Expedíció (Déli Végek-trilógia 1.) 231 csillagozás

Jeff VanderMeer: Expedíció

Az ​X Térséget a kormányzat már harminc éve környezeti katasztrófa sújtotta övezetnek álcázza, így mostanra az érintetlen és burjánzó vadonnak látszó terület csupa misztikum és rejtély az emberek szemében. A Déli Végek nevű titkos ügynökség ez idő alatt számos expedíciót küldött a hely felderítésére – szinte mindegyik tragikus véget ért.

Most indul útnak a tizenkettedik expedíció.

A kutatócsoport négy nőből áll: egy antropológusból, egy geodétából, egy pszichológusból és egy biológusból. A küldetésük felderíteni a terepet és mintákat gyűjteni, feljegyezni minden tudományos megfigyelést a környezetről és egymásról, valamint mindenek felett elkerülni az X Térség természetfeletti hatását.

Az expedíció mindenre felkészülve indul útnak, és hamar megdöbbentő felfedezéseket tesz – például talál egy megmagyarázhatatlan topográfiai jelenséget és olyan életformákat, amik meghaladják a megértés képességét –, de mégsem ezek, hanem a tagok egymás elől gondosan elrejtett… (tovább)

Eredeti mű: Jeff VanderMeer: Annihilation

Tartalomjegyzék

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2014
144 oldal · ISBN: 9786155442247 · Fordította: Török Krisztina
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2014
172 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155442230 · Fordította: Török Krisztina

Enciklopédia 1


Kedvencelte 7

Most olvassa 12

Várólistára tette 176

Kívánságlistára tette 141

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
cippo I
Jeff VanderMeer: Expedíció

A küldetésünk egyszerű: az X Térség rejtelmeinek fokozatos felgöngyölítése, szigorúan kormányzati célokat követve, óvatosan haladva az alaptáborból, tapogatózva. Nekünk legalábbis ezt mondták.

Amikor visszatértem az alaptáborba, a programozó gyanakvó tekintettel mért végig. Különös mátrixokat lát a szememben, mondta. Megváltoztam. Mintha valami fátyol vagy függöny ereszkedett volna a tekintetemre, tette hozzá.
Elfordítottam a fejem, mert hirtelen megpróbált belesni a függöny mögé. Vagy én próbáltam meg. Ettől zavarba jött, láttam rajta.
Megtaláltam a biológus naplóját, közöltem, aztán elhallgattam. Nem tudtam, bízhatok-e benne annyira, hogy elmondjam neki, a napló olvasása közben mindvégig ugyanaz az erőteljes érzés uralkodott el rajtam, mint gyerekkoromban, amikor jégcsapot nyalogattam. Valami furcsa mámor fogott el, ahogy a fagyos fájdalom a kisagyam felé kotort, vagy a hegye nyersen megsebezte ott hátul a lágy szájpadot. Belezsibbadtam. Aztán, amikor a legjobban ízlett, amikor a legerősebben markoltam, lágy vízként csurgott ki az ujjaim közül.
Nem tudtam, nem ijeszteném-e meg vele végérvényesen.

Kezdtem megérteni, hogy a halál nem ugyanaz a határ két oldalán.

