Kontroll (Déli Végek-trilógia 2.) 144 csillagozás

Jeff VanderMeer: Kontroll Jeff VanderMeer: Kontroll

A Déli Végek nevű titkos ügynökség immáron harminc éve küld expedíciókat az X Térségbe, ebbe a távoli és a civilizációtól rejtélyesen elzárt, veszedelmes vidékre, a természetfeletti jelenségek titkainak kiderítése céljából. A tizenkettedik expedíció után azonban a Déli Végek mély válságba kerül, ezért megbízzák John Rodriguezt − ismertebb nevén Kontrollt −, hogy állítsa helyre a rendet. Számos kihallgatás, rengeteg titkos dokumentum és közel kétszáz órányi videofelvétel megtekintése után úgy tűnik, mintha feltárulna előtte az X Térség vészterhes valósága − ám amit Kontroll megtud, az végzetes lehet számára, ugyanis nemcsak a Déli Végeket illetően kell szembenéznie a kegyetlen igazsággal, hanem saját magával kapcsolatban is.

A Kontroll hajmeresztő folytatása az Expedíciónak, és a Déli Végek-trilógia befejezését olyan mesteri cselekményszövéssel készíti elő, amire a sci-fiben rég nem volt példa.

Eredeti mű: Jeff VanderMeer: Authority

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2018
336 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634194071 · Fordította: Falvay Dóra
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2014
336 oldal · ISBN: 9786155442803 · Fordította: Falvay Dóra
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2014
336 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155442797 · Fordította: Falvay Dóra

Enciklopédia 5


Kedvencelte 3

Most olvassa 15

Várólistára tette 52

Kívánságlistára tette 52

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Nita_Könyvgalaxis
Jeff VanderMeer: Kontroll

Ha VanderMeer otthon úgy nyújtja a rétestésztát, mint ezt a történtet, akkor jó dolga van a feleségének.

Kontrollnak sem a története, sem a karaktere nem volt elég erős számomra ahhoz, hogy elvigye a hátán a regényt. Bevallom, voltak részek, amelyeket kifejezetten untam, és sokszor éreztem azt, hogy ugorhatnánk már? Persze itt már több információt kapunk, mint az első részben, de még mindig csak kerülgetjük a forró kását, ami az első kötetben még rendben volt, a másodikban már zavaró.

Amiért mégis megkapta a 3 és fél csillagot, az az utolsó 40 oldal, ami szerintem sokkal jobb és izgalmasabb, mint az előtte lévő 270. Tőlem a harmadik rész is megkapja az esélyt, mert még mindig reménykedem benne, hogy kilyukadunk valahova.

17 hozzászólás
>!
Joshua182 
Jeff VanderMeer: Kontroll

Viszonylag ritka, hogy sajnálok befejezni egy könyvet, de itt most ez történt.
Annyira magába szippantott ez a világ, hogy nem is akartam szabadulni! Végül nagy nehezen rászántam magam, de csak mert tudtam: még van egy befejező rész.
Trilógiák középső köteténél mindig fennáll a veszély, hogy „leül” kicsit a sztori, szerintem éppen ezért telitalálat, hogy ezúttal egy más szereplő, teljesen más karakter szempontjából követhetjük az eseményeket, új régióit fedezve fel a könyvben ábrázolt világnak, és végre szembesülünk a „külvilág” nézőpontjával is.
Nagyon tetszik, hogy úgy tud borzongató lenni, hogy szinte teljesen mellőzi a brutalitást, a leírások továbbra is nagyon tetszenek, az ötleteitől helyenként kirázott a hideg, pszichológiai szempontból pedig egy csemege a könyv, a főbb karakterek mindegyikéből lehetne írni egy rövidebb tanulmányt. Bele sem merek gondolni, hogy milyen lenne valamilyen enyhébb tudatmódosító szer hatása alatt olvasni…
Alapjában véve talán nem lenne ez egy kirívóan jó könyv, történések tekintetében nem rágjuk le a körmünket, kicsit vontatott is, de a hangulat ismét olyan magával ragadóan nyomasztó, hogy ha ott állnék a jelenség kapujában, valószínűleg nem tennék semmit, csak a végletekig felfokozott érzékekkel várnám, hogy bekebelezzen spoiler. Ezért még azt is elnézem, hogy a jellegzetes (egyébként szuper!) borító éles kiszögellései néha jól megböködték a kezem.
A szerzőnek különös érzéke van hozzá, hogy bizonyos húrokat rezegtessen bennem, melyek helyenként olyan erősen rezonálnak, hogy ha híd lennék, már biztosan leszakadtam volna…

