New York Times bestseller
„Egy napon híres leszek, de egyelőre itt dekkolok a felső tagozatban egy csapat idióta társaságában.”
Gyereknek lenni tényleg gáz. Senki nem tudhatja ezt jobban Greg Heffleynél, hiszen a felső tagozatban rohad, ahol méreten aluli nebáncsvirágok teremnek az olyan izompacsirták között, akik már rég borotválkoznak.
Eredeti mű: Jeff Kinney: Diary of a Wimpy Kid 78%
Eredeti megjelenés éve: 2007
Könyvmolyképző, Szeged, 2016 Könyvmolyképző, Szeged, 2015 Könyvmolyképző, Szeged, 2014 
Ez a könyv tízéveseknek íródott, ne várjunk tőle világmegváltást. A korosztályában kiemelkedő, én is jókat mosolyogtam rajta helyenként, de ha nem tetted, akkor az nem a könyv hibája nagyrészt. Ez a könyv nem kortalan, főleg gyerekhumor van benne, ezért olyan sikeres a gyerekek körében. Semmi nagyot nem akar átadni, csak szórakoztat. Ilyen könyvek is kellenek, főleg az olyanoknak, akik most ismerkednek a könyvek világával.
A legtöbb negatívumot Greg karaktere kapta, amit nem nagyon értek, hisz Greg még gyerek. Próbálkozik, rosszalkodik, még nem nagyon tudja felfogni a tettei súlyát, mint egy normál gyerek. Szóval vegyünk vissza kicsit a kínzásából, mert szerintem alaptalan.
A negyedikeseknek tartok olvasókört, ott tombol a Ropi és Zizi láz – és hál' Istennek imádják a Harry Pottert is, király kölykök –, és nem véletlenül. Igaz a Zizit nem olvastam, de a Ropiban van fantázia és el tudja indítani a gyereket az olvasás útjára a humora miatt. A Ropi a tízéves korosztály kultuszkönyvévé növi ki magát, amit megérdemel, jópofa könyv mindent összegezve.
Nem nekem irtódott ezért nem is tudtam annyira élvezni. Néha vicces volt, máskor viszont csak fogtam a fejem. Lehet ha 10-12 évesen olvastam volna, akkor nagyon tetszene. Pozitív viszont, hogy nagyon tetszik a borítója :D
Fene se gondolta volna, hogy a hülye cím ellenére ez tényleg jó. Annyira tipikusan balfasz a gyerek, hogy az már zseniális, a karaktereket nagyon eltalálták és a poénok is működnek, erőlködés nélkül, természetesen. Maga a könyv is piszkosul jól néz ki, a naplószerű borítóval, lakkozva, ahol kell, semmi műmájerség.
Ez csak arra volt jó, hogy az agyamat fárasszam vele nyelvvizsga után…
Bővebben:
– Lehet, hogy ez nálamnál fiatalabbaknak íródott és nem kellett volna elolvasnom.
– Talán egy 10 éves eltud rajta röhögcsélni, én nem.
– Ha anya lennék biztosan nem venném meg ezt a könyvet a kölkömnek, még akkor sem, ha sírva könyörögne….
– A bugyuta meséket még megértem, de ezt már nem.
– Na jó, valószínűleg ha anya lennék örülnék, hogy a gyerekem olvasni akar, még akkor is ha ezt :D
– Egyébként nem olyan vészes, csak annyira nem értem, hogy a főszereplő miért tartja viccesnek azt, amit leír. Nekem ez már fájt…
Igazából ezt a sorozatot már régebben olvastam, talán a 4. vagy 5. részig, viszont az utána megjelenő köteteket nem, ezért újra elkezdtem.
A véleményem nem változott. A kedvencem ebben a könyvben a borítója, az, hogy ilyen direkt napló-szerű, a maga egyszerűségével.
A rajzok is elég snasszok, de pont ez passzol hozzá.
