The ​King's Traitor – A király árulója (Királyforrás 3.) 92% 93 csillagozás

Királyforrás 3

Gyönyörű borító, színvonalas tartalom.
Letehetetlen könyv volt, imádtam minden sorát, hajnali 4-kor tettem le az olvasómat.
Talán még az első két résznél is jobb volt, pedig azok is nagyon tetszettek.
Főszereplőnk Owen felnőtt, ebben a részben 22 éves lett és összetört szívvel hűségesen szolgálta az egyre inkább szörnyeteggé váló Severn királyt.
A király továbbra sem elégedett meg hatalmas országával és újabb hódításokkal akarta leigázni a környező birodalmakat, még a szövetségeseket is.
Rengeteg ármány zajlott továbbra is, igazságtalan birtok adományozások érdemtelen embereknek, továbbra is gyermek túszokat gyűjtött maga köré.
Egyre eszementebben ragaszkodott a király a koronához, semmitől sem riadt vissza, bárkin átgázolt célja eléréséért, ami miatt Owen egyre többet őrlődött azon mégis mit kellene tennie, kihez kéne hűségesnek lennie, ha a világ megmentése a cél.
Igazi érzelmi hullámvasút volt a könyv, de ez nem a romantika jegyében zajlott, mert ez a sorozat nem romantikus. Komoly emberi értékeket, kemény csatákat tartalmazott és meg kell mondjam, hogy minden momentumával maximálisan egyet tudtam érteni.
Az író merészen vezette a történet szálait, szinte ott voltam a szereplőkkel, átéreztem vívódásukat és imádtam a feltáruló titkokat.
Alig várom, hogy megjelenjenek a sorozat további részei, bár úgy láttam, hogy a következő generációról fognak szólni.

Itt is igen elszomorít, hogy pont ez után nem érkezik már magyarul folytatás, mert látványosan részről részre jobb ez a sorozat. Talán annak örülhetek, hogy kicsit olyan, mintha itt lezárult volna egy történetív, picit, mintha lezártnak lenne tekinthető, de mégis látjuk, hogy lenne még folytatás, amire csak kíváncsi az ember. Egyre jobban tágul a világ, egyre több minden derül ki a Forrás kegyeltjeiről és a játszmáról. Nagyon szomomrú voltam Elysabeth sorsával kapcsolatban, gyanítom, ezért hanyagoltam ilyen sokáig a folytatást, de nagyon is kárpótolt ez a történténet mindenért. Tulajdonképpen még boldogabb is vagyok, mintha úgy alakulnak a dolgok, ahogy elképzeltem. :D Tetszik, hogy szó szerint tanúi lehetünk Owen férfivá érésének, hogy láthatjuk, kisfiú kora óta hova jut el. Tetszik csavaros esze, ahogy mindig próbál egy lépéssel ellenségei előtt járni, lavírozni szerepei között. És az új szereplőket is igencsak megszerettem. Egy veszteség miatt még most is nagyon elszomorodok, nem érdemes kérdeznem az okot, feltételezem így fokoztuk a drámaiságot, de áh, nem volt erre szükség. :(

„Amit kimondottak imádok ebben a sorozatban, azok az erős karakterek, s közülük is egyértelműen Owen az, aki messze túlszárnyal számos főszereplőt a kortárs ifjúsági fantasyk körében. Wheeler zseniálisan játszik a fiú érzelmeivel, hiszen a kötet központi témájává válik Owen dilemmája. Egy velejééig hűséges emberről van szó, aki a végletekig igyekszik kitartani a kötelessége és az elvei mellett, de közben mindvégig mardossa a bűntudat, hogy egy olyan királyt kell szolgálnia, aki már rég nem érdemli meg az ő hűségét, aki az évek során a meg nem értett uralkodóból egy elvakult, hataloméhes és paranoiás őrült király lett, s aki alatt csak pusztul az ország és ha nem tesz valamit, akkor emberek fognak majd meghalni, mindezt azért, mert folyamatosan ellenszegül a Forrás hatalmának… Owen végig őrlődik és próbál a lehető legkisebb árulással, legkevesebb áldozattal változtatni a dolgok menetén. Mindettől annyira emberi, annyira szerethető karakterré válik, hogy igazi kinccsé lesz a sok csillogó, ám értéktelen főhős között.”

A teljes értékelés » https://nemfelunkakonyvektol.blogspot.com/2019/09/jeff-…

Annyira szeretem azt, amikor egy sorozat részről részre egyre jobb. Konkrétan a Királyforrás 3. kötete annyira ütős lett, hogy rekord idő alatt ki is olvastam. Nagyon izgalmas volt végig, dübörgött a feszültség, a romantikus szálak is jól pörögtek, a WTF-faktorokért éltem-haltam, és azért az intellektusért is, ami az összes Királyforrás kötet velejárója. Jól esett egy ennyire okos könyvet olvasni.

