The ​Queen's Poisoner – A királynő méregkeverője (Királyforrás 1.) 194 csillagozás

Jeff Wheeler: The Queen's Poisoner – A királynő méregkeverője

Egy fiúból férfi lesz – és nagyszerű ember.

Severn Argentine király messzi földön hírhedt: trónbitorló, a törvényes örökösök gyilkosa, az árulás kegyetlen megtorlója. Kiskaddon hercege veszélyes játékba kezd, hogy a királyt letaszítsa a trónról… de veszít. Cserébe a király fogságába kell adnia fiát, Owent. Így ha a herceg hűsége ismét megrendülni látszik, azért a fia fizet az életével.

Owen a király kémeit elkerülve és szövetségeseket keresve igyekszik túlélni a mindennapokat Királyforrás udvarában. Amikor azonban újabb bizonyíték derül ki apja árulásáról, és a sorsa megpecsételődni látszik, a fiúnak különleges eszközökre van szüksége. Meg kell mutatnia a bosszúszomjas királynak, hogy élve igenis nagyobb hasznát veheti. Az elkeseredett próbálkozásban pedig csakis egyvalaki lehet a segítségére: egy titokzatos nő, akinek valóban hatalma van élet, halál és sors felett.

Eredeti megjelenés éve: 2016

Kiadói ajánlás: 16 éves kortól · Tagok ajánlása: 12 éves kortól

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Vörös pöttyös könyvek Könyvmolyképző

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2020
376 oldal · ISBN: 9789635612345 · Fordította: Varga Tibor
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2020
376 oldal · ISBN: 9789635612352 · Fordította: Varga Tibor
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2017
372 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634570974 · Fordította: Varga Tibor

Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

Ankarette Tryneowy · Berwick · Owen Kiskaddon · Dominic Mancini · Elysabeth Victoria Mortimer · Horwath


Kedvencelte 13

Most olvassa 21

Várólistára tette 259

Kívánságlistára tette 225

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

vikcs>!
Jeff Wheeler: The Queen's Poisoner – A királynő méregkeverője

Az elején egy kicsit aggódtam a sok negatív értékelés miatt és az elég alacsonyka százalék miatt, de aztán olvasás közben ráhangolódtam a könyvre, belemerültem ebbe az új világba.

Lenyűgözött Jeff Wheeler stílusa, a gyönyörű leírások, a történetvezetés, az élethű, alaposan kidolgozott és szerethető szereplők. Érződik rajta a pici fantasy, ami a Forráshoz köthető, ez táplálja a kegyeltek energiáit, de szerintem később ennek sokkal több szerepe lesz. Ami a legjobban megdobogtatta a szívem, az az volt, hogy a végén leírta, hogy valós karakterek adtak ötletet neki ehhez a történethez a tizenötödik századi Angliából. A végeredmény pedig lenyűgöző lett!

Tetszett a sok cselszövés, az ármánykodás, a titkok kavarodása és az izgalom fokozott hangulata, valamint, hogy mindig történt valami, szinte sosem unatkoztam a történet alatt. Érezhető, hogy a későbbiekben ki fog alakulni egy szép romantikus szál, ez nagyon kecsegtető, én már nagyon várom!

Úgy vélem, hogy ez egy ígéretes kezdőkötete egy új, fantasztikus és magával ragadó sorozatnak. Ne hagyjátok ki ezt az élményt! Merüljetek el Királyforrás szökőkútjában!

Bővebben a blogomon: http://konyvmaniablog.blogspot.hu/2017/10/jeff-wheeler-…

Szücsi>!
Jeff Wheeler: The Queen's Poisoner – A királynő méregkeverője

A királynő méregkeverője egy igazán érdekes könyv volt. Tetszett is meg nem is.
Ami nagyon tetszett, hogy a szereplők fantasztikusak voltak. Remekül ki vannak találva. Mindegyik szereplő nagyon jó, de nekem a legeslegjobban a király tetszett. Az ő személyisége volt a legösszetetebb és legérdekesebb.
Számomra nagy meglepetés volt hogy a könyvben Owen végig 8 éves maradt. Azt vártam volna hogy miután a palotába kerül ugrunk pár évet mondjuk amikor már 16 éves és ő önállóan terveli ki a trüköket. Így viszont elégé rá volt szorulva mások segítségére.
Lehet emiatt is volt olyan lassú a könyv ami kicsit zavart.
Magáról a történetről csak anyit mondanék hogy tetszett ez a sok titok és cselszövés de a tempó…apám az csiga lassú volt. Persze értem én hogy egy új mágikus világ megteremtése nem egyszerü, de a végére igazán felpöröghetek volna a dolgok. De ott is minden langyi volt. Nem volt ez olyan rossz mint amilyenek tünnik, de én szeretem ha egy könyvnek van lendülete.
Annyi biztos hogy a folytatást el fogom olvasni, mert a maga lassuságában izgi volt és kiváncsivá tett hogy mi fog még történni a kövi részben. Remélem az ettől sokkal pörgősebb lesz.