Viszont a poénokat megválogattam volna az író helyében, nem sok vicces volt köztük.
De nem érdekel, a borítóra jár az 5 csillag.
A főszereplőt – vagyis a ropi srácot –, Greget legszívesebben különféle kínzásoknak vetném alá az alávalóságok miatt, amiket a könyvben tett másokkal, és amiket csak és kizárólag emberellenes cselekményeknek tudok minősíteni… Milyen testvér / barát / gyermek / ember az ilyen?
Egyébként nagyon vártam ezt a sztorit. A történet érdekes volt, bár semmi extrát nem mutatott fel, illetve nekem tetszettek a minimalista dizájnú rajzok is! Kifejezetten humorosak ezek a már-már pálcikaemberek, amilyeneket összességében akárki tudna rajzolni, aki nekiül.
Kedvenc szereplő? Vicceltek? Csak sajnáltam szegény Rowleyt óraszám…
Amit szerettem: Greg pofára eséseit. Megérdemelte!
Úgy érzem magam, mint Mortough a Halálos fegyverben: „Túl öreg vagyok én már ehhez…” Nem egy megerőltető olvasmány. Rövid, órák alatt kiolvasható.
Bővebben: http://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2015/04/jeff-kinney…
Nem nekem írták, mégis jó volt olvasni. Osziórára adtam ki háziolvasmánynak az ötödikeseimnek. Gondoltam jobb, ha én is elolvasom. Mivel ők román tagozatosak, így románul is és magyarul is elolvastam a könyvet. Eléggé tapogatózom ennél a korosztálynál, de azért érdekes az újrakezdés.
A könyv elég jól felvázolja egy korosztály főbb problémáit: iskolai beilleszkedés, erőviszonyok a családban és az osztályban, helykeresés, identitáskeresés, gyerekek közti kapcsolatok, szülő-gyerek kapcsolat. Nekem is jót tett, hogy jobban megértsek egy korosztályt, akikből már eléggé kinőttem. Még jobb volt beszélgetni róla osziórán. Elindultunk a könyvtől, és elképesztő dolgokhoz jutottunk. Csodálatos, hogy mennyire meg tudnak nyjlni a gyerekek, ha egy idegen példától indulunk. Szóval abban maradtunk, hogy lesznek még közös olvasmányaink. Most már csak meg kell keressem őket.
Kedvenc idézetet is választottunk, amit kiraktunk a falra (…) alegerile noastre ne fac ceea ce suntem. (Vagyis a választásaink tesznek azzá, akik vagyunk.)
Nem mondhatnám, hogy az a kedvenc korosztályom, akiknek íródott a könyv, de gyakorlatilag az első oldaltól kezdve imádtam. Szerintem hihetetlenül humoros, kreatív, ötletes, közhelymentes a maga műfajában. Úgy gondolom, azért lehet sikeres, mert az író komolyan belehelyezkedett egy tizenpáréves fejébe, s nem mindenáron tanítani akart volna valamit a tizenpáréveseknek. De azért így is volt tanulság barátságról, becsületességről, hatalomról, esendőségről… szóval az életről.
Kimondottan nem tetszett. :( Mégis végigolvastam, mert hát beszédtéma, s lazán végignyálaztam 1-2 óra alatt, hát legalább azt is tudom, hogy mi van benne, ami miatt nonpreferálom:
1, lázongó kamasznak tűnik – de nincs semmi pozitív követendő cél
(tehát csak leszólás, semmi rajongás)
2, nuku erkölcs, nuku etika
3, micsoda gagyi rajzok…
4, vicc ide, vicc oda, viccvicca a feladónak
Szóval, számomra ez a könyv is bizonyíték rá, hogy a gagyi a menő.
Nem, nem a humorérzékemmel van baj, sajnos az élettapasztalatommal.
