A ​tizenkettedik kártya (Lincoln Rhyme 6.) 32 csillagozás

Jeffery Deaver: A tizenkettedik kártya

A tizenkettedik kártya egy kétnapos, macska-egér harchoz hasonlító hajsza Manhattan északi részének az utcáin, amelynek során a nyaktól lefelé mozgásképtelen Lincoln Rhyme és Amelia Sachs megpróbálnak túljárni Thompson Boyd eszén, aki látszólag ártalmatlan hétköznapi ember, ám akit múltja érzéketlen és ravasz gyilkológéppé változtatott. Boyd most Geneva Settle-re, a harlemi gimnazistára vadászik, és Lincolnra meg Ameliára maradt annak kiderítése, hogy miért.

Eredeti megjelenés éve: 2005

>!
Alexandra, Pécs, 2007
558 oldal · ISBN: 9789633703274 · Fordította: Morvay Krisztina

Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 11

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

mate55 P>!
Jeffery Deaver: A tizenkettedik kártya

Deaver thrillere az elején felemás érzéseket ébresztett bennem. Mielőtt azonban menthetetlenül eltévedtem volna a középszer és a klisék „telepén”, megmentett az író profizmusa, és nagyjából a kötet fele után, amikor már kiszörnyülködtem magam az ismerős motívumokon, váratlan fejleményként rájöttem, hogy minden „gyengesége” ellenére ez egy remek könyv. A gyilkos karaktere és háttértörténet nagyon jól kitalált és felépített, az indíték és maga a gyilkosságok elkövetése pedig filozófiai értekezés tárgyát képezi a beteg világunkban. A végére érve pedig arra a következtetésre jutottam, hogy megérte kitartónak lennem, hiszen a befejezés sokkal jobb, eredetibb, mintsem az előzmények alapján sejtettem. A történetben egyébként minden a helyén van, hiszen az egymáshoz kapcsolódó láncszemek logikusak, a miértek pedig érthetőek, s bár néha csak később értjük meg egy látszólag nem túl fontos részlet funkcióját. Bár nem a tartalma az, ami említésre méltó, hanem a hangulata – azok a mélyben gyökerező, kérlelhetetlen indulatok, azok a régen eltemetett, de soha nem feledett emlékek, melyek fájdalmat és szenvedést hoztak. Tulajdonképpen nem is érdekelnek Deaver hibái, sőt kifejezetten vágyom rájuk, mert amíg képes ilyen lebilincselő regényeket írni, addig kapásból felmentem a bűnei alól.

Niko_oka>!
Jeffery Deaver: A tizenkettedik kártya

Azt hittem, ha szünetet tartok, kevésbé tűnik fel, hogy kezd egyhangúvá válni a sorozat. De ha önmagukban látnánk a részeket, megszaporodna az 5 csillag is. Még mindig lenyűgöző az az aprólékosság, amivel Deaver dolgozik -de hiába tudom sejtem, milyen kemény munka rejlik minden szava mögött, ez mégsem érezhető. Ezt profizmusnak hívják.

Hajdupeti>!
Jeffery Deaver: A tizenkettedik kártya

Ezúttal is egy jó krimit olvashattam, azonban a vége nekem nem ütött akkorát mint pl a koporsótáncos. Azért így is megy a 4 csillag :)

Maate>!
Jeffery Deaver: A tizenkettedik kártya

hát ezúttal azért már kétszer előfordult, hogy okosabb voltam a zsaruknál, ami meg nem előny, szóval kicsit vesztett varázsából, de azért még mindig hozza a formáját, szóval ajánlott!

nyolcadikutas>!
Jeffery Deaver: A tizenkettedik kártya

Nagy mágus ez a Deaver. Mert mindig az orránál fogva vezeti az embert. De nem csinál tulajdonképpen mást, mint, hogy gombolyítja a fonalat, elágaztatja, aztán bizonyos helyeken falnak vezet. Hogy aztán ott is legyen egy csapóajtó.
Szórakoztató irodalom, egy nagy mesélő, remek karakterek és korrekt kikapcsolódás. Nem váltja meg a világot, remekül el lehet vele lenni.

danlin>!
Jeffery Deaver: A tizenkettedik kártya

Fordulatos, jó krimi volt, mindig szolgált meglepetésekkel. Nagyon megszerettem Geneva-t is talpraesettsége miatt, alapjába véve ő pont olyan mint az őse, ugyanaz a harcos típus.
Pár helyen én is hagytam magam félrevezetni, de a végén már egészen tudtam követni a tettes gondolkodásmódját.

repavalleszurtnyul>!
Jeffery Deaver: A tizenkettedik kártya

Alapjában véve minden Jeffery Deaver könyv ugyanolyan: néha kissé öncélúan túlbonyolított történet, a kelleténél legalább eggyel több csavarral, és legalább egy tündérmese-szerű fordulattal. Ebben a könyvben nekem ez utóbbival volt bajom: a Genevát érintő fordulat szerintem nevetséges, valószerűtlen marhaság.

fiszi>!
Jeffery Deaver: A tizenkettedik kártya

Eddig ez a Jeffrey Deaver regény tetszett legjobban. A végén azért volt pár csavar, amik tetszettek is meg nem is, de összességében jó volt.

persa>!
Jeffery Deaver: A tizenkettedik kártya

Nem csalódtam! Ismét egy nagyon izgalmas, lebilincselő könyvet vehettem a kezembe!


Népszerű idézetek

mate55 P>!

Néha oda kell figyelned magadra, és elfogadnod a feléd nyújtott kezet.

485. oldal

8 hozzászólás
mate55 P>!

Legutóbb is felnőttregényekkel szórakoztatta magát: Kazuo Ishiguro Napok romjait, John Fowles A francia hadnagy szeretőjét olvasta.

445. oldal

1 hozzászólás
mate55 P>!

Végül is, ha nincs reményed, akkor nincs mit lerombolni.

272. oldal

mate55 P>!

A gazdag emberek mindig a szegényekre hányják a mocskukat.

326. oldal

mate55 P>!

Izzadságtól és könnyektől csapzottan egy férfi rohan a szabadságért, az életéért.

(első mondat)

cassiesdream>!

– Folytassa! Mi az?
– Vattacukor.
Ezzel még nem találkozott. Ám van néhány újgenerációs robbanóanyag,aminek a robbanóereje tízezer métermásodpercenként; ez egy normál lövedék sebességének a tízszerese. Vajon ez is közéjük tartozik?
– Milyen sajátosságai vannak? – kérdezte végül.
Rövid szünet a vonal másik végén.
– Finom.
– Az meg mit jelent?
– Édes. Jó íze van.
– Úgy érti,hogy ez valódi vattacukor,amit a vásárokban lehet kapni? – kérdezte Rhyme.
– Igen. Miért,mit gondolt,hogy értem?

80. oldal

4 hozzászólás

A sorozat következő kötete

Lincoln Rhyme sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Dan Wells: Nem akarlak megölni
J.D. Barker: Az ötödik áldozat
Jason Matthews: Az árulás palotája
Rachel Vincent: Rogue – Latrok
E. K. Blair: Bang
Jenny Carroll: Tudom, hol vagy!
Irene Adler: A skarlátvörös rózsa rejtélye
Stephen King: Álom doktor
Karen Rose: Vigyázz rám