Niitaa P>!
Jeff Wheeler: The Queen's Poisoner – A királynő méregkeverője

A teljes értékelés elérhető a blogomon:
http://niitaabell.blogspot.hu/2018/05/jeff-wheeler-kira…

"Igazán különleges könyv. Nem az átlagos értelembe vett izgalom vár az olvasóra. Nem kapjuk meg a megszokott dolgokat, helyette valami újat mutat: mire képes az ész, ha jól használják. Hogyan lehet erős akarattal még a legrangosabb, legkeményebb emberekre is hatni, s miként lehetséges, hogy egy átlagos kisfiú megváltoztassa a saját sorsfonalát úgy, hogy nem veszti el a gyermeki énjét. Lassabb folyású, odafigyelést igénylő regény, mely téves elvárások nélkül nagyon szerethető. Engem meggyőzött. Felvezetésnek is kiváló, hiszen az igazi izgalmak majd csak ezután következnek. Úgy érzem, a folytatásban sokkal több lesz a cselekvés, mint a tanulási folyamat, s sokkal több kaland vár az ifjú Owenre és cserfes barátnőjére.
Ha szereted a logikai olvasmányokat, s a komolyabban felépített világokat, akkor jó szívvel ajánlom olvasásra ezt a merőben újszerű fantasyt."

diamondfox P>!
Jeff Wheeler: The Queen's Poisoner – A királynő méregkeverője

Konkrétan nem tudom eldönteni, hogy ez most nekem nagyon bejött, vagy mégsem.
Az biztos, hogy négy csillagnál nem lesz jobb, de eddig 3,5-en állt, viszont a végét nagyon korrektnek éreztem ahhoz, hogy felhúzzam teljes számra. Ahhhw, nem tudoooom ~

Tehát: nem számítottam én semmire, csak megvettem ezt a könyvet a Raktárvásáron, hogy ismerős, jó lesz. Ühüm, aztán gyorsan sorra is kerítettük @vgabi-val, aztán most megrekedtem, hogy mi legyen. Folytatni fogom, az biztos, mert érdekel, hogy mi lesz Kiskaddon herceggel. Érdekel, hogy Evie a későbbiek során is ennyire lepcses lesz, vagy képes lesz felnőni. (A második rész ugyebár 7 évvel később játszódik.)
Érdekel, hogy mi lesz a királlyal és mi lesz a kedvenc kémemmel! De nem volt tökéletes. Vagyis nem érzem annak, valami hiányzik még nekem. Az egy csillag levonás a kiadásnak szól, mert hihetetlenül sok hiba volt benne, elgépelési és fogalmazási gondok is. (Fotóztam, kihívásra kell keresni, a listát elpasszolom majd a kiadónak, ha ne adj' isten kiadnák újra, akkor javítsák, kösziii).

Tehát: Evie borzasztó idegesítő volt, de cuki is egyben, ahogy tárgyilagosan kijelentett, hogy Owen a barátja és a leendő férje, Északra jöhet vele, mert nagylelkű és megengedi. Aztán maga a főszereplő nekem túl nyámnyila volt. Értem én, hogy eléggé introvertált volt a gyerek, de annyira-annyira zavart, hogy nonstop „megdagadt a nyelve, kiszáradt a torka és nem tudott megszólalni” majd egy PAFF és máris beszélt. Mi törte át a gátat? Csak úgy? Ez pici tüske bennem…
Aztán Dominic a kohnya kéme. Hát zseniális volt a csávó naplójegyzeteit olvasni, imádtam, ahogy közvetlenül beszélt/mesélt a dolgokra és külön tetszett, hogy mindig aláírta, hogy épp „kinek” a kémje :D Zseniális, a legjobb karakter volt, remélem több szerephez fog jutni a későbbiekben. Maga a méregkeverő nekem kicsit csalódás volt, mert annyira misztifikálva lett a karakter, hogy végül kipukkant a lufi és még csillámport se szórt :(

Összességében marad a 3,5 csillag, remélem a második rész bőven megugorja ezt a szintet.