Örülök, hogy nem ma vagyok olvasást kedvelő kisgyerek… jókat derültem rajta, de szörnyűnek gondolom, hogy ilyesmi a színvonal mostanság…
(Nekem az első könyv, amit olvastam A két Lotti volt… meg az Öreg néne őzikéje, meg a 77 magyar népmese… meg… tudom, nem ma volt … és a kolléganőm szerint (akinek a gyerekétől kaptam kölcsön azt mondta: „örüljünk, hogy legalább olvasnak”… hát… örüljünk.)
Viszont egy dolgot megtanultam Rodricktól: csökkentsd a veled szembeni elvárásokat a minimumra, így aztán azzal is meglepsz másokat, ha gyakorlatilag nem csinálsz semmit.
21. oldal
Be kell vallanom, nem könnyű köszönőkártyákat írni, ha az ember nem akarja.
(…) készítettem egy általános formulát, kihagytam a helyet azoknak a dolgoknak, amiket változtatni kell. Onnantól kezdve ment minden, mint a karikacsapás.
Kedves Lydia néni!
Nagyon köszönöm a csodálatos enciklopédiát! Honnan tudtad, hogy pont ezt szerettem volna karácsonyra? Nagyon jól mutat az enciklopédia a polcomon! A barátaim irigyelni fognak, hogy nekem saját enciklopédiám van.
Köszönöm, hogy ilyen nagy örömet szereztél nekem karácsonyra!
Szeretettel: Greg
A rendszer egész jól működött az első pár ajándéknál, de aztán már nem annyira.
Kedves Loretta néni!
Nagyon köszönöm a csodálatos nadrágot! Honnan tudtad, hogy pont ezt szerettem volna karácsonyra? Nagyon jól mutat az nadrág a lábamon! A barátaim irigyelni fognak, hogy nekem saját nadrágom van.
Köszönöm, hogy ilyen nagy örömet szereztél nekem karácsonyra!
Szeretettel: Greg
145. oldal
Ma osztották be a csoportokat. Nem árulják el, hogy a tehetséges csoportba vagy a könnyítettbe kerültél-e, de könnyű kitalálni, ha az ember megnézi a kiosztott könyvek címlapját: 1: Einstein gyerekkora 2. Husi mondja: Hű!
Rohadt csalódott lettem, mikor rájöttem, hogy a tehetséges csoporba kerültem, mert az egy csomó plusz munkát jelent….Valójában egy kicsit örülök, hogy nem sikerült a könnyített csoportba kerülnöm. Láttam pár embert a „Husi mondja: Hű!” csoportból, akik fejjel lefelé tartották a könyvet, és szerintem nem viccből.
Úgy döntöttem, én is csinálok egy saját kísértetházat. Valójában Rowley-t is be kellett vonnom az üzletbe, mert anya biztosan nem engedte volna, hogy a házunkat totális kísértetkastéllyá alakítsam.
Tudtam, hogy Rowley apja nem őrül be az ötlettől, ezért úgy döntöttem, hogy az ő pincéjükben rendezkedünk be, és egyszerűen nem szólunk a szüleinek.
59. oldal
SZEPTEMBER
Kedd
Először is hadd szögezzek le valamit: Ez EMLÉKIRAT, nem napló.
(első mondat)
Csak remélni tudom, hogy nem kezdi el megint valaki a sajtos tapizóst, mert semmi szükség az efféle stresszre az életemben.
16. oldal
Azt hinné az ember, ha valakinek csak az a dolga, hogy a színpadon üljön, és ne csináljon semmit, akkor egyetlen előadásra képes felszívni magát. De Rodney meg sem tudott mozdulni, úgyhogy a mamájának kellett levinnie a színpadról.
113. oldal
Úgy döntöttem, hogy IZOMBAN fogok hízni, nem hájban.
(…)
Kitaláltam, ha most megizmosodom, az máskor is jól jöhet.
92. oldal
 | Egy ropi naplója sorozat · Összehasonlítás |
