Tizenegyedik ​csapás 45 csillagozás

Jeff Hirsch: Tizenegyedik csapás Jeff Hirsch: Tizenegyedik csapás

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Amerika, ​ahogyan mi ismerjük, eltűnt. Elpusztította a Kínával vívott háború, a rászabadított influenzajárvány, a Tizenegyedik csapás.

A tizenöt éves Stephen egész eddigi életében a puszta túlélésért küzdött. A csendes és kötelességtudó fiú édesapjával és nyugalmazott tengerészgyalogos nagyapjával vándorol az Összeomlás utáni Amerikában. Nincs sok csomagjuk. Nem vegyülnek másokkal. Életükben semmi sem változik. Ám amikor Stephen nagyapja hirtelen meghal, apja pedig mindent kockára tesz, hogy megmentsen két idegent, a fiú élete fenekestül felfordul.

Mivel apja csúnyán megsérül, Stephennek – életében először – egyedül kell döntéseket hoznia. Settler's Landingbe kerül, ahol megelevenedik az Összeomlás előtti világ kerti sütögetésekkel, baseballmeccsekkel és iskolában töltött napokkal. Stephen azonban nem bízik az efféle látszólagos nyugalomban. Gyorsan szövetségesre talál a városból kitaszított, gyönyörű Jenny Tanban, és ahogyan a Jennyvel való kapcsolata egyre mélyül,… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2011

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
240 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155632167
>!
240 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789637051371 · Fordította: Bajkán László

Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Jenny Tan · Stephen Quinn


Kedvencelte 3

Most olvassa 2

Várólistára tette 61

Kívánságlistára tette 34

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Mrs_Curran_Lennart P
Jeff Hirsch: Tizenegyedik csapás

Egy újabb világvége történet, újabb tizenéves főhőssel, aki ebben az esetben egy fiú. Egy elszabadult vírus végzett az észak-amerikai lakosság nagy részével, az életben maradottak pedig vándorolnak. Persze a hatóság hiányában mindenfajta csűrhe randalírozik az országban, akikkel nem jó összeakaszkodni. Ha szerencsés vagy, akkor találsz egy közösséget, ahol befogadnak. De az ember nem tanul a hibáiból, semmi sem megy simán.
Rendesen kidolgozott történet volt, de semmi újat nem nyújtott a hasonló sztorikhoz képest. Egyszer el lehet olvasni.

>!
deen
Jeff Hirsch: Tizenegyedik csapás

Ez a történet eléggé hiányosra sikerült. Belecsöppentünk egy világvége utáni világba, ahol nincsenek városok, nincs élelem, gyógyszer, a megmaradt emberek vándorolva próbálnak túlélni, Stephen nagyapjával és apjával vándorol, a kis csapatot gyakorlatilag a nagyapa vezényli, míg hirtelen meghal és apa és fia egyedül marad. Hogy mennyire nyomasztó volt a nagyapával élni, ezt mutatja a megkönnyebbülésük, hogy nincs többé dirigálás és végre élhetnek nyugodtan. Csakhogy az apa menekülés közben megsérül, egy csapat idegen pedig befogadja őket egy nyugalmas kis faluba, ahol mintha megállt volna az idő: nincs éhezés, vannak gyógyszereik, házaik, állataik, iskolájuk, normális életet élnek. Stephen pedig először életében otthonra talál. De vajon képes beilleszkedni, egy olyan fiú ide, aki nem bízik senkiben, nem számít senkire, és hívja a vadon? Az egész történet még érdekes is lehetett volna, ha nem hagy függőben dolgokat és megmagyarázná a történéseket: hogyan jött létre a falu, miért nem félnek, hogyan lettek állataik, vetőmagjuk stb. Én sajnos nem tudtam beleélni magam cselekménybe, mert túlságosan lapos és élettelen volt. Jenny sem tudott meggyőzni, hogy ő egy amolyan belevaló lány, mert jobbára csak hülyeségeket csinált, lázadt folyamatosan, amivel az egész közösséget veszélybe sodorta. Utóbbit szerintem egy egyszerű bocsánatkéréssel nem lehet helyrehozni. Na, mindegy. Többet vártam volna egy ilyen disztópikus könyvtől, sajnos nem kaptam meg.

>!
Panna
Jeff Hirsch: Tizenegyedik csapás

Nincs ezzel a könyvvel semmi gond.
Egy fiatal fiú viszontagságairól szól, aki próbál életben maradni egy könyörtelen világban.
Végig követhetjük vívódásait ,döntéseit és a történet végéig a múlt árnyai követik.
Nem volt ez rossz. A fiatalokat célozza meg ez a könyv, és nekik pont jó, nem túl nagy falat, könnyen emészthető…