4 hozzászólás
>!
Dominik_Blasir 
Jeff VanderMeer: Expedíció

Iszonyatosan zavar, de egyszerűen nem tudok dűlőre jutni ezzel a regénnyel. Két lehetőséget látok ugyanis magam előtt:
a) az Expedíció nemes egyszerűséggel egy 170 oldalas, nagy csinnadrattával felvezetett blöff. Rejtélyes blöff, de mégiscsak blöff. Mintha VanderMeer hirtelen megtalálta volna magának a Lem-, a Dick- és a Lovecraft-életművet, majd összeturmixolta, hogy legalább látszólag megfeleljen a modern kor elvárásainak. Azonban nem elég, hogy teljesen érdektelen a fő rejtély (hihetetlen módon hidegen hagy, hogy mi is valójában ez az X Térség, ráadásul erősen kétlem, hogy lehet működőképes és kielégítő választ adni rá), még a főszereplő személye is csak untatott. Legalábbis ezen a szinten.
b) hiszen a második lehetőség az, hogy VanderMeer egy kicsit mást próbált meg bemutatni, és a történések közvetlen síkja helyett összetettebb és mögöttes képekben gondolkodik. Ez magyarázatot adna lényegében mindenre – kezdve a nem különösebben fantáziadús és izgalmas cselekménnyel egészen a főszereplő tetteinek, jellemének és gondolkodásmódjának változásáig (tudománytól való eltávolodása és az ösztönök szintjére való lesüllyedése már-már érdekes). Mégis, az író szándékosan ködösít és maszatol, meghagyva az olvasókat kétségek között: a legfőbb kérdés ugyanis leginkább az, hogy van-e mindennek értelme.
Kár, hogy ha a folytatásban elkezd válaszokat adni, akkor teljesen létjogosultságát veszti a b) vonulat, szóval már csak ezért sem igazán várom a következő részt. Viszont ez egyelőre önmagában nagyon nem állja meg a helyét, függetlenül attól, hogy inkább a pozitívabb mérleg felé hajlok. Áh, ilyet.

3 hozzászólás
>!
Spaceman_Spiff P
Jeff VanderMeer: Expedíció

Egy vízelvezető árokban, a járda és az úttest között fekszik egy rönk. Rothadásnak indult, a belsejében nyüzsögnek a különféle bogarat, rovarok, férgek, itt-ott még gyíkok és békák is felbukkanhatnak. Óriási ökoszisztéma, ami rejtélyes, és mégis itt van a szomszédban.
El tudjátok képzelni? VanderMeer is ezt akarja: képzeljük el az X Térséget, ezt a buja vadont, ami kicsúszott az emberi irányítás alól, és valami ilyesmi, mint ez a rönk. De ezen kívül nagyon nem tesz hozzá semmit a fiktív terület megrajzolásához. Sokat elárul, hogy olvasás közben végig más művek jutottak eszembe – konkrétan a Monsters című sci-fi film, ajánlom mindenkinek –, olyan volt, mintha arra alapozna a könyv, hogy az olvasó úgy is ismer már ilyeneket. És ha már itt tartunk, nem hiába emlegeti mindenki Lovecraftet, Lemet az értékelésekben, mert bár nem szeretem, hogy egy tavalyi művet 50-80 évvel ezelőtti szerzők munkáihoz hasonlítunk, azt el kell ismernem, az Expedíció elemei már onnan is ismerősek lehetnek. Nem kapunk válaszokat? Nem baj igazából, filmben mondjuk jobban lenyeljük, mert mozgóképen jobban át tud jönni a hangulat – itt viszont a hangulat nem olyan erős, cserébe viszont a narráció szépen megöli azt a keveset is. Az persze az én problémám, hogy a lovecrafti sejtetéstől ("kezdetben még nem sejtettem, hogy" és társai) pár éve csömört kaptam, de az bizonyos, hogy a főszereplő személyes története sokszor teljesen eltolja a fókuszt.
Látni vélem, miért lett ez sokak számára jó könyv (mondjuk azt nem, miért kiáltották ki forradalminak), és mondhatnám, hogy ja, ez ilyen posztmodern izé, és persze, elismerem én a szerző érdemét, amiért szembe megy az olvasói elvárásokkal. De attól még lehetne érdekes a könyv, vagy a szöveg lehetne élvezetesebb, vagy valami. Mert így hiába rövid a regény, nem igazán mozgatott meg, hogy be akarjam fejezni.
Az mondjuk biztos, hogy el fogom olvasni valamikor a folytatásokat, és a teljes kép ismeretében (?) majd hosszabb blogbejegyzést fogok írni erről a Déli Végek jelenségről, de az is biztos, hogy az nem mostanában lesz.

>!
pat P
Jeff VanderMeer: Expedíció

Annyira, de annyira fel tud bosszantani, mikor egy sci-fi nem jó. Hát hogy lehet ilyet művelni ezzel a csodálatos és nagy dolgokra hivatott műfajjal?! (Már ha ez sci-fi egyáltalán.)

