Dexter ​és a végső vágás (Dexter 7.) 48 csillagozás

Jeff Lindsay: Dexter és a végső vágás

Ilyet ​még a tévében sem látni!

Amikor a televíziós sorozatok legnépszerűbb sztárjai megérkeznek Miamiba, és a helyi rendőrkapitánysággal kialakított szakmai összefonódás következményeképpen igen közeli kapcsolatba kerülnek egy Dexter Morgan nevű lámpalázas vérfoltelemzővel, Hollywood megkapja, ami neki jár.

A szupersztár Robert Chase híres arról, hogy teljesen beleéli magát a szerepeibe, ezért semmi meglepő nincs abban, hogy levakarhatatlanul rátapad Dexter Morganre, a fánkrajongó, de egyébként végtelenül hétköznapinak tűnő laborosra, miközben a sorozata többi szereplőjével együtt a valódi zsaruk munkáját kutatják a Miami Rendőrkapitányságon. Chase a színészi játéka tökéletesítése végett Dexter minden egyes mozdulatát leutánozza, és megpróbál a lelke mélyéig leásni.

Ezzel csak egyetlen apró kis gond van… Nevezetesen az, hogy Dexter hobbija a legvérengzőbb gyilkosok levadászása és megbüntetése, akikhez az igazságszolgáltatás keze nem ér el. Az ilyen titkok… (tovább)

Eredeti mű: Jeff Lindsay: Dexter's Final Cut

Eredeti megjelenés éve: 2013

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2013
368 oldal · ISBN: 9786155272370 · Fordította: Farkas Veronika

Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Dexter Morgan


Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 34

Kívánságlistára tette 31


Kiemelt értékelések

>!
gesztenye63 P
Jeff Lindsay: Dexter és a végső vágás

Gyászolom Dextert. Megtört szívvel, szomorúan, a veszteségtől eltelve, még életében gyászolom egy ikonikus sorozat főhősét, hiszen Jeff Lindsay ebben a regényében az olvasók Drága, Dolgos, Dühödt, Dacos Dexteréből egy szánni valóan Debil, Dilis, Dögunalmas Dextert kreált. Ráadásul tette ezt úgy, hogy mind a 368 izzadságszagú oldalon a képünkbe tolja a könyv „alcímét”: DEMÉGEGYBŐRTLEHÚZUNK Dexterről.
Ha belegondolok, még az is lehetséges, hogy ez az egész történés-, és cselekménymentes regény csupán azért született meg, hogy szembesüljünk azzal a helyzettel, milyen az amikor egy sikeres ötletet maga a szerző herél ki és helyez díszkötésben az olvasó elé, mondván: látod milyen lapos gagyit is el lehet adni a jól bevált, működő márkanevekkel?!
Adott ugyanis egy sterilen érzelemmentes, a társadalmi érintkezésre teljességgel alkalmatlan, kizárólag mimikrivel, kamuflázzsal, jól begyakorolt álcázó sablonokkal működő szociopata, de mégis valamiért kedvelhető vérképelemző-sorozatgyilkos. Dexter Morgan, a mi sajátos hős-antihősünk. Érdekes, sajátos hangulatú regények születnek különös kalandjairól, amelyek vegyes megítéléssel ugyan, de tagadhatatlanul egyediek, ízléstől-értékrendtől függően szórakoztatóak. És akkor jön ez a regény, ami nem szól másról, mint arról, hogy milyen érdektelen, semmitmondó és üres hősünk élete, midőn megpróbál vért izzadva valódi érzelmeket kicsikarni szerencsétlen, meggyötört, jobb sorsra érdemes spoiler individuumából – ráadásul mindezt a sorozat terjedelmében leghosszabb kötetében, 300+ oldalon. Ha nincs az utolsó néhány fejezet, ahol rövid villanásokra visszakapjuk Dextert, az igazit, akkor gyakorlatilag értékelhetetlen lenne ez a regény. Pedig a fordítás a megszokott kiváló munka, Farkas Veronika tökéletesen használja ki csodás magyar nyelvünk játékosságra csábító adottságait, kiválóan él a nyelvi huncutkodás minden lehetőségével. A 33. fejezet egy mondatában az író, vagy talán maga a fordító (!) el is rejti a regény esszenciáját: Dexter debütálása dugába dőlt. (értsd itt, az „új” Dexter színre lépését!)

Összességében tehát gyászolok. Miközben gondosan megtörlöm és elrakom sokat látott filézőkésemet, összecsomagolom a kedvelt hősöm különböző (értékes, vagy kevésbé értékes) darabjait rejtő műanyagzacskókat, és a már Dexter vércseppjét is rejtő rózsafa dobozzal együtt a Biscayne-öböl fodrozódó vizébe ejtem őket, még utoljára elmorzsolok egy könnycseppet.
Nyugodj békében, Dex, én nem így emlékezem majd rád!

3 hozzászólás
>!
entropic P
Jeff Lindsay: Dexter és a végső vágás

Ööö, van amúgy ennek a sorozatnak olyan része, amiben Dexter tényleg olyan ügyes és zseniális, mint amilyennek mondja magát?

