Expedíció (Déli Végek-trilógia 1.) 516 csillagozás

Jeff VanderMeer: Expedíció Jeff VanderMeer: Expedíció Jeff VanderMeer: Expedíció

Az ​X Térséget a kormányzat már harminc éve környezeti katasztrófa sújtotta övezetnek álcázza, így mostanra az érintetlen és burjánzó vadonnak látszó terület csupa misztikum és rejtély az emberek szemében. A Déli Végek nevű titkos ügynökség ez idő alatt számos expedíciót küldött a hely felderítésére – szinte mindegyik tragikus véget ért.

Most indul útnak a tizenkettedik expedíció.

A kutatócsoport négy nőből áll: egy antropológusból, egy geodétából, egy pszichológusból és egy biológusból. A küldetésük felderíteni a terepet és mintákat gyűjteni, feljegyezni minden tudományos megfigyelést a környezetről és egymásról, valamint mindenek felett elkerülni az X Térség természetfeletti hatását.

Az expedíció mindenre felkészülve indul útnak, és hamar megdöbbentő felfedezéseket tesz – például talál egy megmagyarázhatatlan topográfiai jelenséget és olyan életformákat, amik meghaladják a megértés képességét –, de mégsem ezek, hanem a tagok egymás elől gondosan elrejtett… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2014

Tartalomjegyzék

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2020
176 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634194040 · Fordította: Török Krisztina
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2018
176 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634194040 · Fordította: Török Krisztina
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2014
172 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155442230 · Fordította: Török Krisztina

1 további kiadás


Enciklopédia 10


Kedvencelte 29

Most olvassa 17

Várólistára tette 278

Kívánságlistára tette 220

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

cippo I>!
Jeff VanderMeer: Expedíció

A küldetésünk egyszerű: az X Térség rejtelmeinek fokozatos felgöngyölítése, szigorúan kormányzati célokat követve, óvatosan haladva az alaptáborból, tapogatózva. Nekünk legalábbis ezt mondták.

Amikor visszatértem az alaptáborba, a programozó gyanakvó tekintettel mért végig. Különös mátrixokat lát a szememben, mondta. Megváltoztam. Mintha valami fátyol vagy függöny ereszkedett volna a tekintetemre, tette hozzá.
Elfordítottam a fejem, mert hirtelen megpróbált belesni a függöny mögé. Vagy én próbáltam meg. Ettől zavarba jött, láttam rajta.
Megtaláltam a biológus naplóját, közöltem, aztán elhallgattam. Nem tudtam, bízhatok-e benne annyira, hogy elmondjam neki, a napló olvasása közben mindvégig ugyanaz az erőteljes érzés uralkodott el rajtam, mint gyerekkoromban, amikor jégcsapot nyalogattam. Valami furcsa mámor fogott el, ahogy a fagyos fájdalom a kisagyam felé kotort, vagy a hegye nyersen megsebezte ott hátul a lágy szájpadot. Belezsibbadtam. Aztán, amikor a legjobban ízlett, amikor a legerősebben markoltam, lágy vízként csurgott ki az ujjaim közül.
Nem tudtam, nem ijeszteném-e meg vele végérvényesen.

Kezdtem megérteni, hogy a halál nem ugyanaz a határ két oldalán.

4 hozzászólás
Oriente>!
Jeff VanderMeer: Expedíció

Én egyébként szeretem az ilyen fura dolgokat, mint amilyen ez az Expedíció.
(És a tavalyi év tapasztalata, hogy jobban bejönnek a bizarr, sötét történetek, mint kinéztem magamból.)

Az a problémám VanderMeer-rel, hogy (egyelőre) nincs interpretációs lehetőség.
Az nem baj, ha nem értek valamit, de érthetem sokféleképpen. Az sem baj, ha a végén sem tudom eldönteni, hogy miképpen értsem, és a fejemben részeg muslicaként cikáznak a kérdések lehetséges, ámde bizonytalan válaszai. Majd néhányat lecsapok, a maradék meg lámpaoltáskor lenyugszik.
Az viszont már baj, ha a kérdést sem értem…

Ugyanakkor elképzelhetőnek tartom, hogy éppen erről szól az egész: hogy már a kérdésnél elakadhat a megismerési folyamat, ami mindennél félelmetesebb eltévedésbe örvénylik. (vö. Torony vagy Alagút?)
Vagy ez már egy interpretáció?

Mindegy. Én most abban bízva csillagozok, hogy ha válasz nem is, valami kérdés azért körvonalazódik bennem a trilógia végére, mert egyelőre eltévedtem.