Mondhatnám, hogy az Expedíció egyszerűen nem jó. De sajnos bonyolultan, sehova sem vezetően, nagyarcúan és fellengzősen nem jó. Talán a tartalom még nem is lenne annyira reménytelen (bár ilyen felzaklatóan és kellemetlenül harmatos Sztrugackij- és Lem-utánérzésekkel sose találkoztam még), de maga a szöveg meglehetősen gyöngén van megírva. Lehet persze, hogy csak az előző olvasmányomhoz képest tűnt ilyen fájdalmasan fapadosnak, de jaj, nagyon szenvedtem. Kellett volna ezt még szerkeszteni kicsit – ha nem az eredetit (mert azt a szerző nagy büszkén direkt nem tette meg), akkor a fordítást.
Hogy miről szól? Azt bizony senki se tudja. Se én, se a főszereplő, de attól tartok, bizony még az író se. De nem baj, van benne hipnózis, az olyan marha rejtélyes. Azt már meg se említem, mennyire átjön, hogy a főszereplők nők . Igen, tudom, oda van írva. Harmincszor.

48 hozzászólás
>!
Joshua182
Jeff VanderMeer: Expedíció

Nyalogatom az ujjaim, ugyanis nagyon laktató csemege volt ez a könyv! A látszólag könnyű, ám igen kalóriadús fajtából, akár a legfinomabb rágcsálnivalók.
Az erősségei egyúttal a hátrányai is lehetnek egyesek számára, ahogy némelyeknél pattanásokat okoznak az említett rágcsák, ezért megértem, ha valakinek ez nem tetszik, jómagam szerencsére immúnis vagyok az ilyen pattanásokra, és hangulatember lévén nekem ez igencsak tetszett, a könyv ugyanis hangulatban nagyon erős.
Olyan, mint egy Lovecraft-üstben kotyvasztott főzet, az illatából pedig személy szerint kiérezni véltem egy kis STALKER-zamatot és némi Darwinia-aromát, és a „kézikamerás” horrorfilmes élményeimre emlékeztető, enyhe gyomorforgató érzés ellenére is összefutott tőle a nyál a számban.
A visszaemlékezésekkel és réveteg szakaszokkal szabdalt elbeszélésmód mellett sokat hozzátesz ehhez a hangulathoz a szereplők névtelensége, amitől ugyanakkor mégsem válnak személytelenné. Lem Édenében találkoztam ezzel először, ott is nagyban hozzájárult az atmoszféra egyediségéhez, hogy a nevek helyett foglalkozások azonosítják a karaktereket. Nem véletlenül említem az írót, mert (talán meglepő módon) az volt a benyomásom, hogy a regény több vonatkozásban is hasonlít a Solarisra. Bár teljesen más korban íródtak, pszichológiai mélység tekintetében mindkettő említést érdemel, egyéb párhuzamokra spoiler-veszély miatt most nem térek ki.
A főszereplő (aki hozzám hasonlóan introvertált hangulatember, ezért természetesen szimpatikus) szemszögéből elénk tárt egzotikus világ szerintem nagyon izgalmas, a sokszor zavarosnak ható, paradoxonokkal, ellentmondásokkal, belső dilemmákkal tarkított leírások jellegük ellenére engem nagyon megfogtak, nem zavart, hogy nekem kellett kiegészítenem dolgokat, szeretem, ha egy könyv megdolgoztatja a képzeletem.
A borítón alkalmazott megoldás is tetszett, a fél csillag mínusz leginkább a terjedelemnek szól, ami bőven lehetett volna a duplája. Szívesen merültem el ebben a világban, még, még, még többet akarok belőle, alig várom, hogy kézbe vegyem a folytatásokat!

3 hozzászólás
>!
Szilárd_Berke I
Jeff VanderMeer: Expedíció

Amennyiben egy (hosszú) mondatban akarom összegezni, azt írom: Jeff VanderMeer újrateremtette Lovecraft veretes/klasszikus stílusát, ha úgy tetszik, a mai kor nyelvezetére szabta és felfrissítette, sokak által fogyaszthatóvá tette, kiemelve a stílust a kult/réspiaci szegmensből. :) Jó kis mozifilmet/sorozatot lehet belőle készíteni, szerintem.
Számomra azért még mindig túlírt pár helyütt, de nincs okom sok panaszra: a visszaemlékezéses fejezetek közötti váltás rendben volt, meglepően bent tartott a női karakter narrációja, átjött 70-80%-ban a Lovecraft feeling (Volt anno vmi világítótornyos novellája a mesternek, igaz? Vagy csak az emlékezetem kopik?), és a sztori is érdekes amellett, hogy bevált alap szituációból indít. A folytatást nem akartam hamar elővenni, de már bele is kezdtem.

