Expedíció (Déli Végek-trilógia 1.) 329 csillagozás

Jeff VanderMeer: Expedíció Jeff VanderMeer: Expedíció Jeff VanderMeer: Expedíció

Az ​X Térséget a kormányzat már harminc éve környezeti katasztrófa sújtotta övezetnek álcázza, így mostanra az érintetlen és burjánzó vadonnak látszó terület csupa misztikum és rejtély az emberek szemében. A Déli Végek nevű titkos ügynökség ez idő alatt számos expedíciót küldött a hely felderítésére – szinte mindegyik tragikus véget ért.

Most indul útnak a tizenkettedik expedíció.

A kutatócsoport négy nőből áll: egy antropológusból, egy geodétából, egy pszichológusból és egy biológusból. A küldetésük felderíteni a terepet és mintákat gyűjteni, feljegyezni minden tudományos megfigyelést a környezetről és egymásról, valamint mindenek felett elkerülni az X Térség természetfeletti hatását.

Az expedíció mindenre felkészülve indul útnak, és hamar megdöbbentő felfedezéseket tesz – például talál egy megmagyarázhatatlan topográfiai jelenséget és olyan életformákat, amik meghaladják a megértés képességét –, de mégsem ezek, hanem a tagok egymás elől gondosan elrejtett… (tovább)

Eredeti mű: Jeff VanderMeer: Annihilation

Tartalomjegyzék

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2018
176 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634194040 · Fordította: Török Krisztina
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2014
144 oldal · ISBN: 9786155442247 · Fordította: Török Krisztina
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2014
172 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155442230 · Fordította: Török Krisztina

Kedvencelte 9

Most olvassa 18

Várólistára tette 231

Kívánságlistára tette 214

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
Oriente P
Jeff VanderMeer: Expedíció

Én egyébként szeretem az ilyen fura dolgokat, mint amilyen ez az Expedíció.
(És a tavalyi év tapasztalata, hogy jobban bejönnek a bizarr, sötét történetek, mint kinéztem magamból.)

Az a problémám VanderMeer-rel, hogy (egyelőre) nincs interpretációs lehetőség.
Az nem baj, ha nem értek valamit, de érthetem sokféleképpen. Az sem baj, ha a végén sem tudom eldönteni, hogy miképpen értsem, és a fejemben részeg muslicaként cikáznak a kérdések lehetséges, ámde bizonytalan válaszai. Majd néhányat lecsapok, a maradék meg lámpaoltáskor lenyugszik.
Az viszont már baj, ha a kérdést sem értem…

Ugyanakkor elképzelhetőnek tartom, hogy éppen erről szól az egész: hogy már a kérdésnél elakadhat a megismerési folyamat, ami mindennél félelmetesebb eltévedésbe örvénylik. (vö. Torony vagy Alagút?)
Vagy ez már egy interpretáció?

Mindegy. Én most abban bízva csillagozok, hogy ha válasz nem is, valami kérdés azért körvonalazódik bennem a trilógia végére, mert egyelőre eltévedtem.

7 hozzászólás
>!
B_Petra
Jeff VanderMeer: Expedíció

Jeff-ben is ott van az X, nem csak a könyvében, nagyon tehetséges hangulat keltésben, ez valahogy pár sor után sikerült neki. Nem ez az első könyve amit olvastam, és emiatt számitottam is rá, hogy furcsaságok következnek, igy a Borne után, bár ezt a sorozatot hamarabb irta, adtam is neki egy sanszot mivel rövid és vagy bejön vagy nem, a folytatást tekintve.
Legeslegelőször A Gömb Michael Crichton- féle jutott róla eszembe,itt is összeáll a csapat bár nem az első, de van egy pszihológus, egy antropológus,egy biológus a narrátor, és egy geodéta, nevek nélkül. Innentől kezdve mindenki gondol amit akar, mivel megérteni nem is annyira kell mint inkább átélni lehet.
Eszembe is jutott a közhelyes kisérlet, látunk egy poharat vizzel, van aki úgy látja félig tele más félig üresnek gondolja, igy jártam itt is, torony vagy alagút amin átkel a biológus, siker vagy bukás, tudás vagy tudatlanság, halál vagy valami más, kétleném, hogy kiderült.
Lehet hinni, hogy találkozás egy felfoghatatlan idegennel, emberi érzékszervekkel felfoghatatlan dimenziók érintkezése meg még kitudja mi lehet. Attól tartok, hogy valami magyarázat a következő részben lesz, és eltűnik a homály, ami lehet jó lehet nem, de mindenképp kell mert igy kicsit kevés.
Már már szépirodalom, de ezt mindíg nehezen itélem meg, nem a nyelvezete, inkább a hangulata miatt az, és azért mert reálisan nézve semmitmondó a könyv olyannyira, hogy bármit beleképzelhetünk, ha van hozzá tehetségünk, hogy megtöltsük tartalommal saját magunknak saját magunkból.

