The ​Serpent King – A kígyókirály 89% 72 csillagozás

A legjobb felnőtté válásról szóló könyv, amit eddig olvastam. Egyszerre vidám és mélységesen szomorú. A három barát Dill, Lydia és Travis más-más társadalmi rétegben élnek, mégis mindegyiküknek megvan a saját személyes tragédiája. Lydia jómódú, különc és divatmániás, sokan irigylik, így nincsenek barátnői. Alig várja, hogy New Yorkba mehessen egyetemre és belevesse magát a nagyvárosi életbe. Travis egy fatelepen dolgozik és nincsen terve a jövőre. Elvesztette a testvérét, apja iszik és gyakran bántja, így a fantáziavilágba menekül, ahol ő a bátor és hős lovag, aki mindenkit legyőz. Dill egy prédikátor fia, akit börtönbe zártak. Hatalmas adóssággal küzdenek, az anyja pedig vakon hisz férjében és kapaszkodik a hitébe, Dillt pedig igyekszik elvágni a jövőjétől. Dill nem hisz a jövőben, úgy gondolja, rá nem vár semmi csak a robotolás egy olyan bűnért vezekel, amit nem ő követett el. A gimi utolsó évében hármuk barátsága fordulóponthoz ér: megbékélnek sorsukkal és barátok maradnak, vagy a vágyaik miatt véget ér barátságuk. Miközben a könyvet olvastam, végig érezni lehetett, hogy valami nagyon szomorú dolog fele haladok, és valahol sejteni is lehetett, hogy mi lesz a történet fordulópontja, ami átbillenti a szereplőket a neheztelésen, a magánytól való félelmen és végre képesek lesznek kiállni magukért és vállalni az elképzelhetetlent. Az egész könyvet átjárta a szomorúság, mégis rengeteg vidám és vicces dolog is történt benne, tele volt reménnyel és reménytelenséggel. Amikor becsuktam a könyvet, egy kicsit hiányoltam egy epilógust, de jobban belegondolva jobb lett így a befejezés, mert megtartotta a könyv hangulatát és meghagyta az olvasónak, hogy maga fejezze be e történetet. Letehetetlen olvasmány volt.

A különös címmel ellátott könyv három fiatalról szól a felnőtté válásuk idején.
Az egyikük a börtönben lévő hittérítő fia, aki megbélyegezve él , sőt még édesanyja támogatását sem élvezi.
A másik fiúnak egy alkoholista apa jutott, aki üti-veri, anyja is tehetetlenül nézi a fia sanyarú sorsát , az apának semmi sem jó, pedig a tanulás mellett egy fatelepen is dolgozik.
A harmadik végzős egy lány, akinek mindene megvan, a neki jólétet biztosító szülei, a népszerűség, amelyet egy blogvezetéssel vívott ki, mellette az említett két fiú barátsága, amelyet először nem is vállal fel nyilvánosan.
A kilátástalanság itatja át a sorokat, a két fiú nem tud kitörni ebből a nyomorúságos helyzetből.
Aztán történik egy tragédia, ami felnyitja a fiatalok szemét, hogy ha nehéz is, vállalni kell a más utat ,a vágyak megvalósítását ,a kitörést, a barátságot , szembeszállni a szülőkkel ami még a népszerűségnél is fontosabb.
Fájdalmas, nehéz témájú, de gyönyörűen megírt könyv.

Sokáig nem értettem a címet, amikor azonban kiderült kit takar a Kígyókirály elnevezés, nem ütött akkorát, mint amire számítottam. Ez nem vesz el semmit a könyv értékéből, csak szerettem volna már az elején megjegyezni. :D
Ez a történet nem egyszerűen a felvételi közeledtéről vagy a barátságról szól, hanem kőkeményen pofán csap vallási fanatizmussal és a homofóbiával, és ha ez még nem lenne elég, a szegénységet, a családon belüli erőszakot, sőt, az iskolai szóbeli bántalmazást is bemutatja a szereplők életén keresztül. Alapjáraton hamar kiderül, hogy Dill, édes szívem, szenved, és nem keveset. A szüleit egyetlen pillanatig sem voltam képes megérteni, bár azért a végén egy kicsit együtt éreztem az anyjával. Az apja, a pedofil tiszteletes már más téma, és inkább nem mennék bele nagyon a témába, de durván felidegesített, akárhányszor csak megjelent. Szóval Dillnek nem könnyű, pedig zseniális barátai, jó hangja és tehetsége van, csak nem látja a lehetőségeit – egyenesen úgy gondolja, hogy nincsenek neki. És Lydia, aki párszor már túl flegmának tűnt, mégis szerettem, volt képes kirángatni a srácot, amikor kellett, és adta meg neki a kezdőlökést. A lányra egyébként haragudtam a blogjában írtak hiánya miatt, viszont spoiler képes volt rájönni a hibára, és gyönyörűen megoldotta. :) Az édesapja, dr. Blankenship, talán a legjobb mellékszereplő volt a könyvben, imádtam őt. ♥ Travis pedig, a harmadik barát, a Bloodfall és fantasy-rajongó, az álmodozó mackó… Nem találom a szavakat. Egyedi, erős és sokkal többet érdemelt volna. ♥
A váltakozó gyász, szenvedés és kilátástalanság nem egyszer megsiratott, viszont közben ott voltak a szép pillanatok, az első szerelmek, az összetartozás öröme, amik emlékezetessé tették a könyvet, és amik miatt falni lehet az oldalakat. Egy csodálatos sorral élve a történetből, az „emberek” helyett ez a könyv nyomot hagyott a szívemben. Ajánlom, az apró elgépelési hibák ellenére is. ♥