>!
lilla_csanyi P
Jeff VanderMeer: Expedíció

Sokan elég negatívan értékelték az Expedíciót, és meg is tudom érteni. A fülszöveg, a címkék és a beharangozás ugyanis nagyon megtévesztőek. Lássuk az állításokat!
1) Sci-fi.
Nope. Az Expedíciónak semmilyen eleme nem mutat sci-fi jegyeket. Játszódhatna a jelenben, vagy akár 30 évvel ezelőtt is, mert az egyetlen dolog, ami a technológiáról kiderül, hogy létezik videokamera. Ha már mindenképp definiálni kellene, szerintem sokkal inkább a thriller a megfelelő jelző rá.
2) Hatalmas újítás.
Szuper nope. Az Expedíció lovecrafi elemekből építkezik, amit sokmindennek nevezhetünk, de újítónak semmiképp sem. Viszont lovecraftiánus thrillernek tökéletes.
3) Szépirodalmi, elgondolkodtató.
Az egyetlen dolog, amin elgondolkodtam, az az, hogy „Mi folyik iiit, Gyöngyösööön? Akarommondani az X-Térségben?”

Ha viszont az értékeléseket elolvasva helyretesszük magunkban, hogy mit várjunk ettől a regénytől, akkor rögtön sokkal élvezetesebbé válik. Én már így kezdtem neki, mindössze borzongást és rejtélyt vártam tőle, és azt meg is kaptam.
A levonás a főhősnő miatt van. Úgy örültem neki, hogy biológus, és nő is, azt hittem, teljesen egy hullámhosszon leszünk. Aztán kiderült, hogy totál nem, mert ő éppenséggel annyira introvertált, hogy semmilyen szinten nem tudok vele azonosulni.

Kedves eljövendő olvasó! Mindenképpen gondold át, hogy mit szeretnél olvasni, és ennek tudatában dönts. Ha elgondolkodtató sci-fit, akkor ne ezt a könyvet válaszd. Ha kellemesen hátborzongató lovecrafti thrillert, akkor viszont ez a te könyved.

>!
Lisie87 P
Jeff VanderMeer: Expedíció

Ez a könyv most nagyon kellett! A maga elvont, egyedi módjával megvett engem! ^^ Megmagyarázhatatlan dolgok, rejtélyek, szinte mindent homály és köd borít, sokszor értelmet sem találunk, de nem is kell. Nekem ez úgy volt jó, ahogy volt. Nem is nagyon érdekelnek a válaszok, mert akkor oda a varázs.
Nem is értem, hogy miért jelölik sci-finek, inkább pszicho-thriller. Persze a félelmetes részeket (számomra félelmetes) mindig este olvastam! :D

>!
Dyus33 P
Jeff VanderMeer: Expedíció

Hű! Hát ez egy furcsa könyv volt… Az eleje jól meg lett pörgetve, hipp-hopp fogyatkoztak az emberek, ide-oda ugráltunk jelen és múlt között, agyaltunk és agyaltunk, olyan összefüggéseken, amiket néha alig tudtam követni, ennek ellenére tetszett. Aztán a közepén beindultak az események, már csak a biológus és én maradtunk (az olvasó), nyomoztunk, lépcsőztünk le, aztán, fel, és megint le, még mindig agyaltunk, következtettünk, elméleteket szőttünk, közben pedig szépen belesétáltunk a nagy kérdőjelbe, amiért ezt a nagy kanosszát végigjártuk, és mi maradt? Méééég több kérdés! Mert, hogy válaszokat nem sokat kaptunk. Feltételezem, ez a következő részek feladata lesz. Félek, be kellett volna várni 2-3 megjelent részt, hogy valami értelme is legyen érdekes nyomozásunknak. Nekem mindenesetre tetszett!