11 hozzászólás
>!
Morpheus
Jeff VanderMeer: Kontroll

Bár régebben olvastam az első részt, most végre folytattam a történetet, ami egyszerre mutatta meg az egész hátterét, egyes szereplőket kívülről, másokkal személyesen is megismerkedhettünk. Az idegen, ismeretlen, és talán megismerhetetlen zóna akkor is félelmetes, ha éppen csak bele kukkantunk. Twin Pix, Stalker, mindkettő ott mozgott a tudatom peremén. Szeretnénk megérteni, de nem lehet. Csak viszonyulni lehet hozzá. Hogy behódolással, meneküléssel, őrülettel, ellenszegüléssel, vagy egészen másképp, igazából eldönthetetlen. Eldönthetetlen, mégis megkerülhetetlen. Jöhet a harmadik rész.

1 hozzászólás
>!
B_Petra
Jeff VanderMeer: Kontroll

Átlagosnak nem mondanám, mert maga a könyv sem átlagos, de mégis csak egy átlagos második, középső rész, amennyire titokzatos volt az első rész, itt benyithatunk a Déli Végek tudmányos(?) intézetébe és kiderül ki is irányitotta az expeiciót, ki vezette a biológust, ki is a pszhihológus, miért nincsnek nevek csak funkciók, és belép a képbe Kontroll akinek a szerepe még nem kristályosodott ki.
Az előzményekről is csepegtetnek némi információt és többé kevésbé elhúzódik a föggöny az X térségről, legalábbis már beleképzelhetünk valamit, persze mindenki mást, Kontrollon keresztül, mivel ő is csak most ismerkedik az ismeretlennel.
Az expedició tagjai visszatérnek, és elkezdődnek a kihalgatások, amik persze semmi racionális eredményt nem hoznak, épp csak John/Kontroll gabalyodik bele, és lassan rajta is urrá lesz a Déli Végek tudósaira jellemző őrület. Nem is az események mind inkább a szereplők motivációi, háttere és pszihés állapota az érdekes, meg az ahogyan ezt sikerült szinte irodalmian megfogalmaznia az írónak.
Az igazi főszereplő számomra mégis a biológus maradt aki öszeköti a szálakat és új expedicióra indul vissza az X- térségbe ahová magával rántja Kontrollt is.

>!
abstractelf P
Jeff VanderMeer: Kontroll

Vigyázz, mit kívánsz!
Az Expedícióhoz írt véleményemben kifejtettem, hogy jobban kötődnék a sorozathoz, ha a karakterek mélyebb személyiséget kaptak volna. A második rész elolvasása után rájöhettem, hogy ez csak rontott a helyzeten. Ebben a részben ugyanis kaptunk egy új narrátort, Kontrollt, aki… unalmas.
Persze, az életéről folyamatosan csepegtet az író információkat, azok azonban mintha két külön személyt írnának le. Az egyik egy érdekes karakternek tűnő egyén, akivel még kezdeni is lehetett volna valamit, a másik pedig a jelenbeli Kontroll, aki csak légvárakat épít a fejében, de ténylegesen nem csinál semmit.

Vagy, ha csinál is, azt pont akkor, mikor senki nem látja. Példának okáért az olvasó beavatása nélkül jön rá összefüggésekre, majd bombaként bedobja – mindennemű magyarázat nélkül. Ettől azonban nem fordulatos lett a regény, hanem csapongó, néha logikátlan, de legfőképp kidolgozatlan.