Amikor még csak a címét láttam ennek a könyvnek, egyből felcsillant a szemem, mert azt gondoltam, biztos valamiféle klassz természetfeletti sztori lesz. Aztán amikor már a fülszöveg is elérhetővé vált, rájöttem, hogy ez egy teljesen hétköznapi (ha nem is mindennapi) ifjúsági történet lesz, aminek, ha lehet, még jobban örültem. Mostanában sikerült nagyon jó regényekbe belenyúlnom ebben a műfajban, és bíztam benne, hogy továbbra is kitart a szerencsés szériám. Jeff Zentner neve még nem sok olvasó számára lehet ismerős, de olvasás után bátran kijelenthetem, hogy érdemes rá odafigyelni, mert különös érzékenységgel és hitelességgel nyúl a fiatalokat érintő, átlagos és extrémebb témákhoz, problémákhoz.
Sokszor éreztem párhuzamot egy viszonylag friss olvasmányélményemmel, az Életem kifürkészhetetlen logikájával, a történet középpontjában ugyanis itt is három középiskolás fiatal áll. Ez is amolyan „hárman a világ ellen”-felállás, hiszen Dill, Lydia és Travis mindannyian elég különc figurák, akiknek megvan a saját keresztjük és nehézségeik, és akik nagyon sok helyzetben csak egymásra számíthatnak. Lydia helyzete lényegesen élhetőbb, hiszen szerető szülők nevelték fel, akik támogatják a bohém lányt minden elhatározásában, legyen szó a továbbtanulásról vagy a bloggerkedésről. A két fiú már nem ennyire szerencsés. Travis iszákos és agresszív apja elől fantasy-regények elképzelt világába menekül, ahol ő is olyan bátor lehet, hogy szembeszálljon az ellenséggel, Dill pedig családja sötét örökségét igyekszik maga mögött hagyni. Dill apja ugyanis a kisváros különc lelkésze volt, aki nem elég, hogy nagyon furcsa módokon gyakorolta a hitét (például kígyók fogdosására és méregivásra buzdította híveit), de nem sokkal korábban le is tartóztatták, miután pornográf tartalmat találtak a számítógépén. Ezek a problémák vagy élettörténetek viszonylag extrémnek számíthatnak, viszont az általuk megfogalmazott kétségek, dilemmák és félelmek eléggé általánosak ahhoz, hogy bármilyen olvasó könnyen azonosuljon velük. (…)
A regény egyik központi kérdésköre (kicsit a vallási párhuzamokba ágyazottan) az öröklés vs. környezet témája. Dill identitása folyamatosan formálódik és megkérdőjeleződik, néha nem tud hinni abban, hogy az ő élete és sorsa más lehet, mint családja férfitagjaié. Ráadásul az ő esetében ott van a nagyon erős vallásos háttér is (amit ebben az esetben ne normális vallásosságként képzeljünk el, hanem elvakult fanatizmusként), ami örökös bűntudatos ébreszt benne. Nagyon nehezen tudja helyretenni magában, mi helyes és mi helytelen, és képtelen igazán szeretni és elfogadni saját magát. A regény megmutatja, hogy ilyen kilátástalan helyzetben mennyit számíthat az igaz barátság és az, hogy valaki képes legyen rámutatni a valódi értékeinkre. Mindez a tulajdonképpen egyszerű mondanivaló sokszoros súlyt kap a fullasztó, vánszorgó déli környezetben, a Kígyókirály legendája pedig különös, misztikus és szimbolikus színezetet ad a cselekménynek. (…)
Magam is meglepődtem, mekkora hatással volt rám ez a regény érzelmileg. Volt, hogy dühös lettem tőle, máskor teli szájjal vigyorogtam, és jó pár könnycseppet is elhullajtottam olvasás közben. Néha arra gondolok, hogy az ilyen történeteknek előbb-utóbb helyet kéne kapniuk a kötelező olvasmányok sorában, hiszen egy mostani fiatal számára talán sokkal átélhetőbben ábrázolják azokat a küzdelmeket és lehetséges megoldásokat, melyek ennek az életkornak a sajátjai. Legyen szó problémás családi háttérről, pályaorientációs bizonytalanságról vagy szerelmi bánatról, ez a regény nagyon széles spektrumon keresztül igyekszik bemutatni a létezés rétegeit. Nagyon remélem, hogy minél több olvasóhoz el fog jutni ez a fájdalmasan szép könyv, és azt is, hogy a szerző még sok hasonlóval fog megörvendeztetni minket.
Bővebben:
https://konyvesmas.blogspot.com/2019/06/the-serpent-kin…