7 hozzászólás
B_Petra>!
Jeff VanderMeer: Expedíció

Jeff-ben is ott van az X, nem csak a könyvében, nagyon tehetséges hangulat keltésben, ez valahogy pár sor után sikerült neki. Nem ez az első könyve amit olvastam, és emiatt számitottam is rá, hogy furcsaságok következnek, igy a Borne után, bár ezt a sorozatot hamarabb irta, adtam is neki egy sanszot mivel rövid és vagy bejön vagy nem, a folytatást tekintve.
Legeslegelőször A Gömb Michael Crichton- féle jutott róla eszembe,itt is összeáll a csapat bár nem az első, de van egy pszihológus, egy antropológus,egy biológus a narrátor, és egy geodéta, nevek nélkül. Innentől kezdve mindenki gondol amit akar, mivel megérteni nem is annyira kell mint inkább átélni lehet.
Eszembe is jutott a közhelyes kisérlet, látunk egy poharat vizzel, van aki úgy látja félig tele más félig üresnek gondolja, igy jártam itt is, torony vagy alagút amin átkel a biológus, siker vagy bukás, tudás vagy tudatlanság, halál vagy valami más, kétleném, hogy kiderült.
Lehet hinni, hogy találkozás egy felfoghatatlan idegennel, emberi érzékszervekkel felfoghatatlan dimenziók érintkezése meg még kitudja mi lehet. Attól tartok, hogy valami magyarázat a következő részben lesz, és eltűnik a homály, ami lehet jó lehet nem, de mindenképp kell mert igy kicsit kevés.
Már már szépirodalom, de ezt mindíg nehezen itélem meg, nem a nyelvezete, inkább a hangulata miatt az, és azért mert reálisan nézve semmitmondó a könyv olyannyira, hogy bármit beleképzelhetünk, ha van hozzá tehetségünk, hogy megtöltsük tartalommal saját magunknak saját magunkból.

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2014
144 oldal · ISBN: 9786155442247 · Fordította: Török Krisztina
4 hozzászólás
Lisie87>!
Jeff VanderMeer: Expedíció

Ez a könyv most nagyon kellett! A maga elvont, egyedi módjával megvett engem! ^^ Megmagyarázhatatlan dolgok, rejtélyek, szinte mindent homály és köd borít, sokszor értelmet sem találunk, de nem is kell. Nekem ez úgy volt jó, ahogy volt. Nem is nagyon érdekelnek a válaszok, mert akkor oda a varázs.
Nem is értem, hogy miért jelölik sci-finek, inkább pszicho-thriller. Persze a félelmetes részeket (számomra félelmetes) mindig este olvastam! :D

4 hozzászólás
Zsola>!
Jeff VanderMeer: Expedíció

Elsőnek nagyon egyedi és különleges könyvnek gondoltam aztán rájöttem, hogy mégsem annyira egyedi és különleges, mivel szerintem VanderMeer Lem filozófiáját követve és a Sztrugackij fivérek Stalker című regénye által megihletve írhatta meg művét. Az emberi tapasztalástól teljesen idegen jelenségek, élőlények megértése utáni vágy, ugyanúgy átjárja az X-térség expedétáit mint a Zóna stalkereit (de akár az Éden vagy a Solaris című könyvek szereplőit is). Persze hiába minden kíváncsiság, minden vágy, minden erőfeszítés, ha az emberi intelligencia nem bizonyul elegendőnek, akkor még a „jelenséggel” kapcsolatos legalapvetőbb kérdéseket sem tudjuk feltenni…

Sem a történet sem a főszereplő (és annak háttértörténete) nem nyűgözött le túlságosan, viszont a könyv hangulata zseniális. Főleg az X-térség sejtelmessége és kiszámíthatatlansága. Itt semmi sem biztos, semmi nem úgy van, ahogyan érzékeled. Azt sem tudni, hogy hogyan, miért, ki vagy mi által jött létre csak azt, hogy létezik és azt, hogy ez már a sokadik expedíció, ami elindul a felkutatására…

Nem írok többet a történetről, inkább mindenki saját maga tapasztalja meg az X-térség hangulatát. Habár „csak” egy erős négyest adtam rá (a fenti okok miatt) ettől függetlenül szerintem megéri tenni vele egy próbát.

6 hozzászólás
Bla IP>!
Jeff VanderMeer: Expedíció

Ha valaki 170 oldalon keresztül fenn tudja tartani az érdeklődést, azt igen színvonalas, szinte művészi irodalomnak érzem. Kitűnően megírt regény, s ráadásul egy sorozat első darabja. Éjszaka voltam együtt az Expedicióval, nemigen tudtam letenni, hajtott a kíváncsiság! Rejtélyes-sejtelmes történések és tapasztalatok, társulva a nem mindennapi homályos fogalmazással újfajta, originális eredményt hoz. Elolvasom a folytatást!