És hogy egy újabb kettősséget emeljek ki, ez a legutolsó jelző szemben áll azzal a ténnyel, hogy túlírt a regény. Csak épp a túlírás része nem a szinte nem is létező cselekményre vonatkozik, hanem Kontroll karakterére. Van az a mondás, hogy sokat beszél, de keveset mond, ami erre a könyvre tökéletesen igaz. Oldalak teltek el Kontroll monológjaival, azonban azok lényegi részét egy-két bekezdésben össze lehetett volna foglalni.
Ha már a karaktereket említem – ismét az történt, mint az első részben. Itt is akadt egy olyan szereplő, akinek sokkal érdekesebb lett volna a története, mint a narrátorunké. Ez az Expedícióban a pszichológus volt, ebben a kötetben pedig Whitby.

A másik zavaró tényező az idővonalak kuszaságából fakadt. Teljesen random módon ugrottunk vissza a múltba (sokszor pár órával / nappal korábbra). Néha össze lehetett kötni a két eseményt, néha azonban semmi közük nem volt egymáshoz, mégis ide-oda ugráltunk a két idősík között.

Az ember azt hinné, hogy ha a 180 oldalas könyvbe ennyi izgalmat tudott besuvasztani a szerző, akkor a 320 oldalas regénybe még több jut belőle. Hiú ábránd csupán. Ebben a kötetben még ritkábban kapott el az az érzés, hogy „igen, ezért megéri olvasni”, amit nagyon sajnálok, mert egy kiváló alapkoncepciója van ennek a résznek is és az egész sorozatnak is.
Ez a rész azonban tele volt fillerekkel. Sok újdonságra nem derült fény, a cselekményt pedig le lehetett volna zavarni fele ennyi oldalszámban is.

Mindent összevetve a második rész számomra csalódás volt, egy ilyen ötletből sokkal többet ki lehetett volna hozni. Úgy érzem, hogy itt annyira titkolózni akart a szerző (azért is kaphattuk meg Kontrollt, akivel sokra nem mentünk), hogy végül már közönyössé tett a titka iránt. Reménykedem azért, hogy az utolsó résszel valami ütős lezárást kapunk.

3 hozzászólás
>!
Shanara
Jeff VanderMeer: Kontroll

„(…) új helyszín, új szereplők, csak az X Térség és a folyamatos titkolózás az, ami összekapcsolja a két történetet.”

„(…) VanderMeer nem játszik tisztességesen: sem a szereplőivel, sem pedig az olvasóival. Hogy lehet azokból a semmi információkból, azokból az éppen csak a felszínt kapargató értesülésekből, azokból a hagymázas képzelgésekből, a saját józan eszünket kétségbe vonó és az őrület felé taszító történésekből bármit is kihámozni?”

„(…) folyamatosan változik és érik bennem a regény, minden egyes eltelt órával, nappal másképp érzek irányában: közvetlenül a befejezést követően nagyon utáltam, aztán ahogy az indulataim ülepedtek, egymás mellé tettem az apró információkat, már azt éreztem, hogy létezik koncepció, csak még nem látom át az összefüggéseket. (…) Hogy mindezek után érdekel-e a folytatás? A világ minden kincséért sem hagynám ki.”
Bővebben: http://shanarablog.blogspot.hu/2014/07/jeff-vandermeer-…

>!
pat P
Jeff VanderMeer: Kontroll

Na. Egészen értékelhető fejlődés. De tényleg.
Egyáltalán nem volt olyan idegesítően, fájdalmasan rossz, mint az Expedíció. Egész olvasható. Csak éppen nem valami jó.
Azért olyan hű, de nagy stiláris változást nem vettem észre az első részhez képest, bár tagadhatatlanul olvashatóbb, minden kimódoltsága és sutasága, meg a teljesen idióta hasonlatai ellenére. Nem tudom, hogy magától javult-e meg, vagy az E/3, netán a fordítóváltás tett jót neki. És persze az is lehet, hogy az X Térség elközelgett VanderMeer házáig, az okozta a változást. Lélekábrázolási mélységekbe én azért ilyen íráskészséggel nem merészkednék, de nem vagyunk egyformák. Különben meg, egy kis hipnózis minden zsákutcából kisegít. De azért mondom, fejlődik, néha már majdnem átjött, mit akar, egy-két jobb pillanatában a hangulat is szinte már elkapott.
Ja, hogy miről szól? Mi ez az egész baromság X Térség? Hát honnan kéne tudnom, mikor még csak két kötetet olvastam a háromból?
A harmadik részre azért már nagyon kíváncsi vagyok. Ha ebből valami értelmeset ki tud hozni…