5 hozzászólás
deen>!
Jeff Wheeler: The Queen's Poisoner – A királynő méregkeverője

Számomra egy kicsit meglepő volt ez a könyv. Meglepődtem, mert a főszereplő mindössze nyolcéves, és a korának megfelelően is viselkedik. Elszakítják a családjától, idegen helyre kerül, ahol egyedül van, fél és veszélyben az élete. Ugyanakkor a könyvet olvasva már nem is igazán Owen válik a szálak mozgatójává, hanem a címben is megnevezett méregkeverő, aki titokzatos, gyönyörű és nem utolsó sorban meg akarja menteni Owen életét. A kegyetlen király egy egyszerű ellenpontja lehetne a történetnek, azonban már a cselekmény elején felmerül a kérdés, vajon egy ilyen kegyetlen ember valóban lehet a Forrás kegyeltje? Ahogy egyre inkább kibontakozik a cselekmény, úgy változik az olvasó véleménye a szereplőkről, úgy bizonytalanodik el abban, hogy amit eddig olvasott az valós, vagy minden csak hazugság? Az biztos, hogy a cselekmény tartalmaz jó néhány csavart, a legnagyobbat természetesen a végén, mégis kissé lassú tempójú. A könyv feléig nem igazán tudtam eldönteni, hogy tetszik-e vagy sem, amit olvasok és igazából a történet vége volt, ami elbillentette a mérleget a pozitív irányba. Mert ez egy kiválóan megírt befejezés volt, ami miatt szeretném olvasni a folytatást.

lind>!
Jeff Wheeler: The Queen's Poisoner – A királynő méregkeverője

Sajnálom, de nem sok olyan komponenst tudok kiemelni, ami a teljesen átlagos színvonaltól elmozdította volna a könyvet magasabb szintekre. A világkép volt talán a legmagávalragadóbb az EGÉSZ alkotásban, bár ez sem volt igazán egyedi, újdonság: van egy maroknyi ember, akiket egy magasabb hatalom megáldott, hogy teljesen véletlenszerű képességeik legyenek illetve van egy zsarnok, aki kezdeni akar valamit velük. Valahogy nem érzem ezt az „egyszerű” elindulást elégnek manapság ebben a fantasy dömpingben, ami jelen van a könyvpiacon. Ezzel talán még nem is lenne feltétlenül baj, ha a szereplők bármiféle pozitív érzelmet váltottak volna ki belőlem. Nos… ezzel szerintem elárultam, hogy nem sikerült senkinek. Owen eleinte érdekesnek bizonyult, mint a legkisebb fiú, akit odaadnak egy vérszomjas királynak, de a csempéivel egy idő után irritálni kezdett. Értem én a csempék metaforikus jelentését, de… ez csak egyszerűen TÚL SOK volt. Lady Mortimer (nem szeretném a teljes nevét leírni, akkor sem ha kifejezetten ragaszkodik hozzá) egy csacsogó kislány volt, aki lelki erőt tudott adni másoknak. Bár néha ezt nem bátorságnak, hanem gyermeki naivitásnak tudtam csak lefordítani magamnak (amivel nincs is baj, hiszen gyerekek). A méregkeverő csak egyetlen nagyobb eseményeket megfordító fondorlatot mutatott az egész történetben, ami kicsit kiábrándító volt. Egy ilyen nagytudású, tapasztalt, erős karaktertől (aki ne felejtsük el a mű címében is szerepel!) többet vártam volna. EGYEDÜL meglepő módon a KIRÁLY karaktere volt a legmegkapóbb! ÁRNYALTÁK annyiféle módon, amennyiszer csak lehetett, így pedig volt rá alkalom, hogy az átlagos szintről felugrott az érdeklődésem egy kicsit.
Szeretném folytatni, mert érzek egy kis potenciált benne (és szégyen, nem szégyen, bevallom az is érdekesebbnek tűnik, hogy a következő kötetben már felnőtt szereplőkről van szó), azt viszont nem hiszem, hogy ez a közeljövőben lesz.