Nem tudom, mert csak az első részt olvastam, meg az előzőt, meg most ezt, de ezek – főleg ez az utóbbi kettő – mindig arról szóltak, hogy Dexter rinyál, hogy már semmi sem olyan, mint régen, és pusztul a világ, és már ő is öregszik és lassan mintha kezdené elveszíteni legendás képességeit. Na mindegy. Én csípem ezt a Dexter-rinyát, most sem volt vele semmi bajom.

>!
HTimi2
Jeff Lindsay: Dexter és a végső vágás

Jó ég, sohasem gondoltam volna, hogy valaha ez el fogja hagyni a számat a Dexterrel kapcsolatban, de ez egy merő borzalom volt! Ha egészen pontosan akarnék fogalmazni akkor, az sem volt, mert ez nem nevezhető még annak sem, ez egy nagy nulla volt.
Először is maga a történet lapos, jellegtelen, semmitmondó. Magával az alapötlettel nem lett volna semmi bajom, sőt a történet olvasása közben én magam játszottam a felvázolt lehetőségekkel, és kreáltam lehetséges kimeneteleket a sztori alakulásával kapcsolatban. És úristen mekkorát kellett csalódnom, mert az író egyiket sem használta ki…..ráadásul még olyan, mintha az írónak tudathasadása is lenne, mert a korábbi könyveiben kifejtett dolgokat itt konkrétan semmibe vette. Szereplők eltűntek, mintha nem is lettek volna. Hova vesztek azok a dolgok, amik szerethetővé tették számomra ezt a sorozatot?! Egy egy ”préda” kiválasztása, a nyomozás, Harry szabályrendszere, maga a vadászat, és a jól megérdemelt darabolás….ezek valahogy az utolsó két könyvvel (leginkább), a semmibe vesztek.
És a legnagyobb szívfájdalmam, Dexter karakterében végbemenő változás volt! A mi Drága Dexterünk különleges volt anno, higgadt, távolságtartó, érzelmektől mentes, számító szörnyeteg. Most viszont Lindsay csinált belőle egy a hormonjain uralkodni képtelen kant…..könyörgöm! :( És én ehhez asszisztáltam az olvasásommal több mint 300 oldalon keresztül?! A végére odacsap a képünkbe valamit, ami már régen kiszámítható lett a leírtak alapján, így ütni sem ütött semekkorát. Úgyhogy én itt búcsút is veszek ettől a sorozattól, és Jeff Lindsay-től is valószínűleg. Ha ez valóban az utolsó Dexer kötet volt, akkor rohadtul nem volt érdemes belekezdenem az egészbe, mert a lezárás borzalmasra sikeredett. :(

>!
Lyx
Jeff Lindsay: Dexter és a végső vágás

Ez borzalmas volt. Már a kezdete is eléggé irritált. Mivel ez az utolsó előtti kötet, nem nagy spoiler, hogy nem halhat meg ennek az elején, és azáltal, hogy ennek ellenére így nyitott a könyv, azt éreztem, hogy Lindsay nem hiszi el, hogy enélkül megvennénk/elolvasnánk ezt a kötetet. És ez szomorú. (Az más kérdés, ha lehetne, mégse olvasnám el.)
Dexter itt nem volt önmaga (már megint), és az már a múltkor se volt túl érdekfeszítő, legalábbis számomra.
spoiler
Mivel az egész könyvben ellenszenvesen viselkedett, nem tudtam sajnálni a végéért, kicsit sem. Ezt az egész könyvet megpróbálom kitörölni a tudatomból, és visszatérni a régi Dexterhez.

>!
GedyPapa
Jeff Lindsay: Dexter és a végső vágás

Szerintem méltatlanul alá van pontozva ez a könyv.
Nekem nagyon bejött, sodró erejű volt. Nem volt olyan érzésem, mint több Dexternél, hogy legyen már vége. De azért a vége szerintem eléggé össze lett csapva. Viszont annak kifejezetten örültem, hogy Rita hülyeségeit most nem kellett annyira sokszor olvasnom.

>!
lyra
Jeff Lindsay: Dexter és a végső vágás

Szomorú szívvel kell igazat adnom azoknak,akik lehúzták ezt a részt.Szeretem Dextert,de ez nem ő volt.A racionális,érzelmek nélküli szörnyeteg nem kábulna el egy aranyszőke hajkoronától és két szép cicitől.Azt el tudom képzelni,h szerelmes lesz,de nem így,és nem egy ilyen celebbe,nem a hírnév lehetőségébe szédülve,és persze Lili Anne-t sem tudná elhagyni.Ez sablonos volt,és átlagpasis.
Túl sok nyávogás,túl sok koktél és vacsora,túl sok önigazoló monológ,amiben azt bizonygatja,h mennyire nincsenek érzelmei.A vége szerencsére nagyjából visszatalált az eredeti vonalhoz,nagyon remélem,hogy a következő részben ismét a késecskéi,ragasztószalagocskái és persze Lili Anne körül forog az élete.
Puding vagy,Dexter!