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2014
144 oldal · ISBN: 9786155442247 · Fordította: Török Krisztina
4 hozzászólás
>!
Lisie87 P
Jeff VanderMeer: Expedíció

Ez a könyv most nagyon kellett! A maga elvont, egyedi módjával megvett engem! ^^ Megmagyarázhatatlan dolgok, rejtélyek, szinte mindent homály és köd borít, sokszor értelmet sem találunk, de nem is kell. Nekem ez úgy volt jó, ahogy volt. Nem is nagyon érdekelnek a válaszok, mert akkor oda a varázs.
Nem is értem, hogy miért jelölik sci-finek, inkább pszicho-thriller. Persze a félelmetes részeket (számomra félelmetes) mindig este olvastam! :D

4 hozzászólás
>!
cippo IP
Jeff VanderMeer: Expedíció

A küldetésünk egyszerű: az X Térség rejtelmeinek fokozatos felgöngyölítése, szigorúan kormányzati célokat követve, óvatosan haladva az alaptáborból, tapogatózva. Nekünk legalábbis ezt mondták.

Amikor visszatértem az alaptáborba, a programozó gyanakvó tekintettel mért végig. Különös mátrixokat lát a szememben, mondta. Megváltoztam. Mintha valami fátyol vagy függöny ereszkedett volna a tekintetemre, tette hozzá.
Elfordítottam a fejem, mert hirtelen megpróbált belesni a függöny mögé. Vagy én próbáltam meg. Ettől zavarba jött, láttam rajta.
Megtaláltam a biológus naplóját, közöltem, aztán elhallgattam. Nem tudtam, bízhatok-e benne annyira, hogy elmondjam neki, a napló olvasása közben mindvégig ugyanaz az erőteljes érzés uralkodott el rajtam, mint gyerekkoromban, amikor jégcsapot nyalogattam. Valami furcsa mámor fogott el, ahogy a fagyos fájdalom a kisagyam felé kotort, vagy a hegye nyersen megsebezte ott hátul a lágy szájpadot. Belezsibbadtam. Aztán, amikor a legjobban ízlett, amikor a legerősebben markoltam, lágy vízként csurgott ki az ujjaim közül.
Nem tudtam, nem ijeszteném-e meg vele végérvényesen.

Kezdtem megérteni, hogy a halál nem ugyanaz a határ két oldalán.

4 hozzászólás
>!
AniTiger MP
Jeff VanderMeer: Expedíció

Kevés izgalmas, érdekes rész van benne. Élvezettel olvastam a gyermekkori medencéről, ami miatt a biológus végül biológus lett. Imádtam az enyhén szomorkás hangvételű szellemmadaras részeket. Izgalmas és hátborzongató volt az éjszaka felhangzó szüntelen jajongás, ahogy a teleírt falú alagútba / toronyba való lefelé menetelés is egy titokzatos lény után. Minden mást untam… Alig van benne párbeszéd, rettenetesen túl van írva, nem igazán sikerül felépíteni azt a hangulatot, amit egy pszicho-thrillertől / horrortól vagy egy ilyen atmoszférájú helyen játszódó történettől elvár az ember, és valahogy nincs se füle, se farka a történetnek. Azt vártam, hogy a végére jól odacsap az olvasónak, de nálam nem sikerült neki…

Kedvenc: „szellemmadár”

Bővebben:
https://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2018/04/jeff-vande…

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2014
172 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155442230 · Fordította: Török Krisztina
>!
Dominik_Blasir
Jeff VanderMeer: Expedíció