Hamar beszippantott ez a gyönyörűen megírt történet. Erősen melankolikus hangulata volt az egésznek, de még a vidámabb részeknek is, hiszen a fiúk családi helyzete jelentősen behatárolta a lehetőségeiket. Fájt a szívem értük. Mégis szerettem olvasni ezt a könyvet, mert nem ragadt bele a reménytelenségbe.

Az idei évem egyik legnagyobb kedvence lett a The Serpent King. A felnőtté válásról sosem egyszerű írni, de Jeff Zentner gyönyörűen megfogta a három főhős karakterét, és olyan szuper gondolatokat, érzéseket adott át általuk az életről, a szerelemről, önmagunkról, a továbblépésről, amit az olvasó egykönnyen nem felejt el. És ez az a könyv, amire szerintem életem végéig emlékezni fogok.

Bővebben a blogon:
▶️ http://sorok-kozott.hu/2019/06/konyvkritika-jeff-zentne…

Csodálatos és fájdalmasan gyönyörű könyv.

Egyre nehezebben fognak meg a Vörös pöttyös könyvek, íme a kivétel. Mondhatni nem bírtam letenni, de néha muszáj volt.
off
Igazán a szereplőket kedveltem meg, talán jobban, mint a történetet. spoiler Dill, és Travis apja is a maguk módján mindketten igazi barmok. Sok más mellékszereplővel együtt.
Tetszett, hogy a három barát a maga módján különc. Viszont Lydia nem igazán lett kedvencem, főleg azért mert az elején szégyennek találta a barátait. Az apja kivételesen jó fejnek tűnt, a lányával és a barátaival is.
A hit, a vallás leginkább úgy kapcsolódik a könyvhöz, hogy szegény Dillre minden áron erőszakosan ráerőltetnék. Ez az a tipukus túl tolt vallási dolog.
A könyv címe félre vezető, mert nem sok köze van a történethez, csak egy múltbéli sztori. Bár engem visszatartott az olvasástól.
spoiler
Bátran ajánlom a könyvet azoknak akik szeretik a Vörös pöttyös könyveket, de bárkinek jó olvasás lehet, ha az életről, vagy a felnőtté válásról szeretne egy kicsit olvasni.

Ez a könyv sajonos nem örvend túl nagy népszerűségnek, pedig magáról az életről szól! Megmosolyogtat, elszomorít, reményt ad, megatanít értékelni tisztelni elfogadni. Olyan, mint a felhők közül átsütő Nap!
Szeretném megköszönni Jeff Zetner, aki megírta ezt a történetet és maglkotta ezeket a rendkívül élő karaktereket! A @Könyvmolyképző kiadónak, akik miatt ez a könyv eljutott Magyarországra! És végül a @Blogturné_Klub-nak akik jóvoltából a könyv eljutott hozzám!

Az ilyen típusú történetek után gondolom és érzem azt, hogy kötelező olvasmányként kellene tenni ezt a fiatalok számára. Az útkeresés, az emberi kapcsolatok és a felnőtté válás kézikönyve is lehetne. Mindhárom szereplő nagyon különböző társadalmi csoportból származik, mégis valami közös bennünk… a kitartás, a bátorság és az egymás iránti kötelék.. Dill, rá a végén nagyon büszke voltam, és végig azon drukkoltam, hogy megtegye, amit kellett. A Travis.. érte vérzett a szívem…. de valamiért ennek így kellett történnie… Lydia, egy nagyon szimpatikus lány volt, akinek azért volt még hova fejlődnie, de összességében nagyon megkedveltem Őket. A szüleinket nem mi választjuk meg, de mégis meddig van joga „elmennie” egy szülőnek? Meddig erőltetheti rá az akaratát vagy éppen a gyengeségét a gyerekére? Ezt szülőként olvasva is nagyon tanulságos volt. Férfi Író tollából még különlegesebben hatott számomra.