a világot, remekül el lehet vele lenni.

Fordulatos, jó krimi volt, mindig szolgált meglepetésekkel. Nagyon megszerettem Geneva-t is talpraesettsége miatt, alapjába véve ő pont olyan mint az őse, ugyanaz a harcos típus.
Pár helyen én is hagytam magam félrevezetni, de a végén már egészen tudtam követni a tettes gondolkodásmódját.

imádom

Eddig ez a Jeffrey Deaver regény tetszett legjobban. A végén azért volt pár csavar, amik tetszettek is meg nem is, de összességében jó volt.

Nem csalódtam! Ismét egy nagyon izgalmas, lebilincselő könyvet vehettem a kezembe!