Iszonyatosan zavar, de egyszerűen nem tudok dűlőre jutni ezzel a regénnyel. Két lehetőséget látok ugyanis magam előtt:
a) az Expedíció nemes egyszerűséggel egy 170 oldalas, nagy csinnadrattával felvezetett blöff. Rejtélyes blöff, de mégiscsak blöff. Mintha VanderMeer hirtelen megtalálta volna magának a Lem-, a Dick- és a Lovecraft-életművet, majd összeturmixolta, hogy legalább látszólag megfeleljen a modern kor elvárásainak. Azonban nem elég, hogy teljesen érdektelen a fő rejtély (hihetetlen módon hidegen hagy, hogy mi is valójában ez az X Térség, ráadásul erősen kétlem, hogy lehet működőképes és kielégítő választ adni rá), még a főszereplő személye is csak untatott. Legalábbis ezen a szinten.
b) hiszen a második lehetőség az, hogy VanderMeer egy kicsit mást próbált meg bemutatni, és a történések közvetlen síkja helyett összetettebb és mögöttes képekben gondolkodik. Ez magyarázatot adna lényegében mindenre – kezdve a nem különösebben fantáziadús és izgalmas cselekménnyel egészen a főszereplő tetteinek, jellemének és gondolkodásmódjának változásáig (tudománytól való eltávolodása és az ösztönök szintjére való lesüllyedése már-már érdekes). Mégis, az író szándékosan ködösít és maszatol, meghagyva az olvasókat kétségek között: a legfőbb kérdés ugyanis leginkább az, hogy van-e mindennek értelme.
Kár, hogy ha a folytatásban elkezd válaszokat adni, akkor teljesen létjogosultságát veszti a b) vonulat, szóval már csak ezért sem igazán várom a következő részt. Viszont ez egyelőre önmagában nagyon nem állja meg a helyét, függetlenül attól, hogy inkább a pozitívabb mérleg felé hajlok. Áh, ilyet.

3 hozzászólás
>!
Niitaa P
Jeff VanderMeer: Expedíció

A teljes értékelés elérhető a blogomon:
http://niitaabell.blogspot.hu/2018/04/jeff-vandermeer-e…

"Nagyon érdekelt az Expedíció, még az alacsonyabb százalék sem vette el tőlem a kedvem. Hogy elvárásokat támasztottam vele szemben? Ez sem igaz: úgy álltam hozzá, mint egy üres vászonhoz. Kár, hogy nem egy remekmű született meg rajta, hanem egy tízéves kisfiú pingálása. Az én ingerküszöbömhöz ez kevés volt. Bocsánat, ez pontatlan megfogalmazás: az alapvető igényeim mércéjét nem ütötte meg. Az ingerküszöbömet jelentősen átlépte, hisz nem várt módon képes volt felhúzni, hogy elvesztegettem rá pár órát az életemből. Erős kifejezés? Lehet. De ezt érzem igaznak. Csalódás volt. Kevés volt. Bosszantó volt.
Lehet, hogy a későbbiekben jobban kifejti az író az általam hiányolt részeket. Lehet, hogy több szerephez jutnak a mellékkarakterek is. De egy biztos: az én esélyemet már eljátszotta: az első részben lettem volna kíváncsi a részletekre, nem a folytatásban. Felvezetésnek elment. Sorozatindítónk kevésbé.
Nem is fecsérlek több szót rá."