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2014
172 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155442230 · Fordította: Török Krisztina
4 hozzászólás
>!
Greylupus
Jeff VanderMeer: Expedíció

A könyvet egy kollégám nyomta a kezembe, hogy ne csak mindig YA és NA könyveket olvassak. Mivel a gyönyörű borítóra és a fülszövegre már korábban felfigyeltem, így „engedtem az erőszaknak” és belevetettem magam a történetbe.
Hősiesen bevallom, hogy nem vagyok sci-fi szakértő, de szeretem az izgalmas, rejtélyes történeteket és ez a regény tökéletesen kielégítette az ilyen irányú igényeimet. Laikusként, „sima” olvasóként hatalmas élményt jelentett a könyv.

A történet egy különleges helyen, az X Térségben játszódik, ahová már harminc éve küldenek expedíciókat, de úgy tűnik, hogy eddig teljesen sikertelenül. Ez egy elzárt, rejtélyes hely, egy emberek nélküli buja vadon, különleges élőlényekkel benépesítve – többet nem is tudunk meg róla, csak annyit, hogy pár éve történt valami, amiért a területet teljesen lezárták, de hogy mi, az végig homályban marad. Ide érkezik meg a tizenkettedik expedíció, hogy felderítsék a helyet, mintákat gyűjtsenek, a tapasztalataikat feljegyezzék és rájöjjenek, hogy mi is történik ott pontosan. A csapatot érdekes módon négy nő alkotja: egy antropológus, egy geodéta, egy pszichológus és egy biológus – hogy miért csak nők, ez nem derül ki a történetből, de látszólag ez nem is fontos. Számomra fel sem tűnt volna, hogy férfiak vagy nők a szereplők, mert annyira a helyre és az ott történtekre koncentráltam. De amit a kutatók ott találnak, az minden képzeletet felülmúl és a küldetés hamarosan rémálommá változik.

A történet mesélője / főszereplője a biológus és az ő szemén keresztül látunk mindent. Ez így sokkal izgalmasabb, mint külső szemlélődőként olvasni, hiszen körülbelül annyit tudunk (illetve nem tudunk:), mint ő, rajta keresztül szembesülhetünk mindennel, ami sokkal életszerűbbé teszi az egészet. Ami nagyon furcsa eleinte, az az, hogy nincsenek nevesítve a szereplők, csak a képesítésük szerint hívják egymást. Ráadásul csak a biológust ismerhetjük meg részletesebben, egy-egy hosszabb-rövidebb visszaemlékezés alapján, a többiekről nem tudunk meg semmit, illetve nem mondok teljesen igazat, mert az egyik szereplőről kiderül egysmás, neki fontos szerepe lesz a történet folyamán, de nem írhatom meg, hogy melyikük az, hisz azzal spoilereznék keményen.
A helyszín pedig tényleg különleges minden téren. A leírás alapján egy érintetlen, buja vadon, de hamar kiderül, hogy sok minden rejtőzik a sűrű mélyén. Éjszakánként rejtélyes, félelmetes hangok, fények borzolják a kutatók idegeit; a terület felfedezése közben megtalált elhagyatott kis településen és a világítótoronyban pedig olyan nyomok vannak, amelyek arra mutatnak, hogy itt valami hátborzongató dolog történt, amit nem élt túl senki. De ki tudja… :-)

Az író tökéletesen játszik az idegrendszerünkkel és kihasználja a jól bevált horror-klisét, hogy „amit nem látsz, az mindig félelmetesebb”, így sok mindent nem fed fel, sok dolog homályban marad – ami néha talán jobb is. Ahogy haladtunk a történetben, egyre többször hagyta el az én számat is (nemcsak a biológusét), hogy „úristen, mi folyik itt?” Szerettem volna többet tudni a térségről, szerettem volna tovább olvasni és néha szó szerint lerágtam a körmömet, hogy mi fog történni. Féltem, izgultam, de még inkább kíváncsi voltam, hogy mi is történik, miért küldték ide az expedíciót, milyen céllal, mi történt az előzőkkel és hogy mi ez az X térség?

