Egy ​ropi naplója (Egy ropi naplója 1.) 84% 387 csillagozás

Úgy érzem ez a könyv egy kicsit se való nekem. :D A Zizit még szerettem, de a Ropi nem igazán nyerte el a tetszésemet. Lehet mert a központban a fiúk állnak, lehet mert annyira éretlen az egész és az is lehet, hogy egyszerűen nem az én korosztályomnak szánták. Ez az igazság, nagyon nem nekem!
Ezektől függetlenül nem volt egy szörnyű olvasmány, de olyan jó se. A további köteteket is el fogom olvasni, meglátjuk az is megtörténhet, hogy megváltozik majd a vélemény. 5/3

Ez a könyv tízéveseknek íródott, ne várjunk tőle világmegváltást. A korosztályában kiemelkedő, én is jókat mosolyogtam rajta helyenként, de ha nem tetted, akkor az nem a könyv hibája nagyrészt. Ez a könyv nem kortalan, főleg gyerekhumor van benne, ezért olyan sikeres a gyerekek körében. Semmi nagyot nem akar átadni, csak szórakoztat. Ilyen könyvek is kellenek, főleg az olyanoknak, akik most ismerkednek a könyvek világával.
A legtöbb negatívumot Greg karaktere kapta, amit nem nagyon értek, hisz Greg még gyerek. Próbálkozik, rosszalkodik, még nem nagyon tudja felfogni a tettei súlyát, mint egy normál gyerek. Szóval vegyünk vissza kicsit a kínzásából, mert szerintem alaptalan.
A negyedikeseknek tartok olvasókört, ott tombol a Ropi és Zizi láz – és hál' Istennek imádják a Harry Pottert is, király kölykök –, és nem véletlenül. Igaz a Zizit nem olvastam, de a Ropiban van fantázia és el tudja indítani a gyereket az olvasás útjára a humora miatt. A Ropi a tízéves korosztály kultuszkönyvévé növi ki magát, amit megérdemel, jópofa könyv mindent összegezve.

Nem nekem irtódott ezért nem is tudtam annyira élvezni. Néha vicces volt, máskor viszont csak fogtam a fejem. Lehet ha 10-12 évesen olvastam volna, akkor nagyon tetszene. Pozitív viszont, hogy nagyon tetszik a borítója :D

Fene se gondolta volna, hogy a hülye cím ellenére ez tényleg jó. Annyira tipikusan balfasz a gyerek, hogy az már zseniális, a karaktereket nagyon eltalálták és a poénok is működnek, erőlködés nélkül, természetesen. Maga a könyv is piszkosul jól néz ki, a naplószerű borítóval, lakkozva, ahol kell, semmi műmájerség.

Igazából ezt a sorozatot már régebben olvastam, talán a 4. vagy 5. részig, viszont az utána megjelenő köteteket nem, ezért újra elkezdtem.
A véleményem nem változott. A kedvencem ebben a könyvben a borítója, az, hogy ilyen direkt napló-szerű, a maga egyszerűségével.
A rajzok is elég snasszok, de pont ez passzol hozzá.
Viszont a poénokat megválogattam volna az író helyében, nem sok vicces volt köztük.
De nem érdekel, a borítóra jár az 5 csillag.

Ez csak arra volt jó, hogy az agyamat fárasszam vele nyelvvizsga után…
Bővebben:
– Lehet, hogy ez nálamnál fiatalabbaknak íródott és nem kellett volna elolvasnom.
– Talán egy 10 éves eltud rajta röhögcsélni, én nem.
– Ha anya lennék biztosan nem venném meg ezt a könyvet a kölkömnek, még akkor sem, ha sírva könyörögne….
– A bugyuta meséket még megértem, de ezt már nem.
– Na jó, valószínűleg ha anya lennék örülnék, hogy a gyerekem olvasni akar, még akkor is ha ezt :D
– Egyébként nem olyan vészes, csak annyira nem értem, hogy a főszereplő miért tartja viccesnek azt, amit leír. Nekem ez már fájt…

Nem volt rossz könyv, de nem is nevettem rajta olyan sokat. Nekem nem igazán tetszett az, hogy Gregnek csak a hírnév a fontos. A Rowleyval való „barátsága” pedig inkább érdek volt, mint igaz barátság. Ennek ellenére meg fogok próbálkozni a többi résszel is.

A főszereplőt – vagyis a ropi srácot –, Greget legszívesebben különféle kínzásoknak vetném alá az alávalóságok miatt, amiket a könyvben tett másokkal, és amiket csak és kizárólag emberellenes cselekményeknek tudok minősíteni… Milyen testvér / barát / gyermek / ember az ilyen?

Egyébként nagyon vártam ezt a sztorit. A történet érdekes volt, bár semmi extrát nem mutatott fel, illetve nekem tetszettek a minimalista dizájnú rajzok is! Kifejezetten humorosak ezek a már-már pálcikaemberek, amilyeneket összességében akárki tudna rajzolni, aki nekiül.

Kedvenc szereplő? Vicceltek? Csak sajnáltam szegény Rowleyt óraszám…
Amit szerettem: Greg pofára eséseit. Megérdemelte!
Úgy érzem magam, mint Mortough a Halálos fegyverben: „Túl öreg vagyok én már ehhez…” Nem egy megerőltető olvasmány. Rövid, órák alatt kiolvasható.

Bővebben: http://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2015/04/jeff-kinney…

Nem nekem írták, mégis jó volt olvasni. Osziórára adtam ki háziolvasmánynak az ötödikeseimnek. Gondoltam jobb, ha én is elolvasom. Mivel ők román tagozatosak, így románul is és magyarul is elolvastam a könyvet. Eléggé tapogatózom ennél a korosztálynál, de azért érdekes az újrakezdés.
A könyv elég jól felvázolja egy korosztály főbb problémáit: iskolai beilleszkedés, erőviszonyok a családban és az osztályban, helykeresés, identitáskeresés, gyerekek közti kapcsolatok, szülő-gyerek kapcsolat. Nekem is jót tett, hogy jobban megértsek egy korosztályt, akikből már eléggé kinőttem. Még jobb volt beszélgetni róla osziórán. Elindultunk a könyvtől, és elképesztő dolgokhoz jutottunk. Csodálatos, hogy mennyire meg tudnak nyjlni a gyerekek, ha egy idegen példától indulunk. Szóval abban maradtunk, hogy lesznek még közös olvasmányaink. Most már csak meg kell keressem őket.
Kedvenc idézetet is választottunk, amit kiraktunk a falra (…) alegerile noastre ne fac ceea ce suntem. (Vagyis a választásaink tesznek azzá, akik vagyunk.)

Kimondottan nem tetszett. :( Mégis végigolvastam, mert hát beszédtéma, s lazán végignyálaztam 1-2 óra alatt, hát legalább azt is tudom, hogy mi van benne, ami miatt nonpreferálom:
1, lázongó kamasznak tűnik – de nincs semmi pozitív követendő cél
(tehát csak leszólás, semmi rajongás)
2, nuku erkölcs, nuku etika
3, micsoda gagyi rajzok…
4, vicc ide, vicc oda, viccvicca a feladónak
Szóval, számomra ez a könyv is bizonyíték rá, hogy a gagyi a menő.
Nem, nem a humorérzékemmel van baj, sajnos az élettapasztalatommal.