10 hozzászólás
>!
Lénaanyukája P
Jeff VanderMeer: Expedíció

Na, gondoltam, ebből most csináltak filmet, akkor előbb elolvasom. Igaz, VanderMeer-könyvet még nem olvastam, illetve a Borne címűbe egyszer belekezdtem, de az első tíz oldal után sikítva dobtam el, esélyt sem adva neki, annyira elvont volt, de sebaj, ennek annyira tetszik a tartalma.
Büszkén vállalom, hogy – mivel a fülszövegből valamiért nem esett le – a negyedénél jöttem rá, nem idegen bolygón játszódik, hanem a Földön. (Úgy látszik, az agyam valahogy úgy kattog, hogy sci-fi=idegen bolygó). Mikor ezt a problémát megoldottam, elkezdtem ismerkedni a szereplőkkel, gyorsan kellett, mert a könyv nem hosszú, ezek meg csak négyen vannak, úgyhogy nemsokára elkezdenek hullani, mint a legyek. Úgy is lett, de közben néha úgy éreztem, mintha Stanislaw Lem-et olvasnék, a főszereplőNŐ filozofálgat meg gondolkodik meg emlékezik, ilyenkor nem is nagyon haladt a cselekmény. Én meg vártam a szörnyeket. Már majdnem ezt is sikítva hajintottam a sarokba, mikor egyszer csak beindult a sztori, de igen durván. Akkor Lem jobbra el, és megjelent Lovecraft. Na ez már döfi volt, és utálom ezt mondani, mert annyira hülye mondatok ezek, de faltam a lapokat, meg beszippantott a történet, arról nem is szólva, hogy imádtam minden sorát. De mire kiderült volna, hogy mi áll a dolgok hátterében, vége lett a könyvnek. Illetve derülnek ki dolgok, de gondolom, csak akkor derül fény mindenre, ha végigolvasom mindhárom részt. Hát ezért ezt fogom tenni. És @szadrienn, képzeld, van benne világítótorony, mondhatni az a dolgok gyújtópontja.
Egyébként most megnéztem a filmet, jóféle, habár sok köze nincs a könyvhöz, maximum az alapötlet. Vagy egybegyúrták mindhárom részt, de ezt csak akkor tudom biztosan állítani, ha túl vagyok rajtuk.

1 hozzászólás
>!
Joshua182
Jeff VanderMeer: Expedíció

Nyalogatom az ujjaim, ugyanis nagyon laktató csemege volt ez a könyv! A látszólag könnyű, ám igen kalóriadús fajtából, akár a legfinomabb rágcsálnivalók.
Az erősségei egyúttal a hátrányai is lehetnek egyesek számára, ahogy némelyeknél pattanásokat okoznak az említett rágcsák, ezért megértem, ha valakinek ez nem tetszik, jómagam szerencsére immúnis vagyok az ilyen pattanásokra, és hangulatember lévén nekem ez igencsak tetszett, a könyv ugyanis hangulatban nagyon erős.
Olyan, mint egy Lovecraft-üstben kotyvasztott főzet, az illatából pedig személy szerint kiérezni véltem egy kis STALKER-zamatot és némi Darwinia-aromát, és a „kézikamerás” horrorfilmes élményeimre emlékeztető, enyhe gyomorforgató érzés ellenére is összefutott tőle a nyál a számban.
A visszaemlékezésekkel és réveteg szakaszokkal szabdalt elbeszélésmód mellett sokat hozzátesz ehhez a hangulathoz a szereplők névtelensége, amitől ugyanakkor mégsem válnak személytelenné. Lem Édenében találkoztam ezzel először, ott is nagyban hozzájárult az atmoszféra egyediségéhez, hogy a nevek helyett foglalkozások azonosítják a karaktereket. Nem véletlenül említem az írót, mert (talán meglepő módon) az volt a benyomásom, hogy a regény több vonatkozásban is hasonlít a Solarisra. Bár teljesen más korban íródtak, pszichológiai mélység tekintetében mindkettő említést érdemel, egyéb párhuzamokra spoiler-veszély miatt most nem térek ki.
A főszereplő (aki hozzám hasonlóan introvertált hangulatember, ezért természetesen szimpatikus) szemszögéből elénk tárt egzotikus világ szerintem nagyon izgalmas, a sokszor zavarosnak ható, paradoxonokkal, ellentmondásokkal, belső dilemmákkal tarkított leírások jellegük ellenére engem nagyon megfogtak, nem zavart, hogy nekem kellett kiegészítenem dolgokat, szeretem, ha egy könyv megdolgoztatja a képzeletem.
A borítón alkalmazott megoldás is tetszett, a fél csillag mínusz leginkább a terjedelemnek szól, ami bőven lehetett volna a duplája. Szívesen merültem el ebben a világban, még, még, még többet akarok belőle, alig várom, hogy kézbe vegyem a folytatásokat!

3 hozzászólás
>!
abstractelf P
Jeff VanderMeer: Expedíció

Már régóta szemezgettem ezt a könyvvel, de úgy gondoltam, hogy ez túlságosan szürreális lenne számomra. Veres Attila könyve után viszont eléggé felbátorodtam, és adtam ennek a sorozatnak egy esélyt.