Blue_Nadine>!
Jeff Wheeler: The Queen's Poisoner – A királynő méregkeverője

Ennek az olvasása nem azért tartott addig, ameddig mert rossz lett volna, vagy bármi bajom lett volna vele, sőt! Rettentően élveztem, és mindig úgy vártam, hogy olvashassak belőle, csak az elmúlt időszakban, amikor úgy voltam vele „na most leülök és befejezem” végül mindig áthúzta valami a számításaimat. De semmi gond, mert így legalább kiélvezhettem a dolgot.
És volt mit! Ugyanis nagyon tetszett! Igazi telitalálat volt nálam, és már most nagyon akarom olvasni a következő részt, úgyhogy inkább bele sem gondolok, hogy igazából mennyi időt kell még arra várnom. T.T
Hihetetlenül élvezetes volt a történetvezetés, a fordulatok folyamatosan fenntartották a figyelmemet és arra késztettek, hogy csak úgy fusson a szemem a sorokon, hogy minél hamarabb megtudjam mi történik a következő oldalon. A szereplők mind jól kidolgozottak voltak, remekül felépítve kis érdekességekkel adagolva. A kapcsolatok szintén, egyáltalán nem voltak felszínesek, vagy papír az egész. Nagyon jól át lehetett látni, hogy egy ilyen területen az emberek hogyan viszonyulnak egymáshoz. A legjobb az volt, hogy senkiről sem lehetett első ránézésre megmondani milyen is igazából. Nem voltak fekete-fehérek. Szinte mindenkit kedveltem, vagy éppen nem kedveltem, úgy ahogy azt kellett. Egyedül csakis a király volt egy érdekes figura… Nagyon nehéz volt megállapítanom, hogy mit is gondoljak róla, mert már a megismerkedés vele is olyan furcsa. Csupa rosszat hallunk róla, meg hát ugye megöleti a főszereplő testvérét büntetésből… és hát ez egy nem szép dolog, nem igaz? Nem is egy kedves ember, mert mindenkit sérteget, ahol tud (bár inkább csipkelődés ez, mint igazi bunkózás, de hát na, akkor is… kellemetlen) és mégis… Ahogy haladunk előre a történetben és látjuk őt a különböző helyzetekben már egészen megkedveltem… Egyszerűen csak nem tudom… Szóval nagyon kíváncsi vagyok, hogy a történet előrehaladtával ez hogyan alakul majd. Owen és Severn kapcsolata. (A végén kifejezetten kíváncsi lettem volna, hogy mi jár a király fejében.)
Jaj, ezt viszont ha lehet mondhatjuk hibának… nem tudom, de a lényeg, hogy engem aztán nagyon megkavart fejben. Amikor történeteket mesélnek a királyságról, hogy a történelem során a Ceredigion királyságában mi zajlott le olyan zavaros volt. Rengetegszer váltottak királyt, meg az sem volt számomra tiszta, hogy akkor most ki kinek a kije. A sztorikban mind a három fivér „királyként” van emlegetve, és a többiek szerepelnek a többi történetében…. szóval, ja, találd ki, hogy akkor most melyik melyik. Ha olvassátok szerintem megértitek. (Például csak a végére sikerült felfognom, hogy Dunsworth herceg az Eredur és Severn testvére volt és szintén esélyes a trónra, addig azt hittem ő is a hercegek egyike. Mert vannak sima hercegek is… na, mindegy. Szóval tényleg zavaros volt számomra, de lehet csak én vagyok ilyen húgyagyú.)
Ezt leszámítva egy roppant fordulatos, szórakoztató történet a középkori időben, egy kisfiúról, aki szeretne túlélni. Nagyon ötletes volt, még ez a Forrás, meg a kegyelt dolog is (még ha nekem kicsit vallálosos dolognak is tűnt, de elviseltem, mert inkább fantasy elemként jött le).
Azt pedig külön ki kell emelnem, hogy Elysabeth Victoria Mortimer volt a gyöngyszeme az egész történet – oké, nem, nagyon szerettem Owent is… Szóval nagyon szerettem őket együtt és imádtam, ahogy az ő kapcsolatukat alakította az író. Erről is nagyon várom, hogy hogyan alakul tovább, főleg, ha már kicsit nőnek majd.
Szóval… hol is a következő rész???

4 hozzászólás
Milli88 P>!
Jeff Wheeler: The Queen's Poisoner – A királynő méregkeverője

„– Owen, bátornak lenni nem azt jelenti, hogy nincs benned félelem. Bátornak lenni annyit tesz, hogy akkor is mész előre, amikor félsz.”