>!
ap358 P
Jeff Hirsch: Tizenegyedik csapás

Posztapokaliptikus történet fiataloknak, és ez utóbbin van a hangsúly.
A 15 éves Stephen az apjával próbál életben maradni egy háború, majd vírus súlytotta világban. A vándorlás és a gyűjtögetés az életük. A veterán nagypapa óvatos, tartózkodó természetét erőszakosan kényszerítette rá fiára és unokájára, és a halála után lehetősége nyílik mindkét szereplőnek arra, hogy az érzelmeiket helyezzék előtérbe. Stephen az, aki nehezebben bírkózik meg ezzel, hiszen ő mindvégig csak ezt a világot ismerte, és nehezen tudja leküzdeni a mások iránti gyanúját.
Amikor a fiúnak lehetősége nyílik megismernie egy olyan elzárt közösséget, amely őrzi az amerikai hagyományolat és értékeket, beilleszkedési problémái akadnak, ezért is kerül egyre közelebb a hasonlóan elégedettlenkedő Jennyhez. Fiatalok lévén ellenkeznek, vadulnak, hibákat követnek el, majd a végére igazi szupertinikké válnak. Nekem jobban tetszett a bizonytalan időszakuk, a könyv végén tanúsított viselkedésük már igazi disztópiás klisé volt, de az epilógus feloldotta ezt.
Összességében nem volt rossz, egyszer olvasható.

>!
buzavirág P
Jeff Hirsch: Tizenegyedik csapás

Tény, hogy nem én vagyok a célközönség, valószínűleg egy tizenévesnek sokkal többet nyújtana ez a történet. De mégis nagyon kevés, gyermekien egyszerűnek éreztem, pedig egész jól indult. Hiányzott az előzmény, csak minimális infót kaptam, az egész történet az újrakezdésről szól, miután történik egy kevés akció.

>!
tmezo P
Jeff Hirsch: Tizenegyedik csapás

Én annyira, de annyira kíváncsi voltam már erre a könyvre jó ideje. A címe nagyon figyelem felkeltő volt, és azt gondoltam, hogy majd erről is lesz benne szó, de nem. Alig tudunk meg a tizenegyedik csapásról valamit, és az utána következő világról is nagyon keveset. Sajnáltam. És amiről igazán szólt ez a történet azt @Norbert_Domonics nagyon jól megfogalmazta. Csak ismételni tudnám.
Minden esetre köszönöm neked @gab001, hogy lehetőségem volt elolvasni a könyvet.

>!
240 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789637051371 · Fordította: Bajkán László
1 hozzászólás
>!
szil0214
Jeff Hirsch: Tizenegyedik csapás

Kicsit mást kaptam, mint amire számítottam, de nem rosszabbat. Igazából ez egy jó kis posztapokaliptikus regény, az író nagyon hitelesen és valósághűen ábrázolta a háború és járvány pusztította világ megmaradt romjain élők érzelemvilágát, gondolatait, hozzáállását. Tetszett, mert nagyon is elképzelhető egy ilyen jövő.
Néha picit szájbarágósnak éreztem, ezért a fél csillag levonás, de alapvetően tetszett

>!
Idiocry
Jeff Hirsch: Tizenegyedik csapás

Egy újabb történet a „mi lenne ha” világában. Szeretem az ilyeneket olvasni, igazából lehet rosszul gondolom, mivel nem lehet a világvégére felkészülni, de azért lássuk be hasznosak is lehetnek, mivel a több ezer lehetséges forgatókönyv közül néhányra elég sok esély van, hogy a való életben is meg fog történni. Néha azért lehet tanulni az ilyen könyvekből illetve arra is jó, hogy nagyjából képben legyen az ember/az olvasó magával, az érzéseivel vagyis elgondolkodjon azon, vajon ugyanezt tenné-e különböző helyzetekben, mint az ilyen történetekben szereplő főhősök. Volt pár szituáció ami ezt ki tudta hozni belőlem, hogy elgondolkodjak mit tennék. Ebben az esetben a 15 éves Stephen az akinek a szemén keresztül látjuk az összeomlott Amerika egy részét és nézzük végig ahogy a döntéseivel miket okoz másoknak és magának. Az apjával próbálják túlélni az éhezést, a rabszolga kereskedők fenyegetését és közben megküzdenek a természettel is. A cselekmény abból indul ki, hogy Stephen apjában feléled a rég eltemetett lelkiismeret és megmentenek két idegent a rabszolga kereskedők karmaiból, majd menekülés közben baleset éri és egy kisebb csoport túlélő településre kerülnek. Na és utána indul be az ifjúsági vonal ahol beleszeret a kirekesztett lányba, suliba jár ahol megpróbál normális lenni és innentől kezdve átment a sztori az egyszer olvasható kategóriába. Volt néhány jelenet ami izgalmasra sikeredett, de nem bírom ha a szereplőknek szuperhős képességeket adnak főleg ha 15 évesekről van szó és a tini romantika szálat se mindig veszi be a gyomrom ebben a műfajban. Kár érte.