Dominik_Blasir>!
Jeff VanderMeer: Expedíció

Iszonyatosan zavar, de egyszerűen nem tudok dűlőre jutni ezzel a regénnyel. Két lehetőséget látok ugyanis magam előtt:
a) az Expedíció nemes egyszerűséggel egy 170 oldalas, nagy csinnadrattával felvezetett blöff. Rejtélyes blöff, de mégiscsak blöff. Mintha VanderMeer hirtelen megtalálta volna magának a Lem-, a Dick- és a Lovecraft-életművet, majd összeturmixolta, hogy legalább látszólag megfeleljen a modern kor elvárásainak. Azonban nem elég, hogy teljesen érdektelen a fő rejtély (hihetetlen módon hidegen hagy, hogy mi is valójában ez az X Térség, ráadásul erősen kétlem, hogy lehet működőképes és kielégítő választ adni rá), még a főszereplő személye is csak untatott. Legalábbis ezen a szinten.
b) hiszen a második lehetőség az, hogy VanderMeer egy kicsit mást próbált meg bemutatni, és a történések közvetlen síkja helyett összetettebb és mögöttes képekben gondolkodik. Ez magyarázatot adna lényegében mindenre – kezdve a nem különösebben fantáziadús és izgalmas cselekménnyel egészen a főszereplő tetteinek, jellemének és gondolkodásmódjának változásáig (tudománytól való eltávolodása és az ösztönök szintjére való lesüllyedése már-már érdekes). Mégis, az író szándékosan ködösít és maszatol, meghagyva az olvasókat kétségek között: a legfőbb kérdés ugyanis leginkább az, hogy van-e mindennek értelme.
Kár, hogy ha a folytatásban elkezd válaszokat adni, akkor teljesen létjogosultságát veszti a b) vonulat, szóval már csak ezért sem igazán várom a következő részt. Viszont ez egyelőre önmagában nagyon nem állja meg a helyét, függetlenül attól, hogy inkább a pozitívabb mérleg felé hajlok. Áh, ilyet.

3 hozzászólás
AniTiger P>!
Jeff VanderMeer: Expedíció

Kevés izgalmas, érdekes rész van benne. Élvezettel olvastam a gyermekkori medencéről, ami miatt a biológus végül biológus lett. Imádtam az enyhén szomorkás hangvételű szellemmadaras részeket. Izgalmas és hátborzongató volt az éjszaka felhangzó szüntelen jajongás, ahogy a teleírt falú alagútba / toronyba való lefelé menetelés is egy titokzatos lény után. Minden mást untam… Alig van benne párbeszéd, rettenetesen túl van írva, nem igazán sikerül felépíteni azt a hangulatot, amit egy pszicho-thrillertől / horrortól vagy egy ilyen atmoszférájú helyen játszódó történettől elvár az ember, és valahogy nincs se füle, se farka a történetnek. Azt vártam, hogy a végére jól odacsap az olvasónak, de nálam nem sikerült neki…

Kedvenc: „szellemmadár”

Bővebben:
https://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2018/04/jeff-vande…

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2014
172 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155442230 · Fordította: Török Krisztina
Joshua182>!
Jeff VanderMeer: Expedíció

Nyalogatom az ujjaim, ugyanis nagyon laktató csemege volt ez a könyv! A látszólag könnyű, ám igen kalóriadús fajtából, akár a legfinomabb rágcsálnivalók.
Az erősségei egyúttal a hátrányai is lehetnek egyesek számára, ahogy némelyeknél pattanásokat okoznak az említett rágcsák, ezért megértem, ha valakinek ez nem tetszik, jómagam szerencsére immúnis vagyok az ilyen pattanásokra, és hangulatember lévén nekem ez igencsak tetszett, a könyv ugyanis hangulatban nagyon erős.
Olyan, mint egy Lovecraft-üstben kotyvasztott főzet, az illatából pedig személy szerint kiérezni véltem egy kis STALKER-zamatot és némi Darwinia-aromát, és a „kézikamerás” horrorfilmes élményeimre emlékeztető, enyhe gyomorforgató érzés ellenére is összefutott tőle a nyál a számban.
A visszaemlékezésekkel és réveteg szakaszokkal szabdalt elbeszélésmód mellett sokat hozzátesz ehhez a hangulathoz a szereplők névtelensége, amitől ugyanakkor mégsem válnak személytelenné. Lem Édenében találkoztam ezzel először, ott is nagyban hozzájárult az atmoszféra egyediségéhez, hogy a nevek helyett foglalkozások azonosítják a karaktereket. Nem véletlenül említem az írót, mert (talán meglepő módon) az volt a benyomásom, hogy a regény több vonatkozásban is hasonlít a Solarisra. Bár teljesen más korban íródtak, pszichológiai mélység tekintetében mindkettő említést érdemel, egyéb párhuzamokra spoiler-veszély miatt most nem térek ki.
A főszereplő (aki hozzám hasonlóan introvertált hangulatember, ezért természetesen szimpatikus) szemszögéből elénk tárt egzotikus világ szerintem nagyon izgalmas, a sokszor zavarosnak ható, paradoxonokkal, ellentmondásokkal, belső dilemmákkal tarkított leírások jellegük ellenére engem nagyon megfogtak, nem zavart, hogy nekem kellett kiegészítenem dolgokat, szeretem, ha egy könyv megdolgoztatja a képzeletem.
A borítón alkalmazott megoldás is tetszett, a fél csillag mínusz leginkább a terjedelemnek szól, ami bőven lehetett volna a duplája. Szívesen merültem el ebben a világban, még, még, még többet akarok belőle, alig várom, hogy kézbe vegyem a folytatásokat!

