Egy ​ropi naplója (Egy ropi naplója 1.) 83% 478 csillagozás

Ez a könyv tízéveseknek íródott, ne várjunk tőle világmegváltást. A korosztályában kiemelkedő, én is jókat mosolyogtam rajta helyenként, de ha nem tetted, akkor az nem a könyv hibája nagyrészt. Ez a könyv nem kortalan, főleg gyerekhumor van benne, ezért olyan sikeres a gyerekek körében. Semmi nagyot nem akar átadni, csak szórakoztat. Ilyen könyvek is kellenek, főleg az olyanoknak, akik most ismerkednek a könyvek világával.
A legtöbb negatívumot Greg karaktere kapta, amit nem nagyon értek, hisz Greg még gyerek. Próbálkozik, rosszalkodik, még nem nagyon tudja felfogni a tettei súlyát, mint egy normál gyerek. Szóval vegyünk vissza kicsit a kínzásából, mert szerintem alaptalan.
A negyedikeseknek tartok olvasókört, ott tombol a Ropi és Zizi láz – és hál' Istennek imádják a Harry Pottert is, király kölykök –, és nem véletlenül. Igaz a Zizit nem olvastam, de a Ropiban van fantázia és el tudja indítani a gyereket az olvasás útjára a humora miatt. A Ropi a tízéves korosztály kultuszkönyvévé növi ki magát, amit megérdemel, jópofa könyv mindent összegezve.

Úgy érzem ez a könyv egy kicsit se való nekem. :D A Zizit még szerettem, de a Ropi nem igazán nyerte el a tetszésemet. Lehet mert a központban a fiúk állnak, lehet mert annyira éretlen az egész és az is lehet, hogy egyszerűen nem az én korosztályomnak szánták. Ez az igazság, nagyon nem nekem!
Ezektől függetlenül nem volt egy szörnyű olvasmány, de olyan jó se. A további köteteket is el fogom olvasni, meglátjuk az is megtörténhet, hogy megváltozik majd a vélemény. 5/3

Nem nekem irtódott ezért nem is tudtam annyira élvezni. Néha vicces volt, máskor viszont csak fogtam a fejem. Lehet ha 10-12 évesen olvastam volna, akkor nagyon tetszene. Pozitív viszont, hogy nagyon tetszik a borítója :D

Sokat hallottam már róla, de valahogy sosem mozgatott meg annyira, hogy belekezdjek. Egészen a mai napig!
Azt kell mondanom, nem is olyan rossz! Nem egy részt megmosolyogtam, sőt akadt, ami megnevettetett.
Faltam a sorozat, egyáltalán nem volt unalmas. Ami őszintén szólva meglepett, nem számítottam erre.
Azt viszont sajnos nem tudom, hogy mennyire tesz fühgővé. Még nem érzem azt, hogy nekem mindenképp ebben a pillanatban folytatnom kell a következő részével, azonban esélyes, hogy előbb-utóbb kíváncsi leszek rá, hisz ígéretesnek tűnik a sorozat.

„Őszintén szólva nagyon sajnálom, hogy az én gyerekkoromban (vagy legalábbis felsős koromban) még nem adták ki ezt a kötetet, mert szerintem tipikusan egy olyan könyv, ami azokkal a kiskamaszokkal is megszerettethetné az olvasást, akik egyébként soha nem vennének könyvet a kezükbe.”
Teljes értékelés: http://lifenexttous.blogspot.hu/2018/05/jeff-kinney-egy…

Hazudnék, ha azt mondanám, egyszer sem sikerült elmosolyodnom olvasás közben, de ilyenkor inkább kínomban nevettem. Greg szerintem önző és felszínes srác, ráadásul rossz barát, a kamaszkor nem mentség a tetteire!
Oké, nem én voltam a célközönség, szóval nincs sok jogom panaszkodni, vagy a szokásos „nem ezt vártam”-mal jönni. A kíváncsiságomat szerettem volna csillapítani. Megtettem, a folytatásból köszönöm, nem kérek.

Nem nekem írták, mégis jó volt olvasni. Osziórára adtam ki háziolvasmánynak az ötödikeseimnek. Gondoltam jobb, ha én is elolvasom. Mivel ők román tagozatosak, így románul is és magyarul is elolvastam a könyvet. Eléggé tapogatózom ennél a korosztálynál, de azért érdekes az újrakezdés.
A könyv elég jól felvázolja egy korosztály főbb problémáit: iskolai beilleszkedés, erőviszonyok a családban és az osztályban, helykeresés, identitáskeresés, gyerekek közti kapcsolatok, szülő-gyerek kapcsolat. Nekem is jót tett, hogy jobban megértsek egy korosztályt, akikből már eléggé kinőttem. Még jobb volt beszélgetni róla osziórán. Elindultunk a könyvtől, és elképesztő dolgokhoz jutottunk. Csodálatos, hogy mennyire meg tudnak nyjlni a gyerekek, ha egy idegen példától indulunk. Szóval abban maradtunk, hogy lesznek még közös olvasmányaink. Most már csak meg kell keressem őket.
Kedvenc idézetet is választottunk, amit kiraktunk a falra (…) alegerile noastre ne fac ceea ce suntem. (Vagyis a választásaink tesznek azzá, akik vagyunk.)

Ez csak arra volt jó, hogy az agyamat fárasszam vele nyelvvizsga után…
Bővebben:
– Lehet, hogy ez nálamnál fiatalabbaknak íródott és nem kellett volna elolvasnom.
– Talán egy 10 éves eltud rajta röhögcsélni, én nem.
– Ha anya lennék biztosan nem venném meg ezt a könyvet a kölkömnek, még akkor sem, ha sírva könyörögne….
– A bugyuta meséket még megértem, de ezt már nem.
– Na jó, valószínűleg ha anya lennék örülnék, hogy a gyerekem olvasni akar, még akkor is ha ezt :D
– Egyébként nem olyan vészes, csak annyira nem értem, hogy a főszereplő miért tartja viccesnek azt, amit leír. Nekem ez már fájt…

Igazából ezt a sorozatot már régebben olvastam, talán a 4. vagy 5. részig, viszont az utána megjelenő köteteket nem, ezért újra elkezdtem.
A véleményem nem változott. A kedvencem ebben a könyvben a borítója, az, hogy ilyen direkt napló-szerű, a maga egyszerűségével.
A rajzok is elég snasszok, de pont ez passzol hozzá.
Viszont a poénokat megválogattam volna az író helyében, nem sok vicces volt köztük.
De nem érdekel, a borítóra jár az 5 csillag.

A főszereplőt – vagyis a ropi srácot –, Greget legszívesebben különféle kínzásoknak vetném alá az alávalóságok miatt, amiket a könyvben tett másokkal, és amiket csak és kizárólag emberellenes cselekményeknek tudok minősíteni… Milyen testvér / barát / gyermek / ember az ilyen?

Egyébként nagyon vártam ezt a sztorit. A történet érdekes volt, bár semmi extrát nem mutatott fel, illetve nekem tetszettek a minimalista dizájnú rajzok is! Kifejezetten humorosak ezek a már-már pálcikaemberek, amilyeneket összességében akárki tudna rajzolni, aki nekiül.

Kedvenc szereplő? Vicceltek? Csak sajnáltam szegény Rowleyt óraszám…
Amit szerettem: Greg pofára eséseit. Megérdemelte!
Úgy érzem magam, mint Mortough a Halálos fegyverben: „Túl öreg vagyok én már ehhez…” Nem egy megerőltető olvasmány. Rövid, órák alatt kiolvasható.

Bővebben: http://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2015/04/jeff-kinney…