>!
Norbert_Domonics
Jeff Hirsch: Tizenegyedik csapás

Ahogy végeztem a könyvvel, az első kérdés, ami megjelent előttem, hogy „Mi is akar ez lenni pontosan?”. Posztapokaliptikus regényt várna az olvasó, a leírás és az első oldalak elolvasása után. Aztán valami megmagyarázhatatlan történik. A könyv elveszti a világvégéről szóló varázsát, és átmegy egy kamasz gyerekről szóló „kalandregénybe” …talán, de nem igazán tudom meghatározni, hogy mi is lenne ez pontosan. Olyan eseményeket és érzéseket mesél el, amelyeknek csekély a jelentőségük, ezzel szemben ami a lényeg lenne… a háború utáni Amerika el lett intézve említés szintjén. Az az egy-két visszaemlékezés, nagyon kevés ahhoz, hogy bele lehessen élni magunkat a helyzetbe, az érzésbe és egyáltalán a világba, amit be akar mutatni az író.
Én személy szerint többet vártam tőle. (Igaz, meg kell jegyeznem, hogy nem az én korosztályomnak íródott!!! Ezért kapott 4 csillagot!!!) Kalandregénynek elmegy…sőt egész jó, ha ilyen szemmel nézzük, más szemszögből pedig nem érdemes nézni, mert nem lesz élvezhető.
Vannak benne értelmetlen dolgok szerintem, de egy olvasást mindenképp megér, a főhős jellemfejlődése miatt.

1 hozzászólás
>!
Kiki0926 P
Jeff Hirsch: Tizenegyedik csapás

Őszintén szólva nincs vele gond, mert megkapjuk a disztópikus hangulatot, viszont az nagyon érződik, hogy a 12 éves ifjúság van megcélozva. Nekem végig egy síkon dübörög az egész. Kezdetben nagyon hajazott a The Walking Dead-re , de utána szépen leeresztett mint a léggömb. Sajnos ennél többet nem is tudok róla mondani.


Népszerű idézetek

>!
Greylupus

Többnek kell lennünk annál, mint amit a világ tesz velünk.

179. oldal

>!
abstractelf

A múlt halott. Elmúlt. Sosem tér vissza, és nem lehet megváltoztatni.

131. oldal

>!
katacita I

Súroltam magam, közben azon gondolkoztam, milyen könnyű dolga lehetett egykor apámnak és neki, amikor annyi idősek voltak, mint én, még az Összeomlás előtt. Megnyitod a csapot, mire csorogni kezd a meleg víz. Egy kattintás, és felgyullad a villany. Tiszta mágia.

115. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Stephen Quinn
3 hozzászólás
>!
Reelka

Bármi legyen is a jövő, el kell engednünk a múltat ahhoz, hogy eljuthassunk odáig. A múlt halott. Elmúlt. Sosem tér vissza, és nem lehet megváltoztatni.

131. oldal

>!
Greylupus

– Nem tudom – mondta. – Nem is gondoltam bele, hogy mit csinálok. Olyan volt… az a pillanat, amikor megláttam őt, olyan volt, mint a kirakós játék. Érted mire gondolok? Tudod milyen az? Megvannak a darabok külön-külön, az egyik kék, a másik kicsit zöldes, aztán ezek a darabok a maguk helyére kerülnek, és kirajzolódik előtted az ég, vagy a fű, és egyszerre az egész értelmet nyer.

153. oldal

>!
Aragorn

Nagyapa szászor elmondta, hogy az élet nem igazságos, és aki azt gondolja, hogy igen, az az ember bolond.

75. oldal

>!
Vackor6 P

Az emberek azt mondják, hogy a halottak úgy néznek ki, mintha csak aludnának, de én egyáltalán nem így éreztem. Számomra minden eltűnt. Egy üres ház. Egy elhagyott világ.

173. oldal - Huszonöt

Kapcsolódó szócikkek: halott
>!
ap358 P

– Szereted ezt az életet, Quinn? – kérdezte, és hirtelen taktikaváltásával sikerült is kimozdítania pozíciómból. – Járni ezt a mi háború pusztította országunkat?
Még senki sem kérdezett tőlem ilyesmit korábban. Hogy szeretem-e ezt az életet? Ez meg miféle kérdés volt?
– Hát ez… ez az életem.
– Rendben, de nem vagy valami határozott, azért lehet róla véleményed.
– Te szereted a tiédet?
– Van benne, amit szeretek.
– Mi az?
– Azt a részét, amikor rombolok.
– Miért? Mert akkor úgy érzed, hogy hatalmadban tartod a dolgokat?

122. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Jenny Tan · Stephen Quinn
>!
ap358 P

– Van választásunk arról, hogy mivé válunk, Marcus! Talán ez az egyetlen dolog, amiről dönthetünk.

187. oldal

>!
ap358 P

A tisztán szélén ültem, próbáltam rá se nézni az előttem heverő holttestre.

(első mondat)


Hasonló könyvek címkék alapján

Elisa J. Smith: Fák is susogják…
Jesse Andrews: Manmon
Lissa Price: A testbérlők – Leszámolás
Melissa Albert: Hazel Wood – Mogyoróliget
Darren Shan: Zom-B
Jenn Bennett: Alex, nagyjából…
Nicola Yoon: Minden, minden
John Green: Alaska nyomában
Erlend Loe: Naiv.Szuper.
J. Goldenlane: Napnak fénye