De mivel ez egy bevezető kötet, így a legtöbb kérdésünkre persze nem kapunk választ, sőt… úgyhogy kíváncsian várom, hogyan fog folytatódni a történet. Szerencsére sokat nem kell rá várni, mert ahogy láttam, mind a három rész idén fog megjelenni!
A regény egyedüli hátránya talán az, hogy nagyon rövid. Nekem úgy tűnt, mintha egy nagy regényt vágtak volna három részre, hogy meglegyen a ma már annyira „kívánatos” trilógia. De majd meglátjuk:).

A borítója pedig külön szót érdemel – magasan a legötletesebb és legszebb, összehasonlítva a külföldi borítókkal. De épp ez a különlegessége a hátránya is, mert az X jel belső sarkai sajnos használat közben felkunkorodnak, beleakadhatnak bármibe és így a borító elszakadhat.

Összességében nagyon-nagyon tetszett a regény és akik szeretik a rejtélyeket, szeretik a Losthoz hasonló történeteket, a sötét titkokat, azoknak mindenképpen ajánlom a könyv elolvasását!

http://www.kellylupiolvas.com/2014/03/jeff-vandermeer-e…


Népszerű idézetek

>!
cippo I

Kezdtem megérteni, hogy a halál nem ugyanaz a határ két oldalán.

127. oldal

>!
Leoni I

Csak az érti, aki maga is itt járt. Ahogy a szépségét is. Mert ha az ember meglátja az elmúlásban a szépet, az örökre megváltoztat valamit odabent. Az elmúlás megpróbálja gyarmatosítani a lelket.

8. oldal

1 hozzászólás
>!
Chöpp P

Mert ha az ember meglátja az elmúlásban a szépet, az örökre megváltoztat valamit odabent. Az elmúlás megpróbálja gyarmatosítani a lelket.

7. oldal

Kapcsolódó szócikkek: halál
>!
Shanara

Ami csak él és lélegzik, szükségszerűen nem lehet teljességgel objektív; még a légüres térben a puszta fennmaradásra törő értelem sem lenne az.

9. oldal (Agave Könyvek, 2014.)

>!
tmezo P

(…) vannak megsemmisítő kérdések, amelyekre ha sokáig nem akad válasz, elpusztítják a lelket.

149. oldal

>!
Chöpp P

Állandóan csak azt hallgattam egész életemben, hogy mennyire fegyelmezett vagyok, pedig ez nem igaz. Soha nem voltam igazán fegyelmezett, soha nem is akartam uralni semmit, magamat sem.

153. oldal

>!
Chöpp P

De csak azért nincsenek valós válaszaim, mert még mindig nem tudjuk, mik is lennének a megfelelő kérdések. Az eszközeink használhatatlanok, a módszertanunk hibás, a céljaink önzőek.

170. oldal

>!
Chöpp P

    – Szeretsz engem, szellemmadár? – súgta egyszer, nem sokkal a távozása előtt a sötétben, pedig ő volt már a szellem, nem én. – Szükséged van rám, szellemmadár?
    Szerettem, de szükségem nem volt rá, és akkor azt hittem, ennek így kell lennie.

99. oldal

>!
Kaha

– Mind egyetlen végtelen álomban élünk – feleltem. – És csak azért ébredünk fel, mert valami, akár csak egy tűszúrás, megpiszkálja, és felszaggatja az addig igazinak gondolt valóságunkat.

166. oldal, 05: Enyészet

>!
Vackor6 P

Mihez kezd az ember, ha az öt érzékszerve kevés?

157. oldal, 05. fejezet: Enyészet (2014 Agave)


A sorozat következő kötete

Déli Végek-trilógia sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Elizabeth Moon: A sötét sebessége
William Gibson: Neurománc
Connie Willis: Ítélet könyve
Daniel Keyes: Virágot Algernonnak
Frank Herbert: A Dűne
Orson Scott Card: A Holtak Szószólója
Frank Herbert: Frank Herbert teljes science fiction univerzuma 1.
Frederik Pohl: Átjáró
Joe Haldeman: Örök háború
Larry Niven: Gyűrűvilág