Jeff Burger (szerk.)

Leonard ​Cohen 10 csillagozás

Magáról, Cohenről
Jeff Burger (szerk.): Leonard Cohen

41 ​év, 26 interjú, 19 vers angolul és magyarul
„Elegáns és előzékeny társalgó, az interjúk szerzői ezt szinte egységesen tanúsítják. Viszont keselyűként csap le a jó kérdésekben rejtőző szellemi prédára. Persze hogy finoman narcisztikus, amikor a szellemi teljesítményéről van szó, mégis végtelenül szerény, és híján van az üres öntetszelgésnek és önkímélésnek. Sose álszent, mindig szókimondó.”
-Müller Péter Sziámi
"Az ember, aki ezekből a beszélgetésekből kirajzolódik, éppolyan bonyolult és meglepő, mint a karrierje. Kijelenti, hogy nem kedveli a beszédet, ugyanakkor időnként kifejezetten bőbeszédű. Éveken át szinte bárkinek, időbeli korlátozás nélkül nyilatkozik, majd hosszú évekre visszahúzódik egy zen kolostorba, és egyáltalán nem ad interjút. A legtöbb újságíró elbűvölő úriemberként emlegeti, de néhányan szóvá teszik megkérdőjelezhető viselkedését és részeg locsogását. Cohen érzelmi állapotai éppoly változatosak ezekben a beszélgetésekben, mint a témái,… (tovább)

>!
Park, Budapest, 2016
496 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633553206 · Fordította: Domonkos Péter, Müller Máté, Müller Péter Sziámi
>!
Park, Budapest, 2016
496 oldal · ISBN: 9789633553619 · Fordította: Domonkos Péter, Müller Máté, Müller Péter Sziámi

Enciklopédia 13

Szereplők népszerűség szerint

Leonard Cohen

Helyszínek népszerűség szerint

Newport, Rhode Island


Most olvassa 1

Várólistára tette 8

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

Bogas>!
Jeff Burger (szerk.): Leonard Cohen

Jeff Burger (szerk.): Leonard Cohen Magáról, Cohenről

Ha lenne egy listám A Dolgokról, Amelyeket Megbántam*, akkor egyértelműen szerepelne rajta, hogy 2009-ben nem mentem el Leonard Cohen budapesti koncertjére. Sosem voltam koncertarc (egy koncerten tömeg van és zaj, ugyebár), de mégis, ezt jobban át kellett volna gondolom. (Ráadásul, ha jók az értesüléseim, ez volt az egyetlen budapesti koncertje.)
Továbbmegyek: sosem volt kedvenc énekesem/együttesem, szóval mindig nagy bajban vagyok, ha valaki ezt firtatja. Ilyenkor elég bizonytalanul ugyan, de Leonard Cohent szoktam mondani, mert érzem, hogy túlzás lenne azt állítani, hogy a rajongója vagyok (nem tudom kronológiai sorrendben a CD-it, sőt egészen eddig a kötetig nagyjából annyit tudtam az életéről, hogy Kanadából származik), de neki mindig szívesen hallgatom a zenéjét, most már olyan 12+ éve legalább. Kapcsolatunk (mármint Cohen zenéjének a kapcsolata velem) túlélte a futó fellángolás fázist. Sőt, egy ideje vadászom a Hallelujah-feldolgozásokat, bár igazán emlékezetesnek talán csak a Pain of Salvation verzióját mondanám, a többi eddig inkább felejthetőnek bizonyult (vagy még nem találkoztam az igazán emlékezetesekkel).**
Mindezzel együtt egy árva CD-m sincs az öregtől.
És, mint már fentebb említettem, tényleg nem tudtam semmit róla.
(Figyelitek, hogy eddig az egész értékelést sikerült magamra fordítanom?)
De tényleg, ki ő? Ki ez az ember, akinek az egyik dala szerepel a Shrekben Rufus Wainwright előadásában? A Zafírkékben pedig ugyanennek a Bon Jovi-változatára tanul táncolni Gwendolyn. (Állítólag a Watchmenben is benne van, de azt még mindig nem néztem meg, hogy leellenőrizzem.) Spiró pedig a Csirkefej végén szerzői utasítás szinten behozza a Who By Fire-t. Hogy csak néhány példát említsek.
Most, a kötet elolvasása után a fejemben van egy sor olyan információ, amit idővel vagy elfelejtek, vagy nem, bejelölve egy tucat hely, amit vagy idézek majd, vagy nem, és egy adag benyomás, amit vagy meg tudok fogalmazni, vagy nem.
Hogy mennyire szimpatikusan önazonos volt, például. Amennyiben önazonosságnak nevezzük, hogy mondjuk a dalok szerepéről majdnem mindig szó szerint ugyanazt mondta – a hatvanas, hetvenes, nyolcvanas stb. évek interjúiban mind. Ugyanakkor viszont voltak dolgok (pl. vallás), amelyekkel kapcsolatban az évtizedek során változott a véleménye. Nem feltétlenül gyökeresen, de átkerültek hangsúlyok, máshogy állt hozzá, az életének már egy más részét képezte. (Nem is tudom, hogy ezt minek nevezik, érettségnek vagy öregedésnek.) Emiatt örültem, hogy eredeti tervemmel ellentétben végül nem szabdaltam szét az olvasást, hanem nagyjából folyamatosan haladtam, így jobban össze tudtam vetni az egyes szövegeket. Nagyon hasonló és néha mégis nagyon eltérő témájú interjúk szerepelnek ebben a kötetben, sőt némelyik nem is interjú, inkább riport egy Cohen-pillanatról.
Ha eddig nem tudtál semmit Leonard Cohenről, akkor lehet, hogy épp most fogod megkedvelni, de ha már eleve te vagy a legnagyobb rajongó, szerintem akkor sem fogsz csalódni.***