>!
agi89
Jeff Lindsay: Dexter és a végső vágás

Szeretem Dextert és az egész könyvsorozatot. Ezért elvakult vagyok. De azt még én is belátom hogy a sorozatnak nem ez a legjobban sikerült része. Sajnos.
A borító viszont nagyon tetszett már az első pillantásban. :)

>!
vargazse83
Jeff Lindsay: Dexter és a végső vágás

Szerintem az egyik legjobb a sorozatból. 10 perce értem a végére, azt hiszem jobban várom a folytatást mint eddig bármikor. Meglepő volt, jót tett Dexternek, hogy kilépett a szokásos medréből, remélem még sok kötet lesz. :)

>!
fiszi
Jeff Lindsay: Dexter és a végső vágás

Vicces és izgalmas volt, habár a végső fordulatot én már a könyv közepétől sejtettem…. remélem, lesz folytatás, mert így elég furán lenne vége.

>!
Ildiko_Gulyas
Jeff Lindsay: Dexter és a végső vágás

a sorozat vége nem tetszett, de ehhez képest százszor jobb :(


Népszerű idézetek

>!
gesztenye63 P

Gyakran hallottam, hogy az utánzás a hízelgés legőszintébb formája, de nem emlékszem, hogy ehhez bárki is hozzátette volna valaha, hogy a hízelgés jó dolog lenne, (…)

>!
gesztenye63 P

Megpróbáltam felidézni az Apokalipszisre figyelmeztető jeleket; meglehetősen biztos voltam benne, hogy a sztárokkal folytatott filozofálás nem szerepelt köztük, de lehet, hogy azt a niceai zsinat töröltette a listáról.

>!
gesztenye63 P

Azok, akik ismernek, elmondhatói, hogy én egy finom és türelmes ember vagyok, de nemzetünk csodálatos financiális rendszerével folytatott epikus küzdelmünk során több olyan pillanat is akadt, amikor sajgó vágy árasztott el, hogy bepakoljak pár tekercs szigetelőszalagot és egy filézőkést egy kistáskába, és közvetlenebb módszerekkel oldjam meg kommunikációs problémáinkat.

>!
gesztenye63 P

Soha nem voltam képes megfejteni az embereket – különösen a nőnemű embereket. Pont, amikor már szinte biztos vagyok abban, hogy tudom, mit gondolnak, akkor mondanak vagy tesznek valami olyan meghökkentő dolgot, hogy nekem leesik az állam, és ismét ráébredek, hogy nem csak én viselek álarcot.

>!
gesztenye63 P

Beismerem, hogy nekem nagyon ritkán sikerül bárkivel is kialakítanom azt a meghitt, személyes kötődést, amelyet az emberek rendszeresen éreznek, legnagyobbrészt azért, mert nekem konkrétan nincsenek emberi érzéseim. Ennek ellenére nagyon jól tudom imitálni; az egész életemet emberek között töltöttem, és ismerem a szociális élet összes szertartását és trükkjét.

>!
gesztenye63 P

(…) Mert bármilyen messzire is utazik az ember, mindenki az marad, ami, és még ha szédítő új magasságokba is száll, ha körbe is repüli a napot, és azt hiszi, hogy annak a tökéletes aranyfénynek a sugarai közé tartozik, akkor sem fog. A szárnyak mindig elolvadnak, az ember pedig mindig visszazuhan a régi énjébe.

>!
Risus P

Tudományos tény, hogy az életben a legtöbb helyzet mindig tud még tovább romlani – azt hiszem, ezt hívják entrópiának.

67. oldal (Agave, 2013)

Kapcsolódó szócikkek: entrópia
>!
Aileen_May

Mint már említettem, néha nem vagyok túl jó ember.

30. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Dexter Morgan
>!
Aileen_May

– Valószínűleg semmi különös – nyugtattam meg. – Csak egy szokványos lefejezés machetével, vagy ilyesmi.

29. oldal

>!
entropic P

Az emberi párbeszéd azok közé a dolgok közé tartozik, amelyeket szorgosan tanulmányoztam, mivel egyáltalán nem tűnik számomra logikusnak, kivéve, ha
a jól bevált közhelyek útját követi, ami az idô kilencvenkilenc százalékában be
is jön. Úgyhogy abból a célból, hogy beilleszkedjek, megtanultam a csevegés
alapelemeit, és vagy azokat használom, vagy eltévedek azoknak az érzéseknek,
impulzusoknak és képzeteknek a dzsungelében, amelyeket én nem értek. Vak
vagyok a finomságokra.

97. oldal


A sorozat következő kötete

Dexter sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Tess Gerritsen: A tanítvány
Chuck Wendig: Halálmadarak
Michael Connelly: A költő
Lawrence Block: Döfés a sötétben
Stephen King – Peter Straub: A fekete ház
Stephen King: A remény rabjai
Stephen King: A holtsáv
Karin Slaughter: Az eltűnt lány
Stephen King: Halálos árnyék
Ania Ahlborn: Vértestvérek