A megjelenés után azonnal jött velem haza ez a könyv. Akkor nagyon megfogott a fülszöveg, azóta viszont a polcon pihent olvasatlanul. Sajnálom, hogy ennyit vártam az olvasásával. Egy különleges könyvet olvastam, olyat, amivel a maga nemében még nem találkoztam. Owen és Evie mindketten különleges kis szereplők. Ankarette karaktere megfejtésre szorult, de nagyon tetszett ez a rejtélyes szál. Tetszett, hogy ugyan vannak a könyvnek felnőtt szereplői is, de mégis a két 8 éves gyermek van a legtöbbet a középpontban.
A karácsonyi készülődés ugyan megakadályozott az olvasásban, de ennek ellenére nagyon tetszett a könyv hangulata és az általa megteremtett különleges világ. Nagyon várom, hogy olvashassam a folytatást. :)

Csakegyolvasólány P>!
Jeff Wheeler: The Queen's Poisoner – A királynő méregkeverője

„A királynő méregkeverője szerintem lenyűgöző volt. Igaz, az eleje kissé vontatottan kezdődött, de ahogy a kis Owen kezdte egyre jobban felfedezni a palotát, megismerni az ott lakó embereket és a megbúvó ismeretleneket, úgy vált egyre érdekesebbé. A kezdetben félős, megszeppent, hangját sem hallató gyermekből a könyv végére egy erőteljes karakter lett.”
[…]
„Összességében tetszett a könyv, sőt a kedvencem is lett. Nemcsak azért, mert egy kitalált történelmi hátteret dolgozott fel háborúkkal, királyi családfák hosszas leírásával, vagy főúri-, nemesi családok és azok tisztségeiknek leírásával. Hanem, mert volt benne ármánykodás, cselszövés, titkok, amik csak még jobban felkeltették az érdeklődésemet és lekötötték a figyelmemet.”

Bővebben: https://konyvekmindenhol.blogspot.com/2019/10/jeff-whee…

EllaFisher P>!
Jeff Wheeler: The Queen's Poisoner – A királynő méregkeverője

Ez egy nagyon hangulatos történet, ami rendelkezik izgalmasabb és unalmasabb részekkel egyaránt. Volt, hogy a fejemet fogtam az abszurd jeleneteken, és volt, hogy a karfát szorongatva faltam a sorokat. Szigorú énem lagymatagnak nevezné, kedves énem pedig ígéretesnek ezt a regényt. Ha szereted a történelmi regényeket és a fantasy-t, szerintem semmiképpen se hagyd ki ezt a könyvet, azonban ha már eddig sem állt közel a szívedhez a cselszövés és a politika, lehet érdemesebb lenne más fantasy kötettel próbálkoznod.

Bővebben:
https://mymoonlightlibrary.blogspot.hu/2017/10/jeff-whe…

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

Sheila_7 I>!

– Sokan azért nem érik el a céljukat, mert nem is kelnek útra soha. Örökké csak azon jár az eszük, hogy miért is nem sikerülhet, így hát meg sem próbálják.

miaow P>!

– Fontos, hogy jól tudd megítélni a dolgokat. Hogy ne csak a tetteket lásd, hanem az okokat, amik a tettek mögött rejtőznek.

122. oldal

2 hozzászólás
Könyvmolyképző KU>!

Íme, hát leírtam. Mert a cél, amelyet nem vetünk papírra, kósza óhaj marad csupán.

Sheila_7 I>!

– (…) Sokszor mások megítélése alapján cselekszünk. Nagyon erősnek kell lenni ahhoz, hogy az ember képes legyen ellenállni ennyi rosszakaratnak és ennyi ellenségeskedésnek.

vikcs>!

A gondolatoknak időt kell adni, hogy növekedhessenek. Ha az ember sok időt szán rá, meglepő dolgokra képes.

107. oldal

1 hozzászólás
Eryka93>!

– Ha sokan hisznek rólad valamit, egy idő után te is másképp látod önmagad. Sokszor mások megítélése alapján cselekszünk. Nagyon erősnek kell lenni ahhoz, hogy az ember képes legyen ellenállni ennyi rosszakaratnak és ennyi ellenségeskedésnek.

154-155. oldal

vikcs>!

De csak azért, mert megsérülhetsz, butaság meg sem próbálni.

178. oldal


A sorozat következő kötete

Királyforrás sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Jessica Townsend: Nevermoor
Rick Riordan: Tűztrónus
Philip Pullman: Az arany iránytű
J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly
Christelle Dabos: Rejtélyes eltűnések a Holdvilágban
Raymond E. Feist: Az érzőszívű mágus
Stephanie Garber: Legendary
Brandon Sanderson: A Végső Birodalom 1-2.
Richelle Mead: Dermesztő ölelés
Margit Sandemo: Örvényben