*A félreértések elkerülése végett: nincs ilyen listám.
**Ha már a feldolgozásoknál tartunk, muszáj egy lábjegyzetet nyitnom annak, hogy Cohen annyi interjúban nyilatkozta, hogy Jennifer Warnes Famous Blue Raincoat feldolgozása ilyen meg olyan jó, hogy rákerestem, és nahát, tényleg az.
***Mondjuk szerintem egy kicsit sokan lábjegyzetelték ezt a könyvet, talán azt át lehetett volna fésülni. (Azt hiszem, ezután az értékelés után vissza fogok térni a lábjegyzetelésről a zárójelezésre.)

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

a_bookworm_named_honey>!

Leonard Cohen rajongói a szavak emberei. Hisznek abban, hogy a dal szövege fontosabb, mint a hangszerelés, a csomagolás vagy mint a frontember pöcse. Még az is lehet, hogy legtöbbjüknek a szavak nyújtottak elsősegélyt saját érzelmeik internálótáborában. Az biztos, hogy mind javíthatatlan romantikusok, akik a szenvedély csapdájában vergődnek teljesítményorientált világunkban.

31. oldal (Park, 2016)

Jeff Burger (szerk.): Leonard Cohen Magáról, Cohenről

Kapcsolódó szócikkek: Leonard Cohen
Bogas>!

Ha tudnám, honnan jönnek a jó dalok, gyakrabban ellátogatnék oda. Ez egy rejtélyes állapot. Eléggé hasonlít egy katolikus apáca életmódjára. Az ember házasságra lép a rejtéllyel.

250. oldal (Park, 2016)

Jeff Burger (szerk.): Leonard Cohen Magáról, Cohenről

Bogas>!

Fontos, hogy megtapasztald, férfi vagy, de úgy is fontos megtapasztalnod, ki vagy, mint se férfi, se nő. Fontos, hogy megtapasztald, hogy fekete vagy fehér vagy, de se fekete, se fehér emberként is fontos megtapasztalnod magadat. Szóval bár a demokrácia igényli a feketét és a fehéret, a férfit és a nőt, még nem nőtt fel ahhoz, hogy igeneljen egy olyan pozíciót, amely se nem fekete, se nem fehér, se nem férfi, se nem nő.