3 hozzászólás
Any>!
Jeff VanderMeer: Expedíció

Néhol elvesztettem a fonalat, néhol belegabalyodtam, de el kell mondanom, ez a könyv húzott ki az olvasási válságbòl. Nagyon szerettem. Kellőképpen izgalmas, kellőképpen rejtélyes. Csak laikusként tudok ròla írni, ugyanis mindezidáig „sci-fi-szűz” voltam, ha lehet ilyet mondani. Talán volt olyan könyv már a kezemben, amin áttetsző matricaként jelen volt a cimke, de ennyire még nem vetettem bele magam a műfajba. De az Expedíciò nekem olyan volt, mint úszástudatlannak a mélyvízbe dobás.. innentől biztosan bátrabb leszek… :)

11 hozzászólás

Népszerű idézetek

Chöpp >!

Mert ha az ember meglátja az elmúlásban a szépet, az örökre megváltoztat valamit odabent. Az elmúlás megpróbálja gyarmatosítani a lelket.

7. oldal

Kapcsolódó szócikkek: halál
Shanara>!

Ami csak él és lélegzik, szükségszerűen nem lehet teljességgel objektív; még a légüres térben a puszta fennmaradásra törő értelem sem lenne az.

9. oldal (Agave Könyvek, 2014.)

cippo I>!

Kezdtem megérteni, hogy a halál nem ugyanaz a határ két oldalán.

127. oldal

tmezo P>!

[…] vannak megsemmisítő kérdések, amelyekre ha sokáig nem akad válasz, elpusztítják a lelket.

149. oldal

Leoni I>!

Csak az érti, aki maga is itt járt. Ahogy a szépségét is. Mert ha az ember meglátja az elmúlásban a szépet, az örökre megváltoztat valamit odabent. Az elmúlás megpróbálja gyarmatosítani a lelket.

8. oldal

1 hozzászólás
Chöpp >!

De csak azért nincsenek valós válaszaim, mert még mindig nem tudjuk, mik is lennének a megfelelő kérdések. Az eszközeink használhatatlanok, a módszertanunk hibás, a céljaink önzőek.

170. oldal

Kaha>!

– Mind egyetlen végtelen álomban élünk – feleltem. – És csak azért ébredünk fel, mert valami, akár csak egy tűszúrás, megpiszkálja, és felszaggatja az addig igazinak gondolt valóságunkat.

166. oldal, 05: Enyészet

Chöpp >!

Állandóan csak azt hallgattam egész életemben, hogy mennyire fegyelmezett vagyok, pedig ez nem igaz. Soha nem voltam igazán fegyelmezett, soha nem is akartam uralni semmit, magamat sem.

153. oldal

Vackor6 P>!

Mihez kezd az ember, ha az öt érzékszerve kevés?

157. oldal, 05. fejezet: Enyészet (2014 Agave)

Chöpp >!

    – Szeretsz engem, szellemmadár? – súgta egyszer, nem sokkal a távozása előtt a sötétben, pedig ő volt már a szellem, nem én. – Szükséged van rám, szellemmadár?
    Szerettem, de szükségem nem volt rá, és akkor azt hittem, ennek így kell lennie.

99. oldal


A sorozat következő kötete

Déli Végek-trilógia sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Robert Jackson Bennett: Horzsolások
Justin Cronin: A tizenkettek
Joe Hart: Obscura
Peter Clines: 14
Jozef Karika: A hasadék
Tom Sweterlitsch: Letűnt világok
Veres Attila: Odakint sötétebb
John Cure: A fekete esernyős férfi
Guillermo del Toro – Chuck Hogan: A kór
Keith R. A. DeCandido: Alien: Isolation – Izoláció