19 hozzászólás
>!
Dominik_Blasir
Jeff VanderMeer: Kontroll

Az az igazság, hogy ötletem sincs, mi volt ez (gyanítom, a szerzőnek is csak halvány sejtelmei vannak). Ami viszont döbbenetes: én élveztem ez a halomnyi bizarrságot.
A regény első fele úgy indul, mint egy tisztességes kémthriller: szépen, lassan adagolja az információt, az újonnan érkezett igazgató (Kontroll személye egyébként nekem szimpatikusnak, sőt, érdekesnek tűnt) egymás után megismeri a tényeket (vagy a ténynek látszó hazugságokat), s ugyan közben elég sok furcsaságnak lesz a tanúja, könnyedén elhisszük, hogy a végén bizony meg fog mindent oldani. Mivel én általában a rejtélyt is ugyanolyan izgalmasnak találom, mint a megoldást, ezért a könyv ezen részén elég jól szórakoztam.
Aztán jött a második fele (azért nem gombnyomásra: egyszerűen egy idő után több lett a bizarrság, mint a nyomozás), és mintha minden erősen bekattant volna. A korábban sem logikus viselkedésükről ismeretes karakterek még jobban megőrülnek, az események ad hoc jelleggel követik egymást, hogy aztán a minden téren abszurd fináléra tényleg csak egy kérdésem maradjon: vajon lesz ennek bármi értelme? Túl sok a homály, túl sok az írói manipuláció, mintha minden csak arról próbálná elterelni a figyelmet, hogy a történet mögöttes síkja (értve ezalatt a komplexitást és a mondanivalót is) rémisztően üres.
És mindeközben az a legrosszabb, hogy borzalmasan felcsigázott a befejezésre. Hátha majd a teljes kép ismeretében ezt is át lehet értékelni.

4 hozzászólás
>!
Szilárd_Berke I
Jeff VanderMeer: Kontroll

Az első kötetnél azt írtam, VanderMeer új színekkel festette át/újra a kultikus Lovecraft miliőt, és hozzákevert némi új adalékot, amitől scifis érzületet (is) kapott. valamiért „A felszín alatt” (Scarlett Johansson) c. mozifilm ugrik be a könyvet elolvasva… Amiben szerintem a Kontroll gyengébb volt, mint a trilógia első része: a nézőpontkarakter kevéssé fogott meg, a biológus talpraesettebb, kevesebbet monologizál, és érdekesebb dolgok történnek vele. Ez bőven elegendő is ahhoz, hogy lepontozzam ezt a második kötetet. Borzalmasan sok volt a belső monológ, és bár akadnak emlékezetes, besz*ratós jelenetek (pl. a „hajsimogatós” pillanat), végig olyan érzésem volt, hogy már túl sok ez a ködösítés, túl sok ez a lovecrafti búskomor-baljós-szürkeség, és történthetne végre valami! Az író javára legyen mondva, férfiként is mesterien hozza a mély belső dialógusokat, a vívódásokat, ilyen értelemben a kiemelkedően tehetséges női szerzők szintjén van, nálam (merthogy szerintem ők tudnak igazán elmélyülni egy-egy karakter érzelmi/lelkivilágában). Szóval, akció az nem sok van…
– tipikus „jelenet”:
„Ezek után nekilátott az igazgató feljegyzéseinek.”

*** (alfejezet vége, új fejezetrész kezdete!)

Előtte azonban még elvégzett némi bevezető rituálét, amely sokban hasonlított a nagytakarításra."