Kissé vegyes érzelmeim vannak viszont ezzel a kötettel kapcsolatban – sőt, igazából már olvasás közben is egyfajta kettősség jellemezte az egész olvasási élményemet. A kötet olvastatja magát olyan módon, hogy tudni akarod… tudnod kell, mi is történik is! Ez az érzet hajtott engem is előre, holott a kötet 60%-ig nem tudott berántani maga a regény. Teljesen kívülállónak éreztem magam, nem kötődtem sem a főszereplőhöz, se máshoz. Ez annyiban érintette hátrányosan a könyvet, hogy a hátborzongató részek felett is csak vállat vontam.

Aztán jöttek a naplók, és ez volt az a pont, amikor végre engem is elkezdett magával vinni a sztori – végre elkezdtem beleélni magam a sztoriba, és a következő kb. 50 oldalt imádtam. És ekkorra eljutottunk a befejezéshez, ami újfent langyosra sikeredett a szememben. Ez mondjuk az én hibám, mert ilyen felvezetés után már valami hatalmas dolgot vártam, és kicsit csalódottan követtem a főszereplőt a Toronyban. spoiler

Mindentől függetlenül alig várom, hogy folytathassam a sorozatot, és még többet megtudjak az X térségről, mert még rengeteg felfedeznivaló maradt ebben a világban, és megannyi rejtély vár továbbra is megoldásra.


Népszerű idézetek

>!
Chöpp 

Mert ha az ember meglátja az elmúlásban a szépet, az örökre megváltoztat valamit odabent. Az elmúlás megpróbálja gyarmatosítani a lelket.

7. oldal

Kapcsolódó szócikkek: halál
>!
Shanara

Ami csak él és lélegzik, szükségszerűen nem lehet teljességgel objektív; még a légüres térben a puszta fennmaradásra törő értelem sem lenne az.

9. oldal (Agave Könyvek, 2014.)

>!
cippo IP

Kezdtem megérteni, hogy a halál nem ugyanaz a határ két oldalán.

127. oldal

>!
Leoni I

Csak az érti, aki maga is itt járt. Ahogy a szépségét is. Mert ha az ember meglátja az elmúlásban a szépet, az örökre megváltoztat valamit odabent. Az elmúlás megpróbálja gyarmatosítani a lelket.

8. oldal

1 hozzászólás
>!
tmezo P

(…) vannak megsemmisítő kérdések, amelyekre ha sokáig nem akad válasz, elpusztítják a lelket.

149. oldal

>!
Vackor6 P

Mihez kezd az ember, ha az öt érzékszerve kevés?

157. oldal, 05. fejezet: Enyészet (2014 Agave)

>!
Chöpp

    – Szeretsz engem, szellemmadár? – súgta egyszer, nem sokkal a távozása előtt a sötétben, pedig ő volt már a szellem, nem én. – Szükséged van rám, szellemmadár?
    Szerettem, de szükségem nem volt rá, és akkor azt hittem, ennek így kell lennie.

99. oldal

>!
Chöpp

Állandóan csak azt hallgattam egész életemben, hogy mennyire fegyelmezett vagyok, pedig ez nem igaz. Soha nem voltam igazán fegyelmezett, soha nem is akartam uralni semmit, magamat sem.

153. oldal

>!
Chöpp

De csak azért nincsenek valós válaszaim, mert még mindig nem tudjuk, mik is lennének a megfelelő kérdések. Az eszközeink használhatatlanok, a módszertanunk hibás, a céljaink önzőek.

170. oldal

>!
Kaha

– Mind egyetlen végtelen álomban élünk – feleltem. – És csak azért ébredünk fel, mert valami, akár csak egy tűszúrás, megpiszkálja, és felszaggatja az addig igazinak gondolt valóságunkat.

166. oldal, 05: Enyészet


A sorozat következő kötete

Déli Végek-trilógia sorozat · Összehasonlítás

Enciklopédia 8


Hasonló könyvek címkék alapján

Elizabeth Moon: A sötét sebessége
William Gibson: Neurománc
Ann Leckie: Mellékes igazság
Kim Stanley Robinson: 2312
Connie Willis: Ítélet könyve
Daniel Keyes: Virágot Algernonnak
Frank Herbert: A Dűne
Orson Scott Card: Végjáték
Isaac Asimov: Asimov teljes Alapítvány – Birodalom – Robot univerzuma I.
Isaac Asimov: Asimov teljes science fiction univerzuma VI.