281. oldal (Park, 2016)

Jeff Burger (szerk.): Leonard Cohen Magáról, Cohenről

Bogas>!

Népszerű elképzelés, hogy kizárólag a szenvedés ihlethet jó vagy élesen látó műveket. De nem hiszem, hogy így van. Szerintem a szenvedés bizonyos értelemben indítógomb vagy emelőkar, de a jó mű a szenvedés ellenére és arra válaszul születik meg, mint győzelem a szenvedés fölött.

371. oldal (Park, 2016)

Jeff Burger (szerk.): Leonard Cohen Magáról, Cohenről

Bogas>!

Az ember természetesen szereti, ha dicsérik, ha szeretik, ha elismerik. Ez mindig örömteli, de amikor a kritikákat olvasom, olyankor én vagyok a kritikus. Elolvasom valakinek az írását. Látom, hogyan fejezi ki magát. Nem olvasok sok kritikát, de amikor igen, olyankor a kritika kritikusának szemszögéből olvasom. Önvédelemből.

418. oldal (Park, 2016)

Jeff Burger (szerk.): Leonard Cohen Magáról, Cohenről

Kapcsolódó szócikkek: kritika · kritikus
Bogas>!

J. W. [John Wilde]: Talán mégis jobb szeretetben létezni, mint bármi másban. Úgy értem… jobb szeretetben lenni, mint például Cardiffban. Vagy konfliktusban a rendőrséggel.

168. oldal (Park, 2016)

Jeff Burger (szerk.): Leonard Cohen Magáról, Cohenről

Kapcsolódó szócikkek: Cardiff, Wales
Bogas>!

Ezek csak dalok, és az a feladatuk, mint a daloknak általában. Hogy átsegítsenek egy pillanaton. Hogy szóljon valami mosogatás közben. Hogy megadják a hangulatot, mikor az ember megérinti egy nő kezét. Hogy kitöltsék a teret, ha az túl üressé válna.

186. oldal (Park, 2016)

Jeff Burger (szerk.): Leonard Cohen Magáról, Cohenről

Bogas>!

»Mi a helyzet a Dance Me to the End of Love-ban megjelenő égő hegedűvel?«, kérdeztem. Cohen azt felelte: »Habár nem gondolom, hogy bárkinek is tudnia kellene, honnan vettem ezt a képet, ez azokra a kis zenekarokra utal, amelyeket a németek állítottak össze a koncentrációs táborokban. Ők játszottak, míg az embereket elégették vagy elgázosították. Ha ebből a szemszögből olvassa az ember a dalt, az valami egészen más színezetet kap.«

179. oldal (Park, 2016)

Jeff Burger (szerk.): Leonard Cohen Magáról, Cohenről

Bogas>!

COHEN-CETLI
Zenei feltámadásáról

„A tizennégy éves lányomtól értesültem róla, hogy feltámadtam. Azt mondta: »Képzeld, apa, egy rakás garázsbanda játssza a dolgaidat.«”

– részlet Patrick Humphries What's Your Problem? Doom and Gloom (Leonard Cohen… Mi a gondja?) című interjúból – Vox, 1993. február

276. oldal (Park, 2016)

Jeff Burger (szerk.): Leonard Cohen Magáról, Cohenről

Bogas>!

Magukat [az ausztrálokat] vadorzó kengurupásztoroknak, minket [a kanadaiakat] meg lovas csendőröknek és hóembereknek látnak.

156. oldal (Park, 2016)

Jeff Burger (szerk.): Leonard Cohen Magáról, Cohenről


Hasonló könyvek címkék alapján

Taylor Jenkins Reid: Daisy Jones & The Six
Zöldi Gergely: Koncz Zsuzsa
Måns Mosesson: Tim
Matt Richards – Mark Langthorne: Bohém rapszódia
Michka Assayas: Bono Bonóról
Ian Gittins: Depeche Mode
Debbie Harry: Ez van
Miklós Tibor: Keresem a szót, keresem a hangot…
Rex Brown – Mark Eglinton: A Pantera igaz története
Kocsis L. Mihály (szerk.): De ki adja vissza a hitünket?!