És a továbbiakban ennek részletezése 11 sorban, majd jönnek a további oldalak, aprólékosan elidőzve minden történésen, amely „technika” a tipikus „másodperc-írók” jellegzetessége. Évek óta kerülöm az ilyen technikájú alkotókat, mert nagyon… nagyon lassan hömpölyög előre a szöveg. Ami Kornya Zsoltnál működik, másnál talán nem annyira.:)) És Zsolt mondatfűzése ehhez mérten messze élvezetesebb, lüktető, szép, tele van élettel… VanderMeer is tehetséges, a legtöbbször mégis untatott, mert a „semmiről” írt szépen…)

Természetesen hangyányival többet sejtünk azért az egész X-térség jelenség okairól, kezd összeállni valamiféle (igen elmosódott) látkép, de ennyi…
És… most már azért is elolvasom, mit hoz ki ebből! :)

>!
Dyus33 P
Jeff VanderMeer: Kontroll

Ez a második könyv életemben, amit e-bookban kezdtem, de befejezni már papírformátumban fejeztem be, mert annyira tetszett, hogy meg kellett szereznem.
Szóval, ebben a részben szerencsére nem a vallásos vonulatot nyomták az arcunkba, hanem magát a rejtélyt. Még most, a második rész után sem tudom pontosan, hogy mi lesz a lényeg. Ennek ellenére bármikor újra kezdeném az első részt, mert úgy érzem, rengeteg összefüggést és titkot rejt, amit első olvasatra nem fedeztem fel. Engem hihetetlenül elvarázsolt mindkét rész. Szerencsére a baglyocska is itt csücsül a polcon, és rám vár, hogy folytathassam :)
Ahogyan az első kötetnél is, ennek is imádom a borítóját! A harmadik pedig egyenesen szemet gyönyörködtető.

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2014
336 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155442797 · Fordította: Falvay Dóra

Népszerű idézetek

>!
Bíró_Júlia P

Bizonyos helyeken bizonyos dolgok megtörténhetnek, mások meg nem.

129. oldal

17 hozzászólás
>!
Bori_L P

Ha egy kör ránéz egy négyzetre, egy rosszul megcsinált kört fog látni.

115. oldal

>!
tmezo P

Amíg el nem árulod az embereknek, hogy nem tudsz valamit, nagy valószínűséggel azt fogják hinni, hogy tudod.

>!
Chöpp P

Tanulj meg mindent többféleképpen használni. Nem mindig az egyenes út a legrövidebb.

252. oldal

>!
Chöpp P

Egyre jobban zavarta a felszínes fecsegés. Talán mindig is nagy volt a különbség a között, ahogy ő látja a világot és ahogy a csevegők, de az utóbbi hét során áthidalhatatlanra nőtt a távolság.

266. oldal

>!
Chöpp

Ez az út örökké fog tartani. És az út maga a cél.

301. oldal

>!
Bori_L P

A lassított közeli felvételeken meg lehetett figyelni állapotokat, amikor csupán egy fél vagy negyed nyúl látszik már, de úgy igazán megragadni a pillanatot a nyúl és a nem-nyúl között csak kiemelt képkockával lehet.

59. oldal

>!
Chöpp P

„Az empátia a vesztesek játéka”, szokta volt mondogatni az apja, akit néha nagyon lesújtott a nemtörődöm rasszizmus, amibe lépten-nyomon ütközött. Ha gondolkozni kell rajta, akkor biztos, hogy nem jól csinálod.

156. oldal

Kapcsolódó szócikkek: empátia · rasszizmus
>!
Chöpp

A mese azt akarja, hogy higgyenek benne: a nemzeti kiválóság régi meséje.

163. oldal

>!
Chöpp

    – Mit csinál, mikor nincs itt?
    Kontroll elgondolkodott.
    – Etetem a macskámat.
    A nő nevetett, pontosabban felkacagott, aztán köhögőrohamot kapott.
    – Az nem hobbi.
    – Inkább hivatás – ismerte el Kontroll. – Nem, hát… kocogni szoktam. Szeretem a klasszikus zenét. Sakkozom is néha. Tévézek, nagy ritkán. Meg olvasok. Regényeket.

167. oldal


A sorozat következő kötete

Déli Végek-trilógia sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Dean R. Koontz: Az ősellenség
James S. A. Corey: Kalibán háborúja
Stephen King: A Setét Torony – Varázsló és üveg
Josh Malerman: Madarak a dobozban
Stephen King: A búra alatt
Peter Clines: 14
Alan Dean Foster: A Dolog
Alan Dean Foster: A nyolcadik utas: a Halál
Paul Monette: A Ragadozó
Stephen King: A rémkoppantók