Akar ​beszélni róla? 73% 23 csillagozás

Az átlagosnál egy kicsivel azért tetszett jobban, mert életre keltette a (múlt) századelő New York-i felső tízezrének világát. Kriminek se rossz, bár egy idő után sejthető a végkifejlet. A magyar cím viszont szerintem béna (eredetileg The Interpretation of Murder).

Bonyolult történelmi krimi olvasmányos stílusban előadva.

Van itt kérem minden, mint a jó boltban. Gyilkosságok, gyilkossági kísérletek, súlyos testi bántalmazások, eltűnt és megkerült hullák, korrupció, szerelem, árulás, hétköznapi értelemben vett, és szakmai féltékenység. Mindez 1909-ben történik New Yorkban, alig néhány nap alatt.
A nehéz esetek megoldói dr. Stratham Younger pszichoanalitikus és Jimmy Littlemore nyomozó. Pszichoanalitikus barátunk amúgy nagy Shakespeare rajongó is, ezért csak úgy mellesleg megoldja a Hamlet legfőbb problémáját, a „lenni vagy nem lenni” kérdést is.
A háttérben New York épülő és már felépült felhőkarcolói, hatalmas vagyonok felhalmozódása, és az éppen a városban időző Freud, munkatársai, Jung és Ferenczi társaságában. Izgalmas dolgok ezért nem csak a technikában, a városfejlődésben vagy a kriminalisztika tekintetében történnek, de a tudományban is, különösen a pszichológiában.
Hű képet kapunk a pszichoanalízisről, Freud támogatóiról és ellenzőiről. Beavatást nyerünk a pszichoanalitikus halandzsába.

A regény fordulatos, azzal nincs is baj, csak a ki kit gyilkol, és miért társasjáték megoldásai valahogy nagyon körmönfontak. Majdnem annyira, mint Freud teóriái.

Nagyon jó!

Nekem tetszett, nem egy szokványos krimi. Sokaknak újat mondhat az orvostudomány egyik áttöréséről, Freud és Jung elméletéről és annak fogadtatásáról. Mindez egy klassz krimibe ágyazva.

Időnként szárnyalt, máskor viszont elképesztő módon leült a sztori.
A több szálon futó cselekmény vezetése sok volt, a közepétől egyre inkább túlbonyolította a szerző. És kb. onnantól kezdődött az okoskodás is, azaz minden pszichológiai jellegű mondatot igyekezett alaposan az olvasó szájába rágni.
Kár érte, mert a könyv első része kifejezetten érdekfeszítő volt.

Hát ez nem volt jó. Valaki szólhatott volna Rubenfeldnek, hogy nem attól jó egy krimi, hogy agyon van bonyolítva.

Valóban letehetetlen, ha letesszük is gondolkodunk rajta. Érdekesek a pszichoanalízisről, Hamletről, Freud és Jung vitájáról szóló részek, ügyesen keveredik a valóság a fikcióval. Viszont nekem a történet túl bizarr, túlságosan erkölcstelen, beteg. Az is zavart, hogy túl gyorsan váltakoznak rövid jelenetek, kapkodó, zavaros lett így a történetmesélés. (Az elbeszélő személye is logikátlanul váltakozik.) Azért Mr Rubenfeld kap még egy esélyt, lehet, hogy a többi regénye jobban tetszik.