Bővebben a blogomon:
▶️ http://sorok-kozott.hu/2019/09/konyvkritika-jeff-wheele…

Hű, ez a sorozat részről részre lett egyre izgalmasabb. Számomra sokat jelentett, hogy Owen minden könyvvel idősebb lesz, és még csak nem is éreztem elpazarolt időnek a kimaradt éveket.
Owen már 24 éves, és még nem teljesen barátkozott meg az előző kötetben történt befejezéssel. Közben nem állt meg az élet, a király szövögeti szépen a hálóját, és tényleg sajnálom, de végül megutáltam szerencsétlent. :D Voltak jó pillanatai, sőt, az emberi oldala is előbukkant egyszer-kétszer, összességében mégis egy tuskó volt. Az Espion tagjait ez alkalommal még inkább megkedveltem, főleg Kevant bírtam (mondjuk ő szerepelt a legtöbbet, így a többiek nem sok eséllyel indultak, haha).
Sinia hercegnőt naaagyon szerettem. Titokzatos volt, őszinte, kicsit játékos, aztán komoly és bölcs – bevallom, többször meglepett. Aztán később, előre haladva a történetben, az eddigi titkokra rávilágítva, az összefüggésekre rávezetve annyi új információra derült fény, hogy az valami eszméletlen. Szóba került a múlt, ami befolyásolja a jövőt, miközben minden kihat a jelenre és fordítva meg összevissza és minden egy nagy körforgás… Gyorsan meg kellett állítani a lemezt, ami önmagát ismételte. Így került képbe a sorozat egyik legnagyobb igazsága: mindig, mindenkinek van választása.
Imádtam, hogy eddig Owen volt „kölyök” (a király még most is így szólította :D), azonban ebben a részben már a ő hívta így a gyerekeket – és a becézés körülbelül a kulcs a szívemhez, úgyhogy meghatódva olvastam minden ilyen pillanatot. :))
A lezárással nem teljesen vagyok megelégedve. Előtte az utolsó fejezetek még tartogattak meglepetéseket, kellemeset és kellemetlent egyaránt, majd jött egy halálcuki jelenet a tengerparton – aztán what? És miért? Meg minek? Konkrétan inkább nem is veszem figyelembe az epilógust, mert csak rontana az élményen. :(
Összességében megérte. Megismerkedhettem egy új íróval, az ő történelmen alapuló világával, együtt taktikázhattam a nagy koponyákkal, és láthattam, hogyan szövődnek barátságok, szövetségek, szerelmek. Keserédes érzésekkel fejeztem be ezt a részt, viszont kellemes kikapcsolódásként tudom ajánlani. :)

A sorozat nagy kedvencem, így nem volt kérdés, hogy mindenképp folytatnom kell. Kicsit féltem tőle, hisz már az előző két kötetben is annyi minden történt, hogy nem tudtam, mit tud kitalálni még az író. Szerencsére most is sikerült meglepni.

A történetben ismét volt egy nagyobb ugrás. Owen most már felnőtt, de a sok teher és balszerencse miatt egyre inkább hasonlít a királyhoz, akit szolgál. Morgós, megkeseredett és cinikus. Bár ez az Owen is érdekes volt, de az előző kötetekhez képest azért sokkal másabb. A történetben az ármánykodások a tetőpontra hágnak és szerencsére ebben a kötetben a fantasy szál is sokkal erőteljesebb volt, mint a korábbiakban. Mindenre fény derül és a sokat emlegetett profécia is beteljesedik ebben a kötetben. Események híján nem voltunk, így egy percre se unatkoztam. A vége kicsit pozitívabb lett, mint az ilyen történelmi fantasy-knál megszoktam, de nem bántam.

A karakterek közül Owen az, aki jellemfejlődésen megy át. Végre spoiler Ami nagyon tetszett még az Severn és Owen kapcsolata és ami kikerekedett belőle. Örültem, hogy spoiler

Imádtam ezt a kötetet is és bár vannak hibái, nem is mindig nevezhető túl összetettnek, mégis leköt és izgatottan várom a következő köteteket is. A történetben bár nem minden szálat zártak le, de kereknek mondható a történet. A maradék két kötet gondolom a pár nyitva maradt dolgot zárja még le és az utószóban az író a főszereplők gyerekeit említette meg, hogy róluk fog már szólni, így kíváncsian várom.

Bár egyformán értékeltem csillagosan mind a három részt, mégis a záró kötet tetszett a legjobban. 5 csillagot mégsem tudtam adni.
Owen felnőtt szerepben volt számomra a legszimpatikusabb, bár egy kicsit megkeseredett ember lett belőle. Bölcsebbé, megfontolttá vált, és a csavaros észjárása okozott meglepetést a cselekményben. A befejezés központi motívuma Owen dilemmája: maradjon hűséges, vagy tegye azt, ami a népének jó. Végigkíséri a történetet a bűntudata, a tépelődései. A legjobban azt becsültem benne, hogy szilárdan ragaszkodott az elveihez.
Az országban történt sok igazságtalanság ellenére sem tudtam „megfogni” Severn gonosz karakterét. Talán ezért sem tudtam 5 csillagra sem értékelni ezt a részt sem. Számomra Severn figurája időnként érthetetlen volt. Az ábrázolás részletezettségét hiányoltam vele kapcsolatban.
A cselekmény izgalmas volt, fordulatokban gazdag, nagyon olvastatta magát a történet.
Örülök neki, hogy a végén Owen-re is rátalált a szerelem.
Aranyos ifjúsági sorozat, tele kalanddal, fordulatokkal, egy kis mágiával, csipetnyi romantikával meghintve.

Kíváncsian vártam már a végkifejletet. A király egyre ellenszenvesebb, ugyanakkor számomra nem elég gonosz karakter (- talán rajta lehetett volna még "dolgozni") Owen viszont egyre agyafurtabb, komoly csalódásokon esett át, amik jellemét is egyre jobban formálják. A cselekmény fordulatos, bár néhol azért kiszámítható. Összességében nem volt rossz ez a sorozat, sajnálom, hogy több része nem jelenik meg magyarul.

Nagyon jó lezárás – egyértelműen a legjobb kötet a három közül. Owen vállán nagyon sok teher van, a fejében még több, de mindent megold, minden kísértést legyűr – és nevelőnek/példának is remek.
Kíváncsi vagyok, lesz-e folytatás – néhány mondat erre utalt. És nagyon szeretnék további részeket olvasni.

Jó cselekménye van, végig élveztem olvasni. A trilógiából szerintem ez sikerült a legjobbra. Szerettem a szereplőket, jó volt vissza térni hozzájuk egy kis kihagyás után.